Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-21 / 144. szám

1968. Június 21, péntek

B. oldal '

Bukott diákok

A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén arról tárgyalt, hogyan lehetne mielőbb tető alá hozni a tanyai iskolák körzetesítését. Az előrelépést sürgeti helyzetünk az országos sorrendben: a szakrendszerű oktatás terén megyénk a tizennyolcadik helyet foglalja el. Oka ennek: a nagy kiterjedésű tanyavilág.

1.

Megyénk lakosságának — köztudomású — egyharmad része tanyán él, igen jelentős azonban a községi kisiskolákban tanuló gyermekek száma is. Mind a tanyai, mind a községi kisr- iskolákban magas a szak- rendszerű oktatásban nem részesülő tanulók száma, ez határozza meg tizennyolcadik helyünket az országos listán.

Természetes, a szakrendszerű oktatásban nem részesülő tanuló lényegesen szerényebb tudásanyagot szed fel az iskolában, mint akit szaktanárok oktatnak. Az ilyen tanuló, ha az általános iskola elvégzése után magasabb iskolába megy, nehezen állja meg a helyét mind magának, mind pedagógusainak rengeteg fáradságába kerül, amíg eléri az áüagszintet, pótolja a saját hibáján kívül elmulasztottakat.

Mi az útja annak, hogy a tanyai tanulókat ebből a hátrányos „.helyzetből kiemeljük és számukra is lehetővé tegyük az előírt tananyag elvégzését? Amit már 1963 óta csinálnak megyénkben : olyan iskolák létrehozása, amelyekben a tanyáról behozott felsőta- gozatos tanulók is megkapják a szakrendszerű oktatást. Vagyis a körzetesítés.

Volt időszak, amikor úgy hittük, aránylag rövid idő alatt sikerül felszámolni a tanyavilágot és ezzel iskoláztatási viszonyaink is megjavulnak. Ez a hit téves következtetéseken alapult:

1960-ban 25 ezer tanya volt

megyénkben, ma — nyolc év után — még mindig 18 ezer, és nincs is remény, hogy számuk rohamosan csökkenjen. A tanyavilág létezésével huzamosabb ideig számolhatunk, gondoskodni kell tehát a tanyai gyerekek megfelelő iskoláztatásáról.

Milyen utakat választhatunk a körzetesítésben?

Első és aránylag a legkisebb anyagi erőt igénylő: a tanulók utaztatása a lakóhely és az iskola között. Ez a módszer könnyebben keresztül vihető, bár a megfelelő iskolabuszok beállítása kocsihiány miatt nem mindig megy simán. Rengeteg viszont a hátránya. A tanulók korán kelnek, sokszor órákat gyalogolnak a megállóig, ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek és viszontagságainak. Az utazgatással eltöltött időt a tanulásból és a pihenésükből vonják el, ami szükségképpen hátrányos az előmenetelükre. Ez tehát — ha a múlthoz viszonyítva kulturáltabb és kényétaiesefbb is — csak szükségmegoldás.

Éppen ezért kellene — és kell is választani — a második megoldást, az általános iskolai hétközi diákotthonokat.

Megyénkben a hétközi otthonok létesítése már 1963 óta folyik, öt év alatt eddig 11 hétközi otthont szerveztünk, hétszázhúsz tanyai gyermeket tudunk bennük elhelyezni. Ha nem is dicsekszünk vele, meg ■kell mondoni: országosan második helyen vagyunk ezen a téren. Az igény azonban még nagy, sok teendő vár a következő években az oktatásügyi szakemberekre és a tanácsi apparátusra.

A megyei tanács művelődésügyi osztálya tanulmánynak is beillő tervet dolgozott ki, amelyet a közeljövőben megtárgyal a megyei tanácsülés is. Azután hozzákezdenek a további munkához és remélhető, hogy néhány éven belül a körzetesítésben jelentős javulás áll be.

A munka azonban nem

könnyű. Tudni kell azt, hogy a körzeti iskolák létrehozása a legtöbb esetben iskolabővítéssel, tanteremépítéssel jár. Hozzávetőleges számítások szerint a néhány éven belül megvalósításra kerülő körzetesítések 90 új tanteremmel számolnak, ami az egyéb oktatásügyi kiadások mellett nagymértékben megnöveli az állami kiadásokat. Tizenhárom új hétközi diákotthon felépítése is szükséges a program szerint, de még akkor se oldottunk meg mindent, 980 tanulót kell az eddig meglevő járatokon kívül utaztatni, ami további 16 diákautóbusz beállítását jelenti. Szükséges még ezeken kívül a körzeti általános iskolákban 42 napközi otthonos tanulócsoport létrehozása.

A feladat — mint mondottuk — óriási. De meg kell oldani és — meg is fogjuk oldani.

Milyen legyen a kibontakozás?

Utaltunk már rá, hogy az

állam pénzügyi helyzete aligha ad módot az általános iskolai hétközi otthonok kizárólagos létesítésére. Szükség van a társadalmi erők fokozottabb részvételére ebben az akcióban.

Több ízben írtunk a ti- szakécskei példáról: a község termelőszövetkezeteinek anyagi hozzájárulása és a permetező-gépgyár dolgozóinak jelentős társadalmi munkája lehetővé tette egy korszerű általános iskolai hétközi otthon létrehozását, amelyet az eredeti 45 férőhelyesről két év alatt 85 férőhelyesre sikerült bővíteni, ugyancsak tetemes társadalmi erőből.

Tudunk azonban újabb példára hivatkozni, ugyancsak a kecskeméti járásban. Előrehaladott állapotban van az izsáki általános iskolai hétközi otthon építkezése és ha az eredeti tervet tartam tudják, még az

1968—69-es tanévben be tudnak a vadonatúj épületbe költöztetni 120 tanyai iskolást. Ezzel az izsáki tanyai iskolák körzetesítése teljes mértékben befejeződik. ,

Mi érdekes, mi vonzó az izsáki diákotthon építésében? Nos, az építkezési költséget teljes egészében a község termelőszövetkezetei adják. A Sárfehér, Kossuth (és a vele egyesült Petőfi), valamint az Aranyhomok termelőszövetkezetekben belátták, hogy az állam egymagában nem vállalkozhat ilyen nagy erőfeszítésre. Megszavazták tehát a költségvetést, ami bizony megközelíti, vagy túl is haladja majd az egymillió forintot.

Igaz, még aránylag kevés

a fentiekhez hasonló jó példa, de hihető, számuk rohamosan szaporodni fog és megyénk iskolaügyének ez az égető kérdése, a tanyai általános iskolák körzetesítése mihamar befejeződik.

Balogh József

Első

a legjobbak között

Kardos Ildikó, a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola tanulója, a hetedikes orosz tagozatos osztályba járó kisdiákok országos szaktárgyi versenyén megszerezte az első helyet. A kiváló szereplés elismeréseként öthetes jutalomnyaraláson vesz részt a Krím-félszigeten levő világhírű Artyek úttörőtáborban.

KŐMŰVES. ÁCS ÉS

Állványozó

SZAKMUNKASOKAT,

valamint

SEGÉDMUNKÁSOKAT

helybeli munkákra felvesz az Építőipari Szövetkezet. Kecskemét, Bocskai u. 12.

3977

KÖZÉPISKOLAI tanár ismerősöm panaszolja: az idei tanév végén igen sok a bukott tanulók száma. Az egyik gimnáziumban például a harmadik osztályban tízen buktak meg. Ebből hatot osztályismétlésre, négyet pedig pótvizsgára köteleztek. Az ismétlésre ítéltek persze nem akarnak újra beiratkozni, de még a pótvizsgások közt is lesz, aki kimarad. Igaz, nagylétszámú az osztály, s így is marad vagy huszonöt-huszonhat gyerek, de ez a szám azért mégis túlontúl magas.

Találgattuk, mi lehet az oka. Nyilván sokféle ösz- szetevője van, de talán az is hozzájárult, ami az érettségi matematikai tételeknél is kiütközött, hogy igen magasak a követelmények. Így adódhatott, hogy egy-egy iskolában a matematikai érettségi eredmények a hármas átlagot sem érték el. Még a négyes-ötös tanulók is mélyen a szokott színvonal alatt maradtak.

A tanulságok levonása természetesen nem ránk tartozik, elvégzik ezt majd az illetékesek, a riasztó számok azonban mégis jeleznek valamit. Nyilvánvaló, hogy a követelmények és a teljesítőképesség, a tanítás metodikája, s az iskolai teherbírás közt valami ellentmondás rejlik. Reméljük a helyes diagnózis után az orvoslás sem marad el.

AMIHEZ azonban nem kell különösebb tájékozottság, az annak megállapítása, hogy a helyenként — vagy tán nem is szórványosan — előforduló igen magas bukási arány szintén egészségtelen tünet. S az is világos, hogy ez a helyzet nem csupán a mostani iskolád év hibáit rejti magában. A bajok eredője távolabbra nyúlik vissza.

Lehetséges, hogy ott kezdődött az egész, amikor még azt hittük — a vezető tanügyi szervekkel együtt —, hogy hazánkban igen rövid időn belül általánossá válhat a középiskolai oktatás. S habár ez a nézőpont később megváltozott, hiszen rájöttünk, hogy hiányoznak — s még sokáig hiányozni fognak — a reális feltételek, de kimondva és kimondatlan a túlméretezett középiskolai oktatás folyt tovább. Különösen így volt ez a gimnáziumokban. A négy-öt párhuzamos osztály — bírja vagy nem bírja a tantestület s az iskolák felszereltsége! — nem volt, és ma sem ritkaság. Persze, mindez nem felülről elrendezve alakult így, hanem azért is, mert alulról — tehát a szülők részéről is — nagy volt a nyomás. Sokan a gimnázium elvégzésében látták gyermekük boldogulásának egyedüli útját.

MOST, amikor kénytelenek vagyunk — a reális helyzetet felismerve — azt mondani: főleg azok jelentkezzenek gimnáziumokba, akik egyetemen vagy főiskolán tovább akarnak tanulni, tapasztalhatjuk, hogy a korábban megindult folyamatot nem könnyű megállítani. Az újabb évfolyamoknál már érződik az enyhülés, egyre többen iratkoznak be az újonnan létesülő szakközépiskolákba, s jelentkeznek ipari tanulónak, de a mostani harmadikos, negyedikes gimnazisták még mindig sokan vannak. S ezt a mondatot, hogy „sokan vagytok!” alaposan beléjük is szuggerálták számos helyen. Ügy is, hogy érezték a „rostát” év végén, s néha nem is titkolták előttük a jelszót: „hulljon a férgese!’* Mintha csak ez lett volna a megoldása a korábbi — rajtuk kívülálló — hibáknak! S az még csak hagy- ján, ha az első osztály végén derült ki a gimnazista diákról — aki az általános iskolát négyes-ötös osztályzattal hagyta ott —, hogy képtelen a középiskolai tananyag elsajátítására, (így születtek a „tanyai” és „bejáró” osztályok ...) De képzeljük el a szülő, s a diák csalódását Is, amikor az iskola utolsó előtti osztályában — néha megfelelő félévi eredmények után — szorítják visszakozásra.

„Ha ezt tudom, inkább elmentem volna mindjárt ipari tanulónak, azóta már szakmunkás lehetnék!” —-pANhgVU A KOPASZ OROSZLÁNB/W

23.

Schirmbaum oly zavarba jött, hogy el is felejtette az előszobából a nappaliba kísérni vendégeit. De a „Pátert” nem kellett biztatni, az elegáns és karcsú hölgyet maga előtt irányítva, a lakás belsejébe haladt.

A hölgy sötét köpenyt viselt, amelynek gallérját is felhajtotta. Most kibújt a selyemfényű kabátjából és a felgyulladó villanyfényben egyszere láthatóvá vált arca, s jó alakja— Jana vagyok — nyújtotta a kezét és megszorította a férfi jobbját. — Egy ideig együtt fogunk élni, vagy legalábbis egymás mellett és ez a pontos meghatározás — szögezte le.

A „Páter” is ledobta ballonját és körülülték a nappali szoba közepén levő asztalt.

— Régóta nem zavarom — mondta a „Páter” — és remélem évekig maga felé sem kell néznem. Ügy döntöttünk azonban, hogy

arany életének véget vetünk és eggyel növeljük a házas emberek számát Tudom, hogy a bécsi, a müncheni és a hannoveri nyilvános házakban most gyászlobogót tűznek a piros lámpa mellé, de hát ilyen az élet kiházasítom magát, kedves barátom.

— Legalábbis papíron — mondta Jana. — Ez a szerelmünk már évek óta tart, de most tudtam ideutazni Kanadából és ezért esküszünk meg csak ezen a héten. Majd bemutat az alkalmazottainak, néhányszor körbesétálunk a ház előtt a kertben, hogy mindenki lássa, együvé tartozunk, férj és feleség vagyunk, szerelmesek. Ebben a lakásban azonban nem házaspárként élünk majd, hanem úgy, mint a parancsnok a beosztottjával.

— Ebből is láthatja —, nevetett nyerítve a „Páter” —, hogy az élet nem fenékig tejfel, mindennek van egy jó és egy rossz oldala.

— Nem értem — tétovázott Schirmbaum. — Hát melyikünk a parancsnok?

— Természetesen Jana.

Csend szakadt rájuk és

még mielőtt a beszélgetés újra kezdődött volna, a

„Páter” felállt és elbúcsúzott.

— Mennem kell — nevetett nyerítve. Láthatóan elégedett volt. — Magának már szereztem, most magamnak veszek egy feleséget.

Amikor elment és ketten maradtak, Schirmbaum alaposabban szemügyre vette Janát. Húszévesnél alig idősebb, ragyogó szőkeségű, szép arcú, arányos termetű lány állott előtte. Arcát árnyalatnyi krémpúder fedte, szeme felett haragosan ívelődtek szemöldökei a halánték felé. Hosszú szempillái koromfekete szem fölé vontak kékes árnyalatot. Orra egyen«, mégis kissé ívelt, fitos volt, olyan, amilyet a férfiak annyira szeretnek Schirmbaum

szinte didergett a gyönyörűségtől, hogy egy ilyen csinos és kívánatos nővel lakhat egy fedél alatt.

Ügy látszik, Jana felismerte, hogy Rudolf nem éppen a beosztott szemével méregeti „parancsnokát”.

— Ha azt hiszi, hogy mi itt ketten most véget nem érő turbékolásba kezdünk, akkor nagyon súlyosan téved. Ügy tájékoztattak, hogy a lakásához — bocsánat, az otthonunkhoz —, személyzeti szoba is tartozik. Az a helyiség az előszobából nyílik, így módom van arra, hogy ha szükségét látom, anélkül, hogy erről magának szóljak, feltűnés nélkül elhagyjam a lakást. Abba a szobába maga csak az én engedélyemmel léphet. Igyekszem nem sok zavart okozni az életében. Elvárom, hogy maga is tapintatos lesz és nem féltékeny, mert mondanom sem kell, hogy huszonegy éves koromig nem arra a pillanantra vártam, hogy majd az ODESSZA magához ad feleségül.

Schirmbaum zavarodottan mutatta meg a fürdőszobát, azután ellenőrizte, hogy a cselédszoba ajtajában ott- e a kulcs. A fürdőszobából vízcsobogás hallatszott. Hirtelen valamiféle féktelen indulatnak engedve, elszántan lépett a fürdőszoba ajtajához.

— Sok a duma — szitkozódott a foga között és félrerántotta az ajtót

Jana ott állt, alig egy lépésnyire tőle, tetőtől talpig felöltözve, kezében pisztollyal.

(Folytatjuk)

hangzik a kifakadás, s nehéz vitázni vele. S még ha jogos is — s miért ne lenne jogos! — a kapott rossz osztályzat az tény, hogy a csalódástól sok _fiatalt meg lehetett volna kímélni, ha a bizonyos „rosta” kellő időben, tehát jóval hamarabb érvényesül.

A BUKOTT diákok előtt természetesen nem kilátástalan nálunk a jövő. Ha van erejük, s csak pótvizsgára utasították őket, érdemes rááldozni a nyarat folytatni és befejezni a tanulást. S a különböző szakmák is várják a fiatalokat. De a segítségre most — még inkább, mint eddig — rá vannak utalva. A bukott diákok sorsával való törődés legalább olyan fontos, mint azokéval, akik sikeresen birkóztak meg az eléjük tűzött igen magas feladatokkal. Hiszen ők — társaikat megelőzve — a vártnál korábban lépnek ki az életbe.

Ha nincs is zsebükben az érettségi bizonyítvány, azért ne kelljen újból csalódniuk.

F. T. P.