Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-10 / 108. szám

' i. oldal 1968. májaa 10, pénteít Titkos alagutak a város alatt? W alamire való történelmi hely nem lehet el titkos v földalatti alagutak nélkül. Egy-egy, a föld belse­jét feltáró véletlen alkalmával sokan kíváncsiak rá, hogy micsoda titkok bujkálnak a föld alatt és a mi esetünk­ben, éppen Kecskemét alatt. Jómagámat nem egyszer állítottak meg, hogy mond­jam meg merre van Kecskemétnek ez vagy az a titkos ala-. -íja? Legtöbbször a Barátok templomát, a Nagy­templomot, a régi városházát, a Deák tér 4. szám alatti azóta lebontott épületet összekötő alagutakról véltek tudni. Tőlem csak hiedelmük megerősítését várták. O.yankor vetődtek fel az alagutakra vonatkozó kér­dések, amikor itt-ott, a város különböző helyein várat­lanul beszakadt az úttest, valami nehezebb jármű alatt. A Szabadság téren, Széchenyi téren, Rákóczi úton, Má­tyási utcán a városrendezés során eltűnt házak pince- maradványai árulják el így jelenlétüket. Feltehető, hogy az esővíz utat talált a törmelékkel lazán kitöltött régi pincéhez, a bomladozó pincefödém aztán valami rázkó­dás, nagyobb teherkocsi súlya alatt fölmondta a szol­gálatot. Móha-néha a beomlott üreg elárul egyet-mást a 1 ’ város múltjából. így, amikor a Tanácsháza előtti parkot készítették, azon a tájon, ahol az 1956-os hősök emléke áll, a kerítést alapozó munkások törmelékkel teleszóródott pincére bukkantak. A törmelékben talált gyógyszeres üvegek, tégelyek elárulták, hogy ott régi patikának pincebeli lomtára lehetett. Valóban volt patika a régi városháza és a Nagytemplom között ezen a he­lyen. A patikus, meg a gyógyszert, pirosítót és egyéb szépítőszert vásárló kliensei már elporladtak Kecskemét sok temetőjének valamelyikében, de itteni dolgaik em­lékét megőrizte az édes anyaföld. 1930-ban épült az 1-es számú postahivatal a Kálvin téren. Helyén alacsonyka földszintes házak bámészkod­tak a szemben álló Ókollégiumra. Amikor a homlokzat alá ásták az alap árkait, egyszerre csak beszakadt a föld. Egy kormosfalú, téglával kirakott üreg bontakozott ki a nyílást óvatosan továbbtágító munkások előtt. Nagy- mennyiségű megszenesedett gabona volt az üregben. Ki tudja milyen tragédia emlékei. Tatár, török, rác égette-e fel azt a házat, amelynek gazdái ebbe az üregbe rejtették az élet fenntartásához legszükségesebb kincsüket? A le­omlott ház vályogfalával feltötíötték a telket. Rá új ház épült. Ennek lakói talán nem is tudtak az alattuk levő föld titkáról. És ha tudtak volna? Mit értek volna a malátakávévá pörkölődött kenyérnekvalóval. A történelmi időkben hagyományos szokás volt ** Kecskeméten a gabonának verembe rejtése. Nem­csak magánszemélyek, de a hatóság is rejtett el ilyen módon végszükség, vagy kikerülhetetlen sarcolás esetére gabonát. A levéltárban meglevő számadási könyvekben sok feljegyzés van arról, hogy a város nagyvendéglőjé­ből, vagy a Széktó-laposi vermekből, amelyeknek helyét csak az esküt tett szenátorok tudták, mikor mennyi ga­bonát és kinek utaltak ki. A törökvilág vége felé, mikor a töröknek, németnek, sőt Thököli kurucainak követe­lését is teljesíteni kellett, nagyon jónak bizonyult ez a néphit szerint a tatárjárás óta dívó veremrendszer. De még a vermelés sem nyújtott teljes biztonságot. Thököli francia és lengyel segédcsapatai valami kutató golyóbist használtak, amivel a tele vermeket is felfedez­ték. Mondják, hogy egy Keresztes nevű gazda megcsú­folta a lengyelek kutató találmányát egy vermeiéit újí­tással. Fogadott hat betyárt, összesepertette velük nappal az utca szemetét. Megesketvén őket, felnyitotta vermeit a következő éjszaka folyamán, a gabona felső rétegét kiszedette, a bent maradt gabonára szalmát téríttetett, arra ráhordatta a szemetet. A lengyelek rátaláltak az üregre, de szemétre bukkanva benne, visszatemették. Mikor aztán az idő elcsendesedett, Keresztes felnyittatta vermeit és az ott őrzött gabonából táplálta az éhező népét. N evezetes veremsor volt a Barátok templomától a Széchenyi téren és utcán át a Végh Mihály utca előtti parkig. A krónikások szerint oly igen ínséges idők jártak akkor Kecskemétre, hogy mégannyi verem sem lett volna sok. Hát a régi épületeket összekötő alagutak? Ezeknek a legendáját a második világháború légoltalmi óvóhelyei elevenítették föl. Egy hatszáz személyt befogadó nyilvá­nos óvóhely volt a Barátok rendháza alatt. Sokfelé ágazó pincelabirintus. Jó borérlelő hely volt békésebb Idők­ben. Még a gyöngyösi barátok is ideküldték nemesedni boraikat! A reformátusok templomának fütőalagutja az Ojkollé- giumig vezetett. Ennek a kollégium felé eső végét széle­sítették ki a kollégiumi óvóhely vészkijáratául. Megvan ma is ez a vészkijárat a kollégium előtti park ciklopsz köves részén. Volt a Szabadság tér közepén vezető út oldalán két köralakú dongaszelvényü óvóhely is. Végül a tűzoltólaktanya és a volt városi gazdasági udvar alatt, tojásszelvény keresztmetszetű, földbesüllyesztett árok­óvóhely. Csak egy ember közlekedésére alkalmas széles­ségű. helyenként kiszélesedve ülőpadokkal. A szükség, hol ide. hol oda kergette be légiriadók idején az ügyes- bajos dolgaikat a város központjában keresőket. Í de s tova huszonhárom-huszonnégy éve már, hogy használniok kellett a kecskemétieknek az óvóhe­lyeket. Bizony ezek is igen ínséges idők voltak! Az ővó- helylátogatók jórésze azonban még él. Élményeit el-el- beszéli. Így születnek aztán a történelmi idők paran­csolta vermekből és légó-óvóhelyeknek valóságából a város alatt szerteágazó, de összefüggő alagútak legendái. Joós Ferenc Elsárgult papírok, megfakult írások között Szabó Sándor levéltáros a régi akták birodalmában. Katonás rendben sora­koznak a kiskunfélegyházi levéltár polcain azok az iratok, amelyek szinte a város alapításától kezdve megőrizték az egymást vál­tó nemzedékek küzdelmei­nek leírását, gondját, baját. A százezernyi régi és ér­tékes emlék gondozója és tudós „vallatója” Szabó Sándor levéltáros, aki olyan otthonosan mozog az akta­hegyek között, mint más ember a lakásában. Egy mozdulattal előhúzza azt a dokumentumot, amelyikre a kutatónak, vagy a kíváncsi látogatónak szüksége van. A „kisebb ügyek” közül találomra kiválasztott pa­piros arról árulkodik, hogy egy bizonyos Rózái nevű fehérszemélyt 25 pálcaütés­sel akartak leszoktatni a nyelveskedésről. Több olyan irat is található a levéltár­ban, amely azt bizonyítja, hogy milyen nagy gondot fordítottak a kisdedek ne­velésére. Imi, olvasni tudó embereket (!) állítottak az iskolák élére, hogy tudá­sukat adják át az ifjúság­nak, a tanyavilág lakóinak. A városban nevelkedő gye­rekek oktatására Kecske­métről hoztak, illetve kér­tek nevelőket. * A szegényparasztság és a redemptus gazdák között a ferencszállási puszta fel­osztásánál egyenlőtlen harc folyt a föld birtoklásáért. Ebbe a küzdelembe enged belepillantani egy csomó elsárgult irat. A legfelsőbb fórumokat is megjárta 503 paraszt kérelme, de tizenöt év alatt sem tudtak pontot tenni az ügy végére. Ügy látszik végül a telkes gaz­dák győztek, mert a sze­gényparasztság legelszán­tabb és legnagyobb hangú képviselőjét: Szombati Ágostont előbb egy évre becsukták, és amikor ez nem használt, a város gondnokának megválasz­tották. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a föld­követelőknek nem mutatták meg betekintés végett a Liber Fundit, (a Földköny­vet) s az 503 parasztnak nem volt annyi pénze, hogy egy fiskálist fogadjon. Kétszáz évvel ezelőtt na­pirenden voltak az úgyne­vezett határperek. A pász­torok, hogy állataiknak na­gyobb, Jobb legelőt bizto­sítsanak, éjnek idején 1—2 Az emberek jók Az — „Aki a telefont fel­vette” c. riport mélyen meg­hatott. Kétszer Is elolvastam a fájdalmasan szép történetét. Engedjék meg. hogy köszöne­tét mondjak az Írójának. Át- éreztem az Írás mondanivaló­ját: vannak még jó, segítő­kész emberek, visszaadta a történet az emberi Jóságba ve­tett hitemet. Kívánatos lenne, ha a sok rejtett jótétemény — mert, ugye csak van ilyen szép­számmal — a toll útján az ol­vasók elé kerülne, tanulságul sokak számára. — Nagy Mar­git, Fülöpszállás. Utca, vagy libalegelő? Beosztásomnál fogva igen sokat Járok vidékre. Évről év­re tapasztalom, hogy me­gyénk községei hogyan szé­pülnek és ez örömmel tölt el, attól függetlenül, hogy kecs­keméti lakos vagyok. Tisza- kécskén Járva is meggyőződ­het a látogató arról, hogy a kilométerrel távolabb vit­ték a határköveket s így minden évben munkát ad­A harmadik ötéves terv hátralevő idejében több mint 100 millió forintot költ a kormányzat új köz­úti hidak építésére, illetve a régiek javítására — kö­zölték a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium­ban. A feladat továbbra is adott: a háború után épí­tett ideiglenes hlda'k már nem felelnek meg a gyor­san növekvő forgalmi igé­nyeknek, a nagyobb teher­bírás és pályaszélesség kö­vetelményeinek, ezért az építkezések zöme megkí­vánja ezek cseréjét. A há­ború előtt épült és sér­tetlenül maradt fahidaikat Ls mielőbb korszerű léte­sítményekkel kell felválta­ni; hogy ez utóbbi törek­vés mennyire sikeres, azt bizonyítja: 10 esztendővel ezelőtt még csaknem ezer, nehézkesen, költségesen karbantartható fahidat tar­tottak számon az ország­község lakói igyekeznek ut­cáikat rendbetartaní, virágok­kal és gyümölcsfákkal díszíte­ni. Egy dolog azonban bosz- szant. A községben, az Ady Endre utca környékén — mint tavaly, ebben az évben Is, mintegy kétszáz kislibát legel­tetnek az utcán. Nem tudom, hogy a környék lakói szól­tak-e a tanácsnak — nem hi­szem —, vagy ha Igen, akkor nem történt intézkedés. Miért engedi meg a Tiszakécskei Községi Tanács, hogy a szé­pülő község utcái libalegelővé változzanak? Kovács István, Kecskemét. 3 kérdés Csak három kérdést szeret­nék feltenni: 1. A Csiliért lakótelepen le­vő vízaknákat miért nem fe­dik le? 2. Miért nem kerítik körül az esti, illetve éjjeli érákban, miért nem világítják ki? 3. Az ebből eredő balesete­kért kit terhel a felelősség? Ha a felelős megkerül, ké­rem, válaszoljon. — Takács István, Kecskemét, Budaihegy 71* tak a határkiigazító-bizatt­ságoknak. Tóth Miklós ban, ma —«mindössze száz­negyvenet. Az idén tovább gyarapo­dik az orsnág közúti híd- állománya. Küszöbön áll a többi között a hetven mé­ter hosszúságú, négynyom- sávos miskolci Sajó-híd avatása. Az 1-es számú győri főútvonal átkelési szakaszainak újjáépítése keretében júniusban készül el az első híd a győri ipar­csatornán, a város bejára­tánál. Folyamatban van a nagy­baracskai Ferenc-csator­nahid építése is, amely Mohács-sziget első jelentős kapcsolatát terem­ti majd meg a „külvilág­gal”, azaz Raja felé a Du­na—Tisza közével. A je­lenlegi komphíd helyett épülő 53 méter hosszú lé­tesítmény hatékonyan szol­gálja majd a zavartalanabb terményszállítást és az esetleges árvízvédelmi, mentési munkálatokat. Tol­na megye sem maradt ki a programból: a 61 -es főút hagyományos átkelési sza­kaszát építik át Simontor- nyánál, a Sió fölött. A 105 méter hosszú, ferdén hú­zódó híd esztétikailag is vonzó látványt nyújt majd. A korábban megkezdett és az idén folytatandó építkezések közül arányai­val és jelentőségével is ki­emelkedik a barcsi Dráva- híd, az első a folyó felett, amely a magyar és a ju­goszláv partot összeköti. Az a cél szerkezetet a G anz- MAVAG készíti, a helyszí­ni szerelési munkákat pe­dig a jugoszláv hídépítők végzik. 1669-ben a híd révén új határátkelőhely nyílik. A tervezett vasúti felül­járók megvalósítása sok időt, bosszúságot, költséget takarít meg a ma még so­rompók előtt várakozó jár­művezetőknek. Egy-egy ilyen létesítmény épül a Tanácstag asszonyok békegyülése A Kecskeméti Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága, a Hazafias Népfront járási elnöksége és a járási nő­tanács végrehajtóbizottsága — tegnap, csütörtökön, dél­előtt — a népfront szék­házban, a győzelem napja alkalmából tanácskozást tartott a tanácstag asszo­nyok részére. Sándor Imre, a járási pártbizottság titkára meg­nyitó beszédében méltatta a fasizmu, felett aratott történelmi győzelem jelen­tőségét, s utalt arra, hogy a tanácskozás egyben a szolidaritási hónap beve­zetője is. Ezután Iván Ist­vánná országgyűlési képvi­selő, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője tartott élénk érdeklődéssel kísért előadást a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről és a nők szerepéről a béke- harcban. Felszólalt a ta­nácskozáson Berte András, a járási tanács vb-elnöke is. Járási tapasztalatokra hivatkozva beszélt azokról a területekről, ahol éppen a nők végezhetnek igazán hatékony munkát. ceglédi vasútállomáson, Hatvan peremén, három pedig Székesfehérvár kör­zetében. az M—7 autóúton. Ugyancsak felüljáró épül 70 méter hosszúságban Nyíregyháza határában, a Sóstó jobb megközelítésére. Alighanem hamarosan véget érnek az apavári Hor- tobágy-híd megpróbáltatá­sai is: a Karcag és Püs­pökladány összeköttetésére szolgáié hídra gyakran hajtottak rá méret- és súlyhatárt meghaladó jár­művek, annyira megron­gálva a négy és fél méter magasságban húzódó felső keresztszerkezetet. hogy tartani kellett a főtartók elgörbülésétől is. A hidat az idén „félrehúzzák” és eredeti helyén új vasbeton híd emeléséhez látnak hozzá. A harmadik ötéves terv utolsó két esztendeiében is gazdag lesz a „hidasitási” program. Győr megyében. Árpásnál, a Rába felett, Szentgotthárd belterületén pedig a jelenlegi keskeny, korszerűtlen létesítmény helyett építenek széles vas- betonhidat. Tokaj és Ra- kamaz között, a Tisza ár­területén négy hidat építe­nek át — összesen négy­száz méter hosszúságban. Az 1969-ben induló híd­építkezések közűi kétség­telenül az algyői Tisza­híd lesz a legjelentősebb. A Szeged közelében levő, jelenlegi vasúti-közúti „társbérlet”, s ezzel együtt a 30—40 percig tartó vá­rakozás megszűnik, néhány száz méterrel odább 450 méter hosszú közúti híd épül majd. A munkálatok több évig tartanak. Foly­tatják a vasúti keresztező­dések felszámolását is, a többi között Szolnok bel­területén, a 32-es főútvo­nalat mentesítik majd a sorompótól egy 140 méter hosszú felüljáró építésével. F. G. „Hidasit fák44 az országot Új építkezések, felüljárók, cserék 100 millió forintért A szerkesztőség postájából

Next

/
Thumbnails
Contents