Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-20 / 143. szám

4. oldal 11X58. tűniua 20. csütörtök A megyei gépjavító állomások számos termékkel szerepelnek ‘" Szociális gondoskodás - mindannyiunk ügye A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiállítási irodája július 20- tól 30-ig gyümölcs- és zöld­ségfélék kiállítását rendezi meg három város: Kecske­mét, Cegléd és Nagykőrös bevonásával. Ezen belül gépi újítási és találmányi bemutató is lesz. A kiállítás Nagykőrösön nyílik meg, és részt vesz rajta a megyei mezőgazda- sági nagyüzemeken, kísér­leti intézeteken kívül a Gépjavító Tröszt. Ennek egyik legnagyobb vállalata a Kecskeméti Gépjavító Vállalat, amely igen jelen­tős kiállítási anyaggal sze­repel. összesen 11 féle be­rendezést, újítást, ipari ter­méket vonultatnak fel _ a kecskeméti vállalat gépja­vító állomásai. Többek között a Bajai Gépjavító Állomás elárusí­tó pavilonokkal szerepel. A 22 ország írói A finnországi Lahtiban most negyedik alkalommal rendez nemzetközi íróta­lálkozót az Eino Leino Társaság, amely meghívá­sára magyar résziről Garai Gábor, Vas István és Koczkás Sándor vesz részt az eseményen. Európa, Af­rika, Dél-Amerika huszon­két országából hívtak ven­dégeket a találkozóra. Ar­ról a főtémáról tárgyal­nak: mi a szerepük az íróknak a társadalomban és hogyan gyűrűzik alko­tásaik hatása. (MTI) Amíg a rendőrségi gép­kocsi Kiskunmajsa felé ro­bogott, Remeczki István rendőr őrnaggyal, a közle­kedésrendészeti alosztály parancsnokával arról be­szélgettünk, milyen veszé­lyeket rejtenek a kivilágí- tatlan járművek, ezek kö­zött is a lovas kocsik, kerék­párok. Ebben az évben kü­lönösen sok halálos, súlyos sérülés történt miattuk. Elegendő csupán arra utal­ni, hogy a közelmúltban négy halálos eset okozójá­vá váltak a világítás nélkül közlekedő járművek. A mi­értre kerestünk magyaráza­tot ezen az estén a kis- kunmajsai ellenőrzésen. Egy égő negyven forint Egy kerékpár kivilágítá­sához szükséges berendezés ára mindössze 140 forint, mégis nagyon sok kétkere­kűről hiányzik. Andrási Ferenc kiskunfélegyházi la­kos, 15 éves fiával vezetni tanúit segédmotoron, anél­kül, hogy vezetői igazolvá­nya lett volna. Az apa ke­rékpárjáról hiányzott a vi­lágítás is. Patyi Károly és Trója Jenő kiskunma jsai lakosoknak „csak” a hátsó világítása hiányzott a ke­rékpárról, helyesebben: csak az égő nem szuperált. A helyszínen negyven fo­rint bírságot fizettek. Ez kissé soknak tűnhet­ne egy égőért. Valóban? S ha a hiánya miatt baleset történik? Azt nyilván dra­Kiskőrösi Gépjavító Állo­más a motoros önjáró per­metezőgépet, a kiskunhala­si pedig az UE—28-as trak­torok szalagszerű javításá­nak technikáját mutatja be. Közismert, hogy ez a gép­javító állomás alkalmazza a legkorszerűbb módszere­ket e traktortípus felújítá­sánál. Fiatalok vezetőképzésen Május 20-án nyílt meg Baján a KISZ vezetőképző tábora. Egy turnusban át­lag ötvenen tanulnak itt, szabad idejükben pedig vál­tozatos kultúr- és sport­sportprogram várja a KISZ- istákat. Képünkön: Orsó s Antal, a bajai járási párt- bizottság titkára kül- és belpolitikai tájékoztatót tart a tábor lakóinak. gábban fizették volna meg mindketten! Tegyük hozzá hogy az igazi, visszatartó erejű büntetés az lenne, ha a világítással nem rendel­kező kerékpárosokat leg­alább olyan összeg kifizeté­sére köteleznék, mint a vi­lágító berendezés ára, Nyúlketrec a motoron Nemcsak a kerékpárosok­nál, a motorosoknál is akadt szabálytalanság. Tóth József kiskunmajsai lakos két kéve rozsot fuvarozott motorkerékpárján. Terbe Dezső motorján Tóth Ti­bor egy nyúlketrec hatvan­kilós vasvázát szorongatta, anélkül, hogy kapaszkodni tudott volna. Ez a két mo­toros csak a véletlennek köszönheti, hogy nem vált áldozatává saját könnyel­műségének, hiszen egy hir­telen fékezés, vagy az ol­daltávolság rossz kiszámítá­sa már súlyos balesetet akozhatott volna. Másfél liter sörrel a nyeregben A Kiskunmajsa—Kiskun­félegyháza közötti úton egy motoros, az üllési Kossuth Tsz tehergépkocsi-vezető­je: ördög Katona János, felelőtlensége miatt az utol­só pillanatban kerülte el a szerencsétlenséget. Az tör­tént, hogy ördög Katona János lefeküdt a vezető­fülkében, s járművét nem világította ki arra hivat­IL Sokféle módon lehet — és szükséges is — növelni a szociális gondoskodás társadalmi jellegét. A köz­ségi társadalmi szervezetek, elsősorban a Vöröskereszt, a nőtanács, a tanács egész­ségügyi állandó bizottsága aktivistái útján például nemcsak a rászorulók fel­kutatásában. hanem gon­dozásukban is sókat tud­nának segíteni. Mivél a rászoruló idős emberek a gondozáson kívül egészség­ügyi ellátást is igényelnek, szükséges, hogy a körzeti orvosok esetenként, a házi- betegápolók pedig rendsze­resen felkeressék őket. Mindezek jóvoltából a munkában megfáradt öre­gek gondozása, ápolása, egészségügyi ellátása a községekben egységes ál­lamigazgatási és társadalmi feladattá válna. Ebhez azonban nélkülözhetetlen a helyi államigazgatási és kozva, hogy gyönge volt az akkumulátor. Kiskunmajsán a szerte­ágazó útvonalak egyikéről állították elő Kun Jánost, a községi tanács parkőrét. Az ötvenéves férfi másfél liter sör elfogyasztása után felpattant segédmotorkerék- párjára, és így „furikázott”. Az őrsön egyre csak azt hajtogatta: „Bocsássanak meg, nagyon szégyellem magam.” S ha elütött vál­na valakit, vagy ha őt gá­zolják el? Kiskunmajsán a Kiskun­halasi út torkolatában egy lovas kocsi közeledett. A lámpa ott volt ugyan Péter Szabó Sándor kocsijának alján, de nem világított. A kocsis először arra hivatko­zott: nincs gyújtóeszköze, de később kiderült, hogy a lámpába cseppnyi petróle­umot sem töltött a „gon­dos” gazda Ezek a példák alighanem választ adnak rá, miért történik olyan sok szeren­csétlenség alkonyat után, az esti órákban. Mi lenne a megoldás, hogy ezeket a szabálytalanságokat meg­szüntessék? Az ellenőrzé­sek hatékonyságában nincs kívánnivaló, de a szigorúbb felelősségrevonás, súlyo­sabb büntetések talán el­vennék a hiányos felszere­lésű járművek vezetőinek kedvét attól, hogy világí­tás nélkül közlekedjenek. Ha erre nincs meg a tör­vényes lehetőség, indokolt lenne megváltoztatni a ko­rábbi előírásokat! G. G. társadami vezetők helyes szemlélete, s nem utolsó­sorban az intézeten kívüli gondozás anyagi lehetősé­geinek megteremtése. Egyre nagyobb a jelen­tősége a szociális gon­doskodásnak az üzemek­ben, vállalatoknál. A január 1-én hatályba lé­pett, csökkent munkaké­pességű személyek rehabi­litációjáról és segélyezésé­ről szóló miniszteri utasí­tás végrehajtása bizonyára számos szociális problémát felvet. Az utasítás szerint a vállalatoknak lehetősé­gük van rá, hogy indokolt esetben foglalkoztatás he­lyett átmeneti segélyre, vagy rendszeres szociális járadékra javasoljanak dol­gozókat. Nem lenne azonban hu­mánus, ha az utasítást me­reven hajtanák végre az illetékesek. Nevezetesen: ha nem annak a lehetősé­gét keresnék először, mi­ként lehetne az érdekelt személyek foglalkoztatását biztosítani. Nagyon is gon­dosa körültekintő mérlege­lésre szorul, hogy adott esetben mely megoldás a megnyugtatóbb, a segély-e, vagy olyan munkalehető­ség megteremtése, amely nemcsak megélhetést biz­tosít. hanem társadalmi hasznosságának érzését is erősíti a csökkent egész­ségű emberben. Szociális foglalkoztatók létesítésével, a bedolgozói hálózat kiépítésével, új üzemrészek, vagy szalagok beállításával meg kell találni a mód­ját, hogy a csökkent munkaképességűek egész­ségi állapotuknak megfe­lelő munkakörökben, tel­jes értékű munkát vé­gezhessenek. Az ilyen munkahelyek lét­rehozását messzemenően segíti az állam, tehát nem jelent anyagi terhet a vál­lalatnak. Nem kevés feladat há­rul a szociális gondosko­dás terén a termelőszövet­kezetekre. Hiszen a közös gazdaságokban meglehetősen sok az idős tag, egyelőre kevesen részesül­nek nyugdíjban, annál több viszont — alacsony jára­dékösszeg mellett — a já­radékosok száma. Az új tsz-törvény értel­mében közös gazdaságaink olyan vállalkozásokba is kezdhetnek, amelyek a ha­gyományos gazdálkodás be­vételeivel szemben nagyobb jövedelmet eredményezhet­nek. Ez a lehetőség egyút­tal nagyobb eikölcsd köte­lezettséget is ró a gazda­ságokra a szociális gondos­kodást illetően. Például, hogy rendszeres anyagi tá­mogatást és gondozást Negyvenhat szőlőtermelő betanított munkás tett vizsgát kedden a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Is­kolában. A 16 éves fiatalok az általános iskola után két éven keresztül a járás sző­lőtermelő szakembereitől és általános iskolai tanáraitól sajátították el a szakmai nyújtsanak szoknak a nyugdíjas és járadékos tag­jaiknak, akik becsülettel megállták a helyüket, ami­kor a tsz még gyengén működött, részesei voltak a mai, erőteljesebb amyagi alapok megteremtésének. Végezetül néhány szót a hozzátartozók felelős­ség érőL Annál is inkább, mert e vonatkozásban is akad visz- szássáig. Például az a nézet, mély szerint az emberről való gondoskodás kizárólag állami feladat, s amelyből kiindulva a hozzátartozók nem egyszer mindent el­követnek azért, hogy kü­lönböző juttatásokat — se­gély, szociális otthoni el­helyezés — megszerezzenek olyan esetekben is,amikor önmaguk is kénesék len­nének (nem szólva a szü­lővel szembeni kötelesség­ről) a gond megoldására. Felvetődik tehát a kér­dés: meddig terjedjen az ál­lam gondoskodása és a szociális gondoskodás a gazdaságirányítás új rendszerében? Kizárólagosan állami fel­adat legyen-e, vagy olyan, amelyhez az állam segít­séget nyújt az egyén és a családok részére? A segély és a szociális otthoni elhelyezések iránti kérelmek többsége arról tanúskodik, hogy a szülők­nek gyermekeik kötelesség­szegése miatt kell az ál­lamhoz folyamodniok se­gítségért. Másrészről a csa­ládok szociális helyzete eléggé különböző, ezért ne­héz kategorikusan kimon­dani, hogy minden gyer­mek köteles szülőjét saját háztartásában eltartani, vagy megbatározott anyagi juttatásban részesíteni. A szociális gondoskodás­nak a jövőben éppen ab­ban a vonatkozásban lesz nagy szerepe, hogy kü­lönbséget tudjon tenni: a rászorultak közül kikről kell — segélyezéssel, inté­zeti elhelyezéssel — az ál­lamigazgatási szerveknek gondoskodniok, és mikor kell a hozzátartozókkal szemben eliámd tartási kö­telezettségük tel jesítése cél­jából. Ennek szellemében vég­zik munkájukat szociális gondoskodási előadóink. Az inkább társadalmi, mint hatósági tevékenységük azonban igazán eredményes csak úgy lehet, ha éhhez mindenkitől megkapják a legnagyobb segítséget. Csakis így biztosítható, hogy a szociális gondosko­dásra rendelkezésre álló anyagi lehetőség valóban a legráutaltabbakat szolgálja. Dr. Deák Árpád megyei csoportvezető ismereteket és a sikeres vizsga után a megyében el­sőnek szőlőtermelő betaní­tott munkás bizonyítványt kaptak. Jelenleg már dol­goznak a járás állami és közös gazdaságaiban, s töb­ben rövidesen tovább szán­dékoznak tanulni. Köznapi dolgok Sok nagy esemény tör­ténik naponta, s tartja iz­galomban a világot. Aztán vannak apró-cseprő dolgok is, melyeket senki sem je­gyez fel. Pedig akivel tör­ténik, annak éppen akkor az a legfontosabb. Néhány ilyen apró-cseprő történe­tet feljegyeztem. Talán nem haragszik az olvasó, ha eb­ben a nyári melegben ilyen minihistóriákkal traktálom, A „személyi” kevés Diáklány áll a kecske­méti széktói strand bejára­tánál, s diákjegyet szeretne vásárolni. Csak szeretne, mert hiába mutatja a sze­mélyi igazolványát, s abban a „foglalkozás” rovatba be­jegyzett szót, hogy „tanu­ló”, a pénztáros nem fo­gadja el. „Hozzon igazolást az iskolától!” — mondja a megszeppent lánynak, aki zavartan forgatja nemrégi­ben kapott igazolványát Böngészi a használatára vo­natkozó szabályokat: „1. a személyi igazolvány az egyetlen olyan okmány, amellyel az igazolvány tu­lajdonosa személyazonossá­gát hiteltérdemlően igazol­ja.” Mintha megrendült volna bizalma a szép ün­nepség keretében átadott igazolványban. Vigaszta­lom, hogy nem abban van a hiba, hanem ott, az ab­lak mögött, ahol a szép könnyű nyarat megkeseríti valami buta kis bürokrácia. Tánci-tánci... Megindokolta a hivatalos szerv, hogy miért kellett olyan meszire rakni a gya­logos átkelőhelyet az út­kereszteződéstől a Lenin- város közelében. Ezt is ren­delet írja elő, mert nagy itt a forgalom — tehát a gya­logosok biztonságát szol­gálja. Amit el is hiszek. Sajnos, az itt vágtató au­tók erről mit sem tudnak* Mert amióta a cikk meg­jelent az újságban, még gyorsabban rohannak ke­resztül a zebrán, fittyet hányva mindenféle KRESZ- re, ami állítólag rájuk is vonatkozik. A rendőrség próbálja fékezni őket, de minden zebra mellett nem állhat folyton egy rendőr, így aztán folyik a tánci- tánci;.. Ugrál a gyalogos,' míg egyszer el nem ütik. Bizony egyszerre kellett volna azt a bizonyos beter­vezett irányító lámpát fel­szerelni az újjáépített út átadásával. Az lett volna az igazi jótétemény. Bömböli-bömböli..; Ha jön a cirkusz, bömböl a hangszóró a város köze­pén a jegyárusító pavilon mellett. Ha kiállítás nyílik valahol, úgyszintén. Mind­egy, hogy milyen kiállítás­ról van szó. Lehet, hogy egy véresen komoly dolgokat bemutatóról, mint ezúttal is, de a hangszóró vidám dzsesszszámokat, s táncda­lokat játszik, illetve böm­böl, de — hogy stílszerűek legyünk, a táncdalszöveggel fejezzük ki magunkat — „ki figyel oda” az ilyen propagandára. Idejétmúlt módszer ez már, s tűrhetet­len is egy nagyváros kellős­közepén. Jobban meg kellene ezt fontolni a jövőben az ille­tékeseknek. Egyáltalán, ki engedélyezi az ilyen zajnö­velő eszközök „bevetését” a lakóházak és hivatalok közvetlen szomszédságá­ban? T. E Lejárt a türelmi idő! Szigorúan vonják felelősségre a kivilágítatlan járművek vezetőit Betanított szőlőtermelő munkások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents