Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

1968. július 16, kedd S. oldal Meghalt Magyar Ilona Kossuth-díjas tanítónő A Kecskeméti Városi Tanács V. B. művelődési osztálya és a Pedagógus Szakszervezet városi bi­zottsága fájdalommal tu­datja, hogy július 11-én Budapesten, 79. évében rö­vid, de súlyos szenvedés után elhunyt Magyar Ilona nyugdíjas tanítónő. Magyar Ilona élete elvá­laszthatatlan a megyeszék­hely közoktatásától. Negy­ven évig tanított Kecske­méten, s egy ideig igazga­tója volt a tanítóképző gyakorló iskolájának. Fá­radhatatlan pedagógiai munkásságáért és egy je­lentős módszertani útmu­tató kidolgozásában való közreműködéséért 1952-ben elsőként kapta meg a me­gyében a Kossuth-díjat. A felszabadulás utáni évek­ben lelkes, fáradhatatlan aktivistaként részt vett a közéletben. A városi nőta­nácsnak tíz éven át volt köztiszteletben álló elnöke. Élete végéig teljes szellemi frisseségben érdeklődött a közélet és pedagógia min­dennapi kérdései iránt. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük. Két modern iparművész kiállítása Kecskeméten Ä nyár holtszezonnak számít ugyan a kulturális életben, nagy hőség is volt vasárnap délelőtt, ennek el­lenére meglepően sokan — mintegy nyolcvanén —­gyűltek ösisze a Kecskemé­ti Katona József Múzeum­ban Szabó Erzsébet és Sza­bó Mariann iparművészek kiállításának megnyitóján. A megnyitó beszédet és a szokásos tárlatvezetést Vízy Ottó, a Műcsarnok művészeti osztályvezetője tartotta. Jelen volt a ki­állítás rendezője. Lányi Ottóné művészettörténész is. A három teremben elhe­lyezett anyag igen színvo­nalas. Kitűnő kezdeménye­zés a Műcsarnok és a kecs­keméti múzeum részéről, hogy a megyénkben kevés­sé közismert modem ma­gyar iparművészet alkotá­sainak bemutatására alkal­mat teremtett. A Munkácsy-díjas Szabó Erzsébet üvegművész. Ere­deti technikai megoldások­kal készült dísztárgyai, kis­plasztikái méltán szereztek neki nemzetközi hírnevet. Tehetséges művészt ismer­hettünk meg a textil sza­kos Szabó Mariannban is. Filmnyomással díszített bú­torszövetein, faliképéin új- szecessziós stílusjegyek uralkodnak. Nővérek palotájában i Futószőnyeg tompítja a műanyagpadlón a lépések koppanását, kellemesen hű­vös a levegő. Kívül-belül elegáns, modem, kényelmes épület Kecskeméten a me­gyei kórház melletti új nővérszállás. — Nem illik rá az elne­vezés — jegyezte meg a kórház vezető főnővére. Horváth Istvánná —, hi­szen nem csupán szállást, vagy szállodát, hanem el­sősorban otthont akarunk nyújtani az itt lakóknak. A társalgótól a centrifugáig Rádiózás, olvasás a televízió műsorkezdése eiőtt. ba vezetnek, ahol szintén beépített szekrény, köny­vespolc, éjjeliszekrény, ké­nyelmes heverő várja — a leendő szülésznőket. Tanulhatnak a munka mellett — ök már biztos, hogy vendégeink lesznek — je­gyezte meg Horváthné —* régebben ugyanis nem tud­tuk elhelyezni a kórházi gyakorlatra érkező szülész- nőjelölteket. Most már ez sem lesz gond. Az iskola elvégzése után, ha a kór­házba jönnek dolgozni, a nővérszálláson ők is ott- honra találnak. A szülé­szeten van hely, igénylik mik ki. Három műszakban — Hogyan tudja beosz- munkájukat dolgoznak a nővérek —. tani fizetését? Nagy Gizella szülésznő: _ , , magyarázta Nagyhegyes! — 1300 forintot kapok; Mielőtt ideköltöztem, az Jelenleg 43-an foglaljak Katalin, a szálló gondno- ebből 120-at fizetek a nő- ideiglenes nővérszállóban el a földszinti, emeleti két- ka, Kató néni lelkesen di- vérszállásért, étkezésre ha- laktam. Itt jobb. Nem kell személyes szobákat: szü- cséri most is lányait: „Na- vi 300—400 forintot költők, fűteni, vizet melegíteni, lészmők, _ gyermekápolónők, gyón vigyáznak egymás pi- Hogy mit kapok a szálló- Régebben laktam albérlet- laboratóriumi ás röntgen- kenésére, alkalmazkodnak ban? A 120 forintban „ben- ben is, amire fizetésemnek! asszisztensek, általános és a házirendhez” be van” a hideg-meleg víz, majdnem felét költöttem, altatás nővérek, műtősnők. Papp-Vid Izabella Kecs- a gáz, a világítás, fűtés, az Most szépen tudok takaré- Birodalmukban a hangula- kemóten érettségizett. La- ingyenes ágynemű mosás. koskodni. tos társalgót csodáltuk meg borasszistensnek készül, a először, ahol kényelmes fo- kórházban dolgozik, telekben, alacsony dohány- — Családi körülményeim zóasztalkák mellett szoktak miatt kértem és kaptam beszélgetni, szórakozni, ol- helyet a szállóban — vasni. Televízió,, magneto- mondja. — Mindenki segí­tőn, rádió is rendelkezésre tett és most is számíthatok áll a táncteremnek beillő a kórház vezetőire. Jól is- helyiségbem. merték édesanyámat, aki Az éjszakai munka fára- haláláig szintén a megyei dalmait többen most pihe- kórházban dolgozott Nosztalgia Még diákkorom­ban — sajnos úgy 1940 táján — ol­vastam a középis­kolás havilapban egy verset. Kedves, arany szívű és ke­délyű volt taná­runk, dr. Kónya Sándor irta, aki a Nagykunságból ke­rült fel a főváros­ba, a Lányai utcai gimnáziumba. Arról szólt a költemény, hogy a világvárosi forgalom közepén egyszeresük feltű­nik egy szénássze­kér. Az emberek nah a levegőbe, s nagy-nagy vágya­kozással suttogják: „Szénásszekér. — Szénaillat,. Mennyi regényt, költeményt, novel­lát elolvastam az­skatulyában. A kis térség közepén ap­ró cseréptál, körü­lötte két kiskacsa sertepertél. Egy tiszta sárga és egy sárga-fekete tarka. Rögtön a tv-hős jut óta, s mégis ennek eszembe. Le is szó- a kis versecskének az édesded élvezet­től. | Le kell menni, meg kell cirógatni [ a kis kedves mada­rakat. Indulok. Odalent kilépnék a lépcsőházból, de megtorpanok. Vá­ci hangulata jutott eszembe a minap. Első emeleten la­kunk, Feleségem — alkonyaikor — ki hív az erkélyre. „Nézd csak!” — mutat le a föld­szintre. Az alattunk lakó szomszédék előtt te­nyérnyi betonplacc, kőkorláttal, kőié p­lok a lakótárs Iá- gig a falak mellett, nyának, aki a kor- félmeztelenre, ing­látra könyökölve gyönyörködik a pici jószágokban. — Melyik a Káz- mér? A szemével int a sárgára. A kiska­csák fecsernek, hab­zsolják a tálka vi­zet, izgő-mozgó cső­rük mint apró ró­zsaszín motor csör­csős lejárattal. Né- megállnak, ráeső- hány józan kaktusz geti a sáros színű elátkoznak a lát- személyesíti még a folyadékot. Hegyes ványra. Beleszagol- természetet a kő- farkocskájuk rezeg ujjra, fürdőruhára, pongyolára vetkőzve ülnek a földszintiek. Valamennyien né­ma mosolyba feled­kezve bámulják a halk fuvola hangú kiskacsákat. A falu szökött be a kőfa­lak közé ... Hal­lom ám a nagy csendben. — No... anyu . -.. Mire való ez?. . Fjnye, csak nem sír?,.. —th —n „Otthonra találtam, jól érzem magam, tanulok, végzem a munkámat” — írja levelében Papp Gizella, a modernül berendezett kétszemélyes lakószobában. (Pásztor Zoltán felvételei.) Nem hiányzik a heépített Nagy Gizella csikéria! konyhából a gáztűzhely, a leány. Parádi Anikó pedig hűtőszekrény sem. A mo- Lakitelekre való. Örömmel sókonyhában van cemtrifu- újságolja: ga, mosógép, szárítórész. — Nemrég meglátogattak De ami a legfontosabb: A szüleim, alig akarták el- szobában a bútorok vete- hinni, hogy ilyen csodála- kednek a reprezentatív tos palotában lakom. S a szállodák berendezésével. S kórházi munka mellett emellett saját ízlésünk sze- nyugodtan tanulhatok, nem- rint rendezhetjük be, ala- sokára elvégzem az általá-’ kíthatjuk ki a szobát. no® asszisztensképző tanfo Kísérőim a vendégszobá- lyamot. 44. Jana felállt. Felkattintot­ta a rádiót, tánczene csen­dült a hagszóróból. — Tudja „Páter” — mondta —, ennek a Schirm- baűmnak jár még egy ötös. Ha visszajön, az övé, de ha nem tér vissza ...? — Hát akkor az öné. — És én is kapok tizet. — Ez a Wocheck nem is ér annyit. — Oké — telepedett Jana a „Páter” karosszékének karfájára. — Akkor megál­lapadtunk. — Nem akarom becsap­ni magát, nekem nincs tíz­ezer dollárom. Megígérhet­ném, de tudom, hogy visz- szatér. Értse meg, az ODESSZÁ-nak nincs tíz­ezer dollárja már. — Én bízom magában, „Páter”. Mielőtt Schirm- baúVn elment, maga elővet­te a csekkfüzetet és a töl­tőtollat. Lássa, kivel van dolga. Nekem egy fillér készpénz sem kell. Nekem jó a csekk is Tizenötezer dollárról. — Az előbb tízről volt szó. — De Schirmbaum a ne­ki járó ötöt is nekem ígér­te. Töltse ki azt a csekket, mielőtt meggondolom ma­gamat. Ahogy ott ült a karfán, puha fürdőköpenye szét­nyílott, és a combja látha­tóvá vált. A „Páter” igé­zetben nézte az asszonyt. Rekedten szólalt meg: — Tudja, hogy nem len­ne hülyeség, ha mi ket­ten ... De az anyakönyv­vezető előtt... Jana lassan* lustán fel­állt. — Ismerem a trükkjeit. Ma bejegyeztet és holnap megsemmisíti a bejegyzést. De azért hoz nekem egy házasságlevelet is, igaz? Ez most nincs az alkuban. Sem így, sem úgy. Vegye elő a tollát, de nem, adok én tollat magának, és tin­tát. És töltse ki azt a csek­ket. Tizenötezerről. Hete­dikéig rengeteg ideje van. Eberlingtől harmincezret is szerezhet. A „Páter” kitöltötte a csekket, Jana eltette. — Vonattal utazom? — Mercedesszel. Holnap reggel kilencre ott áll a Rialtó mozi előtt. 2200-as, fehér színű Merci. A kesz­tyűtartójában lesznek az iratok. Ott lesz a kulcs­készlet is. A bal oldali ab­lakot lenyomja és ott talál­ja a kulcsot az irányjel­zőn függve. Preparált ko­csi. A bal oldali ajtókárpit mögött tízezer forintot is talál. Végső esetben nyúl­jon hozzá, megvesztegetés­re szolgáló hamis pénz. Átadom a fioláját. A hasz­nálat módszerével, azt hi­szem, tisztában van. — És ha valami közbe­jön? — Értse meg, semmi nem jöhet közbe. Tehát nincs hirdetés sem többé a pesti újságban. Csak. cse­lekvés van. — És az üzlet? — Holnap reggel kinyit, azt mondja, hogy a férje állapota súlyosbodott, Pas- sauba kell utaznia, egy hétre mindenkit szabadsá­gol. Utána a kocsi, majd a határ. Budapesti költsé­geinek fedezésére váltson át schillinget forintra. Ma­gyar vízumot a határon kap. — Hol az a schilling? — Milyen schilling? — Amit forintra fogok átváltani? — Hát a kasszában. — Látszik, hogy magá­nak mindeddig csak futó és ócska kis női lehettek. Hol van már az a pénz? Hát nekem ruházkodnom is kellett. És az útra is fel kell készülni. Ecv fehér Merciben snasszul érkez­zek? A „Páter” nagyot sóhaj­tott. Elővette pénztárcáját, és ezer schillinget számolt az asztalra. Azután búcsú­zott. Menet közben nem Bécs fényeit figyelte, ha­nem azon gondolkodott: a szervezetben milyen ször­nyű malomkövek között él mindenki, az egész titkos szövetség tulajdonképpen csak a harácsolásért léte­zik. Ügy érezte, lesz majd egy pillanat, amikor az ő fejére is tűznek ki vérdí­jat, amikor egy megvaló­síthatatlan paranccsal őt dobják át a határon, ami­kor őneki személyesen kell majd tüzelnie; a Kopasz Oroszlánban éppúgy meg­hallgatja valaki a „Páter” halálos ítéletét, ahogy ő fellebbezés nélkül vette tu­domásul, hogy Gemnert fel fogják akasztani... • .. Schirmbaum személy­azonossági igazolványának segítségével három napig egy IBUSZ-szobában húz­ta meg magát. A negyedik napon az a hangulat vett rajta erőt, amelynek hatása alatt vagy a lehető legnagyobb siker, vagy a legteljesebb ka­tasztrófa az akció eredmé­nye, IFolvtatlukA _____ V árják az utánpótlást Még nincs teltház a nő­vérszállóban. A fiatal in­tézményben most alakult ki az önkormányzat, a rendszeres program, a kol­lektíva. Alakul, formáló­dik, néha viták közepette a házirend is. Emellett várják az új lakókat, főleg a Kecskeméti Egészségügyi Szakiskola közeljövőben végző növendékeit. Az új nővérek ugyanis, ha a megyei kórházban kezdik hivatásuk gyakorlá­sát, az iskola kollégiumá­ból egyszerűen átköltöz­nek a nővérszállóba. Ismét megmenekülnek tehát az albérlettől. Ám, a csaknem három­millió forint építési és be­rendezési költségbe kerülő nővérszállás mellett az egészségügyi szakiskolában is akad még hely a jelent­kezőknek. Remélhetőleg még fokozódik az érdeklő­dés, hiszen ma már nem­csak a nővérek gondoskod­nak a betegekről. Álla­munk sokoldalúan igyek­szik az ő gondjaikon is se­gíteni. Nagyszerű példája e se­gítségnek a márciusban fel­épült új nővérpalota is Kecskeméten. B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents