Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-08 / 106. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXIII. évi. 106. szám Ara: 80 fillér 1968. május 8, szerda Azért a napért • • • Két járás helyzete a megyei tanács vb napirendjén D e jó volna ismét és ha­marosan idézni a nagy békeharcos, Hja Ehrenburg szavait: „Jó napja van ma az em­beriségnek.” /... Hogy ki­nyitja az ember a tévét, be­kapcsolja a rádiót — és nincs hír rhodesiai haza­fiak kivégzéséről, görög, spanyol hazafiak kínzásá­ról... Nincs King-, nincs Dutschke-ügy ... Sem tűz­harc a Jordánnál... És mindenekelőtt — nem len­ne már vietnami agresszió. Nem hallanánk, hogy „az amerikai légierő ismét hu­szonhat hullámban támad­ta a demilitarizált terület­től északra ..— Nem közvetítene korunk áldásos népművelő eszköze, a „vi­lág-mozi” premier plánban rakétabecsapódást; ronggyá tépett nők, gyermekek, életre, örömre, alkotásra született férfiak kínvonag- lásait sem kellene látnunk már; és homály osulna mindjobban feledésbe a borzalmas kép, hogy a báb-tábornok a nagyvilág szemeláttára lövi agyon a fogoly partizánt... Hogy minél előbb jöhes­sen hát az az idő, mikor mindezekről nlitsem hal­lunk a rádióból, eltűnnek az ilyen híradások az újsá­gokból ... Hogy tehát megint kimondhassuk: „Jó napja van ma az emberi­ségnek.” ' ppen ezért ünnepelünk évről évre béke n a p- rj ját... Szolidari­tási világnapot. S ugyancsak ezért hívunk minden becsületes embert minálunik egész hónapos beszélgetésre, következetes harcra, összefogásra a bé­kéért, a fegyverek majdani elhallgatásáért, népek meg­alázásának, éhezésének megszüntetéséért — a szolidaritás hónap­jában. Hogy egyszer majd — és minél előbb — eltűnjenek a szégyenfoltok földgolyónk arcáról... Hogy szép, ve­rőfényes reggeleken ne a félelem görcse bénítsa szí­vünket, amikor újságot ve­szünk a kezünkbe, amikor az ismert hangjelek után várjuk a reggeli krónika kezdetét: „Jaj, mi lesz ma megint?! Jaj, újra az atom­mal fenyegetőznek...” De talán a technikának ez a konok riasztása is hoz­zájárul — minden bizony­nyal segít ebben —, hogy a veszélyérzet nemcsak egyes embereket, nem csu­pán világtekintélyű szerve­zetek tagjait, hanem né­peket szólít tevékeny harcra a békéért... Soha nem fordult még elő az emberiség történel­mében, hogy egyes em­berek kudarcra ítélt pró­bálkozásai után, most már országok, népek, világré­szek százmilliói fognak össze a békéért... Mert előttük az élő, ható példa: van ország, nagyhatalom, amely fennállása óta a bé­kére alapozza kapcsolatát a népekkel, amely hatal­mas, erős, de maga sosem támadott még más népeket. Micsoda biztonsága, erőfor­rása a Szovjetunió ma és 50 év óta mindig a békéért aktívan harcoló emberiség­nek! A szolidaritás hozta el 1953 nyarán a békét Ko­reára. Akkor volt „jó napja az emberiségnek”. De az azóta bekövetkezett esemé­nyek — Algír, Kongó, Szuez, Kuba, Közel-Kelet — s a legfájóbb, legveszé­lyesebb, Vietnam — mu­tatják, hogy amíg imperia­lizmus van, az mindig agresszív, mindig félelme­tes gyorsan szüli újjá a fasizmust, mindig kész rá­törni békés népekre... A ddig tízezrek halnak éhen naponta, addig tízezreket kínoznak, addig egyik agresszió láncreakciószerűen rob­banthatja ki a másikat... De mióta a munkásmoz­galom fűt a békeharc mag­jában, a gyarmati rendszer széthullott; de még van PortugáJ-Guinea, Angola, Mozambik, van korbácsos, gumibotos hajcsár, kény­szermunka ... Van tbc, írástudatlanság, nyomor és nyomor... Van fajgyűlö­let, gengszterizmus a hala­dás élharcosai ellen ... Van gyarmatosítás; mert Ame­rika ezt csinálja szemér­metlen vadsággal, ugyan­úgy, mint a régiek, Viet­namban ... ö is, ai bosszú­ra, revansra, hódításra éhes nyugatnémet militarizmus is mindenüvé nyújtja szennyes kezét és pénzét, ahol nem eléggé éberek a népek... E rről, ezekről beszélges­sünk a szolidaritási hó­nap során. Mindenről, ami eszünkbe jut, ami szívünkből, lelkűnkből, ér­telmünkből jön — amikor a békéről van szó. És a gondolatok, érzések cse­réje erősítse dolgos ke­zünket, tegye sikeressé munkánkat... Mert a vi­lágméretű szolidaritásban erőnkre is szükség van... így jön el az idő, hogy egyszer így vonjunk mérleget: „Jó évtizedei vannak az emberiségnek.” Kiskőrösön megkezdőd­tek az előkészületek a má­jus 24-én sorra kerülő me­gyei borversenyre, amely a 250 éves évforduló jegyé­ben zajlik le, tehát a ju­bileumi rendezvénysorozat egy része. A versenyen ösz- szesen 350 fajta ital nemes vetélkedőjére számítanak. Az országos borversenyt Kecskeméten tartják július 2-től 5-ig. Itt a 600 éves évfordulóval kapcsolatos rendezvényekbe illeszkedik bele á borvetélkedő. Kecskeméten más orszá­gos rendezvényre is sor ke­rül. Kedden volt az első A megyei tanács végre­hajtó bizottsága keddi ülé­sén első napirendi pontként a dunavecsei járás nagy­községeinek fejlesztése ér­dekében végzett munkáról szóló jelentést vitatta meg. A beszámoló tárgyilagosan elemezte a járásban az utóbbi években elért ered­ményeket és számot adott a lakosság foglalkoztatása, valamint kommunális, kul­turális és egészségügyi el­látottsága érdekében tett intézkedésekről. Megállapította a végre­hajtó bizottság egyebek közt, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére, a rejtett tar­talékok feltárására és cél­szerű felhasználására irá­nyuló törekvés hasznosnak Kedden a Parlament Vadásztermében az Orszá­gos Béketanács ünnepi ülé­sével megnyílt a szolidari­tási hónap eseménysoro­zata. Részt vett a tanács­kozáson és az elnökségben foglalt helyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai- Bi­zottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Dobi István, nemzetközi Lenin- békedíjas, az Elnöki Ta­nács nyugalmazott elnöke, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkárhelyettese és Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter. Ott volt az ülésen Hoang Duong, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövete, Dinin, Ba Thi, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadí- tási Front budapesti ál­landó képviseletének veze­tője, továbbá a hazánkban tartózkodó vietnami kül­döttségek. Részt vett a ta­nácskozáson az Egyesült Arab Köztársaság béketa­megbeszélés az augusztus végén tartandó tudomá­nyos tanácskozásra és az országos szántóversenyre vonatkozóan. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a KISZ, a MEDOSZ, valamint a Ma­gyar Agrártudományi Egyesület közösen szervezi ezt a hagyományos vetél kedőt. Augusztus 21-én a Magyar Agrártudományi Egyesület gépesítési társa­sága tart tudományos te nácskozást, 22-én kerül r a megyei szántóversesnyre majd 23-án az országosra. és gyümölcsözőnek bizo­nyult. Országosan is kima­gasló eredmények szület­tek például az altalaj-lazí­tás módszerének alkalma­zása révén. A további fej­lesztés egyik útja a járás­ban az öntözéses gazdálko­dás lehetőségeinek még jobb kihasználása. A kis­kunsági területeken a szarvasmarha-, méginkább a juhtenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztése sze­repel a tervekben, de nem kevésbé fontos célkitűzés a takarmánytermesztés színvonalának az emelése. Ami az ipartelepítést és fejlesztést illeti, a járás ve­zetői a harmadik ötéves terv eddigi szakaszában ugyancsak várakozáson fe­nácsának és a francia bé­ketanácsnak a delegációja, amely a szolidaritási hó­nap megnyitására érkezett hazánkba. Az ünnepi ülésen dr. Ré- czei László, az Országos Béketanács alelnüke mon­dott megnyitó beszédet, majd Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára tartott beszámolót. lüli előrehaladásról számol­hattak be. Feltétlenül emlí­tést érdemel, hogy a járás szocialista iparának terme­lése az utóbbi hét eszten­dőben jóval több, mint a tízszeresére, a kereskedelmi forgalom pedig 192 milli­óról 282 miliő forintra emelkedett. Az üzemek dol­gozóinak létszámát 1975-ig mintegy 2100 fővel szándé­koznak növelni. Hangsúlyozta a végrehaj­tó bizottság, hogy bár a na­pirendjén szereplő jelentés elsősorban a járás négy nagyközségének a fejlődé­séről számol be, hasonló előnyös tendencia érvénye­sült a járás egészét tekint­ve. A vb a jelentést néhány módosítással elfogadta, il­letve határozattá emelte. Ezután a Kalocsai Járási Tanács V. B. irányító és szervező munkáját össze­foglaló előzetes tájékoztató jelentést vitatták meg. A beszámoló tartalmazza a mezőgazdásági és a felvá­sárlási ágazat, a pénzügyi és községfejlesztési gazdál­kodás irányításának ta­pasztalatait; kitér ezen­kívül a tanácsi apparátus tevékenységére és felada­taira. A júniusi megyei ta­nácsülésre készített előter­jesztés megvitatása, majd az új kiegészítéseket is in­dítványozó javaslatok meg­tétele után, a végrehajtó bi­zottság bejelentésekről tár­gyalt. ] Útravaló Ballagnak a „vén diá­kok”. Búcsúznak a közép­iskolától a negyedikesek. Kedves, szép szokás, amely évszázadok óta öröklődik. S éppen ezért talán semmi sem mutatja meg jobban a diákéletben a múlt és a na különbségét. Fiatal lányok és fiúk aj­káról száll a vénséges vén diákdal, s mi tagadás, a búsan zengő hangok ma kissé idejét múltán, hogy ne mondjam: mulatságosan hatnak. Nemcsak azért, mert a ballagok között legfeljebb ha serkedő ba­juszt látni, hanem azért is, mert hamis a nóta; ezek az ünneplőbe öltözött, egészséges és tiszta gye­rekek maguk se hiszik, amit énekelnek. Nem a jövő, hanem csak a búcsú ünnepélyes elérzékenyülé- se fátyolozza el néhány percre a tekintetüket. Fi- liszter leszek — zúgják, de eszük ágában sincs azzá lenni, mert semmi se ri­asztóbb számukra, mint a nyárspolgári életforma. T izennyolc éves korá­ban az ember meg akarja váltani a világot. S ők sok­kal inkább, mint elődeik, meg is tehetik. Apáinknak semmi lehetőségük nem volt rá. Mi nekifogtunk, de időközben látnunk kel­lett, hogy nem tudjuk be­fejezni. Várjuk tehát őket, az életbe most kilépőket, hogy velük együtt folytas- suk, s egyszer majd rájuk bízzuk ügyünket. Régi szokás szerint ilyen­kor a ballagó diákok apró ajándékokkal vesznek bú­csút egymástól. A jelképes útravaló: tarisznyácskában pogácsa, korty bor. Aki kapja szükséget ne szen­vedjen sohasem. Szép kí­vánság. Nem tudni, kiben ötlött fel először: az idén sok is­kolában könyvet ajándé­koznak egymásnak útra- valóúl a diákok. Eddig nem ez volt a szokás, miért lett most egyszerre azzá? Ta­lán nem is gondolkodtak rajta, akik követték, csak megtetszett az ötlet, mert szeretik a könyvet. Pedig ott van mögötte egész megváltozott életünk és gondolkodásmódunk. Miért is ajándékoznának egymásnak pogácsát és bort az életbe most indu­lók? Melyiküknek kell fél­nie az ínségtől? Ök többet akarnak és másra lesz szükségük. Ezt jelenti a könyv: a tudás tárháza, a világra nyíló értelem esz­köze, az alkotás jelképe. Ilyen útravaló kell ahhoz a programhoz, amivel ők indulnak az életnek. M. L. A Magyar Tudományos Akadémia 1968. évi közgyűlése A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartja az 1968. évi közgyűlését. Megnyitót mondott Rusznyák István akadémikus, az MTA elnöke. Az elnökség beszá­molóját Erdey-Grúz Tibor akadémikus, az Akadémia főtitkára mondotta. (MTI-foto — Molnár Edit felvétele.) Borvetél kedő és szántóverseny Az Országos Béketanács ünnepi ülése

Next

/
Thumbnails
Contents