Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-10 / 108. szám

1968. május 19, péntek 8. oldal Tíz nappal később. egy csillagtalan A SZAKA'N. ELSÖTÉTÍTETT REPÜLŐGÉP HA TOLI ߣ A2 ASSZAM! NÉPK'ŐZMRSASÁCÍ L&T£R£ B£. &... jd földre ereszkedő mérnököt egy BUDDHISTA SZERZETES VART*. Wf’fr YORSAN.70 lífá Mr £l innen. uram, JrMe-iai-. x :/yiM/g& Ä A MILIC/S7AKNAK. SfeÖ /l Vflfi f?fp stfmÍjk van: sím - -«Sri» ’ l Mm LÁMAKOLOSTOR F£l£ V£Z£TÓ' NYUGALOM. K/SÖREG. CSAK ELTÜNTETEM AZ EJTQEUNYDt. ­r /GYEKÉ ZZUNK. URAM. TtR - KHAN MAR TÜRELMETLENÜL VÁR É WAL MÉG MEGÚSZTA. SHEPPARD. £NJÁRTUNK AZ OROSZOKNÁL. ADULT. PEDIG MEGÉRDEMELTE VOLNA. HOGY ALAPOSAN ELLÁSSÁK A BAJÁT, ML&'S ADUNK MAGANAK EGY 8 UTOLSÓ LEHETOS£RET. DE\HA MOST IS \AKOT LŐ...! A FELADAT A3. HOAY... . sSöSSEsägeä J Csend és kiáltás A film bemutatója után vált csak világossá, hogy Janesó Miklós tulajdon­képpen trilógiát alkotott a Szegénylegények, a Csilla­gosok, katonák és a Csend és kiáltás sorozatával. Az elidegenedett hatalom és az ember. Talán ezt az össze­függő címet lehetne adni a három filmnek, ha a leg­végsőkig le akarnánk egy­szerűsíteni rendkívül bo­nyolult témájukat. Kell-e, lehet-e és hogyan lehet szembeszegülni az el­lenforradalmi zsarnokság­gal? — Ezt a nagyon ösz- zsetett kérdést vizsgálta mindhárom művében Jan- csó Miklós és elválasztha­tatlan szerzőtársa, Hernádi Gyula, a filmnovellák író­ja. Kell-e? Annyi határozott igen Jancsóék válasza, hogy így hangzik: Köteles­ség szembeszállni. Azért ábrázolják sűrítetten ke­gyetlennek az elnyomó ha­talmat, hogy egy pillanatig sem legyen vitás: ezzel szemben csak az ellenállás az egyetlen lehetséges ma­gatartás. Lehetséges? Hát lehet rést ütni a leggyengébbek­nek, a legvédtelenebbeknek a zsarnokságon? Újabb igen következik. Az emberi jogaiktól meg­fosztottak számára nincs re­ménytelen helyzet, mert a legnagyobb erejű, legtöké­letesebben megszervezett zsarnokság létét is ab­szurddá teszi az a tény, hogy igaztalan érdekeket képvisel. A legelnémítot- tabb igazság is valóságo­sabb, mint a leghangosab­ban bömbölő hazugság. Végül a legszövevénye­sebb kérdés, amelyre már nem lehet puszta igennel- nemmel válaszolni: Hogyan lehet szembeszállni? Az egymástól irdatlan tá­volságra eső szélsőségek közé Janesó és Hernádi mindhárom filmben meg­rajzolta a lehetséges ma­gatartás-típusok skáláját. Közöttük sorakozik föl a megalkuvók, az ingado­zók, az önmagukat meg­adok, a fejvesztetten me­nekülők, a passzív ellenál­lók, a bujdosók és a magá­nyos lázadók jellemrend­szere. Az erkölcslséq sok­féle szálai összefonódva, egymás mozgásától is sza­bályozva, de jól követhe­tően szövődnek a cselek­ményben. Minden jelenet jellempróba, és a drámai szituációk logikus súlya alatt a film végére minden szál elszakad, minden ma­gatartás csődbe jut — egy kivételével. Megcáfolhatat­lan az, aki igaza biztos tudatában, mindent megcá­folva, egyéni bukását is vállalva, visszaüt A forra­dalmár. De miért trilógia a há­rom Jancsó-film? Mennyi ben több három különál­ló történelmi filmnél ? Azért, mert egyre nagyobb áldozatot hoz, egyre több kocázattal vállal az, akinek a magatartását, mint a leg­igazibb példát állítja elénk a szerző. A Szegénylegények még csak ösztönös forradalmá­roknak nevezhetők. A Csillagosok, katonák ma­gyar internacionalistája, aki bajtársai lemészároltatása láttán is vállalja az eljö­vendő harcot, maga mögött érezheti a Vörös Hadsereg erejét. De a Csend és kiál­tás vöröskatonája egyes- egyedül van a bukott for­radalmat követő halálos sivárságban. Menekülhetne hamis papírokkal, bujtat­hatnák szerelmes asszo­nyok, esetleg raboskod­hatna néhány évet. De nem. ö agyonlövi a csendőrtisz­tet, épp akkor, amikor sem­milyen reménye nincs a menekülésre. Az ő alakjá­ban a legtragikusabb sors­sal sem békélő embernek állít lenyűgözően egyszerű emléket a film. Nem nagyon hasonlít ez az írás filmkritikára. Dehát arról, hogy Janesó miért ábrázol mindig bu­kásban levő mozgalmakat, mennyire követi Bergmant, mire menne nagyszerű ope­ratőrei nélkül, miért fojtja le színészeit, ismétli-e ön­magát, fölöslegesen fény- képzetet-e meztelen nőket — minderről lehet vitatkoz­ni, ha valakinek nem tet­szik. De nem sokat ér egyik részletkérdés boncolgatása sem, ha nem gondoljuk ala­posan végig a legfonto­sabbakat: Hogyan mérlege­li Janesó Miklós az emberi erkölcs legalapvetőbb meg­határozóit? Szabó János Két német művész hangversenye Almuth Brauer és Det­lev Dathe — ez a két, ed­dig nálunk teljesen isme­retlen név a korai, május eleji kánikulában, ráadásul egy nappal az Orfeusz-be- mutató után — nem von­zott népes közönséget a művelődési ház nagytermé­be. Pedig ez a koncert több figyelmet és főleg időben jobb elhelyezést érdemelt volna. A két fiatal vendég- művész kitűnően összeállí­tott műsorral lépett a kecs­keméti közönség elé, mely a barokktól a jelenkorig ölelte át a zongora-, illetve az énekes irodalom tág kö­rét (a ráadással együtt ösz- szesen 21 mű hangzott el, a hangverseny mégsem volt túlméretezett). Igen örül­tünk a szépszámú, jól ki­választott dalnak, hiszen a dal minden zene alapja, s nem véletlen, hogy a leg­nagyobb komponisták soha­sem lettek hűtlenek hozzá. Jó volt hallani néhány da­rabot a mai német zene terméséből, még akkor is, ha épp ezek nem a leg­újabb zeneszerzői törekvé­sekről adtak hírt A két vendég közül első találkozás alapján Detlev Dathe látszik erőteljesebb művészegyéniségnek. Szép­színű és nagy vivőerejű ba­ritonja minden fekvésben kiegyenlítetten szól, de ami ennél is több: ezt a kimű­velt hanganyagot jót tud­ja használni az előadott művek tartalmi-zenei mon­danivalójának megjelení­tésére. Ehhez tartozik még előadásának az a közvet­lensége is, mellyel mind­járt az első pillanatokban meg tudja hallgatóit ra­gadni. A lírai hangvétel éppúgy sajátja (Beethoven-, R. Strauss-dalok), mint a dramatikus ábrázolás (Erl­könig), vagy az operaáriák hatásosabb világa (Figaro belépője). Talán csak az elsőként énekelt Händel- ária, kissé eltúlzott effek­tusaival, volt a mondottak alól kivétel. (Érdekes, hogy a nyitó szám mindkét mű­vésznél inkább „bemelegí­tésként” hatott.) Almuth Brauer szintén jó felkészültségű zongora- művésznő. A megszólalta­tott szerzők közül — úgy érződik — Brahms világa áll hozzá pillanatnyilag a legközelebb. Ötletesen ját­szotta Weyrauch négy rö­vid darabját és határozott virtuóz készségeket muta­tott Liszt 6. magyar rap­szódiájának előadásában. Kitűnően kísér — sőt, kü­lönös módon az együtt ze­nélésben jobban felszaba­dul muzikalitás«, mint a szólókban. Végül persze a siker sem maradt el, a kisszámú hall­gatóság jól rezonált arra a nemes művészetre, me­lyet a két tehetséges és rokonszenves vendégmű­vész bemutatott. Körber Tivadar RÜNDHERS ŐRNAGY HANGJA A SZOKOTTNÁL K£M£ YEBÖCN CSENGETT... Bemutatjuk a Kecskemétet A Kecskemét motorost méltóságteljes lassúsággal elindult. A karnyi vastag drótkötelek < megfeszültek a csörlőn, s a négy uszály gangba — sodrásba — for­dult. A telegráí karja csi­lingelve tolódott a „teljes erő, előre” feliratra. A gépház, ahol a két 600 lóerős Diesel-motor doho­gott, fülsiketítő zúgással telt meg. Tóth Béla gép­üzemvezető növelte a for­dulatot, ellenőrizte a mű­szereket, s megpróbálta túlkiabálni a zajt — Két és fél éve vagyok a Kecskeméten, erős, jó hajó, motorjai kiválóak ... Igaz. Karcsi? — Igaz — mondta Sza- Károly harmadik gé­pész, aki éppen ma nász­újának tizedik napján ka­pott behajózási parancsot. — Még nem hagyott cser­ben bennünket, bár a zu- hatagnál megkínoztuk sze­gényt ... A szalonban a matrózok az ajándék képeskönyvet tanulmányozzák. nács vb önökének azt a s azzal kínáltuk a vendé- szép könyvet, amelyet ne- geket. Pirultam, amikor künk küldtek — mon- dicsérték a „kecskeméti dotta Burgyán Sándor, barackot”, de a hajó. no — A jubileumi évben szí- me£ a város hírnevén nem esett csorba... A felnőtt diákok is elbúcsúztak A rádiós szobában Szántosl Nemcsak a gépészek be­széltek szeretettel a Kecs­kemétről, de a matrózok, tisztek is. Ragaszkodásukat a hajó patikatisztasága, óvása, javítása, festése bi­zonyítja igazán. Erről, s a hajó névadó városáról, már a parányi szalonban be­szélgettünk, a pihenő ide­jüket töltő hajósokkal. — Sajnos, nem sokat tu- ídunk Kecskemétről, ezért Is köszönjük a városi ta­Arpád táviratot ad. vesen tennénk egy kirán­dulást a városba. — Egyszer pedig meg- védtük a város hírnevét — szólt közbe Bayer István. — Rus6óban teleltünk, s a bolgár hajósok vendég­ségben voltak nálunk. Jo­gos volt a kívánságuk, kí­náljuk meg őket kecske­méti barackkal. Szerencsé­re volt egy üres kecskemé­ti cimkés üvegem. Megtöl­töttük bolgár pálinkával, Végszóra érkezett Szán- tosi Árpád hajóhadnagy, aki táviratot nyújtott át a kapitánynak. A hajózási osztály parancsa volt. Mo­hácson még egy uszályt kell felcsatolniok. A Kecskemét kürtje fel­búgott. Kalocsára értünk, számunkra véget ért a rö­vid, ám élményekben gaz­dag hajóút. A mentőcsónak a vízen lebegett már, ami­kor visszaintettünk a ka­pitánynak: — Jó utat, szerencsés ha­józást! A válasz stílszerűen, de egyértelműen hangzott: — Viszontlátásra Kecs­keméten. Gémes Gábor Szerdán az esti órákban tartották ballagásukat a Kecskeméti Dolgozók Gim­náziumának az idén érett­ségiző1 hallgatói. A Köz- gazdasági Technikum, va­lamint az általános gim­názium esti és levelező ta­gozatán ebben az évben 85-en fejezik be tanulmá­nyaikat. Érdekességként megemlítjük: a Közgazda- sági Technikum most érett­ségiző levelező hallgatói közül sokan ugyancsak a dolgozók Iskolájában vé­gezték el az általános is­kola felső osztályait. A felnőtt korban levő érettségizők — akik közül a legidősebb 52 esztendős — mégegyszer végigjárták a tantermeket, amelyekben tanulmányaikat a napi munka után végezték. Ez­után az iskola dísztermé­ben tartottak ünnepséget, amelyen dr. Búzás János igazgató búcsúztatta a vég­zős hallgatókat. A közgaz­dasági technikumiak nevé­ben Gödöllei István, agim­A hajó lelke a Diesel-mo­tor. Egyik kezelője Szabó Károly harmadik gépész. (Pásztor Zoltán felvétele) HORST MUUER fqntosititm regény nyomén Mo CS. HORVATH TIBOR, rabolta SEBÖK I náziumi esti tagozat nevé­ben Feleki Agnes, a leve­lező hallgatók nevében pe­dig Polgár Sándor búcsú­zott az iskolától és a tan­testülettől A Dolgozók Gimnáziu­mában az írásbeli érettségi vizsgákat jún. 3—6 között, a szóbeli vizsgákat pedig június 20 után tartják. II. A város becsülete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents