Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-29 / 124. szám

8. oldal 1968. május 29, szerda A kecskeméti zenekar évadzáró hangversenye A Kecskeméti városi Szimfonikus Zenekar hét­fői koncertjéről szóló be­számoló elején néí^ny mondatban helyt kell ad- rlunk annak a bosszanko- dásnak, melyet a többszöri, egymásnak ellentmondtó tájékoztatás miatt éreztünk a hangverseny kezdésének időpontját illetően. Részle­tezés nélkül: négy külön­böző módon éppen négy­féle (!) időpont jutott a hallgató tudomására, aki végül is nem tudhatta, melyiknek higgyen. Hibás és értelmetlen dolog volt a megszokott 7 órás kezdési idő megváltoztatása, de ha erre esetleg valamilyen ok­ból szükség Volt, akkor idejében és egyértelműen kellett volna erről a közön­séget tájékoztatni. Végül is a rendezőség az egyetlen lehetséges megoldást vá­lasztotta: a legkésőbbi és egyben a legtöbbek tudo­mására jutott időben: 8 órakor kezdődött a koncert, már csak azért sem előbb, mert még negyedórával ko­rábban is alig néhány em­ber tartózkodott a színház nézőterén. Reméljük, a jö­vőben az illetékesek meg­kímélik bérlőinket az effé­le .,zenés fejtöréstől”. Nem tudjuk, ez a bosz­szantó bizonytalanság, a május végi dátum okozta-e, hogy aránylag kevesen hallgatták meg a koncer­tet. Tanúi lehettünk pedig a kecskeméti zenekar ör­vendetes fejlődésének, kö­zönségünk ezt észre is vet­te és olyan lelkesen ünne­pelte, hogy a záró számban — zenekari esteken ritka eset! — ismétlésre is sor került. Egészében megállapít­hatjuk: eljutott az idén odáig a zenekar, hogy meg­állta a helyét az idei hang­versenysorozat mezőnyé­ben. A közönség reagálásá­ban nemcsak valamiféle lokálpatriotizmust kellett éreznünk, hanem a valósá­gos zenei élmény örömét és mindannak elismerését, ami — a megismert többi zenekarral összehasonlítva is — a helyi együttesnél elismerésre méltó. A műsor a bécsi klasszi­cizmus első két mesterének alkotásaiból állt (Mozart: Szöktetés a szerájból, nyi­tány; Esz-dúr 'kürtverseny, Haydn: 104. „London”­szimfónia). Látszólag nem nehéz program, valójában igen nagy feladatot ró az előadókra, komoly erőpró­bát jelent többek között azért is, mert ezek a mű­vek benne vannak a zenei köztudatban, sok magas színvonalú előadás és le­mezfelvétel jóvoltából. Ugyanez persze azt is je­lenti, hogy a zenészek is otthonosak a stílusban, ezért éppen ez a zene na­gyon alkalmas eszköz a ze­nekar nevelésére, hogy al­kalmassá váljék újabb, ha­sonlóan igényes vállalko­zások jó véghezvitelére. Kemény Endre karnagy vendégként állt az együttes élén. Kitűnő zenei felké­szültséggel és nagy rutin­nal vezényelt, mozdulatai­ra pontosan reagált a zene­kar. Elmondhatjuk, hogy mindent kihozott, ami pil­lanatnyilag kihozható az együttesből s ami szintén nem kis szó: elképzeléseit úgy adta át, hogy a zené­szek spontán muzsikáló kedvét is érvényre engedte jutni. A hangverseny szólistá­ja, Tarjánl Ferenc kürtmű-' vész volt. Tökéletes biz­tonság, Igen szép, meleg tónus és stílushű frazeálás jellemezte játékát. Az eredményeknek örülve várakozással nézünk a jövő felé. várjuk, hogy a zenekar a következő évadban is elérje, sőt túl­lépje mostani, biztatóan emelkedő színvonalát. Vár-/ juk azt is, hogy minderről I kedvezőbb időben és na­gyobb közönség előtt ad­hasson számot Körber Tivadar Szakszervezeti titkárok tanácskozása A vállalatok érdekképvi­seletének időszerű felada­tairól tanácskoztak tegnap a Hosszúhegyi Állami Gazdaság 1-es számú üzem­egységében az állami, illet­ve erdőgazdaságok, a gép­javító állomások és az Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság szakszervezeti taná­íróvendégek szerkesztőségünkben Az ünnepi könyvhét al­kalmából tegnap délután a műveikkel a könyvhéten szereplő, illetve az író— olvasó találkozókon részt vevő írók és költők láto­gattak el a Petőfi Népe szerkesztőségébe: Bábi Ti­bor és Duba Gyula, Cseh­szlovákiában élő magyar írók, valamint Rónay György, Simányi Imre és Vadász Ferenc. A vendégeket — akik Véber Károly, a Kiadói Fő- igazgatóság helyettes osz­tályvezetője, Fenyvessiné Góhér Anna, & megyei könyvtár igazgatója és Ge- rinczy György, a Hazafias Népfront munkatársa tár­saságában érkeztek — F. Tóth Pál, lapunk fő- szerkesztője köszöntötte. A tapasztalatcserének is beillő baráti látogatás ke­retében vendégeink beszá­moltak életükről, mun­kásságukról, terveikről, majd hosszan elbeszélget­tek a szerkesztőség munka­társaival — köztük írók­kal, költőkkel —- az irodal­mi és a politikai élet idő­szerű eseményeiről és problémáiról. csalnak a titkárai. A meg­beszélésen részt vett Szabó Ferenc, a MEDOSZ megye­bizottságának titkára is. A kollektív szerződések, a részesedési alap figye­lembevételével szó volt a munkaverseny szervezésé­ről, az anyagi és erkölcsi ösztönzők különféle alkal­mazásáról. Megvitatták az önélszámolóvá vált gazda­sági kerületek szakszerve­zeti bizottságainak a teen­dőit is. Épül a halasi könyvtár Egyre jobban kibontakozik a kiskunhalasi Csipkeház mögött folyó építkezésen a járási könyvtár impozáns épülete. A két és fél millió forintos építkezés — amely a Művelődésügyi Minisztérium, a járási tanács és a város anyagi hozzájárulásával folyik — már a befeje­zéshez közeledik és ha a kivitelező vállalat az ütemet tartani tudja, november 7-én átadják az új könyvtárat. Mi lesz ebben az épületben? Mindenekelőtt a könyv­tár, tágas, világos olvasótermekkel. Itt kap helyet to­vábbá a TIT-klüb, amelyben ismeretterjesztő előadá­sokat tartanak majd. A halasi járási könyvtár az eddigi mostoha körülmények ellenére is eredményes munkát végzett. Az új épületbe nyilván még szívesebben jön­nek a könyvek barátai. Képünkön: folyik a padlózás előkészítése, Szaszkó József parkettázás alá döngöli a talajt Könyvkiállítások az üzemekben Kecskeméten rendkívül kiterjedt az utóbbi évek­ben az üzemi fcöinyvbizo- mányosi hálózat. Jelenleg 112 bizományos dolgozik a varos üzemeiben, hivata­laiban. kisdb/b-nagyobb munkahelyeken. Néhány száz forinttól több ezer fo­rintig terjedő készlettel rendelkeznek. Tőlük bár­mikor vásárolhatnak a dol­gozók könyvet készpénzre, vagy részletfizetésre. A bizományosok hálóza­tát a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat kecske­méti boltja látja él. Jel­lemző a fejlődésre, hogy míg régebben a bizományo­sok maguk jártak be a boltba könyvért, ma ihár csak be kell küldeni ők megrendelésüket és gépko­csival kapják meg az árut, A könyvhétre a vállalat is ünnepi programmal ké­szült. Mintegy 120 ezer fo­rint értékű készletet szál­lítottak ki a bizományosok­3. — Maga most velem tart! A volt őr megrettent. At­tól tartott, ha ellenkezik, botrány kezdődik, ami szá­mára végzetes lehet. En­gedelmeskedett tehát, s ott lépdelt az ismeretlen férfi mellett. Nem beszéltek, egymás mozdulatait figyel­ték. Az ismeretlen kezét a zsebében tartotta és Schirmbaum meg volt győ­ződve arról, hogy az ide­gen pisztolyt szorongat a markában. Már jó messzire jutot­tak. amikor kint a pálya­testen, a váltók között messzire, egy kiégett moz­dony mellett az ismeretlen megállt. Schirmlbaumot nem érte meglepetés, amikor zsebé­ből elővont kezében pisz­toly sötétlett. — Zubbonyt levetni! — hangzott az ismeretlen pa­rancsa. Fegyver ellen nem lehet védekezni. Schirmbaum le­vette hát a zubbonyát. — Az ingét is! A fenyegető hang halla­tán a volt tábori őr azon­nal engedelmeskedett. Eközben úgy érezte, el­érkezett életének utolsó pillanatához. Az idegen meggyőződik gyanúja ala­posságáról. s amikor meg­leli hóna alat az SS-teto- válást. végez is vele. Sohirmbaum kétségbeesett tettre szánta el magát. Felemelte karját, mint aki megadja magát, de már ugrott is úgy, ahogy ezt a mozdulatot az SS-ben az önvédelmi harckiképzés során megtanulta. De úgy látszik, az Ismeretlen Is elsajátította ezt a művé­szetet Fél fordulattal el­hajolt Rudolf ökle elől és elkapta bokáját. — Öltözz fel, te marha! •— sziszegte az idegen. — Mit akadékoskodsz?! Mind­kettőnket le akarsz buk­tatni?! Schírmbaum zavarodot­tan tápászkodott fel. Ma­gára öltötte ingét, zubbo­nyát. Amikor elikéíszült, az idegen átölelte öt és meg­csókolta az arcát. — Te marha, te — mond­ta becézően —, fogolynak néztél, te bolond? Schirmbaum hangosan felkacagott. „Vége a ma­gánynak” — gondolta. A nagy izgalomra cigarettát halásztak elő, rágyújtottak. Néhány szippantás után a pályaudvar felé sétáltak. — Rudolf Schírmbaum, a fegyveres SS ... — kezdte a bemutatkozást. Elhallgatott. Azt akarta mondani: a fegyveres SS különleges, szolgálatot ellá­tó őrszeme. De ez a cím most egyszerre nevetsége­sen hangzott volna, hiszen hol volt az SS, hová tűn­tek a „különleges őrsze­mek?’’ Dönitz a napokban írta alá a kapitulációt. Az Ismeretién csendesen kuncogott — Én pedig — mondta — ODESSZA vagyok. Legyen ennyi elég. Odessza — fő- rohamcsapatvezető, bará­taimnak, bajtársaimnak csak egyszerűen, főroham- esapatvezető. Eldobta a cigarettát, rá­taposott. Körülnézett, majd komolyan folytatta: — Ezzel, vedd úgy, újra állományba kerültél. Lát­hatod, az SS tovább él. A parancsom: most elválunk és húsz perc múlva az Odeon mozi előtt találko­zunk. Semmi csodálkozás: szovjet egyenruhában látsz viszont. Szegődj a nyo­momba, mindenütt gyere utánam. Amelyik ház ka­pujánál megállók és rá­gyújtok, oda menj be. Bal kézről pince nyílik. Odalent mindig balra tarts, a fal­áttöréseken keresztül min­dig balra. És közben szá­molj! A hatodik pincéből a felszínre jöhetsz. Rom­házba jutsz. Az udvaron seregnyi cégtáblát találsz. Az egyik ajtó felett vala­ha parókakészítő hirdette a portékáit Oda mész. A kezedet nem tartod a zse­bedben, hanem az üzlet­helyiségbe való belépés után azonnal a koponyád mögé kulcsolod. Megállsz az ajtó fénykörében. Akkor egy női hang kérdi, hon­nan jöttél. Azt feleled: „A bordélyházból.” Ezután egy férfihang kérdezi ugyan­ezt A Válaszod: „Odesszá­ból.” Még egy. Mondtam már, újra az SS-hez tarto­zol. A fegyelem köt, az árulás büntetése halál. Megértetted? — Igenis. Az ismeretlen sarkon fordult és elsietett. Schirm- baumban élt a gyanú: őrülttel hozta össze az élet. De élt a félelem is. Tetteit mindig a félelem vezette. Elment az Odeon elé. Kisvártatva felbukkant Odessza. Szovjet egyenru­hát viselt. Géppisztolyát orosz szokás szerint mellén keresztbe vetve hordta, lassan sétált, tempósan, mint akinek szolgálata vé­géig még jócskán van ideje. Odessza az egyik kapu előtt végre megállt. Zse­bébe nyúlt, újságpapírt és dohányt halászott ki. Kis tölcsért gyártott, teleszórta dohánnyal. Áthatóan né­zett Rudolfra. Azután gyu­fát rántott, rágyújtott, és hosszú, sietős léptekkel magára hagyta őt. (Folytatjuk.) nak az újdonságok közük Emellett az igényekhez mérten látják el az üzemi könyvterjesztőket a már meglevő készletből. A vállalat a nagyobb üzemekben és hivatalok­ban az ünnepi könyvhéten kiállításokat rendez. Ezek­re a kiállításokra a bizo­mányosnál levő készletnél jóval nagyobb mennyiséget visznek ki az üzembe. Gaz­dag lesz tehát a választék és a dolgozók kedvezmé­nyes részletfizetési feltéte­lekkel vásárolhatnak. E héten minden napra jut ilyen kiállítás. Hétfőn a megyei tanácsnál ren­dezték meg első ízben nagy sikerrel. Tegnap a Vízmű Vállalat irodalmi estje és klubavatása alkalmából rendeztek kiállítást, ma, szerdán a városi tanács kö­vetkezik, majd a ZlM és 31-én a megyei pártbizott­ság. Ugyanezen a napon, pénteken este 19 órakor az építőipari vállalat munkás- szállásán is rendeznek ki­állítást, ahol az SZMTmű- vészíbrigádja műsort ad. Szombaton a MÁV-állomás könyvtárátadó ünnepségén megrendezett kiállítással ér véget a vállalat programja. Szabadtéri színpad építését kezdték meg Tom­pán, a község központjában elterülő Űttörő-parkban. A nézőteret úgy alakítják ki, hogy már ezen a nyáron is több vendégegyüttest hív­nak meg, színházi előadás tartására. A létesítményre a község 200 ezer forintot áldoz, de a lakosság is je- 'entős társadalmi munká­val járul hozzád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents