Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

KÉZIMUMKA Horgolt pulóver Munkánkat zefírfonálból vagy bébifonálból egyaránt készíthetjük. Ha bébifonállal dolgozunk, akkor tanácsos a sza"“l együtt azonos színár­nyalatú vastagabb gépcelymet használnunk. 1. sor: A megfelelő hosszú­ságú, nyolccal osztható lánc­szemsorhoz még 4 láncszemet horgolunk. Ezt végig behor­goljuk egyráhajtásos pálcá­val. 2. sor: 3 láncszemmel for­dulunk, a második pálcától 7 pálcára 1—1 egyráhajtásos pál­cát öltünk, 1 láncszem, egy pálca kimarad és 7 pálcával ismételünk. 3. sor: 3 láncszemmel for­dulunk, a 7 pálcára 2 pálca, ti,. Az tudománya Nyári szabadságukat az emberek legszívesebben víz mellett töltik. Sok pénzt és fáradságot fordí­tanak a nyaralás előké­szítésére, de ritkán gon­dolnak arra, hogy a szóra­kozáson kívül egészségü­ket is szolgálja-e. A tóparti klíma jelleg­zetessége: a nagy vízfe­lület hőmérséklet-kiegyen­lítő hatása és a csökkent felhőképződés, ami a nap­sütéses órák számát növe­li. •t«»'* •: •v" • ­......• egy kimarad, a következőbe 3 pálca, egy kimarad, 1—1 pálca a két következőre. 1 láncszem után ismételünk. 4. sor: 3 láncszemmel fordu­lunk, 7 pálca a pálcákra, 1 láncszemmel ism. 5. sor: 3 láncszemmel fordu­lunk, pálcával kezdünk, 1 láncszem és minden második pálcára 1 pálca és 1 láncszem választásnak, A 2., 3., 4. és 5. sor ismét­lésével készítjük el munkán­lc&t. Munkánkat a háta horgolá­sával kezdjük, a fél csípőbő­ségnek megfelelő szemmeny- nyiséggel és ezzel a szélesség­gel horgolunk 33—36 cm ma­gasságig ; ott elkészítjük a szabásminta alapján a karöl­tőt, majd tetszésszerinti ma­gasságnál a szögletes vagy ke­rek kivágást s végül a válla- kat fogyasztjuk. Az eleje a hátával azonos módon készül, de itt előbb készítjük a szin­tén szögletes, vagy kerek nyakkivágást; ügyeljünk arra, hogy a vállszélesség azonos legyen, bár előnyösebb, ha a háta valamivel szélesebb a vállnál és ezt betartással varrjuk össze. A munka befe­jezéseként az összevarrás után úgy a nyak-, mint a kar­kivágást körülhorgoljuk az 5. sor mintájával. (sz. b.) HÉTFŐ: Karalábéleves, zöld­borsópörkölt galuskával, fe­jessaláta. KEDD: Zöldborsóleves, ra­kott karfiol, szamóca. SZERDA: Zöldségleves, tú- róscsúsza tepertővel, cseresz­nye. CSÜTÖRTÖK: Zöldborsóle­ves, rakott karalábé, szamó­ca. PÉNTEK: Almaleves, fej-láb pörkölt burgonyával, uborka- saláta SZOMBAT: Kelkáposztafő­zelék, sertéssülttel, cseresz­nye. VASÁRNAP: Karfiolleves, gombás rostélyos párolt rizs- zsel, uborkasaláta, dobostor­ta. RAKOTT KARALÁBÉ. 50 deka sovány marhahúsból vé­kony szeleteket vágunk, meg­sózzuk, 2 kanál zsírban 1—2 kanál vízzel puhára pároljuk. 6 Kanál rizst 2 kanál vajon kissé megpirítunk. 1 kiló ka­ralábét meghámozunk, vé­kony szeletekre vágjuk és enyhén sós vízben megfőz­zük, majd leszűrjük. Tűzálló edénybe, amit előzőleg vajjal kikentünk, zsemlemorzsával kiszórtunk, belerakjuk a ka­ralábé felét, megszórjuk ap­róra vágott zöldpetrezsélyeryi- mel. A húst megdaráljuk, rá­rakjuk a karalábéra, betakar­juk, a párolt rizzsel, tejföllel bőven meglocsoljuk, majd rá­rakjuk a többi karalábét. Az egészet megöntözzük egy de­ci tejföllel, és fél deci tejjel, meghintjük zsemlemorzsával és sütőbe tesszük. Maradék sültből is készíthetjük. GOMBÁS ROSTÉLYOS. 1 ki­ló rostélyosnak való húst sze­letekre vágunk. Kiverjük, kis­sé megsózzuk, börsozzuk, liszt­ben megforgatjuk. Lábasban égy kanál zsírt forrósítunk és a szeletek mindkét oldalát hirtelen kisütjük, hogy belül nyers maradjon. A megma­radt zsírban megbarnítunk 1 kanál lisztet és hozzáadunk egy fej apróra vágott hagy­mát és egy cikk szintén ap­róra vágott fokhagymát, 2 dl fehér bort, vagy 2 kanál pa­radicsomlevet. Most még ke­vés vizet adunk hozzá és az egészet jól felforraljuk, a ki­sütött rostélyosokra öntjük és fedő alatt lassan puhára pá­roljuk. Közben 15 deka sam- pion gombát megtisztítva és megmosva apró szeletekre vá­gunk, vajban kissé megpirít­juk, kis apróra vágott zöld­petrezselymet adunk hozzá, és ezt is a rostélyosra tesszük, de csak akkor, amikor a hús már majdnem megpuhult, az­után együtt addig pároljuk amíg a hús jó puha lesz. Pá­rolt rizssel tálaljuk. A hullámzó vízről visz- szaverődő napsugár az ibolyántúli sugarak ha­tékonyságát fokozza, ami nemcsak a bőr szép lebarnulását eredményez­heti, hanem gyors leégést és napszúrást is okozhat. A balatoni üdülés tehát erős inger a szervezetre, ami a gyerekek fejlődését és az egészséges felnőttek szervezetének regeneráló­dását elősegíti ugyan, de a betegek számára káros is lehet. Különösen a pajzsmirigy-túlműködés- ben szenvedők viselik el nehezen a Balatont, de an­nak az egészséges fiatal­embernek, aki csaknem egész napját a strandon tölti, az éjszaka felét pe­dig áttáncolja, ugyancsak hosszú idő kell a balatoni nyaralás kiheveréséhez. A strandolok két legve­szélyesebb szokása: a na­pon aludni és a tűző na­pon átforrósodott testtel a hideg vízbe ugrani. A nap könnyen elbá- gyasztja az embert és megesik, hogy a mély alvás szinte ájulásba megy át, melyből még a bőr súlyos leégése sem ébreszti fel a szerencsétlen „üdülőt”. Az ilyen gondatlanság épp­úgy tragikus következmé­nyekkel járhat, mint az átizzadt testtel hideg víz­be ugrás, amikor a szív már nem tud alkalmaz­kodni a hirtelen hőmér­sékleti változáshoz. Hely­telen az a szokás is, hogy a strandon a déli nap tű­ző sugarai alatt órákig futballoznak, vagy röp- labdáznak a fiatalok. Sem nyaralás, sem hét­végi pihenés során nem helyes az egész napos strandolás, amit nálunk oly sokan és oly szívesen űznek. Aki egész héten dolgozik és vasárnap reg­geltől estig a strandon tar­tózkodik, az aligha kerül­heti el a bőre leégését, s vasárnap este fáradtabban kerül haza, mint ahogy reggel elindult. A víz mellett nyaralók is jobban teszik, ha dél­előtt és délután csak 2—2 órára mennek a vízbe, s a közbeeső időt pihenés­sel, árnyékban olvasással, sakkozással, vagy árnyé­kos fasorban sétálással töltik. A pihenést, akárcsak a munkát, jól kell beoszta­ni. Nem helyes, egész nap az ágyban heverészni, reg­geltől estig túrázni és nem ajánlatos órákat tölteni a vízben sem. Az utóbbi fő­leg a meleg vizű fürdőkben szokásos. A középkorú, vagy az idős és legtöbb­ször nemcsak reumás fáj­dalmaktól, hanem magas vérnyomásban és szívbán- tataiakban szenvedő üdü­lők is órákat áztatják ma­gukat a meleg vízben. Aki így tesz, az ne csodálkoz­zék, ha fájdalmai foko­zódnak, szervezete kime­rül (a szívével együtt) és lényegesen rosszabb álla­potban tér haza, mint ahogy a nyaralást meg­kezdte. Semmiképpen se töltsünk több időt a me­leg vízben, mint. amennyit az orvos számunkra eiő- írt. Dr. Sándor Róbert Újdonságok a frízuradivafban Európa-szerte lezajlot­tak a fodrászversenyek, s a különböző országokban kialakultak az új irány­zatok. A mindenkori fri­zuradivat diktálói az oszt­rák mesterek. Ök indítot­ták el újra hódító útjára tavasszal a loknit — de csák a húszon aluliak szá­mára! A szakmabeliek kö­rében mintegy végletként fogadták az angol királyi testőrök fejdíszére emlé­keztető, kátyúba jutott tupírozott hajviselet után. Továbbra is ajánlják az antik kor kedvelt görög női divatját, amikor a ka- lamisztráknak nevezett női fodrászok kontyba fé­sülték és szalaggal kötöt­ték át vendégeik hosszú haját. A fodrászművészet „re­mekmívű” alkotásaihoz is­mét előszeretettel hullá- mosítanak. ondolálnak. A bodorítást Európában 1870-ben Francois Marcel találta fel. Éveken keresz­tül kísérletezett, valóság­gal kikönyörögte a höl­gyektől, hogy engedjék meg hajuk göndörítését. A főnöke elbocsátotta, mert vendégei bizalmatla­nul fogadták ötleteit. Tíz év múlva azonban busás összeget fizettek Marcel frizurájáért. Az ondolálás továbbfej­lesztett. tökéletesített vál­tozatával a századforduló után 1906-ban jelentkezett a német Kari Nesler. Nagy sikerré! mutatta be találmányát Európa váro­saiban a mai dauer első, |l kezdetleges formáját. Ké­sőbb a magyar Gál Sán­dor találmányával forra­dalmasították a női fod­rászdivatot. elkészült az első meleg-dauer gép, az­zal a „szépséghibával”, hogy túlgöndörítette, fé- sülhetetlenné tette a ha­jat. A hullámosítás modern és legjobban bevált esz­köze, a hideg, vegyi tar­tósítás feleslegessé tette az elektromos fűtésű gé­pek használatát is és vég­legesen megoldotta a fod­rászok, nem kevésbé a nők kényelmére, a frizu­rák hullámosítását. Szobai kisinas és társai A csehszlovákiai Brno- ban minden év májusában megrendezik a fogyasztási cikkek kiállítását, ame­lyen az állami, a szövet­kezeti és a helyiipar be­mutatja újdonságait az az érdeklődőknek. E ki­állítás néhány háztartási újdonságáról számolunk most be. Az uborkasaláta akkor igazán ízletes ha nem fürtös, ecetbevaló fajta elvé­nült terméseit használjuk er­re a célra, hanem a kifej é- zetten „saláta-uborkákat”. Ezek a kifejletten is zsenge, ropogós vastaghúsú, kis mag- házú, síma héjú, éretten sem sárguló és nem keseredő faj­ták. (Ilyen éldául az Ashley, a Marketer és a közismert Szenzáció.) Ha vásárolunk, el­sősorban ezeket a fajtákat vá­lasszuk a piacon is. Fiatal termésük ecetes eltevésre is jó. Jó, ha tudjuk... A káposztasaláta nagyon ízletes és olcsó, gaz­dag C-vitamln tartalmú salá­ta. Mutatós és még teljesebb értékű, ha nyers sárgarépát reszelünk közé. (Ősz felé pe­dig majd vörös káposztával, fekete retekkel, kisfej vörös­hagymával, madársalátával, zöldpetrezselyemmel vegyít­hetjük.) Cukros-ecetes olajjal elkészítve, szinte minden vi­taminféleséget tartalmazó,’ íz­letes zöldsalátát nyerünk.* Bár a saláták ízesítése,- fű­szerezése ízlés dolga, azt ajánljuk, hogy a salátalé * so­hase legyen olyan bő, hogy a növényanyagok ússzanak ben­ne. A sózott ecetes oldatban ugyanis — főleg hosszabb ál­lás után — sok értékes táp­anyag kioldódik, s a kiöntött salátalével együtt kárbavész. p. r. 7 Átlátszó ügy Nem célom, hogy a kedélyeket ebben az amúgy is front- átvonulásos idő­szakban túlontúl feszítsem. Mégis he­lyet kell ad­nom többek meg­állapításának: az­zal az üvegmeny- nyiséggel, ami ma­napság egy-egy egészen szerény háztartásban is fegyülemlik. Du­nát lehetne rekesz- teni. Szétnéztem pél­dául házunk táján, s a folyékony hal­mazállapotú anya­gok tárolására szol­gáló edényzet olyan tömegét észleltem, hogy egy pillanat­ra megállt bennem az ütő. Bolgár be- főttes, lengyel bo­ros és sörös, egyéb vissza nem vált­ható konzervüveg. Alfa padlófényesí­tő, s még ki tudná felsorolni, hányféle flaska rostokol a spájzban, abban a biztos tudatban, hogy napvilágra, forgalomba az élet­ben többé nem ke­rülhetnek a zordon enyészet itt, eset­leg valamelyik ápo- rodott kukában marja majd belé­jük odvas fogát. Gyakorló házi­asszonyok panaszol­ják gyakran, de magamat is nem egyszer gondolko­dóba ejtett már az a felelőtlen pazar­lás, az a megma­gyarázhatatlan nagyvonalúság, amellyel szép ha­zánkban az üvegek sorsát kezelik. Jó­részüket egyszerűen nem váltja vissza a kereskedelem. De még ha vállal­kozik is erre, a körmönfont parag­rafusok, törvény­cikkek, rendeletek olyan légiója osztá­lyozza, kategorizál­ja a visszaváltás mikéntjét és ho­gyanját. hogy le­gény legyen a tal­pán, aki eligazodik köztük, s ha igen, annak utána derűs kedvvel vállalja is a rá váró kanossza- járást. Ugyanannak a nedűnek a befoga­dására alkalmas egyik üveget csak­is a kisker. veszi át, a másikat pedig már kizárólag az fmsz, vagy az utas­ellátó. Akad aztán kecses butélia, amelynek láttára minden jótét ke­reskedő undorral fordul el. Hiszen egyszer már eladta, miért kívánja most az értetlen, baka- fántos és erőszakos vevő, hogy újból foglalkozzék vele? Sajnos, képtelen lennék felsorolni az üvegekkel kap­csolatos fonákságok mindegyikét. Egy­részt, mivel már nagyon rég voltam tűzről pattant há­ziasszony, másrészt, talán a lap terje­delme sem enged­né. Különben is úgy vélem, minden csa­ládban akad jó pár példa az {olyan üvegre, amelyik a kutyának sem kell. S mivel az üve­ges szakma rögös útjait is rég tapos­tam már, itt most még csak javasla­tot sem tudok ten­ni a megoldásra. Csupán egyet tu­dok: Nem vagyunk annyira gazdagok — s főleg nem le­hetünk olyan köny- nyelműek —, hogy az üvegek ezer va­gonjait hagyjuk évente veszendőbe menni. Az egyik oldalon sír az ipar, a gyártó vállalat, a kereskedelem, hogy ezt vagy azt nincs mibe töltenie — emitt pedig tor­nyosulnak a ház­tartásokban a hasz­nálatlan üvegek. Így talán csak a gyerek játszhatna velük, játékszernek viszont túl veszé­lyes! Bizony, ideje vol­na intézkedni! r=r Szobai „kisinas”. Az elektromos törülkö­zőszárítót, a kismamák, az egészségügyi intézmények és a háziasszonyok is ré­gen kérték már. A hely­színi bemutatókon láttuk, hogy 5 perc alatt megszá­rított három vizes frottír­törülközőt. A konyhában a tűzhely fölé, a szabad falfelüle­tekre ajánlják a lyuka­csos, könnyen tisztítható műanyaglemezt. Apró kis fémhorgokkal látták el, hogy főzés közben ezekre aggatva kéznél legyen a reszelő, a tésztaszűrő, stb. Nálunk is bizonyosan hasznos és kelendő lenne, felnőttek, de különösen gyerekek rendre szoktatá­sához is, a szobai „kis­inas”. Kisebb és nagyobb méretben, gyalult, natúr és színes kivitelben egyaránt praktikus. A vállfára a ka­bátot, a rácsokra a, nadrá­got, zoknit, míg az alsó fekvő rácsra a cipőket rak­hatják le rendben lefekvés előtt a gyerekek.

Next

/
Thumbnails
Contents