Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-28 / 150. szám
1968. június 28, péntek S. oldal Hol a helye az „is”-nek? BEFEJEZŐDÖTT ismét egy tanév, elérkezett a bizonyítványosztás. Vidám gyarmeksereg, elégedett szülők indulnak hazafelé. De látni még gondterhelt szülőt és bánatos gyereket is. Kevesen vannak már, akiknek tanulniuk kell a nyáron, de azért akadnak még. Sok múlik rajtunk, pedagógusokon, hogy meddig lesznek. A nevelőkre néhány napos munka vár még. Számba kell venni az eredményeket, levonná a tanulságokat a hibákból. Megállapítani az okokat, hogy jövőre még kevesebb legyen bizonyítványosztáskor a bánatos szülő és gyermek. „Az eredmények és hiányosságok nem önmaguk- tói keletkeznek, döntő szerepe van bennük a nevelőnek” — áll az összefoglaló jelentés első fogalmazásában, amit sorra átnéznek a tantestület tagjai. Az egyik nevelő beszúrja a végére, hogy „is”, s még odaírja: „Döntő szerepe van az oktatásra felhasználható időnek, felszereltségnek, a gyermek értelmi képességének és sok egyéb tényezőnek.” EZEN elgondolkoztam. Hiszen tagadhatatlanul mindezeknek szerepük van benne. De a „döntő”-vel együtt mintha elmosná ez p hosszú felsorolás a mi felelősségünket. Hiszen éppen azért vagyunk és dolgozunk, hogy a tananyag puszta leadása mellett ezeknek a tényezőknek a hatását csökkentsük, — amennyire lehet, kiküszöböljük. Az ember — akár nevelő, akár fizikai munkás — csak függvénye lenne az egyéb tényezőknek? Az embernek csak másodrangú szerepe volna abban,, ami körülöttünk az utóbbi években végbement? Amikor a felszabadulás után kiásták a gépeket a romok alól és megindult a termelés, vajon az emberek, vagy az egyéb körülmények alkottak csodát? Hadd vigyem a képtelenségig végig ezt a gondolatmenetet: A mai modem nagyüzemi mezőgazdaságot az eke elé fogott lovak hozták létre? Vagy pedig az alkotó, élni akaró ember? AZ ISKOLAI munka 1945-ben azzal kezdődött, hogy bedeszkáztuk az üresen tátongó ablakokat, faanyagot szereztünk padnak, táblának. Itt kié volt a döntő szerep — az emberé, vagy az egyéb körülményeké? Ezeken már túl vagyunk. De hogyan áll most az ember és az egyéb körülmények viszonya? Lemaradt volna a fejlődésben az < in- bér, a munkás átadta volna döntő szerepét a gépnek, a paraszt az időjárásnak, a vegyszereknek, a pedagógus pedig egy szertári mókusnak? A döntő, a meghatározó szerep továbbra is a mienk, a dolgozó embereké. Ez kötelességteljesítést, felelősségvállalást jelent. Nem lehet előle kitérni, és a felelősséget „egyéb körülményekre” hárítani. A BECSÜLETTEL, felelősségtudattal végzett munka mellett van csak jelentőségük az egyéb tényezőknek ,4a”. Bállá Gyula Mennyi víz párolog a Balatonból? Naponta átlagosan hárommillió köbméter víz párolog el a Balatonból ezekben a forró napokban. Harminc esztendő átlagában évente mintegy 360 millió köbméter vízzel apasztja a Balaton vízszintjét a párolgás. A levegőbe szálló hatalmas víztömeg ellenére a magyar tenger vízháztartása pozitív. A csapadék éves átlaga nagyjából kiegyenlíti a párolgás okozta veszteséget. A tavat a Zala folyó és a beleömlő patakok átlagosan és másodpercenként 17 köbméter vízzel táplálják. 29. Schirmbaum eltolta maga elől a tányért és azt mondta: — Engem megmérgeztek. Komolyan mondta és nem csengett félelem a hangjában. Jóllakott, és számára most már minden mindegy volt. Elvesztette az erejét, féje a mellére csuklóit. Erezte, hogy a „Páter”, mint gyermeket, a karjára veszi, egy mozdulattal felnyitja az ágyat és a hűs, fehér habok közé ereszti. — Mint egy gyéréit — mondta Jana csendesen, és halkan. — Ezzel drágám ma este még a maga bájai sem bírnának — nevetett a „Páter” Azután felvették kabátjukat és kiléptek a szobából. Amikor becsukták az ajtót, emberi kéz érintése nélkül a három helyiség minden csillárja kialudt. Csend borult a szobára. Csak az ágy felett egy speciális kamera szegődött az alvó férfi arcára. Fenn, a harmadik emeleten egy szigorú arcú aszMAI krónika A téma az utcán heverte Nem mindennapi téma volt, annyi bizonyos. Június lS-án délután 15.30 és 16 óra között ott hevert a Kossuth és a Szabadság teret összekötő úttesten. Senki sem akarta felvenni. Gépkocsik lassítottak mellette; vezetőik kihajoltak az ablakon, megbámulták, aztán továbbhajtottak. Gyalogosok nézték meg egy pillanatra, aztán közömbösen tovább mentek. Figyeltem. Kisvártatva zöld tehergépkocsi lassított, majd. közvetlen az úttest jobb oldalán heverő lila pulóver előtt megállt. A gépkocsivezető kiszállt, majd némi tétovázás után felvette a női ruhadarabot. Sebtében előkapott noteszembe bejegyeztem a gépkocsi rendszámát. FD 6864. A napokban aztán a kecskeméti rendőrség közlekedési osztályán kértem információt a pulóver sorsának további alakulásáról. Az adatok alapján alig félóra elteltével informáltak. Az FD 6864-es tehergépkocsi a Bács megyei Építőipari Vállalat tulajdona. Sz. Varga Dezső gépkocsivezető leadta a pulóvert a talált tárgyak osztályán. B. I. Tanyai történetírók „A titok kulcsa nem lehet más, csak szakadatlan munka és kitartás.” Mathiász János szavai ékesítik azt a testes műbőrbe kötött albumot, amellyel a katonatelepi általános iskola úttörői első díjat nyertek a Kecskemét 600 éves jubileuma alkalmával hirdetett pályázaton. A mottó itt való és igaz: nagy-nagy kitartás, szakadatlan munka kellett áhhoz, hogy a felsőtagozatos általános iskolások ilyen komoly, történeti munkának beillő vállalkozást sikerrel végrehajtsanak. Kiss Gábomé, az úttörőcsapat vezetője belelapoz a hatalmas könyvbe: tessék, ezek a képek a gyerekek felvételei, nagy részük Pajtás-géppel készült A fejezetek élén szöveg, gyöngybetűkkel. Kovács Lídia volt az íródiák. De mit tartalmaz ex a díjnyertes munka? Katonatelep az idén ünnepelte alapításának 100 éves fordulóját. De más évforduló is akadt: ebben a tanévben töltötte be 70. életévét az öreg iíécola, amelynek falai között ma is tanulnak a gyerekek. Persze, kicsit megújhodott állapotban van, de a meny- nyezet például ma is az akjcori deszkaplafon, gerendáit is 70 évvel ezelőtt helyezték eh Lapozzuk végig a hatalmas könyvet. Tanyaképek, újaké és ódonoké: két világ összevetése. Katonatelep térképe kataszterileg Lengyelországban, Kaliforniában és az USA több államában, s Izraelben is megtalálhatjuk. Aztán kimerítő leírása Fazekas Ferenc igazgató csapatvezető felmérve, melyik tájon mi az uralkodó termék, növény. Megtudjuk, hogy a katonatelepi nemes szőlőt Olasz-, Franciaországban, a Szovjetunióban, Német- és •• Olebek nyughelye A több holdas parkot járjuk, amelyben százados fák alkotta ligetek váltakoznak tágas pázsítos részekkel. Vadregényes a kissé távolabb eső, klasszikus stílusban épült lugas is — bár ma már csak rom —, amelyben fehérkesztyűs inas szolgálta fel annakidején a harmatos reggelben tett sétalovaglástól jóétvágyú bárókisasz- szonynak a haboskávét és a kuglófot A volt mágnáspalota ma Tompán az öregek szociális otthona. Az épület árnyas oldalán szelíden mosolygó nénikék tisztítják a másnapi ebédhez a zöldbabot fehérbajszú apók pipáznak. Távolabb aprócska „rezervátum”: bűbájos őzcsemeték kísérge- tik anyjukat, amott pedig páva tárja- zárja embermagasságú, szivárványszínű legyezőjét. A kert központja felé közeledve két szokatlan formájú, csigaszerűen csavart kő vonja magára a figyelmet. Messziről egy néhai pad támláinak sejlenek. Látótávolba érve derül ki, hogy voltaképpen— sírkövek, rajtuk mélabús felirat: „PIMI a neve azon hű kutyának, mely e helyen 1882. máj. 23. nyugalomra letétetett.” — „A SZÉP BARNA PINCSI KE 14 évig urának hű kísérője volt és rendkívül jó, okos és szelíd vala.”... Idestova egy évszázada porlad a cifra kövek alatt Pi- mi és a Szép Barna Pincsike. Két világ- vihar tombolt azóta, milliók tűntek el nyomtalanul Felettük azonban uruk jóvoltából díszsírhely hirdeti, hogy „öleb — holtában is öleb’’. Azon pedig senki se csodálkozzék, hogy a lankás parkban, az árnyas fenyők alatt, a dús pázsiton — egyetlen jobbágy, vagy urasági cseléd sírkövére sem tudtam ráakadni szony felnyitott egy füzetet A villanyórára nézett és a következőket írta le: „0 óra 14 perc. A 17-es elaludt...* A Volfcsstímme című bécsi lap kiadóhivatalába közvetlenül a záróra előtt egy férfi érkezett. A hirdetésfelvétel pultja elé állt és gyűrűjével megkocogtatta az üvegablakot A helyiség belsejéből egy hölgy sietett az ügyfélhez, áld egy legépelt apróhirdetést nyújtott be a kezelőasztalra. A tisztviselőnő megszámlálta a szavakat, közölte a hirdetés árát. — Ha expressz adom fel, mennyibe kerül? — A kétszeresébe — mondta a hölgy —, de abban az esetben már a holnapi lapban megjelenik. Az ügyfél még néhány schillinget dobott az asztalra, azután eltávozott A tisztviselőnő egy kis tartályba helyezte a papírlapot, a tartályt a csőpostába tette és halk szisszé- néssel jelezte a gép, hogy a küldeményt a szedőterembe továbbította. A nyomda vezetője kiemelte a papírt, az egyik szedő leszedte a szöveget, a mettőr beemelte az oldalba, később az öntő formát öntött róla, a gépmester beemelte a rotációsba és amikor a dudaszó a gépindulás elérkezett pillanatát jelezte, sok tízezer lapban már ott volt a néhány perccel ezelőtt feladott apróhirdetés. A lapot postázták, útnak Indították az osztrák főváros utcáira, és a külföldi nagyvárosok felé. Másnap reggel az egyik budapesti standon is kitették a legfrissebb bécsi napilapot A rikkancs széles mosollyal üdvözölt egy elegáns urat, aki néhány magyar lappal együtt egy Volksstimmét is vásárolt Ez az úr a sarkon tűiig sétált és egy ott várakozó 1300-as Volkswagenbe ült Szép lassan és óvatosan vezetve az egyik kórházhoz hajtott Kocsiját az épület előtt az utcán hagyta, udvariasan viszonozta a portás köszönését, majd a második emeletre, a sebészetre ment Ekkorra már kigombolta kabátját, újságjait az asztalára dobta. Fehér kórházi öltözéket vett magára. Azután a falhoz lépett és szemügyre vette a táblát, megállapította, hogy délután kettőig n'mcs operációja. Üjságolvasásba kezdett A bécsi lapot utoljára hagyta és csak felületesen futotta át a főcímeket Azután az apróhirdetési oldalra lapozott, átnézte a közleményeket felült Az egyik híradás különösen megragadta figyelmét „Német modell! Vendégek lakáson történő fogadására felkészülten várja látogatóját. Lakásán teljes komfort, alkalmi műterem, teljes diszkréció. Kalandmentesen ! Panzer strasse 13.” Ez a hirdetés az orvosra váratlan hatást gyakorolt. Mindenekelőtt bezárta a pihenő szoba ajtaját és az asztalát az ablaktól a szoba belsejébe vonszolta. Ügy helyezkedett el, hogy a szemközti épü- letszámyból senki ne láthasson be hozzá. Ekkor jegyzetkönyvet vett elő és ott ütötte fel, ahol ez a két szó volt olvasható: „német modell”. Alatta egy telefonszám állt. Bonyolult számításokba kezdett. Tíz-tizenöt perc múlva már pontosan tudta, milyen feladat vár rá. Érkezni fog valaki, aki parancsot hoz magával és a közvetített utasítást vonakodás nélkül teljesítenie kell. (Folytatjuk) és Kiss Gábomé úttörő- az albummal. Katona Zsigmond, az alapító életének, munkálkodásának. Komoly kutatómunkát végeztek a kis úttörők, bújtak könyvtárakat, felkerestek neves tudósokat. Kedves, érdekes olvasmány ez a dolgozat. Hasonlóképpen alapos a település másik nagy fiának, Mathiász Jánosnak életleírása is. Hogy az ő munkálkodását és tudományos értékét méltathassák, valóságos belemélyedésre volt szükség a szőlőtermesztés titkaiba. Dehát az errefelé már együtt születik a gyermekkel, legalábbis az ösztönös érdeklődés. KOCSIS Pál a település harmadik nagy embere is méltó helyet kapott az albumban. Az ő életének adatait már könnyebben fel tudták kutatni, hiszen még frissek az emlékek és a kortársak is élnek. Nem így Zsigmond Ferenc, a település első tanítója esetében, aki már 44 évvel ezelőtt meghalt. Az iskola történetének kezdete éppen az ő életéhez kötődik. Nagy segítségükre volt a tanító idős özvegye, aki Kecskeméten él ma is. Nehéz röviden summázni ennek a kedves, szép munkának a történetét és értékét. Csak talán annyit: régen dolgoztak ilyen lelkesedéssel a kis katonatelepi úttörők. — Sok segítséget kaptak a gyerekek a felnőttektől is — mondja Fazekas Ferenc, az iskola igazgatója. Elsősorban dr. Szegedi Sándort említeném, aztán a szülőket és nagyszülőket. Meg a könyvtárak vezetőit, akik készséggel álltak a kis kutatók rendelkezésére. A Béke Tsz vezetőit és dolgozóit is, akik ugyancsak sok adalékkal szolgáltak. Köszönet érte! — írjuk le néhány gyerek nevét, akik különösen kitűntek a dolgozat létrehozásában: Kiss Gábomé máris diktálja: — A VlII-ból: Nagy Emma, Erdős Ilona, Börönte Erzsébet; a Vll-ből: Kovács Kati, Balázs Edit, Dakó Zoli. De valamennyire büszkék vagyunk, szép munkát végeztek. Balogh József
