Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

T968. Jűllns S. szercfa S. oldat Mi minden van egy plakáton! R uttkai Éva, Pécsi Sándor és KOVÁCS KATI főszereplésével” — hirdeti a Hamis Izabella című filmről a moziplakát. Tudom, hogy Kovács Ka­tit hangosabban, tisztelik, mint Ruttkait és Pécsit, sőt azt is, hogy felebarátod mindennapi reklámét ne reklamáld! De Kovács Kati véletlenül a legkedvesebb magyar táncdalénekesnőm, mint filmszínész is érdekes jelenség, tehát nem szere­tem összehasonlítani olya­nokkal, akikkel semmiképp sem lehet. Márpedig eltekintve attól, hogy Kovács Kati kevésbé fontos szerepet játszik a filmben, mint Ruttkai Éva — azonnal Karinthyhoz for­dultam összehasonlító mód­szerért: Kovács Kati akkor lenne akkora, mint amekkora Ruttkai lenne, ha Ruttkai Kovács Kati mekkoraságá- ra zsugorodna össze. A z Idegen házban cí­mű krimiről meg­tudhatjuk, hogy „A nálunk is ismert Georges Simenam könyve alapján készült” Nálunk inkább egy Geor­ges Simenon nevű bűnügyi író ismeretes. Vajon, ho­gyan dönthető el, hogy a szóban forgó könyvet nem Simenon, hanem Simonom írta. Nem könnyen, de rájöt­tem: Vegyük a két vitás szótagot és a francia—ma­gyar szótárt: nőm=név — non=nem. Teljesen vilá­gos, tehát hogy a kérdéses név Simenam. Így van a plakáton is. Ennek ellenére bizonyos vagyok benne, hogy a re­gényt mégis Simenon írta. Ugyanis nem a szótárban néztem utána. • A z említett két film a Városi mozi műso­rán szerepelt. Az Árpád szerencsésen megúszta. A Korunk hősét így ajánlotta a plakát: „Régi cserkész szokások, kegyetlen leány­rablás Lermontov regényé­ből ...” Lehet, sokkal többen meg­nézik a nagy orosz költő filmadaptációját, ha elol­vassák ezt a feliratot. Hány Lermontov munkásságában járatlan régi cserkész lett volna kíváncsi a kegyetlen leányrablással kombinált szokásokra! Ám az Árpád mozi sze­rencsés volt. Még idejében — valószínűleg nem sok­kal azután, hogy kinyom­ták az összes plakátot , felfigyelt valaki az ékezet­fölöslegre. (Eszébe jutha­tott, hogy „Légy résen!”?) Tgy aztán senki sem gya­núsíthatta a cserkészeket azzal, hogy leányt raboltak a Kaukázusban sem Ler- montovot azzal, hogy nem a cserkeszekről írt. Gondo­lom, a közreműködők nem egészen egyöntetű lelkese­dése közben: apró papír­darabkát ragasztottak min­den é betű vesszejére. A z említett esetekben " egyáltalán nem az az érdekes, hogy ki volt a hibás. Inkább az, hogy mi minden van — még egy moziplakáton is! Sz. J. Napközi a Czollnei téren Szokatlanul forró délelőtt látogattunk el a kecskeméti Czollner téri iskola napkö­zijébe. Már a kapuban gyer- mekzsivaly, jókedvű neve­tés fogadott. Viszonylag ke­vesen, huszonhatan vannak. Különböző korosztályú gye­rekek — másodikostól nyol­cadikosig. Szemmel látható­an a nagy melegben is jól érzik magukat. Nem csoda, hiszen saját medencéjük van. Nem nagy, nem mély, de a célnak megfelel. Kint és bent Az udvar, egyelőre még, nem nyújt valami biztató képet Egy-két fa, és a me­dence körül kis kert. Sem­mi más. Ez azonban nem zavarja a gyerekeket. A für­dőzés, a játékok és a közel­ben levő park kielégíti őket. A napközis tanárnő: Ka­rácsonyi Klára és Katona László igazgató — a gyere­kekkel együtt megmutatták,' milyen környezetben élnek, milyen szórakozási, pihenési lehetőségek állnak rendel­kezésükre nyáron. Elvezet­tek kis birodalmukba: a társalgóba, a leendő sport­pályára és a „strandjuk­ra”. A harmadikos Huszár Sanyika, aki egyébként színötös tanuló, még azt is megkérdezte: „A tv-ben is benne leszünk?”... A társalgó iskolaidő alatt tanterem volt Most kihord- ták a padokat helyükbe asztalok, székek kerültek. És új társasjátékok, köny­vek, külön a nyári szünetre. Tervek és lehetőségek Nagy reménységük a sport­pálya. Mint ahogy azt az igazgatótól megtudtuk; A Bács megyei Építőipari Vál­lalat nagy segítséget nyújt az iskolának. Feltöltötték az udvar göröngyös terepét és amint megkötik a szerző­dést hozzáfognak a szép terv megvalósításához. Va­lóságos kis sportkombinátot Érdekes cikksorozatok a Népszabadságban álmodtak ide futó-, kézilab da-, röplabda-, dobó- és ugrópályával, öltözővel, zu­hanyozóval és a nézők szá­mára ülőhellyel. Mert nem­csak a Czollner téré lesz a sportpálya, hanem itt sze­retnék megrendezni a vá­ros általános iskoláinak ver­senyeit is. A szerződés köl­csönös, a pályát ugyanis fél öt után, tehát amikor a diá­koknak már nincs szüksé­gük rá, a Bács megyei Építőipari Vállalat fiataljai veszik birtokba. Figyelmet érdemelnek a nyári időtöltést szolgáló el­képzelések is, amelyek kö­zött — szavalóverseny, KRESZ-vetélkedő, akadály- verseny, mesedramatizálás, helyesírási gyakorlat, szá­molási verseny — tehát az iskolában tanultak szórakoz­tató átismétlése —, séták a vasútkertbe, a Leninváros- ba, nevezetes épületek meg­tekintése, hazai és külföldi események megbeszélése szerepel. Gondoltak egy-egy kirándulásra is, például a fehértói táborba, amelyhez a pénzt a diákok keresik meg. Csoportosan mennek el dolgozni a gazdaságok­ba, s már maga ez js él­mény. A Czollner téri napközi programja alighanem az egyik legjobb a kecskeméti hasonlóak közül. Bizonysá­ga ez annak, hogy az itt dolgozó pedagógusok lelke­sedéssel, szeretettel gondos­kodnak a rájuk bízott gye­rekekről. Amiben több megértést várnak Akad persze gond is a Czollner téri napköziben. A legégetőbb a délutáni pihe­nés megoldatlansága. Erre a célra megfelelne a tornate­rem, amely parkettás, ven­tillátorral ellátott, csak a fekhely hiányzik. Katona László igazgató már próbált szerezni matracokat, siker­telenül. A városi tanács vb mű­velődési Osztálya bizonyára A Népszabadság a na­pokban kezdi meg a Teleki dosszié „Legenda és valóság” című cikksorozatát. A so- tudna segíteni ebben nem- rozat nyolc napon át je- csak a Czollner térnek, ha- | lenik meg a lapban. Ezt nem a hasonló gonddal I követi Darvas József Ma­küzdő többi napközinek is. gyarország felfedezése cí- Sz. E. I mű szociográfiája hét foly­tatásban, majd ezután a Philby ügyről szóló érdek­feszítő sorozat következik. Ennek befejeztével Máté György tollából közöl a lap 30 folytatást az 50. évfor­duló alkalmából az 1918— 19-es eseményekről. Néhány szó az „éllovassal” Hónapok óta tart a te­levízióban egy csöndes ve­télkedő: „A játszótársunk, mondd akarsz-e lenni?” Korántsem afféle hangos esemény, mint például a táncdalfesztivál, de még a Ki mit tud? körül dúló érdeklődés is magasan fe­lülmúlja. Pedig talán a leg­rokonszenvesebb az eddigi televíziós bajvívások közül ha nem is a legizgalma­sabb. A műsor dicsérete Elgondolkodtató, figyel­met ébresztő műsor. Hal­lottam, sok nézőt idegesít, hogy néha verítékeznek, nyekeregnek a versenytár­sak. Nekem tetszik, hogy nincs lehetőségük az adós előtt hosszú „célirányos” felkészülésre. Kapásból kell legyűrniük a felada­tokat és a kameralázat. Emberi lényegük, szellemi reflexkészségük az egyéb vetélkedőkön nem ritka, sokszor hamisan csillámló ..Bitterek” nélkül nyilatko­zik meg. Tiszteletére le­gyen mondva — az ugyan­csak kivételesein — alapos és emberséges zsűrinek, té- vedhetetlenül kiszűrik a lényeget a nyekergések zö­rejéből. Megmunkált képesség Keszthelyi Pál 32 éves, vékony, szemüveges fiatal­ember. Az utolsó forduló előtt első. Tudása, lehet, hogy több, lehet, hogy ugyanannyi, mint a még versenyben levő két ve- télytársának. Mindeneset­re ha valamivel kevesebb lenne, akkor sem csodál- kozhatánk helyezésén. Ki­tűnő készséggel van meg­áldva: azonnal felismeri a rendszerint összetett kérdé­sek rejtett összefüggéseit, és felismerését nyomban képes megfogalmazni. Ez nem pusztán beszédkész­ség, soha nem beszél mel­lé: veleszületett és meg­munkált intelligencia. — Elsősorban a rendezés újszerűsége ösztönzött in­dulásra — mondja. — Jó, hogy nem lexikonosdit ját­szunk. A helyzetfelismerés, a találékonyság a döntő, írásbeli válaszaim alapján kerültem a legjobb har­minc, aztán zártkörű dön­tőn a szerencsés tíz közé. A többit láthatták a kép­ernyőn. — Tudásán és találé­konyságán kívül az iro­dalom, a zene és a képző­művészet szeretete is len­dítette előre. — Hát... igen. Régi sze­relem. Négyéves koromban már írtam, olvastam. Ma­gyar—történelem szakos pedagógus vagyok. Aztán még egy felejthetetlen biz­tatás: Az egyik legszpg- gesztívabb szavú irodal­már. Féja Géza vezette be az igazi olvasásba, amikor könyvtáros volt. Kezdetben a furulya És ami a zenét, a kép­zőművészetet illeti? Másik szenvedélyem a népzene. Vol'taképpen nem először szerepelek a Ma­gyar Rádió és Televízió­ban. Huszonegy éves vol­tam, amikor kiderítették valahogyan, hogy furulyá­zok. Kilenc rádiófelvétel lett az eredménye némelyi­ket még ma is sugározzák. Az irodalmi és zenei buz- gólkodás közben pedig le­hetetlen, hogy ne ragadjon az emberre a képzőművé­szetből is valami. — Találékonysága mit súg a jövőről? — Szeretnék olyan mun­kakörbe kerülni, ahol a je­lenleginél jobb in tudnám hasznosítani irodalmi és zenei felkészültségemet. Ámbár most is van kinek tovább adni. Vörös lesz a diploma? Keszthelyi Pál Jánoshal­mán tanít. A kéleshalmi tanyai iskola összevont 7—8. osztályát. Most kissé fáradt: tanévzárás után. Két televíziós adás között kirándulásra vitte a gyerekeket. Némely véle­kedés szerint nagyon meg­találhatná a helyét például a megye népművelési há­lózatának valamelyik poszt-, ján. Igaz, még nincs egyete­mi diplomája. Csak egy év múlva lesz, a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem bölcsész karán szerzi, „ha közbe nem jön va­lami”. Az egyetem statisztikusai azt mondják, semmi sem jöhet közbe. Nagyon ked­velik Keszthelyi Pált, mert nem kell sokat bajlódni a tanulmányi átlaga kiszámí­tásával. Eddig csak jelesei vannak. Szívből reméljük, vörös diplomával végez. A vetélkedőre nézve vi­szont nem jósolgatunk, de megnézzük július 5-én a mindent eldöntő utolsó for­dulót. Lusztig József 33. — Értem. Tehát ha ma­gányos vagyok, akkor nincs komplett motorblokk, ha pedig együtt a társulat, és akadályok vannak, akkor van komplett motorblokk. — Ott tartottunk — foly­tatta a „Páter” —, ha az orvosi tábla ép, akkor nem megy fel Gömöry doktor­hoz. De ha el van törve, akkor nyugodtan felsétál hozzá, becsenget A szívé­re panaszkodik majd, Gö­möry megvizsgálja, megta­lálja a tetoválását, így az­tán semmi akadálya az együttműködésüknek. — Jelszó? — Nincs jelszó. A teto­válása minden jelszónál többet ér. — Tegyük fel, már együtt vagyunk Gömöryvel, mit kell tennem? — Felkutatják Kari Heinz Wocheck professzort, emlékezzék legutóbbi be­szélgetésünkre ... Holnap, mielőtt elindul. közlöm, hogy milyen módon jut Magyarországra és azt iß. hogyan kerülnek onnan vissza Becsbe. Ezen a pa­pírlapon — nyújtott át a „Páter” egy sűrűn teleírt árkust Schirmbaumnak —> mindezt részletesen leírva elolvashatja. Holnapig be­téve tanulja meg ezt a szö­veget. Maga lesz az akció parancsnoka. Gömöry azon­ban továbbra is Magyaror­szágon marad. Tehát vi­gyáznia kell. nehogy túl­ságosan kompromittálja őt. A volt SS-legény eltette a papírlapot. Az ügyet va­lahogy roppant egyszerű­nek látta. Ügy érezte, hét­végi kirándulásról van szó, olyan feladatról, amelyet ő könnyűszerrel teljesíteni tud. Megnyugodott — Az előbb — fordult a „Páterhez” — ön tízezer márkát ajánlott. Ez a kis akció a bolondnak is töb­bet ér. Engem nem érde­kel. ki ez a Wocheck, arra sem vagyok kíváncsi, mi van ebbben az emberben, ami ennyi heroe-hurcát megér. De valaminek, ké­rem, csak lennie kell. Ha önök engem pesti kerülő nélkül szállítanának Dél- Amerikába, az magamnak is jó tizen ötezer márkát megérne. Ez a pesti út azonban olyan fáradságos lesz és annyira veszélyes, hogy a felajánlott tízezer kevés. Persze nem vagyok nagy igényű és úgy szeret­ném, ha ötven százalékban önöknek, és ötven száza­lékban nekem lenne iga­zam. A tízezres szám na­gyon szimpatikus. Ebben igazat adok önnek, főnö­köm. De a márkánál egy szebben csengő szót is is­merek. Dollár. Tehát tíz­ezer dollár. A „Páter” felnevetett. — Abban a krejzleráj- ban egész jó üzletember vált magából. Wocheck ne­künk tényleg sokat ér. Áll az alku. Akkor, amikor itt a ház előtt Wochecket ki­emeli a kocsiból, tízezer dollár üti a markát. — Akkor ötezer dollárt kapok — nevetett Schirm­baum —, mert ötezret most fizet ki, szeretett főnököm. A „Páter” csekkfüzetet vett elő, de Schirmbaum lefogta a kezét * — Ne írjon nekem ver­set, szeretett főnököm. Hol­napig módja van arra, hogy ezt az ötezret felvegye és egyszerű, gyűrött bankók­ban, de készpénzben adja át. A „Páter” felállt és Jana is követte a példáját. — Rendben van. Holnap megkapja a pénzt. Este hat­ra itt vagyunk. És azután ■— nekivág élete legszebb feladata teljesítésének. Köszönés nélkül elvonul­tak. A volt SS-legény pi­henni tért. Másnap reggel áttanul­mányozta és betéve meg­tanulta az, írásos utasítást. Fejedelmi ellátásban ré­szesítették, egyetlen dolog zavarta, napfürdőzni szere­tett volna, de nem volt egy ablak, egy rés sem a helyi­ség falán. Az ajtónak is volt egy kellemetlen szép­séghibája. Elfelejtették ki­linccsel felszerelni. Még nem volt hat óra, amikor a pincér érkezett és viselt ruhadarabokat helye­zett a szék karfájára. Ami­kor kiment, a volt SS-le­gény áttanulmányozta a a ruhákat is, mind a Má­jus 1. Ruhagyár címkéjét viselte. A kabát zsebében egy doboz ezüst papírba, zöld burkolatba és celofán fásakba elhelyezett Kos- suth-cigarettát talált. A cigaretta mellett angol szö­veggel ellátott gyufa rejtő­zött. Amikor a „Páter” belépett, Schirmbaum támadóan nyújtott^ felé a színes cím­kéjű gyufásdobozt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents