Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-14 / 138. szám
?: oldat 5968. jíhrfua 51* péufcK 1 „Inkább leszek betyár a pusztába..." 8 z életünket és vérünket? jelszó annyira hozzá- w“ kapcsolódott a régi nemzeti kokárdái magyar történelemhez, hogy alig-álig volt, aki kételkedni mert az igazában. A karján gyermeket tartó, magyar ruhát viselő Mária Terézia és a lovagias magyar nemzet találkozása. Kinek jutna eszébe ilyen beállítás után arra gondolni, hogy nem azok kiáltották el, akiknek személyesen kellett életüket és vérüket kockáztatniok. Jobbágyaik, a köznép életére és vérére vonatkozott a nagylelkű jelajánlás a főurak, a főpapság és nemesek részéről. A bőrüket vásárra vinni kényszeritettek szemszögéből egészen másként festett a dolog: Eljött már az a nap, melyben kell indulni, Házamtul, hazámtul bús szívvel távozni, Kedves szüleimtül sírva elbúcsúzni. Kedves hitestársam árván itt kell hagyni Ha aztán a kaszárnyáig el is jutott a legények „eleje”, sokuk nem bírta a szoros mundért, amint módja nyílt reá, kivetkőzött belőle. A Körlevelek elég sűrűn foglalkoznak szökevény katonákkal. 1755. április 26-án ezt írták a nagy könyvbe: „Keményen parantsoltatik eő Felségétől, hogy a Szökevény Katonák meg fogassanak, N. Vármegye tömlöcébe bé hozassanak. Budai Comendáns Űrtől jó fizetést várván.” Nem is név szerint keresik, aki megszökött. Nyilván sok ilyen lehetett, hogy csak így általánosságban parancsolgattak felőlük. De arra is volt medicina, ha vaakiről kitudódott, hogy nemcsak hogy nem. tartja meg „eő Felsége” rendelkezését, hanem éppen fordítva cselekszik. Ilyenről emlékszik meg az 1755. július 2i-i fel- ■ jegyzés. „A szökevény katonákra is gyorsan vigyázzanak a Bírák, azt is keményen parantsolván a Felséges Consistorium, hogy valaki vigyázatlansága, vagy ollyatén Katonáknak elbotsátása miatt úgy ne járjon, mint egy hátszegi ember, ki a Szökevény katonának elszöktetéséért 10 esztendeig való tömlöczre Tömösvárra itiltetett.” A Körlevelek egyre-másra árulkodnak szökevények kereséséről. Pár napot visszalapozva 1755. július 12-én is olvashatunk egy köröző levelet, amely már neveket is tartalmaz. „Egy némelly megírt szökevény katonáknak megküldettek neveik e következendő- képpen úgy mint Nemes Vetéssy gy. Regementyéből el- szöktenek nevezet szerint ezek: Gimesi Juhász János, Kecskeméti Nagy András, Körösi Debreczenyi Mihály és Jakovai Kovács Mihály” stb. stb. és még további két regimentből további kilenc ember. A szökevények három szóval Közölt"neve közül az első minden valószínűség szerint arra a helyre utal, ahová valók, 'vagy ahol besorozták őket. De néha sürgősen új katonák is kellettek. Jött a parancs. Lovasfutár hozta. 1756. október 14-én éjjel 11 órakor verték fel a bírót, meg a tanácsbélieket a sürgős rendelkezéssel, amely a következőket mondta: „Felséges Királyné Asszonyunknak Prussiai Királlyal véletlenül történt hadakozásához való hirtelen készülete magával hozván, hogy mivel már a hadi Tisztek oda fel campirozván, az katonáknak fogadására lejőni nem érkeznek, azért bízván magyar nemzetünknek megváltozhatatlan hivségében ... N, Hazánkban levő Vármegyékre, Districtusokra s Kir. Városokra bízta, hogy valahány Palatinális Porták vannak az említett Vármegyékben, Districtusokban, Királyi Városokban annyi számú katonát állítsanak ...” De számszerint_ is kivágja a hízelgő episztola, hogy Ceglédtől 8, Kőröstől 11, Kecskeméttől 20 katona kiállítását várják. P ár nap múlva, október 27-én már nemcsak katonát, zabot is követelnek. Pedig a hagyomány szerint a pozsonyi lelkes megajánlás csak életre és vérre szólt, zabra nem! Hogy egyszerre sokan „oda ne rohanjanak” a zabbal, még a beadás időrendjét is megszabták. Kecskemétnek 1756. november 20-án 2531, november 21-én 2240 pozsonyi kila zabot kellett áldoznia „Felséges Királyné Asszonyunknak Prussiai Királlyal véletlen történt” hadakozására. Akkoriban is lassan döcögtek az ügyek. Főleg a kivetett katonaszemélyek nem érkeztek pontosan a hadi zászlók alá. Az 1757. április 15-én érkezett körlevél 2386 pozsonyi kila búza beadását rója Kecskemétre, azután így folytatja: „Parantsoltatik e mellett, hogy amelly Város és Falubeli Bírák az reájuk reputáltatott Katonákat még Pestre Ássentatiora föl nem Szolgáltatták, minden serénységgel azon legyenek, hogy azokat megszerezzék és minden késedelem nélkül fölszolgaltassák, máskint 40 Frtokból álló Büntetés, vagy pedig a Falusi Bírák a N. Vármegye büntetését el nem kerülik.” Több mint félesztedeje, hogy az októberi késő éjszakában Kecskemétre érkezett a sorozást elrendelő királynői parancs. Nem megy, nem megy. Akikre számítottak, nem öltöztek be, elbújdostak és itthon hagyott szívük választottjának vigasztalására a királynő előtti időkből rájuk maradt nótát énekelték: Azért hogy én be vagyok sorozva, Ne félj rózsám, nem leszek katona! Inkább leszek betyár a pusztába. Mégsem leszek császár katonája! A zt tartják, hogy néha még a vak tyúk is kikaparja az igazságot. Úgy látjuk, hogy néha a hivatalos Körlevelek fakuló betűiből is kipattan az az igazság, amit a történetírás sokáig rózsaszín ködbe burkolva próbált eltakarni. De megmaradt az írás és íme vallomást tesz arról, mi és hogyan is volt igazán! Joós Ferenc Betanított munkások többségben ^ p«osató8 tapasztalatai Kiskunfélegyházán A FÉLEGYHAZI vágóhídon nagy elhatározás született: lányokat is felvesznek szakmunkásnak. A töltelékárukat készítő üzemben remélhetőleg a fiúkkal egyenrangú munkás válhat belőlük. A példa nemcsak azért érdekes, mert a húsiparban eddig többnyire a férfiak közül került ki szakmunkásgárda, hanem azért is, mert jellemző a női munkaalkalmak megteremtését célzó erőfeszítésekre. Kiskunfélegyháza ilyen szempontból mintaképe lehet a vidéki városoknak. Gila Istvánnétól, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetőjétől érdeklődtünk az idén . végző tanulók pályaválasztásáról. Adatai világosan mutatják az elmondottakat. A város általános iskoláiban 630-an végeznek ebben a tanévben. Közülük 191 jelentkezett középiskolába, 308 az iparba, összesen 17 (!) a mezőgazdaságba, a többi otthon marad az iskola után. Az utóbbi csoport túlnyomó része a lányokból kerül ki. LASSÚK ezzel szemben, milyenek az igények. Az ipar felvenne 470 tanul át, a mezőgazdaság 124-et, a kereskedelem 39-et. Az igények tehát szinte pontosan megfelelnek a végzősök összlétszámúnak, csakhogy kétszer annyi fiút szeretnének felvenni a munkahelyek tanulónak, mint ahány lányt. Holott a végzősök között valamivel több a lány, mint a fiú. Ezért azután egyfelől hiány mutatkozik a szakmát tanulók létszámában, másfelől gondok az elhelyezkedésben. A másik legsúlyosabb aránytalanság az ipar és a mezőgazdaság között jelentkezik. Százhuszonnégy mezőgazdasági szakmunkás- tanulóra volna szükség, de csak 17-en jelentkeztek. A VÁROSI TAN ACS is foglalkozott a pályaválasztás idei tapasztalataival. A vb határozatot hozott, amelyből két fontos pontot emelünk ki: Egyrészt az iparfejlesztésben igyekeznek még több női munkaalkalmat teremteni, s nemcsak az általános iskolát végzetteknek, hanem az érettségizetteknek is. Itt elsősorban a magasabb elméleti képzettséget követelő — például elektrotechnikai, műszeripari — üzemekre gondolnak. A másik határozati pont a már meglevő adottságok jobb kihasználását jelenti. A vb ugyanis arra szólítja fel az üzemeket, hogy a pillanatnyilag olcsóbb betanított munkás képzés helyett többet áldozzanak a szakmunkás- képzésre. Pillanatnyilag ugyanis a legtöbb nőt foglalkoztató üzemekben — a műanyagipari, a kézműipari vállalat és a cipőgyár — is többnyire betanított munkásokat foglalkoztatnak. A PALYAVÄLASZTÄSSAL foglalkozó pedagógusoknak és a társadalmi szervezeteknek másik gondja — mint említettük — a mezőgazdaság. Ha aránytalanul kevesebb is a jelentkező, mint a szükséglet, a gondok ma még nem súlyosak. A mezőgazdaság ma még fogadni tudja a szakképzetlen munkaerőket is. Amikor a gazdaságok szakmunkásokat keresnek, a jövőre gondolnak. — Itt a legkevésbé hatásos a propagandánk — mondja a művelődési osztályvezető. — Az egyik oka az, hogy a szülők nem támogatnak bennünket. Legtöbben maguk is azt szeretnék, hogy a fiuk, lányuk az iparban helyezkedjen el, mert a mező- gazdaságban ma még nem állandó, nem biztos a kereset, a jövedelem nemcsak a munkától, hanem az időjárástól és egyéb tényezőtől is függ. A másik ok az, hogy rosszabbak a munkafeltételek, mint az iparban. Hosszabb a munkanap, távol van a munkahely, s a gazdaságok általában nincsenek ellátva szociális létesítményekkel. A mező- gazdaság megszerettetését tehát a munkakörülmények javításával kell kezdeni, s ebben maguk a gazdaságok tehetnek legtöbbet. MÉG KÉT — véleményünk szerint igen figyelemre méltó — javaslatot tett a művelődésügyi osztály vezetője: A megyei pályaválasztási tanácsnak jóval előbb, már lehetőleg novemberben ki kellene adnia a tájékoztatót a munkahelyekről. így több idő állna rendelkezésükre a pedagógusoknak a jelentkezések összegyűjtéséig, februárig. Tanácsos volna a szakmunkástanulók jelentkezését is későbbi időpontra halasztani. Akár a nyári hónapokig lehetne várni vele. A technikumokba, szakközépiskolákba ugyanis jóval többen jelentkeznek az általános iskolából, mint ahányat fel lehet venni. A kimaradtak csak ezután néznek körül az iparban. Addigra azonban több szakmában, ahol a képzettség iránti igények is nagyobbak, már be vannak töltve a helyek a gyengébb tanulókkal. Ez a fiatalok számára sem kedvező, a társadalom számára pedig egyenesen káros. M. L. Növekszik a vashegy IS ezer sorsjegy gazdára talált Változnak az idők és a gonnyi hulladékot is be- fogalmak. Egy kidobott, visznek a fiatal gyűjtők. rossz edényre ma már csak Száraz május Rendkívül száraz volt az idei május — adja tudtunkra a Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium legfrissebb jelentése. A mindössze 20 mm-es csapadék egyharmada volt az átlagosnak. A hónap első harmadában szemernyi eső sem hullott. 13-án viszont földre hullt a havi csapadékösszegnek több mint a fele. Ennek ellenére a 250 napsütéses óra 9-cel alatta maradt az átlagnak. A középhőmérséklet pedig csak- nek egy fokkal meghaladta az átlagosat. Némiképp ezt is a szélsőség jellemezte: 12-én kánikulai, azaz 34 fokos volt a klíma, s előtte három nappal a talaj mentén, hajnalban fagypont alatti —0,8 fokot mértek. Mandel Rezső telepvezető tájékoztatása szerint a versenyben jelenleg az I. sz. Általános Iskola 1025-ös Budai Dezső úttörőcsapatának tagjai vezetnek, kis híján 130 mázsa hulladék begyűjtésével. A járásbeli iskolák közül a hetényegy- házi általános iskola 3192. Móricz Zsigmond úttörő- csapata szállította be a legtöbb vasat, több mint 90 mázsát. A verseny befejeVégletek és tanulság Mindig akad téma a pesti 12-es autóbuszon. Én is találtam. Két szélsőséges embertípussal találkoztam ugyanis az ülőkalauzok népes családjából. I | | A hölgy. Unottan I * I tanyázik a kocsi „parancsnoki hídján”. A megállóknál beleszól a mikrofonba: „xepkesz”. Bizonyára beszédhibás szegény, gondolom. De vajon mi lehet a titokzatos xepkesz? Mivél lelkes rejtvényfejtő hírében állok, csakhamar kinyomozom, hogy a jelzés a busz vezetőjének szól: „közép kész”! Tényleg, így is lehet. Rövidítve. a hosszú magánhangzókat elharapva. Hadd törje a fejét a pénzéért az utas! m A fiatalember. Csupa lendület. energia* robbanékonyság. Nála a xepkesz ismeretlen fogalom: Kazinczy-díjas kiejtéssel jelzi valamennyi ajtó zárhatóságát; udvariasan figyelmezteti és kéri az utasokat. Bemond minden átszállóhélyet és csatlakozó járatszámot. És gondol az idegenforgalomra is: Margareten-Insel, aszomgya, meg Heuplatz, sőt, Südibahnhof. A kalauzok „ki mit tudján” feltétlenül 6 lenne a győztes. Mindezt nem azért írtam le, mintha Kecskeméten akár xepkesz kisasszonyt, akár ilyen univerzális nyelvzsenit ismernék. Magam is bájba kerülnék, ha valamilyen idegen nyelven kéne bekomferálnom, hogyi Nyomás, Korhánköz, miegymás ... De ha már pesti példákra hivatkoztunk, jó volna helyi viszonylatban is lekopírozní egyet-mást Azt például, hogy a pesti buszokon tábla jelzi minden járat útvonalát De ha nem is akarunk ilyen messzire menni — legalább a járat számát jelezzük szembetűnően. Ne kénvszerítsük az amúgy is siető utast arra, hogy a jármű kör- beszaladása árán győződhessék meg arról, melyik kocsira is száll. Elöl és hátul is következetesen elférne — el is kelne — buszainkon egy-egy szárrá tábla. Ugye megoldható? a laikusok mondják, hogy ócskavas. A szakmabeliek viszont tudják: szó sincs itt ócskavasról. Jelentőségéhez jobban illik a hulladék elnevezés. Laikusok pedig egyre kevesebben leszünk, mert már a gyerekek apraja-nagyja is átpártolt a szakértők közé. Mázsaszámra gyűjtik, osztályozzák a legkisebbek is a különféle fémeket. Hordják a MÉH-telepekre, ahol pénzt, és — ami még értékesebb a szemükben — sorsjegyet kapnak érte. Egy-egy ilyen vasgyűjtő hónap, mint a mostani, alaposan megnöveli az átvevőhelyek forgalmát. Az ország egyik legnagyobb, legkorszerűbb telepére, a kecskeméti Kiskőrösi útira, ilyen alkalmakkor egymással versengve 15—20 vaA telepen a szállítás és a rakodás teljes mértékig gépesítve van. A képen látható daruval naponta 3 vagont tölt meg fémhulladékkal Zakar József darukezelő. zése persze még messze van, addig sokat változhat a helyzet. Az eddig beszállított 15 vagonnyi vasért a városi és a járási úttörők között 15 ezer sorsjegy talált gazdára. A főnyereményt még a központban őrzik. A másik főnyeremény viszont már ott magasodik a telepeken, egyre növekedve és alig néhány hétig viselik még a hulladék nevet. Mert a ko, hászatnak és a népgazdaságnak ez az igazi nyereség. B. P.
