Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-09 / 107. szám
r 1968. május 9, csütörtök 8. oldal Az együttérzés jegyében Tegnap a szolidaritási hónap keretében Kiskunfélegyházán, a városi művelődési ház nagytermében lelkes hangulatú béke nagyaktíva-gyűlést tartottak, amelyen a város és a kiskunfélegyházi járás termelőszövetkezeti nődolgozói, a községi nőtanácsok vezetői, az iskolák szülői munkaközösségének elnökei, valamint a Vöröskereszt-szervezet nőaktivistái összesen mintegy kétszáz- húszán vettek részt. Czinege Gábornak, az MSZMP járási bizottsága osztályvezetőjének megnyitója után a Móra Ferenc Gimnázium és a helyi ének-zenei általános iskola tanulói a békét köszöntő költeményeket, dalokat adtak elő. Majd Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megyei titkára ismertette a nemzetközi politikai helyzetet és szólott a honvédelem időszerű feladatairól. Végezetül az összejövetel résztvevői a VDK magyarországi nagykövetségének küldött táviratban biztosították együttérzésükről a harcoló vietnami népet, s önkéntes felajánlásokból ezer forintot gyűjtöttek össze. Op era a hangversenydobogón AZ operatörténet egyik remekműve, Gluck Orfeusza hangzott el hétfőn este Kecskeméten, hozzá méltó, szép előadásban. A műfaj története során többször tört elő az antik görög drámához való visszatérés szándéka, de talán egyetlen szerzőnek sem sikerült a célt — mutatis mutandis — annyira megközelíteni, mint éppen Glucknak. Az első felvonás hatalmas tablószerű gyászjelenete, a szinte sti- lizáltságig nagyvonalú jellemábrázolás, a szenvedélyek végletessége — mind az antik tragédiával való mély, benső rokonságról tanúskodnak. Ugyanezt kaptuk az előadásból is: nemes pátoszt és tragikus színeket, olyan erővel, amely a ma közönségét is meg tudja rendíteni. A siker mégsem volt ezzel egyenrangú, s a mérsékelt, szolid tapsból nem lehetett pontosan megítélni, kit milyen mértékben sodort magával a zene drámaisága. VÉGSÓ SORON az opera. mint sajátos színpadi műfaj hangversenyszerű előadásának problematikájával állunk itt szemben. Nos, sommásan azt mondhatjuk: ha van egyáltalán olyan opera, akkor az Orfeusz alkalmas leginkább az efféle oratóriumszerű megszólaltatásra, éppen stilizál tsága és az egyes részletek formai felépítése alapján. Valami hiányérzete mégis maradt az embernek s ez nem elsősorban a színpadi megjelenítés vizuális élményének a hiánya. Inkább az az „össz- művészet” (remélem, megbocsátja az olvasó ezt a tudatos anakronizmust) vész el így, mely Gluck zenés színpadának egyik sajátossága, s melynek szerves része a balett, pontosabban a mozgás: a mozdulatok és gesztusok nyelve. (A karmester dicséretes ökonómiával oldotta meg a tisztán pantomimikus tételek elhagyásának vagy eljátszásának dilemmáját, úgy, hogv a mű nem lett szegé- nvebb a „húzásokkal”, az ilyen jellegű részletek kivételével viszont az opera teljes zenei anyaga megszólalt.) Amit pedig nyert az előadás: magára a zenére lehetett és kellett odafigyelni, arra a zenére, mely Gluck szerint csupán szolgája kell legyen a drámai cselekménynek, de amely ennek ellenére nemcsak nagyon kifejező, hanem kimondottan szép is, gazdagon árnyalt, drámaiságában is melodikus. (Glucknak tehát nem sikerült letagadnia, hogy elsősorban mégiscsak muzsikus volt!) Sajnos azonban ez pillanatnyilag még csak a zenében járatosabb, kifinomultabb ízlésű hallgatónak jelent maradéktalan élményt. ERDÉLYI Miklós karnagy izzó drámai atmoszférát teremtett, vérbeli operadirigensnek bizonyult ebben az előadásban, ugyanakkor aprólékos műgonddal valósította meg a partitúra legfinomabb árnyalatait is. Csak egyetlen részletet emelek ki: ahogyan a fúriák karát belépésről belépésre lecsendesítette, a hallgató a megszelídülő indulatok ritmusát érzékelte benne. A KISZ központi művész- együttesének egyetemi énekkara (karigazgató: Tóth Béla) igen megbízhatóan és szépen énekelt, de mindig háttérben maradt egy kissé, ott sem lépett elő főszereplővé, ahol a történés ezt indokolta volna. Ennek oka a színpad akusztikai viszonyai mellett főleg az lehetett, hogy — objektív okokból — csupán fél létszámmal vett részt az előadáson. A SZÓLÓÉNEKESEK A 751. es közül Szabó Anitának adta a legnagyobb feladatot Orfeusz szerepe. Mind hangban, mind drámai erőben jól megfelelt a szólam magas követelményeinek. Andor Éva (Euridike) főleg az utolsó felvonás nagy duettjében nyújtott kiváló teljesítményt. Az operának ez a drámai csúcspontja az előadásban is a legmagasabb hőfokon szólalt meg. Han- kiss Ilona Ámor kisebb terjedelmű szerepében szintén jól helytállt. A Postás Szimfonikus Zenekar igényes feladatát általában kielégítően oldotta meg. Körber Tivadar Dunaegyházát időnként úgy kell „újra felfedeznünk”: a fennállása 750. évfordulóját tavaly ünneplő község a forgalomból meglehetősen kiesik. Pedig érdemes gyakrabban ellátogatni ide. Az 1800 lelkes település élete, mindennapjai nem szűkölködnek eseményekben. A kultúra hajléka Apró utcákon át jutunk a község központjától a művelődési házhoz. Az öt évvel ezelőtt kaput táró épület úgy magasodik a lankákra kuporodó házak fölé, mint egy fellegvár. Környéke bizony ma még dísztelen, nem túlzás, ha azt mondjuk: elhanyagolt. De Pinczés Aladár függetlenített igazgató a közeli rendbetétel, csinosítás, parkosítás ígéretével biztat bennünket. — Milyen élet folyik a művelődési ház falai között? — kérdezzük. A járás vezetői elismeréssel szóltak tevékenységükről, amelynek most a részleteire is kíváncsiak vagyunk. — Annak ellenére, hogy a lakosságnak jóformán az egynegyede ipari üzemekben, Dunaújvárosban, sőt az ország jóval távolabbi tájain dolgozik, tartalmas, eleven a kulturális élet, s van mivel büszkélkednünk. A klub jól dolgozik A legtöbb bizalmunk a nem nagy múltú, de annál szebb reményekkel kecsegtető ifjúsági klubban van. vezetője fiatal pedagógus, aki jól szót ért a fiatalokkal — hiszen korban is közel áll hozzájuk —, de ugyanakkor kellő tekintélye is van. A heti kétszeri összejövetelen a 35 klubtagot ügyesen összeállított, vonzó program várja. A tv példája nyomán játékos illemtanórákon ismerkedhetnek a kulturált viselkedés szabályaival. Az irodalmi klubdélutánokon jó- előre felkészült előadók esetenként más-más író, költő portréját vázolják fel, majd a klubtagok elbeszélgetnek életéről, munkásságáról, megvitatják helyét a hazai, illetve a világirodalomban. „Lecco“ és társai A szórakozás leggyakoribb alkalmait ,a két-há- rom hetenként megrendezett ötórai teák jelentik. A talpalávalót nem mindig lemezjátszó szolgáltatja, hiszen ott van az üzemi dolgozókból alakult Lecco gitárzenekaruk is. (Olaszos hangzású nevét egyik zenekari tagtól nyerte, akit barátai Lecsónak becéznek.) De nem csupán zenélnek, hanem több számukat maguk is kompojól működő bábszakkörben tevékenykednek. Népi játékokból álló, eddig is gazdag műsoruk egyre bővül, Zene, könyv, tanfolyamok Dunaegyházán egyébként csaknem húszán tanulnak zongorázni és hegedülni, s tanulmányai során közülük nem egy jutott már el1 a klasszikus szerzők tolmácsolásáig. Még hosszan sorolhatnánk a hasznos elfoglaltságok megannyi lehetőségét, amelyből a felnőttek sem maradnak ki. Kézimunka-szakkör, szabás- varrás tanfolyam — amely az ízlésnevelésnek is hatásos, jó eszköze —, politikai, gazdasági, egészség- ügyi előadássorozatok töltik ki a község lakóinak téli estéit. A művelődési házban kapott helyet a 3 ezer kötetes községi könyvtár is. S a faluban rendszeresen előadást tartanak a Déryné Színház művészei. Említsük meg végezetül egyik legnagyobb vállalkozásukat. Honismereti szakkörük leendő helytörténeti múzeumához már szépen gyűlik a tárlók anyaga. A fiatalok emellett házról házra járva magnóra veszik a szlovák anyanyelvű őslakosság régi dalait, meséit. Ne menjenek veszendőbe a múlt kincsei, a néphagyományok! így indulnak a dunaegy- házáak — a kulturális nevelés lehetőségeibe öreget, fiatalt egyaránt bevonva — ezer évük negyedik negyedének. Jóba Tibor Mennyi sört iszunk? Szerdán a Magyar Országos Söripari Vállalat Mag- lódi úti központjában Varga Pál, a vállalat vezér- igazgatója sajtófogadást adott, amelyen ismertette az idei terveket. Elmondotta, hogy 1965-höz képest az idén 900 000 hektóliterrel több sört hoznak forgalomba, összesen 5,3—5,4 millió hektolitert. Az igény azonban ennél nagyobb — megközelítően 6 millió hektoliter — és ezért várhatóan év közben egyes időszakokban továbbra sem tudják majd kielégíteni a szükségleteket. Alaposan megfogadták A múlt ősszel, úgy november, vagy december táján történt, amikor már nem is az első fagy bőrözte a vizeket. Megróttuk az illetékeseket, mert még akkor is zubogott a Leninvárosban a víz a szökőkútból. Folyvást vastagodott a jég a medencében, a parton pedig ijedezett a kőszűz, hisz enélkül is éppen eléggé vacoghatott már szegényke. Nem kellene végre elzárni a vizet — kérdeztük szemrehányóan — mielőtt szétfagy az egész vezeték? Nem szóltunk hiába, ezzel tartozunk az igazságnak. Az illetékesek még az nap intézkedtek. Valaki elzárta a csa-» pót, s ezzel meg volt mentve a medence, meg a szökőkút. Mi pedig jó érzéssel könyvelhettük el a sikert: íme, hasznot hajtottunk egy fontos közügyben. Bár mindig így hallgatnának ránk! Ám kezdünk meginogni. Ilyen nagy a sajtó hatalma? Ennyire talán mégse kellene szót fogadni. Ez már túlzás. Mert olyan alaposan megfogadták a tanácsunkat, hogy a csap még mindig zárva van. Eddig azt gondoltuk: május 1. lesz az ünnepélyes pillanat, a leninvárosi lakosok nagyobb örömére. De száraz a medence. Tegnap már a köszűz is olvadozott, s milyen jól esett volna neki az üdítő permet. Könyörüljenek rajta! Ha csak — szörnyű gyanú — nem egyetlen szezonra készült a szökőkút. —r. -1. Országjáró remekművek 39 vándorkiállítás képzőművészeti alkotásokból A festészet, a szobrászat két nagy hazai kincstárának: a Magyar Nemzeti Galériának és a Szépművészeti Múzeumnak legszebb alkotásairól készült reprodukciókat viszik el az ország minden részébe a vándorkiállítások rendezői, hogy világhírű festményekkel, grafikákkal ismertessék meg az érdeklődőket. A képzőművészeti ismeretterjesztésnek ez a formája jelentős szerepet kapott a lakosság esztétikai neveléséért, ízlésének formálásáért folytatott kultúrpolitikai munkában. A magyar festők a XIX. században címmel járja az országot évek óta a mintegy 100 keretezett reprodukciót — a Nemzeti Galéria legszebb festményeit — bemutató kiállítás, amely eddig 42 múzeumban és kiállítási helyiségben időzött hetekig, vagy hónapokig. A XX. századi magyar festők alkotásaiból 22 helyen rendeztek eddig kiállítást ugyancsak szép sikerrel. Világhírű grafikák gyűjteményanyagából állították össze „A rajzművészet mesterei” I. és II. című reprodukciós kiállításokat, amelyeknek eredeti példányai a Szépművészeti Múzeumban láthatók. A nálják. A még ifjabbak a XVIII. századi mesterek grafikáival az országban 38 helyen ismerkedett meg a lakosság, a XIX. és XX. századi művek pedig megfordultak már valamennyi nagy vidéki múzeumunk-» ban. A Szépművészeti Múzeum Régi képtárában őrzött remekművek színhű és mérethű másolatai külföldön is bemutatásra kerülnek. A Csehszlovák Magyar Kultúra rendezésében az északi szomszédország sok városában ismerkedett már meg a lakosság legnagyobb művészeti múzeumunk világhírű festményeivel, de a külföldi és a magyar raizművészet mestereinek alkotásaiból összeállított kiállítási anyag is eljutott a csehszlovák városokba, és jelenleg is ott időzik egészen a nyári hónapokig „A raizművészet mesterei II.” című összeállítás. Történelmünk és képzőművészetünk alakulásának tükörképe a képesle- velezőlapok történetét bemutató vándorkiállítás, amely 13 év alatt nem kevesebb mint 80 városban, községben ismertette meg a látogatókat az egy évszázados műfaj fejlődésével. A kiállítás történeti része bemutatja a milleneumd történelmi és városképeket, üdvözlőlapokat, királyképeket, az első világháborús katonaképeket, giccses szerelmi és gyermeki apókat, a magyar népszokásokat, népviseleteket ábrázoló századeleji képeket, és a harmincas évek első művészi reprodukciós kiadványait. A kiállítás második részében a legjobb magyar foto- és grafikusművészek munkáit láthatjuk, a fel- szabadulás óta napvilágot látott képeslapokon. Panorámalapok. tablós levelezőlapok, városképek, karikatúrák, báblapok, különféle üdvözlőlapok népszokásokat, hagyományokat, népviseleteket, népi táncokat, népművészetünket bemutató lapokat láthatunk itt, és nem hiányoznak a múzeumainkat bemutató képeslapok, a reprodukciók. a mozgalmi lapok, tájképek. színes fotók, gyermeklapok, fotoportrék. viráglapok sem. Bemutatja a vándorkiállítás a Co- lorvox hangbarázdás lapokat is, amelyek a szép képekkel együtt kellemes zenével Is szolgálnak a művészet barátainak. Az idén 39 vándorkiállítást rendez a Képző- művészeti Alap Kiadóvállalata az ország különböző tájain, nagy segítséget nyújtva a pedagógusoknak is az ifjúság esztétikai neveléséhez. JELEK HORST MUtlER fontositíliu» regénye nyomán Ma CS. HORVATH TIBOR, rajiotta SEBÖK IMRE 26j A RIPORTER MEGTUDTA AZT IS, HOC.VAZ >,MCK'« fiMOKsíae MEWAiTozratA eredeti döntését •• A HIMALAJA ECSYIX EENNSIKJA'N EPOüJ &OLYC.ÍKOZ! VeHAJO EESS ÚTJA NEM A MARS- RA.HMEM A CANIMSOESZRE VEZET MAJD.