Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
9. oldat 1968. Június 9, vasárnap Leleplezett aranycsempész Május 16, délelőtt. Radic Ranko jugoszláv állampolgár a hosszú utazás után, Garán frissen szállt le az autóbuszról. Egyenesen ismerőse, Lévai Sándorné lakására igyekezett. Ütközben néhányszor hátra tekintett, s miután meggyőződött róla, hogy senki nem követi, magabiztosan nyomta le a lakás kilincsét. A Lévai házaspár otthon volt. Radic szerbül üdvözölte a gazdát, majd élénk beszélgetésbe kezdett a feleségével, aki éppen olyan jól bírja a szerb, mint a magyar nyelvet. Ismerkedés — felidézve — Hozott valamit? — kérdezte Lévainé, mikor túljutottak az ilyenkor szokásos udvariaskodáson. — Igen — húzta el a szót Radic. — Tíz aranyláncot, négy gyűrűt, öt pár 10 koronásból készült fülbevalót és két 10 koronást. Ez minden, de a múltkorról itt maradt pénz egy részét még nem... — Tudom! — vágott köz- ba az asszony, majd hirtelen magyarra fordítva a szót, szenvtelen arccal szólt a férjéhez: — Sándor, ülj kerékpárra, s indulj a pénzügyőrökért. — S újra szerb nyelvre váltott: — A pénz megvan ... — S miután látta Radic kérdő tekintetét: — Sándort elküldtem borért... Miközben folytatta a beszélgetést Radic Rankóval, végigpergett előtte, hogyan lett az aranycsempész orgazdája. Radiccal egy kávéházban találkozott, amikor az idén rokoni látogatást tett Jugoszláviában. A férfi hosszas köntörfalazás után két arany 10 koronást mutatott neki. Tudta: a bunyevác lányok, asszonyok ezért az aprócska aranypénzért nem sajnálnak a pénztárcába nyúlni — a pénzből készült nyaklánc nemzeti viseletükhöz tartozik. S Lévainé felajánlotta Radicnak: ha tud ilyet szerezni, hozza át, ő eladja. Radic akkor azzal búcsúzott, hogy megpróbálja. ablakon. Most érezte, menynyire elfáradt a hosszú úton. — Bag!... itt vannak a pénzügyőrök — ugrott fel hirtelen, megfeledkezve fáradtságáról, s az udvarra rohant. Ékszerek a sertésólban Rejtekhelyét keresett. Néhány pillanat múlva a több mint 10 ezer forintnyi értékű ékszer a sertésólba, az odvas farakásba, az illemhely tégláinak rése közé került. De nem maradt ott sokáig, mert Lévainé bizonyított, s Radic, ha kelletlenül, de előszedte az aranyholmit. Május 17-én este Kecskeméten, az Aranyhomok Szállóba kísérte a rendőr Radic Rankót, akinek megtiltották lakhelyének elhagyását. S, amíg a rendőrségen összegezték bűnlajstromát — 40 deka aranyat hozott be az országba, amelyből Lévainé segítségével 22,5 dekát értékesített — az aranycsempész azon törte a fejét, hogyan menekülhetne a csapdából. Másnap délután séta ürügyén elhagyta a szállodát. Délután 4 órakor már Szegeden volt egy kamionvezető jóvoltából. Az éjszakát a vasútállomáson, egy tehervagonban töltötte, s pirkadatkor elindult a határ felé. A gyalogosan bandukoló, s szerbül érdeklődő csempész egyenesen a határőrök karjaiba sétált... Radic Rankót, miután szerette volna kivonni magát a „forgalomból”, s nem tartotta be a külföldiekre is vonatkozó szabályt, letartóztatták. Most az önmagának állított csapdában várja az ítéletet Lévainé sorsa sem maradhat szó nélkül. Bár segített elfogni az aranycsempészt — a Vám- és Pénzügyőrség egyébként már a nyomában volt —, devizabűntettért és üzérkedésért vonják felelősségre. Gémes Gábor Ahol jogosítványt kapnak az érettségivel A Kiskunmajsai Dózsa György Gimnáziumban két éve folyik egy egy érdekes kísérlet Olyan gyakorlati foglalkozást vezettek be, Izletesesebb lesz a debreceni Hetenként 300—350 mázsa és 20—30 féle töltelékáru készül a Kiskunfélegyházi Vágóhídon. A minőség javítása érdekében most vérplazma üzemet létesítettek. Itt naponta — a szükségletnek megfelelően — 100—120 kilogramm fehérjedús plazmát állítanak elő a Dániából beszerzett gépen. A vérplazmá- ' val kevert töltelékáru nemcsak tápláló, de sokkal íz- letesebb is. Első képünkön az új dán centrifugát mutatjuk be, a másodikon pedig már ügyes kezű asz- szonyok a közkedvelt csemege debrecenit töltik. amelynek az eddigi tapasztalatok szerint a nevelésben és az oktatásban egyaránt ösztönző szerepe van, amellett érdekes és hasznos a tanulók számára. „Szerelési gyakorlatok, gépjárművezetés” — elnevezéssel heti kétórás gyakorlati foglalkozást tartanak. Ennek keretében tanfolyamot szerveztek, ahol a tanulók segédmotor-kerékpár vezetésére jogosítványt szerezhetnek. 1966-ban 54, tavaly 49 tanuló kapott ilyen jogosítványt. Ez azután arra biztatta az iskola vezetését, hogy szélesítse a kört és nagyobb feladatot tűzzön a népszerűvé vált gyakorlati foglalkozás elé. Á járási tanács művelődés- ügyi osztálya és a KISZ megyei bizottsága segítségével beszerezték a szükséges szerszámokat, gépeket; megteremtették tehát a technikai feltételeket ahhoz, hogy gépkocsi- vezetői tanfolyamot indíthassanak. A gyakorlati foglalkozásokat vezető tanár a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványa mellé megkapta az engedélyt a gépjármű oktatáshoz is a KPM-tőL A harmadikosok és negyedikesek tehát az idén személygépkocsi és motorkerékpár gépjárművezetői tanfolyamot végezhettek. A negyedik osztályosok egy része most az érettségi bizonyítvánnyal együtt a jogosítványt is átveheti. Ma egy hete tartották ugyanis a vizsgákat Kiskunfélegyházán, ahol a személygépkocsi vizsgára jelentkező 24 tanuló közül 21, a motorkerékpár vizsgára jelentkező 32 diák közül pedig 28 szerepéit sikerrel-: Az alsóbb osztályokban a gyakorlati foglalkozást már az idén is úgy szervezték, hogy a tanulók a negyedik osztály végére felkészülhessenek a vizsga letételére. A jelenlegi harmadik és negyedik osztálya ban ezt még a KISZ által patronált szakkör keretében tehették. Ösztönzést jelent ez az oktatás a gyengébb tanulók számára is. Az iskola vezetősége arra törekedett, hogy sokoldalú kapcsolatot teremtsen áz egyes tárgyuk, különösén a fizika, kémia és a gépjárművezetés között. A tananyag közvetlen haszna a gépjármű- oktatásban nyilvánvaló,1 ezért a tanulók sokkal szívesebben és alaposabban foglalkoznak veié. SOPRONI &.ANDOR m PANtVEVm A u ROfiASZ OBOmÁNB/M iVem kellett sokáig várni Az aranycsempész nem sokáig váratott magára. Áprilisban már Garára hozta az első szállítmányt: 13 arany tízkoronást, 5 arany nyakláncot, s négy aranydukátot. Néhány nap alatt csaknem 8000 forint ütötte Radic markát, hiszen a tízkoronást darabonként 500 forintért, az aranyláncot pedig 250 forintért adta el Lévainé. A második látogatásra tíz nappal később került sor. A 31 arany nyaklánc, a 8 pecsétgyűrű gyorsan elkelt, de a további 15 gyűrűre, 5 tizkoronásra nem akadt vevő. Radic elutazott, s Lévainé a férjére bízta az értékesítést. Már az első kísérlete kudarcba fulladt. Mert a kocsmában, ahoi a gyűrűket kínálta, a pénzügyőrök leleplezték. Lévainé, amikor a pénzügyőröki elmagyarázták, milyen bán-l: be keveredett, nagyon bán-l ta és elhatározta: ha isméi jön Radic, értesíti a hatóf Ságokat. S íme, adódott aJ alkalom. Radic Ranko megunta a beszélgetést, s nézett ki az 13. „A vállalat bármely munkahelyén dolgozó alkalmazott, minden, a gyártástechnológiára vonatkozó korszerűsítését, vagy bármiféle találmányát az I. G.- nek köteles elsőként megvételre felajánlani. Minden olyan találmány — amelynek kikísérletezésére a vállalat évi 2999 márkánál nagyobb összeget fordít — a gyár saját felfedezése, azzal szabadon rendelkezik és eredő hasznából a feltalálót évenként — tíz esztendőn át —, a tiszta haszon 25 százaléka illeti meg. Minden olyan elképzelés, amelynek keresztülvitelétől a javaslattevő eláll, az I. G. Farben szellemi tulajdonát képezi. A vállalat azt legfeljebb 1000 márka tiszteletdíj átalányért megvásárolhatja és további sorsa felől dönthet. Abban az esetben, ha az elképzelést egy másik kutatócsoport gyümölcsözteti az elképzelés eredeti gazdája semmiféle újabb anyagi igényt nem támaszthat. :.” Wocheck kimerültén ejtette a földre könyvét. Le- húnyta a szemét és végre, mint aki mindent tud már, csendben elszenderedett. * Amikor a vezér újra hívatta, át sem öltözött, fehér köpenyben ment fel az irodaház márványlépcsőin. Kezében kis cédulát szorongatott. — Gondolkoztam az ajánlatán, és azt hiszem, megértettem, vezérigazgató úr. Zseniális gondolat. De ... minden körülmények között többre van szükségem, évi három-ötezer márkánál. Éppen a tízszerese kell. Munkabérekre. És szükségem van havi tíz fiatal rhésus majomra, kétszáz tengeri malacra. És arra, hogy időről időre közleményeket jelentethessek meg a műtrágyának az élő szervezetre gyakorolt hatásáról. — Másra nincs szüksége? Például néhány arabra, aki munkaközben legyezze önt, ifjú barátom? — Vezérigazgató úr — mondta Wocheck —, legalább egymás előtt ne színészkedjünk. Azt hiszem, ha nem értettem meg volna az önök terveit... valóban nem érdemelnék többet évi ötezernél. A kísérleteimet minden körülmények között folytatni fogom. Ha nem itt, az I. G.- nél, akkor a Dupont konszernnél, vagy másutt. Véget nem érő pör kezdődik majd a Farben és az új cégem között. És közben... a faktor, vagyis a szer, az a vegyület, amely minden élő szervezet vastartalmának lekötésére szolgál... elkészül. Egy másik laborban, vezérigazgató úr! Az igazgató felállt, sétálni kezdett. Néha elmosolyodott, máskor elkomorult az arca. Azután Wocheck mellé lépett. — Tetszik az ultimátuma. Kedves Wocheckem, maga megértett egy titkot, és az értelemnek ára van. A Farben — fizet. Elsejétől a most elkészülő VII. tömbben kap dolgozószobát. Ugyanazon az emeleten két helyiség is az öné. — Köszönöm, vezérigazgató úr. Nem csalódik bennem. Még egy kérésem azonban lenne. Van egy évfolyamtársam. Hilde Kraus a neve. Első asszisztensiként számítok rá A vezér felállt — Nőügyeket a gyáron kívül! Itt nincs enyel- gés...! — Bocsásson meg! Félreért engem, vezérigazgató úr. — Hilde Kráus nem nő, hanem gép. Precíz, jól szolgáló, fáradhatatlan gépezet. Szükségem van rá. Ha nagy és. költséges kéréseimet teljesíti, ne tagadja meg tőlem ezt az apróságot... ~ Hilde Kraus egyetlen kalapskatulyával érkezett és még aznap este megjelent a VII. épületben. Rendelkezett. jól tudta, miben kell segédkeznie. A, legcélszerűbb szempontok: szerint átrendeztette a laboratóriumot. A két nagy helyiséget négy kicsivé alakíttatta, és az ajtókra biztonsági rácsot szeréi tetet. A labor ajtajára halálfej került, és szigorú hangú felirat rémített el mindenkit a belépéstől. (Folytatjuk.)
