Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Népi birkózók a Darányi-parkban Hangos lesz ma a tassi kultúrház környéke, az egykori Darányi-park. Itt rendezi meg a funavecsei járási KISZ-bizottság a járási munkás—paraszt— katonafiatalok találkozó­ját. Külön érdekességnek ígérkezik a délelőtti sport- programban a kötött- és szabadfogású birkózó-be­mutatóval egybekötött já­rási népibirkózó-bajnok- ság. Az egykori közkedvelt „juhász birkózás«” analó­giája alapján, illetve an­nak hagyományaira épül­ve alkották meg a ^Kör- birkózás szabályait. Egyéb­ként ez a birkózási forma nagy hasonlóságot mutat a kaukázusi örmény, azer­bajdzsán. tatár. mongol népi birkózásokkal, illetve a japán sttmo birkózással. A porond füves tér, gyep, homokos folyópart, vagy akár tornaterem, kultúrház vagy egyéb helyiség padlózatára rajzolt 5 m-es átmérői ú kör. S,A sport arra tanít, hogy becsületesen győzzünk, vagy emelt fővel veszít­sünk. A sport tehát min­denre megtanít.” H ányán keresik! Mi­lyen könnyű nem észrevenni, elmenni mel­lette. néha talán szándéko- ■San is,'mondván, majd csak lesz jobb, biztosabb. De vajon felismerjük-e melyik is hát az igaz? Hinné-e valaki, hogy egy tanyasi juhászgyerek szá­mára — aki még az általá­nos iskolát sem végezte el — a nagy lehetőség egy 26 kilométerre eső kisváros közepesen működő ökölvívó szakosztálya volt. — Valóban, az egész nem tűnt többnek egy ábránd­nál — meséli. — Az újság­ban láttam egy képet Papp Laciról és egyszer a mozi­ban is láttam. Aztán talál­koztam egy igazi ökölvívó­val, Király Balázzsal. Tőle kérdeztem meg, hogyan iratkozhatnék én be „ököl­vívó tanulónak”, ö aján­lotta Kiskunhalast. Gon­dolkoztam egy kicsit, aztán nekivágtam. Az volt a szerencsém, hogy volt egy kerékpárom. Hetenként kétszer-három- szor bekarikáztam, s az ed­zésen nagyon kellett haj­tani. Éreztem, nagyon meg kell becsülnöm magam, hogy továbbra is járhassák. És egy igazi szerelést sze­rettem volna. Tizenhat éves koromban meghalt az édesanyám, egy évre rá apámat is eltemet­tük. Bátyám inas volt, egye­dül kerestem a családra. Egyre több lett a gond. T izenhét éves voltam ekkor. Azt hittem, abba kell hagyni, de Csenki Ferenc, az edzőm, egyre csak biztatott. Aztán jött az első siker, megyei bajnokságot nyer­tem. Közben az edző is megismerte a problémái­mat, ahol lehetett, segített rajtam. Beiratkoztam a nyolcadik osztályba. Talán ez volt a legnehezebb idő­szak. A könyveket azért nagyon megszerettem. A tanulás kicsit olyan, mint a sport, nem lehet abba­hagyni. Általános után be­iratkoztam a mezőgazdasá­Győzte®, aki az ellenfelét — anélkül, hogy durván eldobná, vagy elgáncsolná — háromszor a körön kí­vülre juttatja, A verseny 57—63—75— 80 kg-ban és nehézsúlyban lesz. A győztesek érmet, a helyezettek oklevelet kap­nak. A korábbi évek ta­pasztalatai alapján egyre nópszerűsödik ez a nagyon egyszerű, pusztán nyers erőn, virtuson és némi le­leményességen alapuló sportjáték, hiszen felszere­lése mindössze egy toma- nadráglból és egy övből áll, amit birkózás közben megfoghatnak a verseny­zők. A járás községeiben már szinte mindenütt is­merik a Kunszentmiklóson kialakított körbirkózát és így komoly versenyre szá­míthatunk a solti, hartai, kunadacsi, kunpeszéri, du- navecsei, tassi. szabad­szállási és kunszentmik- lósi fiatalok között. A versenyen minden 14 gi technikumba. Jött a ka­tonaság. Kétszer lettem bronzérmes az országos vi­déki bajnokságon, a ma­gyar bajnokságon pedig negyedik és ötödik lettem. A vidék válogatottjában is bokszoltam Kaposvárott. Közben sorra nyertem dél­területi és megyei bajnok­ságokat. J ó formában voltam, hívtak Gyöngyösre, hívtak az MTK-ba. Nem mentem. Barátom nemigen volt, de azért én csak Ha­lason éreztem jó magainat. Leérettségiztem. A csapat újból feljövőben volt, is­mét bejuthattunk volna az NB II-be. Szükség volt rám. Minden mérkőzésemet meg­nyertem az osztályozón. Cegléden bokszoltunk egy volt templomban. Győztem, az ellenfelemnek bedobták a törülközőt Amikor haza­jöttünk, közölték, hogy fel­oszlatták a szakosztályt. Ez volt hát életem utolsó mérkőzése. A búcsút nem így képzeltem él. Azóta megnősültem, családot ala­pítottam, de a másik csa­lád, az ökölvívók, ahonnan elindultam, még mindig hiányoznak. L ászló Sándor, a Kis­kunhalasi VM ököl­vívója közismert volt tech­nikájáról, keménységéről. Pályafutása, 10 év alatt so­ha sem került a szorító padlójára. Sok problémája volt, de a csapat érdekét mindig szem előtt tartotta. Egyenesen, tisztán verseny­zett nemcsak a szorítóban, hanem az életben is. Mióta elindult a császártöltési ta­nyáról, két munkahelye volt összesen. Negyedik éve a BOV Halasi Gyáregysé­génél dolgozik, mint fel­vásárló. — Az ökölvívástól egyre távolabb kerülök — mond­ja —, marad hát a másik szorító, a tanulás. Be aka­rok iratkozni a felsőfokú technikumba. Hát ennyi volt tulajdonképpen ... B eszélgetés közben fel­tűnt, hogy a „kell” szót kicsit mindig kihang­súlyozza. Az összefüggések tulajdonképpen egyszerűek. A versenyt meg kell nyer­ni, nemcsak a szorítóban, hanem az életben is. baranyi —* életévét betöltött fiatal in­dulhat, de a sportág nép­szerűsítése érdekében más községek, illetve más já­rások fiataljainak neve­zését is elfogadják a hely­színen. Eddig soltvadkerti, kiskőrösi és kalocsai fiata­lok jelezték részvételüket. K. S. Négyszemközt az íjásszal Munkahelyén találkoz­tunk. Az íróasztalok, terv­rajzok labirintusából emel­kedett ki atlétatermetével amint kezet nyújtott. Nem dobálódzott a szavakkal sem; megfontoltan, céltu­datosan beszélt, mint ahogy az íj repül a cél felé. Sza­vaival egy olyan világba vezetett, ahol nem kenyér a hencegés, a „nagy” sza­vakkal való játék. Pedig volna rá oka, hogy szóljon egy kicsit hangosabban is, hiszen válogatottsága, s eredményei igazolnák. Iván József 1963-ban a Kecskeméti Kórház sport­körében kötött hű barátsá­got az íjászattal. Még eb­ben az évben elérte az el­ső osztályú pontszámot könnyűíjjal. Két évvel ké­sőbb pedig a III. osztály* nehézíjban. 1966 januárjá­tól a Petőfi SC keretein belül folytatta sportpálya- futását. Sporttársaitól szer­zett tapasztalataival, figyel­mességgel és nem utolsó­sorban odaadó, türelmes munkával merült egyre jobban az íjászat tudomá­nyába. 1966 elején máso­dik, majd az országos csa­patbajnokság után I. osz­tályú versenyző lett, a ma­gyar bajnokságon pedig 5. helyezett. Tavaly az íjász Szövet­ség meghívta a tatai edző­táborba a B-válogatott ke­retbe. Hazai nemzetközi mérkőzéseken 3. helyet szerzett. Ugyanakkor elér­te a FITA nemzetközi szintjét az 1000 köregysé­get. A Spartacus csapat- és egyéni versenyén országos 2. helyezést ért el. Végül a Kecskeméten tartott or­szágos meghívásos verse­nyen 1023 körrel igazolta: méltón viseli az A-váloga- tott mézét, amelynek az idén lett tagja. Nem véletlenül! — B — így él egy sportember Értei Ferenc 75 éve halt meg Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera úttörője. Róla emlé­kezünk rejtvényünk víz­szintes 1.; 10., 34., 53., 79., 80„ valamint a függőleges 1., és 12. számú soraiban. VÍZSZINTES: 1. Az 1840- ben bemutatott első operá­jának elme. 10. Mercadante operája, Erkel zongoraki­vonat nyomán hangszerel­te a Nemzeti Színház szá­mára 1839-ben. 13. Egyfor­ma betűk. 14. Jelfogó. 15. Való. 16. Izomkötő. 17. Szál­lítási vállalat. 18. A felső­fok képzője. 20. Levegő — görögül. 22. Nemesgáz. 24. Fejfedő. 26. Monda. 28. Apaállat. 29. Fordított számnév. 30. Juttat. 32. Egy­házi személy. 33. Állati lak­hely 34. A Nemzeti Színházban betöltött tiszte 1838-ban. 38. Kettőzve: cu­korka. 39. Német személyes névmás. 40. A garat része. 41. Hamis. 43. zárt iskola. 45. Autó, repülőgép fontos része. 47. A függőleges 39. fordítottja. 48. D-vel az ele­jén: súlymérték. 50. Fan­tom. 51. Igen — olaszul. 53. Ney Ferenc színműve, amely­nek kísérőzenéjét Erkel írta. 56. Tőkés vállalati forma. 57. Fordítva: vén. 59. Háziállat. 60. Monte Christo vár-börtöne. 61. Nlyakprém (+’). 62. Koreai fo­lyó (j=y). 64. Éle. 67. Bibliai alak. 68. A munka és energia mértékegysége. 70. Skandináv váltópénz. 71. Harap. 72. Mint vízszintes 56. számú. 74. Mint vízszintes 22. számú. 76. Kis­korúak gondoskodására ható­ságilag kirendelt személy. 78. Kettős betű. 79. Erkel szülő­helye (első kockában kettős betű). 80. Utolsó operája. FÜGGŐLEGES: 1. Az Opera­ház nemrég újította fel ezt az operáját (figyelembe veendő vízszintes 79.). 2. Dagály. 3. Algériai kikötő. 4. Visszaüt! 5. Olasz névelő. 6. Elgondolkodó. 7. A Lett SZSZK fővárosa. 8. Határrag. 9. Egyforma betűk. 10. Kerek szám. 11. Kérdőnév­más. 12. A Nemzeti Színház fennállásának félévszázados ünnepségére komponált zene­kari müve. 17. Tisztít. 19. El­náspángol. 21. Fordítva: bíró­sági eljárás. 23. ... hárfa. 24. Gyümölcs. 25. Lovak „lábbeli­je” (—’). 27. Gyom. 29. Ket­tőzve: edzőtábor. 31. Kötőszó. 34. Sziget Is, írószer is. 35. Autószálló. 36. Számosán. 37. Rászab. 39. Győri sportegyesü­let. 42. Ugye. 44. Rövid felső­kabát. 46. Fordítva: elérte a forráspontot. 49. Fűszernövény. 52. Járom. 54. Fejér megyei község. 55. .. .vetítő. 56. Ki­rály — franciául. 58. Angol sör. 61. Zenés szórakozóhely. 63. Hamuveder. 65. Határoz. 66. Szóösszetételeknél a szó ele­jén: nagy (+’). 67. Szélsőjobb­oldali indonéz diákszervezet. 69. Összekevert ige! 71. Tészta­töltelék. 73. Repülőgéptípus. 75. Csont — latinul. 77. Fordí­tott kettős betű. 78. Libahang. Beküldendő: a vízszintes 1., 10., 34., 53., 79., 80., valamint a függőleges 1., 12. számú sorok megfejtése. E. B. A június 9-én közölt kereszt­rejtvény helyes megfejtése: (Vízszintes 1.:) s a föld zöl­den virít, s az égi boldog (Füg­gőleges 12.:) esőtől a szőlő gyöngyöz. A június 9-i keresztrejtvény megfejtői közül könyvet nyert Gertner Mátyásné, Bácsalmás, Juhász Gyula u. 58. sz. a pedagógusok szakszerveze­te megyei bizottsága és a Művelődésügyi Miniszté-, rium hozzájárulásával az idén is megrendezi — jú­lius Írtől július 6-ig — a tanítók nyári akadémiá­ját. Az idén az általános is­kolák összevont alsó tago­zatában tanító pedagógusok továbbképzése 'kerül napi­rendre. A hat napig tartó prog­ramból csak néhány ki­emelkedőnek ígérkező elő­adást említünk meg. Mifcr lósvári Sándor, a Művelő­désügyi Minisztérium pe­dagógusképző osztályának vezetője A korszerű peda­gógiai és pszichológiai szemlélet szerepe a tanító munkájában címmel tart előadást, Kádasi László, a megyei tanács vb művelő­désügyi osztályának veze­világnézeti szemlélet egy­ségéről a tanító tevékeny­ségében. Érdekesnek ígér­kezik Schwób Péter megyei tanulmányi felügyelő elő­adása, aki a tanyai iskolák nevelőinek speciális felada­tát ismerteti. A nyári tanfolyam ide­jén a tanítóképző intézet­ben bemutató tanításokat tartanak, a hallgatók kon­zultációkon vesznek részt és különféle pedagógiai ki­állításokat néznek meg. Részt vesznek a bajai na­pok rendezvényein, elláto­gatnak a Tűit István Mú­zeumba és hajókirándulást tesznek a Dunán. Külföldi vendége is lesz az akadémiának: dr. Dá­vid András, az újvidéki ok­tatásfejlesztési intézet tu­dományos munkatársa, aki A jugoszláviai magyar iro­dalom mai törekvései cím­mel tart előadást Budapesti Őszi Vásár Huszonhat év után a BNV területén az idén íg- mét megrendezik a Buda­pesti őszi Vásárt, ahol a hazai lakosság részére szánt cikkeket vonultatja fel a magyar ipar és keres­kedelem. Hasonló vásárt utoljára 1942-ben tartottak, akkor azonban csupán lak- berendezéseket állítottak ki. Az idén a közszükség­leti cikkek seregszemléjére kerül sor, s míg a BNV az exportkapcsolatok elmélyí­tését szolgálja, a BÖV a magyar ipar és kereskede­lem együttműködését kí­vánja elősegíteni. Ipari tanulókat felveszünk kőműves, ács, tetőfedő és bádogos munkára Építőipari Szövetke­zet. Kecskemét, Bocs­kai u. 13. i, 3979 Július 1—6-ig: Tanítók nyári akadémiája Baján A Bajai Tanítóképző In­tézet a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, tője pedig a pedagógiai és Elmaradt a világvége Amikor hírét vet­tem, hogy az a talá­nyos kisbolygó, az Ikarosz lóhalálában tart Földünk felé, csak legyintettem. Eh* semmi pánik! Repül­tek már irányunkban nagyobb csillagok is (tudjuk, egyszer-mász- szor az ő pályájuk is hanyatlik), mégsem leít semmi zűr. De mikor fülembe jutott, hogy az angol alsó­házban is feltette a kérdést egy képviselő, milyen biztosítékot nyújt a kormány az ütközés elkerülésére, kezdtem komolyan venni a dolgot. Az angoloknak jó szimat­juk van. Ezt most még fel is fokozta az a szorongásuk* hogy nem eresztik be őket a Közös Piacra. Tehát duplán érzik a vészt. No tehát megkezd­tem az előkészülete­ket. Árgus szemekkel lestem a híradásokat, mennyire közelített meg bennünket a kis piszkos Ikarosz. Do- aogtam, amiért ilyen rendetlenség van a világűrben. Itt van ez % másfél kilométer át­mérőjű bolygó, amely tehát nem is bolygó, csak „bo”, és még azt sem tudják kordában tartani azok a nagy- marha égitestek. Mi lesz, ha még a csilla­gokba vetett hagyo­mányos bizalmunkat is el kell veszítenünk? Micsoda káosz! Ugye, vllágűrviszonylatban is kijön annak az igazsága, hogy hamar munka sose jó. Meg­látszik, hogy hat nap alatt csapták össze naprendszerünket. .. Tehát készültem az eshetőségekre. A — vagy nekünk jön az Ikarosz, vagy nem — alternatívából azt té­teleztem fel, hogy ne­künk ront a disznó. Beszereztem a világűr legújabb kiadású me­netrendjét — május 26-tól jövő ilyenkorig szól az is —, és kis zászlócskák betűzésé­vel jelöltem meg, hol tart az Ikarosz. Apro­pó! Közben beadvány­nyal fordultam a Már­kahitelesítő Főigazga­tósághoz, hogy ameny- nyiben ez egyszer el­kerüli Földünk a ka­tasztrófát, menten ke­reszteljük át más név­re Ikarosz autóbu­szunkat. Csak nem tiszteljük meg ezt a kötekedő kisbolygót tovább is ezzel, mikor annyi frászt okozott a világnak? Aztán megvolt a végső határidő. Aszon- ta a tudomány, hogy június 14-én 20 óra 30 perckor már csak egy köpésre, 6 millió 800 ezer kilométerre lesz tőlünk az a kis un­dok, s akkor dől el, nekünk jön-e, vagy se. Ha nem, 19 esz­tendeig nyugton ma-" radhatunk, mert 19 évenként szokott rá­jönni, hogy ökleléssel fenyeget bennünket. Péntek este hát fel­pakoltam a zakóm alá odahaza barkácsolt, kisméretű kozmikus ejtőernyőmet, beken­tem magam — no per­sze előzőleg — nap­olajjal. Mert mondom, hátha pont úgy esik ránk a kis pocsék, hogy a zökkenéstől kirepülök az űrbe, vi­szont ez átlagon felüli forrósággal jár majd. Gondoltam, a napolaj enyhít ezen. Nagyon lesülni sose szerettem. Zsebbe dugtam még két csomag ZIZI-t, úgy mérlegeltem, eny- nyi táplálék elég lesz kitartásra, míg vissza- pottyanok a Földre. Mert annyira bíztam ebben a vén sárteké­ben, hogy tudtam, nem megy szét holmi mini-bolygótól. így ültem be a mo­ziba péntek este 20 órakor. — Mondom, majd csak mérsékli világvége előtti izgal­mamat a Hamis Iza­bella című magyar krimi . . . Aztán úgy igazán agyondrukkol­tam magáin azon, va­jon sikerül-e annak a Svájcba szakadt ha­zánk fiának kicsórni a bélyeget, hogy arra ocsúdtam, húzzák a Jegyszedők a füg­gönyt, mehetünk ha­zafelé . . . ilyen jó film tehát a Hamis Izabella. Izgalmasabb a világ végénél is. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents