Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

1968. Július 23, kedd 5. oldal b kecskemétiek 5'^ a társadalom ereje Hivatalosan kijelölt szeméttároló ? „örömmel, büszkeséggel ta­pasztaljuk, hogy városunk nap mint nap szépül. Ez a jelző sajnos, a mi utcánkra nem Illik. Üjabban ugyanis a város különböző részeiről összegyűj­tött szemetet, építési törmelé­ket, limlomot a Kórház utca elején levő szabad térségre hordják. Veszélyes ez, mert esőzéskor, hóolvadáskor nem lesz lefolyása a víznek, lakó­házainkat fogja rongálni, el­önteni. Nem szólva arról, hogy a városközponthoz közeli sze­méttároló nem válik a köri- nyék díszére.” Tisztelettel kérik a hivatalos intézkedést a Kórház utca la­kói. Visszaadták a hitemet Két utalványra írattam tüze­lőt és csak a szállítás díját fizettem ki, gondolván, hogy a szenet a tárolóhely előtt rakják le, onnan pedig két gyerekemmel belapátolom. — Anyagi helyzetem késztet ilyen megoldásra. A tüzelőt lovas­kocsival szállították távollé­temben. Szomszédaim hiába kérték a fuvarosokat, hogy a kamra előtt rakják le a sze­net. Tíz méterre onnan dobál­ták le, Munka után hazatérve, bizony kétségbeestem. Ezt lát­va, az Ingatlankezelő Vállalat udvarunkban dolgozó kőműves brigádja felajánlotta, hogy se­gít behordani a tüzelőmet. Szeretettel, összeszoruló szív­vel gondolok rájuk ma is. A négy férfi 35 fokos melegben végzett, egésznapi kemény munka után segített. Vissza­adták az emberi jóságba ve­tett hitemet. Tassi Pálné Mi nem rendezünk öregek napját — mondja Nagykovácsi János, a bal- lók®zi tanács vb-elnöke. — Nincsenek talán öre­gek a községben? — De igen, nálunk is vannak. Hanem úgy gon­doljuk: több a hétköznap, mint az ünnepnap. Nem becsüljük le az ilyen ked­ves ünnepségeket, de arra törekszünk, hogy az ünne­pen hétköznapon egyaránt érezzék az öregek a társa­dalom gondoskodását. Valóban: a ballószögi községi tanács vezetői pél­damutató programot dol­goztak ki a támasz nélkül maradt öregekkel való tö­rődésre. A község belterü­letén és kiterjedt tanyavilá­gában 2472 ember lakik. Ezek közül mintegy 500 azoknak a száma, akik már benne vannak az Öregkor­ban A tanács pontos fel­mérést készített róluk. Eb­ből megállapítható: 39 Üreg teljesen egyedül él, 172 gyermekeivel, férj- feleség gyerek nélkül 192, eltartott 5, özvegy és elvált 78. A statisztikából meg­állapítható: aránytalanul sok az öreg a községben, ezek közül azonban 100-ra ttíiető azok száma, akik a társadalom fokozott segít­ségére szorulnak. Húszezer turista Szombaton és vasárnap több mint húszezer bél- és külföldi turistát vonzott Szegedre a hét végi gazdag program. Budapesti, pécsi, salgótarjáni, dunaújvárosi, szabadkai, zágrábi, vala­mint csehszlovák turista- csoportok ismerkedtek Sze­ged nevezetességeivel. Sok angol, holland, olasz, oszt­rák és más nemzetiségű vendég kereste fel az ipari vásárt. A Rigai Állami Akadé­miai Opera és Balettszín­ház száztagú együttesének esti bemutatkozása előtt a csoport vezetői sajtótájé­koztatót tartottak. Linard Szegeden L/udvigovics Ejhman, a színház igazgatója többek között elmondotta, hogy a Hattyúk tava volt az első balett amelyet a német megszállás után színházuk­ban műsorra tűztek. Azóta Csajkovszkijnak ezt a mű­vét már több mint négy­száz alkalommal adták elő színházban, de szabadtéren most első alkalommal játszák el teljes egészé­ben. Este. kevéssel húsz óra előtt megkezdődött a Dóm téren a rigai művésziek elő­adása. Az együttes július 24-én. 26-án és 28-án adja elő ismét a Hattyúk tavát Nehéz az egyedüllét, még fiatalabb korban is nehezen viselhető el, hát még öre­gen, Még ha az egyedül élő idős ember részesül is né­mi nyugdíjban, a házkörü­li munkák elvégzése sok­szor nehéz; orvosságot kell beszerezni; kimeszelni a házat, tanyát; téli tüzelőt bekészíteni. Aztán meg bel­ső gondok is vannak, lelki problémák, a magányosság elűzése olvasmánnyal, be­szélgetéssel. Ezeken a pontokon siet a ballószögi társadalom az öregek segítségére. A községi tanács szociál­politikai munkájának van egy minden mást megelőző adminisztartív része: fel­kutatni, hogy a nyilvántar­tásba vett magányos öre­geknek van-e hozzátartozó­ja. Nem ritka ugyanis: az idős édesapa-anya szégyen- li, hogy valahol a távolban él a gyermeke, aki évek óta nem nyit rá ajtót, pedig esetleg azt is megengedné a módja, hogy elesett szü­lőjét anyagilag segítse, vagy magához vegye. Ha ilyen nyomra bukkan a tanács, felkeresi az eltartásra kö­teles hozzátartozót, meg­próbál a lelkére beszélni, nem egy esetben eredmé­nyesen. A tanács vezetői azt is ellenőrzik, hogy azokban a családokban, ahol van el­tartásra kötelezett hozzá­tartozó, hogyan bánnak az öregekkel. Nem hivatalos eréllyel teszik ezt, hanem ugyancsak társadalmi se­gítséggel, a Vöröskereszt, és a nőtanács közreműkö­désével.-Igen gyakori, hogy maga a tanácselnök megy el családlátogatásra. — Van ennek a mód­szernek számbavehetö ered­ménye? — Az emberek érdeklő­dését sikerült ráirányítani az öregek problémájára. Régebben előfordult pél­dául, hogy magányosan élő öregeket zaklattak, csúfol­tak vagy megloptak fele­lőtlen emberek. A tettese­ket behívtuk a tanácshoz, lelkűkre beszéltünk: te is megöregszel egyszer, aztán veled is így bánjanak? Van olyan öregünk, akinek az­előtti zaklatója, esúfolója lett a legjobb segítője. Az­tán meg sok családban állí­tottuk helyre a békességet, sőt merem mondani: a sze­retet is helyet és rangot kapott munkánk után. A ballószögi tanács igye­kezetével sikerült elérni, hogy az öregekkel való gondoskodás szép köteles­ségébe bekapcsolódtak az úttörők is, meg a vöröske­resztes és nőtanácsi aktí­vák. Elmondható: a község területén előnyösen meg­változott a magányos öre­gek helyzete, gondolnak rájuk, segítenek nekik a nehézségek elviselésében, és szebbé teszik — a társa­dalom erőinek összefogásá­val —■ az életüket. Balogh József Ásatások nyári gyakorlaton A Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-bizottsága egyetemisták részére nemzetközi gyakorló tábort szer­vezett Aquincumban. Magyar, lengyel, jugoszláv és bolgár építészmérnök hallgatók egyhónapos nyári gyakorlatukon dr. Hajnóczy Gyula egyetemi docens ve­zetésével ásatásokat végeznek, s a helyszínen tanul­mányozzák a római kori építészet magyarországi emlékeit. Tanerő ke Eét iskola az újrakezdés küszöbén — A hirdetés ügyében jöt­tem ... — Parancsoljon, Tóth László vagyok, a kecske­méti 623-as Iparitanuló Intézet igazgatója. Milyen képzettséggel rendelkezik? — Bocsánat, jól értettem? Nem a 607-es intézet? — Elkölözött a Hunyadi- városba, igazgatója Weither Vilmos. — Azaz, szeretne majd elköltözni — szól közbe a nevezett, aki jelen van a tréfás hangú beszélgetésen. — Kaphatok tájékozta­tást az új iskoláról? Ezért keresnek új tanerőket? — Intézetünk a most be­fejezett tanévben 2450 ipari tanuló fiút és lányt készí­tett elő az életre — jegy­zem Weither Vilmos tájé­koztatóját. — A szakmun­kásképzés színvonalának javítása érdekében nagy szükség volt már az előre­lépésre. Ezt jelenti most az új iskola megalakulása — amit elsősorban az tesz lehetővé, hogy felépült a Hunyadivárosban a kollé­gium mellett az új, húsz­tantermes modem épület, 1700 szakmunkásjelölt kép­zésére. Ide költözik majd a régi számú iskola. Július 25-én lesz a műszaki átadás — a Báas megyei Állami Építőipari Vállalat remél­hetőleg betartja ígéretét —, szeptemberben zökkenő nélkül megkezdhetjük a ta­nítást. Itt foglalkozunk majd a jövő építőipari szakmunkásaival, de itt ta­nulnak a lakatosok és autó­szerelők is. A régi iskola tanári ka­ra kettévált, de természe­tesen mindkét intézmény­ben szükség van újakra is. Nálunk például öt tanár hiányzik, és szeretnénk munkát adni még könyve­lőnek, gépírónőnek, takarí­tónőknek ... — Mi pedig, az új isko­la, itt maradunk a régi épü­letben — veszd át a szót Tóth László. — Ide járnak majd a forgácsolók, az elektromos, a helyiipari és asztalosipari tanulók, össze­sen ezerszázan. Tanári ka­runkban három hely betöl­tetlen még, de nem teljes a szakoktatói létszám sem. — Van jelentkező? — Nem panaszkodhatunk. Bízunk abban, hogy az augusztus végi tanévnyitó értekezletre már mindkét iskolában teljes lesz a ta­nári kar. A jelentkezők kö­zött akad vidéken dolgozó, aki szeretne visszakerülni Kecskemétre, de néhány helybeli is szívesen hoz­zánk kerülne. Gondos mér­legelés után döntünk majd a felvételekről. — Ügy hallottuk, hogy az építőipari szalmákban még nem teljes a tanuló létszám — fordulok ismét Weither Vilmoshoz. — A felvételek ugyan már befejeződtek, de né­hány szakmában elfoga­dunk még jelentkezőiket. Kőműves, ács, bádogos, gáz­szerelő és betonelemgyártó tanuló még jöhet. Néhány építőipari szakma tanuló­jának még kollégiumi el­helyezést is tudunk bizto­sítani. — A másik iskolában? — Nálunk már majdnem teljes a létszám, alig né­hány esztergályosnak, kö­szörűsnek és villanyszere­lőnek tudunk helyet,' illet­ve tanulási lehetőséget biz­50. Amikor megcsikordult az ajtózárban a kulcs, hátra- ugrott és fegyver után né­zett. A kenyérvágó kést megmarkolta, a háta mögé rejtette. Állt, figyelt és egy percig sem volt kétsé­ges előtte, ha a látogatója nem kívánt személy, nem éji túl a találkozást. Könnyű, kopogó lépteket hallott, valaki a szobába ment. Azután visszatért, kinyitotta az ajtót. Schirm­baum a nyitott ajtó mögé állt, és lassan felemelte a kést. Egy alak lépett túl az ajtó fedezetén, női alak, fehéren ragyogó szőke haj­jal, amely lófarokban volt összefonva. A nyúlánk ter­metű nő sarkon fordult és Schirmbaum Jana mosoly­gós arcával találta szem­közt magát. — Ilyen késsel nem sza­bad krumplit pucolni — mondta az asszony. — Nézd, a barna lé a csuklód­ra is csörgött. A retiküljóből leheletvé­kony batiszzsebkendőt hú­zott elő és megtörölte a dermedtem, de még mindig magasra emelt késsel álló férfi kezét. Azután szétfe­szítette az ujjakat és a kést a konyhaasztalra ejtette. — Mint a farkas, olyan éhes vagyok! Mit főztél? Schirmbaum képtelen volt arra, hogy válaszoljon. Csak elkínzottan és szótla­nul nézett a tányérra, amelyben már ott illato­zott a ßültkrumpli. Jana villát vett elő — úgy tájékozódott a kony­hában, mintha egész életét itt élte volna le — és fala­tozni kezdett. Pillanat alatt eltüntette az egész készle­tet. — Megnyugodtál végre? — kérdezte Schirmbaumtól. — Téged küldtek?! — jutott végre szóhoz a fér­fi. — Hogy lehet egy ilyen munkára asszonyt küldeni? —- Egyenjogúak vagyunk, nemdebár — nevetett Ja­na —, és a tj hibátoknál súlyosabbat én sem' tudok elkövetni. Léprementek egy díjbirkózónak.,. Ekko­ra hibát még életemben nem láttam elkövetni. — Gömöry derítette fel. — Gömöry.,. Nem bí­zom abban az emberben. Ezért is küldtem őt vala­mi Perendre, nézze meg, ott van_e a mi professzo­runk, A munka nehezét magamra vállaltam. De mindenekelőtt... mesélj, hogyan sikerült átjutnod? Schirmbaum mesélni kez­dett. Mindent elmondtt, attól a perctől kezdve, hogy elváltak Janától. El­mesélte az iratszerzés, gép­kocsilopás módját; a ma­gyar gépkocsi elrejtéséről, a házban töltött órákról és napokról és a vészkijárat­ról is szólt, ennek haszná­latát mindjárt elmagya­rázta Janának is. Jana egyetlen egyszer sem szólt közbe, hagyta, Schirmbaum hadd beszél­jen, így oldódik fel a fér­fiakban lüktető feszültség, így válik nyugodtabbá, használhatóbbá. — Ma este elmegyünk vacsorázni — közölte vé­gül Schirmbaummal. — Félek az irataimmal közlekedni. Utána gondol­tam az ügynek. A magyar személyi igazolványom már nem nagyon használható, mert attól tartok, hogy a rendőrség keresteti. Jana dallamosan nevetett. Azután retiküljéből egy osztrák útlevelet halászott elő. —> Ez hamis — mondta —, de a kutya se fog rá­jönni. Minden bélyegző valódi benne, csak a dá­tum pecséteket „módosítot­ták” barátaink. Schirmbaum minden más iratot kirakott zsebeiből, csak ezt az útlevelet vitte magával. A legnagyobb étterembe, majd vacsora után az egyik bárba mentek. Forró nyári este volt, fiúk-lányok népe­sítették be a helyiséget, so­kan még a kerítés mellett is álldogáltak, felszabaduló asztalra várva. Nem sokkal éjfél előtt azután hazamen­tek. Jana részletesen elma- magyarázta Schirmbaum tennivalóit. Másnap kora reggel a fehér Mercedes az egyik ipartelepnél megvált férfi­utasától. Az asszony pedig tovább folytatta az útját.., — Utálom ezeket az éj­szakai kirándulásokat — mondta Jana és a fékre lépett. A kocsi az útpadká­ra gurult és sötétbe burko­lózott. Jana cigarettát vett elő és egy termoszt, amely­ben feketekávé gőzölgött. —- Mi már soha nem tud­juk magunkat kialudni — háborgott. — Mióta ez az átkozott Wocheck ügy van napirenden, minden éjsza­kám izgalmak közepette te­lik. (Folytatjuk.J tosítani. Cseng a telefon, Tóth László rövid beszélgetés után leteszi a hallgatót. — Egy kartársnő arról érdeklődött, kell-e magyar szakos tanárnő? Szívesen hazaköltözne családjával együtt... Opauszky László Csaknem 67ezer elsőosztályos a középiskolákban A Művelődésügyi Minisz­tériumban elkészült az idei eddigi középiskolai felvé­telekről összeállított statisz­tika, amelynek adatai sze­rint a különböző típusú kö­zépiskolák első osztályaiba júniusban 66 884 fiatal irat­kozott be. Az összlétszámon belül 342,46 (51,2 százalék) fizikai dolgozó szülők gyer­meke. Az új elsősök 54,2 száza­léka gimnáziumban, 38,1 százaléka szakközépisko­lákban, 7.7 százaléka pe­dig technikumban kezdi meg szeptemberben tanul­mányait nappali tagozaton. Az elsős diákok 58,6 szá­zaléka lány. A gépíró- és gyorsíró is­kolák első osztályaiba 4302 növendék iratkozott be. IfV

Next

/
Thumbnails
Contents