Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

/ 19Ä8. Jön Ins Í3, vasárnap S. oldal Áz első szállítmány Lassabbodott az aratás üteme Mint már beszámoltunk róla, az ország első idei búzaszállítmányát Kecske­méten, a Gazdasági Ma­A Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat üzemei ed­dig mintegy 300 vagon ta­karmánygabonát vettek át. Vásárlók, árak, választék NEB jelentés a kereskedelem új mechanizmusáról lomban vették át. Felvéte­lünk azt a pillanatot áb­rázolja, amikor Németh Ferenc, a malom üzemve­zetője mintát vesz a korai termésből. Az esős időjárás követ­keztében az aratás lelassult. Ha az időjárás lehetővé te­szi, a jövő héten a megye több gazdaságában kezdik meg a búza aratását és vár­hatóan nagyobb tételekben érkezik majd a kenyérnek való a malmokba és az át­vevőtelepekre. Több mint öt hónap telt él azóta, hogy életbe lép­tek az új gazdasági mecha­nizmust bevezető, s az egész népgazdaságot érintő rendelkezések. Most a me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság jelentéséből kiin­dulva arra keresünk vá­laszt, hogy az új gazdasági mechanizmus öt hónapjá­ban milyen lényeges vál­tozások következték be a megye kiskereskedelmében? Versengés a vevőkért Bár a NE1B által vizsgált öt hónap tapasztalatai nem elegendőek ahhoz, hogy általános érvényű követ­keztetésekre jussunk, any- nyit mégis meg lehet álla­pítani, hogy — kereskedel­mi szakkifejezéssel élve — »erősödött a vevő pozíciója: magyóbb a választék, — s bár még mindig sok ma­radt — több hiánycikk le­került a listáról, erősödött a konkurrencia, különböző üzletek nyíltak. Megindult a versengés a vevőkért. Például Baján a Déltex és a BRiK konfekcióboltot nyi­tott. ahol a ruhákat a vá­sárló kívánságára a hely­színen igazítják ki. Kiskun­félegyházán a nemrégiben nyílt tsz-bisztró komoly ve- télytársa lett a vendéglátó vállalatnak. A vevő megszerzésére és megtartására indult ver­Mihály bácsiék költöznek ¥¥ a meg nem sértem, ■“ Mihály bácsi, hány éves? — Én, fiam, nyolcvan­nyolc. Pár hete azt mondja a doktor Félegyházán, hogy Farkas bácsi, magának még legalább tizenkét évet kell élnie. Akkor lesz száz... — Tehát született.. — ... 1880. augusztus 25-én, délután öt órakor. És ravaszkásan hunyorít. Ráncos arcában, amely olyan, mint kéthónapos aszály után a sziki föld, a mélyen ülő szemek még ma is az emlékezés frisse­ségétől elevenek. Minden dátumra, névre, eseményre pontosan emlékszik. A ri­porter közben elmélázik: Farkas Mihály a század- forduló idején már jócs­kán felserdült legény volt, s az első világháború reg­rutái nyugodtan titulálhat­ták Mihály bátyámnak. P etőfiszálláson lakik, 2—3 kilométerre a faluközponttól, az 504-es számú tanyán. Feleségével együtt aki mintegy har­minc évvel fiatalabb nála. A tanya takaros ház, piros cserepes tetővel, körülötte fákkal, előtte a sárga vi. rágok szőnyegével borított réttel — csak hát éppen nem Mihály bácsiéké. Ha­nem az egyik, közelben la­kó volt módosabb gazdáé. Aki nemrégiben kijelentet­te: újból szüksége lenne a tanyára... Így hát Mihály bácsi, mint életében annyiszor, újból költözés előtt áll. De lássuk az előzményt! — Én a szomszéd köz ségből, Jászszentlászlóról származom. Fiatal korom­ban kitanultam a szíj gyár tó mesterséget... Megél­tem belőle hosszú időn át. Egészen a harmincas éve­kig. Akkor jött a gazdasá­gi válság, rendelés alig volt, a forgalmi adót meg nagyon felemelték, el is vitte a házat a fejem fö­lül. Akarom mondani, a tanyát... Mert kint lak­tam, akkor is. Így aztán beköltöztem a faluba, egy házrészt bérbe vettem, s folytattam tovább a mes­terséget. De sohasem keres­tem annyit, hogy egy­szer házat vehettem vol­na... Mert, amikor kezdett megint jól menni az ipar, jött a háború, s elvitték a rengeteg lovat. TT osszan beszél ezekről. Amikor életét meg­alapozhatta volna, mindig történt valami, ami nem kedvezett a lótartásnak, s így a lószerszám készítésé­nek sem. A huszadik szá­zad történetét is főleg a lótartás alakulásán át ér­zékeli. — 1951-ben lettem tsz­tag, a petőfiszállási Kos- suth-ba léptem be. Kellett a szíjgyártó, volt vagy nyolcvan ló akkor a közös­ben. De más munkát is végeztem, amikor szükség volt rá. Pedig akkor már elmúltam hetvenéves. Még arattam is. Ide, ebbe a ház­ba 1958-ban jöttünk át. Üres volt, így hát ideadta a tsz. Aztán a gazdaság, mert hisz nem volt nagy tsz a Kossuth, 1961-ben mindenestül átállt a pál- monostori Keleti Fényhez. Így hát én is odatartoztam, illetve tartozom még most is, de már mint nyugdíjas. Mert két évre rá, hogy megtörtént az egyesülés nyugdíjba mentem. A mun­kát bírtam volna rr^g, de azt vettem észre, hogy már több a traktor, mint a ló, s megint nincs munkám. Mihály bácsi 400 forint nyugdíjat kap, de ezt az összeget is csak a múlt év eleje óta. Ebből élnek, meg a ház körüli néhány ba­romfiból. 1964-ben a tsz a volt gazdának visszaadta a házat, ettől kezdve havi 50 forint lakbért is kell fizet­niük. Ami önmagában nem sok, de a csekélyke nyug­díjat ez is kurtítja. Tüze. lőutalványt is ad a nyug­díjintézet, ám annak az árát, részletekben, megint csak levonják. T¥¥ ihály bácsi még ma- napság is meg-meg- foldoz egy-egy hámot, kan­tárt, nyaklót... Valamics­kével pótolja így a nyug­díjat. De a rendelés egyre kevesebb, mert fogynak a lovak, s a lószerszám a padlásra, a limlomok közé kerül. Hozzátartozójuk, azaz fel­nőtt gyermekük, aki eset­leg segítene, nincs. Verandán a munkapad, rajta bőrvágó kések, árak, satuk. És most megint a költöz­ködés ... Hová is? Mihály bácsi kezében máris ott a gépírásos papírlap. Átfu­tom: Határozat, kivonat a pálmonostori Keleti Fény Tsz vezetőségének 1968. III. 26-án megtartott ülésének jegyzőkönyvéből... A ve­zetőség úgy döntött, hogy Farkas Mihály, feleségével együtt beköltözihet a 2—3 év óta üresen álló Szabó­tanyába. A kivonat hite­léül, aláírás, pecsét, stb., stb. A tsz megígérte, hogy rendbe hozza az ajtókat, ablakokat, s a tetőt is a beköltözés előtt. S ott még lakbért sem kell fizetni. IV em maradt hát el a segítés, s ezt méltá. nyolnunk kell. Ámbár.. Olykor egymázsányi gabo. na, vagy egy kocsi szalma is kifejezhetné a nyugdíjas gazdák iránti megbecsülést. Egyébként Farkas Mi­hály, a tsz legidősebb gaz­dája. Hatvani Dániel seny keretében bővitették a kereskedelmi szolgáltatá­sok körét: díjtalanul haza­szállítják a nagyobb fo­gyasztási cikkeket, elinté­zik az OTP-részletvásárlás adminisztrációdat. sőt — ami eddig nagyon hiány­zott — Kiskunfélegyházán akkor is kicserélik a visz- száhozott cipőt, ha a vá­sárló nem tudja felmutat­ni a blokkot stb. Sajátos és esetenként vi­tatható módjával is talál­koztunk az utóbbi hóna­pokban a vevők megszer­zésének. Például az „egyet fizet, kettőt kap” elneve­zésű akcióra gondolunk el­sősorban. Az ugyanis, hogy valaki egy üveg bort fizet ki és kettőt vihet el az üz­letből, kétségeket támaszt a vásárlóban az áru mi­nőségét illetően. Szükségtelen ármozgások Amint a népi ellenőrök megállapították, az új gaz­dasági mechanizmusnak nemcsak az előnyös követe kezmónyei tapasztalhatók a megyében. Az összefog­laló jelentésben például ezt olvashatjuk: „A szocialista kereskedelem mintegy húsz­éves, de a kereskedelmi vál­lalatok mindössze néhány hónapja foglalkoznak árkér­désekkel is. A gyakorlatlan­ság és az új rendszerre való áttérés miatt alakult ki a jelenlegi állapot.. Milyen ez a jelenlegi ál­lapot az árakat illetően? Sajnos, eléggé zűrzavaros. Az árak többsége nem a kereslet—kínálat hatására alakul, hanem egyéb okok miatt változik. Január— április hónapokban például a vasműszaki cikkek közül 2522, a papírárukból 1251, a fűszer- és vegyiárukbóí pedig 838 cikknek válto­zott meg az ára. A szük­ségtelen ármozgások szél­sőséges példájaként érde­mes megemlíteni, hogy ká­véfőzőkhöz használt gumi­gyűrű ára öt hónap alatt ötször változott. Az is ta­pasztalható. hogy egyes vállalatok általában felfe­lé „mozgatják” az árakat. A Dél-magyarországi Cipő- nagykereskedelmi Vállalat például az 1968. év má­sodik negyedére tett ár­ajánlatában a 160 cikk kö­zül 26-nak maradt az ára, 133-nak felemelték és — nyilván a látszat kedvéért — egy árunak leszállítot­ták az árát. Egyeduralom és minőség Figyelembe kell venni minden esetben azt a lé­nyeges „mentőkörülményt”, hogy a termelő és kereske­delmi egységek — s az egész népgazdaság — tel­jesen új körülmények közé kerültek, s az átállás nem megy minden zökkenő nél­kül. Szinte természetes, hogy kisebb-magyobb hibák előtfardulnak. Máris kita­pintható azonban az új gazdasági mechanizmusnak a kereskedelemre gyakorolt jó hatása, s ez a folyamat egyáltalán nem befejezett. Az elmúlt évek tapaszta­latai bizonyítják, hogy mennyire szükség volt az új széliemre, az új gyakor­latra. Most is van azonban még olyan terület, ahová — legalábbis egyelőre — nem törtek be az „új idők­nek új szelei”. A NEB vizsgálata például megálla­pítja, hogy az első öt hó­nap alatt nem hogy javult volna, de tovább romlott a Húsipari Vállalat kiskun­félegyházi termékeinek minősége. A közelmúltban a BÉK öt esetben emelt kifogást, mert romlott tő­kehúst, légzsákos kolbászt, szalámit szállítottak Fél­egyházáról. Előfordult hogy a kifogásolt termékek he­lyett nem kapott másikat a BÉK. és emiatt a boltok szombaton és vasárnap nem tudták kielégíteni a vásárlókat. Több ehhez hasonló ta­pasztalat alapján jutottak a népi ellenőrök arra a megállapításra, hogy azok­nál a cikkeknél mutatkozik minőségi javulás, amelyek termelésében verseny van. A komkurrenciával nem szorított vállalatok keve­sebbet törődnek a minő­séggel. Reméljük — és a kezdeti jelek is arra mu­tatnak —. hogy egyre rit­kábban találkozunk ilyen­nél. Gál Sándor Nyugdíjasoknak járó szolgáltatások Mint ismeretes két hét­tel ezelőtt lapunkban hír jelent meg arról, hogy a Nyomda, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szak- szervezete a nyugdij ásók­nak járó szolgáltatásáról, s azok igénybevételének módjáról tájékoztatót adott ki. Szerkesztőségünkbe ér­kezett levelekben kérik a nyugdíjasok, hogy ismer­tessük a tájékoztatót. Egy korábbi hírben az elmúlt hétre ígértük a megyei le­hetőségekkel kivővített tá­jékoztató sorozatban való közlését. Technikai okok­ból azonban ez elmaradt, de június 26—i, szerdai szá­munkban megkezdjük a nyolc sorozatból álló tá­jékoztató ismertetését. Kommentár Holnapra is gondolva AGGÓDÓ tekintettel kémleli a határt, s az eget a mezőgazdaság minden rangú dolgozója és önkénte­lenül tör ki sóhaja: Csak jönne már egy a jó kiadós eső! Ugyanígy a piacon vá­sárló háziasszony, kinek pénztárcáját érzékenyen érinti a főzéshez való be­szerzése. Hiszen annyira mindenki közgazdász ná­lunk, hogy érti: időjárás — termelés — piaci ár szoro­san összefügg egymássasl. Jó ideje mindennapos témánk az időjárás, az aszály. Mert következmé­nyed egyaránt érintik a népgazdaságot, s a családot. Ezért jelentett csak látszó­lag eltértést a tárgytól mindaz, ami a leginkább foglalkoztatta megyénk or­szággyűlési képviselőit a csütörtökön tartott munka- értekezletükön. AZ ORSZAGGYÜLÉSso­ron következő ülésszakának előkészületei jegyében a megye múlt évi gazdálko­dásáról, annak tapasztala­tairól kaptak áttekintést parlamenti küldötteink. E a tájékoztató feletti vitá­ban elsőként Pesir István egy intő példával hozako­dott elő: — Az állatforgalmi vál­lalat igazgatója büszkén új­ságolta, hogy minden való­színűség szerint túlteljesí­tik az első félévi felvásár­lási tervüket. Szerintem pedig, ha a holnapra gon­dolunk, ez a mostarit-' jó eredmény nem ok az öröm­re. A vállalat partnerei ugyanis a takarmány-gon­doktól tartva segítik elő a terv túlteljesítését. De mennyi húst kínálunk a népgazdaság asztalára jö­vőre, ha most szabadulunk a jószágtól, s nem kutat­juk fel a nehézség áthida­lásának minden módját? AZT AN Mészáros István, Csík Antal, Báli Ferenc, dr. Mészöly Gyula szinte egy­mástól vették át a szót. Az aszály okozta gondok, ter­méskilátások, a jövő évi ke­nyér — ezt a témát fesze­gették sokoldalúan. Mészá­ros István, a tiszakécskei tsz-elnök — országgyűlési képviselő, a Dunántúlon, Csík Antal Tolna, Heves és Szolnok megyében szerzett tapasztalatait mondotta el. Akadnak olyan gabonatáb­lák — mondotta egyikük, ahol a szár nem nagyobb a szódásüveg magasságánál, még az aratásuk is gond lesz! Megteszünk-e mindent a jövő évi kenyerünkért? — hangzott az aggódó kérdés. S Báli István, az ugyan­csak tsz-elnök képviselő mintegy erre válaszolva so­rolta: Egy hónapja minden nagy és kis kaput megke­resve futkároznak csövek­ért a szabadszállási gazda­ság illetékesei. A tárgyaló- készségen túl azonban alig van eredmény. A szüksé­gesnél jóval jelentéktele­nebb terület öntözésére van csak lehetőség. A „kövesse­nek el mindent!” jószándé­kú felhívás egymagában kevés, ha nincsenek meg a locsolás kellékei. S mivel ezen a nyáron még csak kopogtat a ciklusosán visz- szatérő aszályos évek sora, a jövőre nézve rendkívül gondos öntözési felkészülés­re, a vízügyi szervekkel, s az ipari üzemekkel való ha­tékony együttműködésre in­tett. KÖZVETLEN gyakorlati oldalról ugyanannak a cél­nak szolgálatát szorgalmaz­ta dr. Mészöly Gyula, a Kossuth-díjas kutató, or_ szággyűlési képviselő: Bács- Kiskunban viszonylag ked­vezőbbek a kenyérgabona kilátások, mint az ország egyes más területein, ahol gondot jelenthet a vetőmag termelése is. Erkölcsi köte­lességünk tehát mindent, megtenni elsősorban a ve­tőmag megmentése, tisztí­tása érdekében, hogy meg­felelő tételekkel segíteni tudjuk az aszály sújtotta területeket. Sok minden szóba került még ezen a munkaértekez­leten. S a kívülálló résztve­vőre — mint megannyi ha­sonló alkalommal —, ezút­tal is az a nagy felelősség- érzet tette a legményebb hatást, amely képviselőink részéről a szűkebb haza, s az egész ország ügyei, gond­jai, jelene és holnapja iránt egyaránt megnyilvánult. Perny Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents