Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
SZEBERÉNYI LEHEL: 140 éve született Májusi tényben —1945 Katona Zsigmond, JTiáUok a vonat peronjára s hagyom, hogy gön- gyölgessen a levegő, csavarodjon rám a meleg szél. A szél meleget hoz és tavaszt. Oj világ hírnöke, s új életet hoz a hátán. Ahogy ritkulnak a főváros szürke házai, nőnek a rétek. Sápadtak még, de már enyhén szétfut rajtuk az élet zöld „pírja”. A fák szürkék még, csupaszok, de pelyhesek a rügytől s a kipattant apró levélkéktől. — Rákos! Rákos komor, szénporral finoman behintett állomás. És végig, ameddig a szem bele nem fárad, rozsdás síneken rozsdás, tépett mozdonyok, gyűrött vasajtók, horpadt kazánok, elcsorbult kémények. Siralma? kép. Halott szörnyek temetője. S a halott szörnyek hasukat. kerek lábukat mutatják az égnek. Van ilyen is. Van, amelyik mintha berúgott volna, egyensúlyát vesztve oldalt billent, megmerevedett billenős közben, s úgymaradt Éfe mind mozdulatlan, kísértetiesen mozdulatlan. Csak a levegő billeg körülöttük. És barna rozsda eszi bőrüket, mert porból lettünk, s porrá leszünk. S hol a gyásznép? Gyásznép itt nics... De mégis:.. A mozdonyok egyslzer- csak megmozdulnak. Ügy, mintha összenőttek volna. S megmozdulnak velük a sínek is és a villanypóznák, a kútház.. Mi indultunk el szép csendesen. Mi. És számolom a vashullákat fi zámolom. Aztán egé- ^ szén mást számolok. Egy, kettő, tíz, tizenöt, húsz. Olajfoltos a képük, s olaj foltos a kék zubonyuk. Ez hát a gyásznép. — Hozd a komiszt ne tátsd a szád! — Ott nyargal egy zubbonyos a kazán tetején. Törli homlokáról a verítéket. Lenn a gyerek meghúzza sapkája sittjét, belerúg a kavicsba és siet kónuszért.' Fütyül valami tavaszi dalt. A rozsdás sínen átfektet. ve, vaslapot püföl egy munkás nagy kalapáccsal. Majdnem barna a zubonya az olajtól. A másik mozdonyon meg úgy mászkálnak a kék emberek, mint a hangyák. Sebesen. Egy meg nagy ecsettel mázolja a mozdonyt szép feketére, lakkosra, fényesre. Az ég ragyog felettük kéken. Tavasz van. Üj élet kezdete. S ezek a kör zubbonyos emberek is új életet varázsolnak a holt szörnyekbe. A rozsda helyén fekete máz ragyog. * S lám, az egyik most nyikorogva megmozdul. Élt, megholt, s most él újra. Feltámadnak a mozdonytemető halottai... Kinn a zöldben futunk már. Megint nyaldos, ölelget a meleg szél. A természet is nagy-nagy mozdony. Néhány héttel ezelőtt még holtan, szürkén, siváran aludt. Mozdulatlanul, rozsdásan. S most fényesedik, szépül, mozdul minden. Csobogó víz mellett zöldebb a fű, pelyhesebb a fa. A víz fölött füst száll. Arrébb égetik gazt a kukoricaföldön. Emberek égetik. Földszínű az arcuk s szaka, dozott ingük szétnyílik a mellükön. Rita Bumi-Papasz: Vérvörös május elseje 1944-ben i — Részletek — Ti találkoztatok már fivéreitekkel, a nyíló fűzfákkal, nyíló szökőkutakkal, megnyergéltétek a Nap lovát. És mi irigyeljük dicsőségteket, fiúk, bronz-szárnyú ingben, fedetlen mellkassal vagytok a holnap szobrai! Mekkora csend érleli a gyümölcsöt, milyen gyűlölet érleli a golyót? Kétszázan május elsején, zsenge hajtások énekelték utolsó dalotok, sírtak a levelek, a közös sírhant mélyéről mint a citromfák, nőni kezdtetek. Tél jege Thesszália folyóin, fagyos árnyék az égbolt kupoláján, ez volt anyátok szörnyű távolléte. A virágokat eltiltották sírotokról, s nem törölhettük le hajunkkal sebetek szegfűjén a vér kihajtott, aggodalmatok drága verítékét mi hátrahagyott árva asszonyok szemben az ólmos csővel. A homlokunkat ólom marcangolta, iszonyú fém aratott titeket le kalászérés előtt, hogy felvillantsátok csillagaitokkal a világ megvénült koronáját. (Szőnyi Gyula rajza.) Égetik a gazt. Azért égetik, hogy ne legyen útjában a növény fejlődésének. Ne akadályozza a növését. Az országban mindenütt égetik a gazt és kaparják a rozsdáit A gaz tönkreteheti a vetést s a rozsda megeheti a vasat. S az emberek mozognak, mindenfelé, mint a hangyák serege. Ekevasak szaladnak a föld fakó bőrébe s a barázdák feketén, fényesen fordulnak ki az ekék nyomán. Amerre az eke járt, fekete és fényes a föld. A föld ; nagy mozdony. S most fényesre, feketére mázolják ; földszínű emberek. Kicsinosítják. Az új élet indulá- * sánál. S a fekete földön új emberek járnak. Ingüket lobog- I tatja a meleg szél s magvat hintenek a barázdák közé. TVézem őket. Aprók, mint a hangyák és szürkék, ' mint a föld... De nagyon sokan vannak... S kezük munkája nyomán új életre kél a roncsvas, új élet áramlik a pusztaságba ... Kezük munkája nyomán felépül az ország. a homok egyik hőse Lehetetlen nem érezni a legmélyebb tisztelet és az álmélkodó csodálat heves hullámzását, ha csak futólag is végigpillantunk Katona Zsigmond tudásban, sokoldalúságban, szorgalomban és lelkesedésből egyaránt példamutató életművén. 1867-ben került Kecskemétre a szatmári születésű, majd sokáig Arad megyei Borosjenőn tevékenykedő gyógyszerész. 1867-besn, a kiegyezés évében, amikor a magyar szabadságharc kompromisszumos lezárása után végképp lehetetlenné vált, hogy nemzeti életünk, anya. gi és szellemi kultúránk szabadon, önálló kezdeményezésekből bontakozzon ki. Nem maradt más hátra annak, aki mégsem mondott le rejtőző értékeink gyors termőre fordításáról, mint a csöndes, lankadatlan munkálkodás azokon a területeken, amelyek nem sértették a hatalmi pozícióból köny- nyen konkurráló Ausztria érdekeit. Ezt ismerték föl — hogy csak megyeszékhelyünk múltjából merítsünk példát — a Katona Zsigmondok, Kada Kekek, Ma- thiász Jánosok. Gyógyszerész. Noha főfoglalkozása, tanult hivatása volt. sértésszámba menne, ha csak ezzel az egy szóval határoznánk meg Katona Zsigmondot. Már amikor Kecskemétre jött 39 évesen, akkor is sokkal több volt ennél. Botanikuskertet létesített Borosjenőn, akciót indított a selyemhemyótenyésztés általános elterjesztésére, epreskertek nőttek agitációi nyomán, terményei számos kiállításon nyertek díjakat. A 40 ezernél nagyobb lélekszámú, de korszerűtlen mezőgazdaságánál, csírázó iparánál fogva mégis csak elmaradott pásztorvárosnak számító Kecskemét látszólag siralmas lehetőségeiben Katona Zsigmond, a hozzá hasonlóan bölcsen sáfárkodó néhány emberrel együtt, fölfedezte a kincset, és volt hozzá gyakorlati érzéke, energiája, szíve, hogy ki is bányássza. Ha föl akarnánk sorolni minden fontos közéleti funkcióját, amit 35 év alatt, haláláig, betöltött Kecskeméten, hosszabb lenne a lajstrom, mint ez az egész, szerény emlékezés. De ez nem mondana sokat. Katona Zsigmondban az a rendkívüli, hogy minden tisztében alkotott valami maradandót, kézzelfogható hasznosat. Csak a legnagyobbakból néhányat: Mint a helyi Ipartestület elnöke — értelmiségi létére! — 1872- ben Országos Ipar tárlatot szervezett Kecskeméten, amelyen 575 kiállító (178 kecskeméti!) vett részt, és ezzel megindította Magyarországon azoknak a nagyszabású kereskedelmi találkozóknak a sorozatát, ameyek nélkül elképzelhetetlen az igényes árutermelő gazdálkodás. Nyolcgyermekes családjának szóló szívős birtokgyarapítása közben 12 hold 390 négyszögöl sivó homokot vásárolt fel Talfái pusztán. Micsoda kockázatos vállalkozás! A bakator, a saszla, a kövidinka, a veltellini és a többi általa válogatott szőlőfajta gyöngye vesszőivel megszelídítette és csakhamar Európa-hírű mezőgazdász-zarándokhellyé változtatta ezt a rakoncátlan földet, amit 1889 óta Katonatelepnek neveznek az ő tiszteletére. önzetlensége is bámulatra méltó. Noha egyeduralkodó lehetett volna a kecskeméti szőlészek között, ide hívta a zempléni hegyszőlő vidékéről Mathiász Jánost, akinek kísérletező zsenije elhomályosította kissé az utókor előtt az ő kezdeményező erejének nem kevésbé maradandó érdemét. De hát Katona Zsigmond előtt csak az eredmény volt fontos, önnön jutalmát bőségesen megtalálta a munka örömében. Két, a maga korában világhírű, gyógyszert szabadalmaztatott, megalakította a városi Iparos Ifjúság önképző egyletét, az Első Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezetét, kulcspozíciója volt a kaszinóban, a törvényhatósági bizottságban, a dalárdában, a nőegyletben ... De hát úgysem lehet felsorolni. Szerencse, hogy a kitűnő polichisztor kutató, dr. Váry István, egy remek, pontos tanulmányban összegezte életútját, és a Megyei Múzeumnak igen’ hasznos vállalkozása volt, hogy 1966-ban megjelentette a füzetet. Katona Zsigmond polgárember volt, vallásos és puritán. Mégis szerencsésnek kell tartanunk azt az érdekes véletlent, hogy születésnapja a munkásosztály nemzetközi ünnepére, május 1-re esik. Sz. J. Baranyi Ferenc: Zdzislaw Wawrzyniak: /Májusi dal nappal nTz- T-»vox*ci«5mr ácrvn _+rvrník * Torkunk harsány ágyú-torok: vidám dalt lő magasra, s az égre-nyitott dal-tüzet a szellő megkavarja. \ nevetés — mint repülő — a tárt egekre berren, s. fényes, bukfencező kedély villan a féllegekben. \ forgók — mint a hangulat >ropellerei — fürgén pörögnek szerteszét a fény acéltestű ezüstjén — megyünk, megyünk. Az emberek kezük egymásnak adják, s a zengő sugárutakon szétömlik a szabadság. Világosságból gyúrt anyag, szívdobogás egyenget, lélegzet ámít. Verejték-cseppel, dühös lángolással edzett. testünk méhéből f akadó lehellet/ Mi formálunk saját képmásunkra törékeny időből, törékeny kezekkel. Este száz cserépre törve elrejtünk hűvös éjszakánkba. Reggelre új tetőként reáragyogsz a földre. Fordította: Kassai Ferenc Ivan Szaveljav: A munka Az évből ismerek egy estét, Perc volt csupán, egy pillanat, S míg csend ringatta árnyamat Magam lehettem az öröklét. Ha csillag lennék, így születnék, Lelkemben hívó messzeséggel, Tartózkodóan, mint az esték, Tapinthatóan és észrevétlen. Dicsőség nélkül, egyszerűen, Mint egyszerű a gondolat, Hogy csak a munka él a műben Ss váltja meg a sorsomat. Vagy nem azért ér öröklétbe Az idő egek ormain, Mert világot hord vállain S lépdel csendesen fütyürészve? Kassal Ferenc fordítása.
