Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-28 / 123. szám
1968. május 28. fedd S. oldal Sikeres volt a megyei bábfesztivál Tanyabrigáddal az Alkotmány Tsz-ben Megyénk valamennyi járásában színvonalas vetélkedőkön mérték össze tudásukat a gyermek-, ifjúsági és felnőtt bábcsoportok. A járási bemutatókon legjobb eredményt elért tizenkét bábegyüttes vasárnap délelőtt a kecskeméti városi művelődési házban tartott megyei fesztiválon mutatkozott be. Az egész napos műsor után a zsűri három együttest arany oklevéllel, ötöt ízüst és négyet bronz oklevéllel tüntetett ki. Arany oklevelet kapott: a tisza- kécskei hétközi diákotthon Arany Paraván-díjas bábegyüttese; a kalocsai művelődési ház úttörő bábcsoportja és a kunbajai művelődési ház gyermek bábegyüttese. Á megyei népművelési tanácsadó különdíját kapta — az elmúlt évad legsikeresebb rendezői munkájáért — dr. Tóth Géza, a ti- szakécskei bábcsoport vezetője. Versenyen kívül a kecskeméti városi művelődési ház Ciróka bábegyüttese mutatta be József Attila Medvetánc című versének dramatizált változatát. A Ciróka-együttes ezzel a számmal vesz részt a békéscsabai nemzetközi báb- fesztiválon. Az eredményhirdetés után Híves László bábművész, a zsűri elnöke részletes tájékoztatót adott a megye minden részéből egybegyűlt bábcsoportvezetőknek a bábművészet új törekvéseiről. Wií — Ez a sápadtzöld szín kétségbeejtő. A látóhatár fölé csúszott Nap hosszú árnyékokat vet az útmenti gabonatáblára. Nézzük a vézna vetést. — Máskor júniusban kezd fakulni a búza, milyen lesz itt az aratás?!... — Így ért a mezőgazdasághoz, művésznő? — Ugyan. A színekhez értek — mondja dallamos hangján, s halványan elmosolyodik. — És újságot is olvasok. Mostanában, hogy járom a tanyákat, hallom, mekkora bajt okoz ez a szárazság. Robog a Skoda az úton. Gyólay Viktória a tanyaiak megható ragaszkodásáról beszél. A napokban egy idős bács' egy zacskó cukrot nyomott a kezébe: — Fogadja csak el kedveském. Nagyon szépen énekelt. Az is megesik, hogy a kisunokát hozzák elé: hallgassa meg, milyen, szép hangja van. És mindenütt hívják őket: jöjjenek el megint, mielőbb. A Kecskeméti Katona József Színház művészeiből álló tanyabrigád már a második éve vándorol tanyáról tanyára, tsz-ről tsz-re, s üzemről üzemire. • Nemes vállalkozás ez. Az SZMT felkérésére 4—5 tagú csoport alakult a színház művészeiből, akik Tu- rián György főrendező irányításával kerek egyórás műsort tanultak be, s ezzel azután először üzeÁ Wilhelmstrasse és Magyarország Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933—1944 A testes, tflhb mint ezer ol- alas kötetben közölt első Irat ömbös Gyula miniszterelnök itlerhez intézett Jókívánságait igzfti, annak kancellárrá vá- sztása alkalmából. A kötet igén található utolsó Iratok ;yike (Veescnmayer távirata Wilhelmstrassera) Szálas! »ldogságát tolmácsolja, mi- lerint ,,a Führer részéröl tör- inő fogadása életének legna- S'obb napja lesz”... A két at közötti tizenegy esztendő magvar történelem egyik leg- itétebb korszaka, legmélyebb ontja. Ebbe a mélységbe, sö- itséghe vet értelmet megvllá- !tő fénycsóvát az a 121 Irat, lelyet a náci külüzyminiszté- l'm dokumentumainak töméiből — magyar vonatkozásaik lapján — emeltek ki a kötet sszeállítói: Bánki György, amién VI Ervin, Tilkovszky óránt és Juhász Gyula. A magyar—német kapcsola- >k főbb vonulatai ismertek, zek a kapcsolatok vezettek a sghűbb csatlós visszataszító terepének eljátszásáig, a nemit érdekeinek telles feladóiig. A Kossuth Könyvkiadó ondozásában most megjelent ötét — a könyvhét legjelen- ísebb politikai kiadványainak grvike — a főbb vonulatok légé ad alapos betekintést, átbatóvá teszi a fasiszta kiil- olitika nagyon is átlátszó, de magyar vezetők számára ls- >ni kinyilatkoztatásként ható íesterkedéseit — Így például .-n tanulságosak az olasz és magyar külügyminiszter, iano és Csákv megbeszéléseit Sezltő német Jelentések — éltudatosságát, s végül: pa- ancsolgatását. (A negyvenes vekbhn már odáig süllyedt a •»agyar politika, hogy szabados jelentésben adott számot seinkedétéiről a náci külügy- íinlsztériom ural előtt.. .) A orráskladvánv (az igátok g van is szinte kivétel nélkül lsö Ízben kerülnek közlésre aagvar nvclven) a felsorakoz- jtott dokumentumok nemcsak zámbeli, hanem ténvbell g»zagságát tárla az olvasó elé. 'émabeli sokrétűsége blztosít- a a tel les kén (a gazdaséei ^rablástól a magyar katonák feláldozásán át a zsidó-kérdésig) kialakulását, s ezzel az összefüggések világos felismerését. A kötetet alapos jegyzetek, név- és forrásmutatők egészítik ki, segítve a könnyebb, gyorsabb eligazodásban. . <m) mekben, munkásszállásokon lépjek fel. Már az első alkalmakkor akkora sikerük volt, hogy megkérték őket: látogassanak el a tanyákra is. Vigyenek színházat oda, ahova nem jár soha társulat, s ahonnan nem jutnak be a városba az emberek, hogy színházat lássanak. Petőfivel kezdték. Néhány vers, népdalok, egy rövid jelenet, vagy kurta novella — ez volt a műsor. — Aztán szavaltunk Adyt is. Most már Illyést. Eleinte tartottunk ugyan tőle, hogy nem fogják megérteni, de tévedtünk. Nagyon-nagyon meleg fogadtatásban van részünk. Higgye el, szívesen, örömmel csináljuk. Elhiszem. Egyenesen a próbáról ült be Gyólay Viktória most is a kocsiba, de ahogy erről beszél, nyoma sincs rajta a fáradtságnak. Mostanában Kecskéméi 600 éves évfordulójáró; szól a tanyabrigád műsora Komolyabb, színvonalasabb, mint az eddigiek. Arról beszélgetünk, hogyar fogadják majd vajon i ménteleid Alkotmányban ahol sokszor megfordulta! már, mulattatóbb programmal. Elárulhatom előre: úgy, mint máskor. Lelkesen. Fekete Pál, az Alkotmány párttitkára várt bennünket a tsz irodájában. — Az elnök elvtárs Pesten van, sajnos nem jöhet — mondja. — A közönség is késik talán egy kicsit. Ilyenkor már sokáig tart a világosság — néz a lenyugvó Napba. . Várunk. Előkerül egy kancsó bor is. Mert a műsort ingyen kapják a tsz-ek, de az Alkotmányban az a szokás, hogy megkínálják egy kis enni-innivalóval a szeretve várt színészeket. Ám ők csak egy kis kor- tyocskát engedélyeznek maguknak, hiszen dolgoznak, s a feladatukat komolyan veszik. Aztán némi késéssel megtelik mégis a művelődési ház. Klubot kellene kast Schirmibaum csakhamar elvált társaitól. Alig 20 éves — és amíg él, erre az éjszakára mindig visszaemlékszik majd. És amikor feltólulnak agyában az erplékképek, újra- és újra a rettegés fogja el: hátha valamelyik fogoly túlélte a mészárlást. Egyelőre túlságosan frissek ezek az emlékek. Az országúton haladt, páncélosok, törték fel a betont, bokája meg-megcsuklott menetelés közben. Végre egy községhez ért, a falu szélén tábla: „Wien 417 km”. A posta előtt zöld színű autó állt. Schirmbaum a kocsihoz lépett, beült. A motor engedelmesen pöfögni kezdett. A volt őr egyre több gázt adott, a kocsi veszettül robogott tovább, egyre kelet felé. A menekülő száguldásig Schirmbaum mindenre visszaemlékszik. De innen fehér foltok ékelődnek eramondanom, mert rang szerint csak az. De bizony megilleti a név, hogy művelődési ház. Egy félév alatt építették maguk a tsz-tagok, egészen kevés pénzből Talán százezer forintba került, de ha vállalattal építtetik vagy egymilliót fizethetnek érte. Egy nagy terem, s két kisebb helyiség. Mutatós, barátságos, otthonos, annál is inkább, hiszen gazdáik két keze munkája emelte. Mire megkezdődne a műsor, befut Galisz György elnök is Pestről. Tíz kilométert került útban hazafelé Kecskemétre, de eljött, látni akarja az estet. A műsor Bende Ildikó szavalatával kezdődik. Petőfi Hírős város az aafődön Kecskemét című versét szavalja. Csendben figyel a közönség. Ott .hogy Mindön embör előtt mög se emelőm (ti. a süvegem) halk nevetés. S a végén nagy taps. Gyorsan peregnék a számok. Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját — énekli Forgács Tibor, s önmagát kíséri gitáron. Major Pál rövid összekötő szöveget mond. Nagy nevetés, amikor Kölgyesi György adomázni kezd. Gyólay Viktória csillogó hangján népdalokat énekel, azután egy jelenet következik az egykori városi tisztviselők csalafintaságairól. Majd megint dal, vers, tréfás monológ. Az összekötő szöveg ismeretterjesztés, hangulatkeltés is egyszerre. Ahogyan mondani szokták: forró hangulatú est volt. Az öt szereplő egyórás műsora semmivel sem aratott kisebb sikert, mint a korábbi könnyebb műfajú műsorok. Mire befejezték, még az előtér is zsúfolt lett az „állóhelyesekkel”. A szemekből olvasható ki ilyenkor legigazab- ban, hogy elégedett-e a közönség. Itt elégedett, bizonyosan. Pedig az egyórás mulatságért némelyek fél órát gyalogoltak idáig, s vissza megint fél óráig tart majd az út a holdfényben. Mester László lékképed sorába. Igen: útközben arról igyekezett meggyőzni önmagát, hogy Bécsibe kell eljutnia, onnan csak egy ugrás Magyarország, Egyháza, ahonnan az SS-be került. A falvakban nem bízott, városba, milliós nagyvárosba kell jutnia ahhoz, hogy megbújhasson. Schirmbaum mellékutakon igyekezett tehát egyre tovább, kelet felé. A Dunán is átjutott — csak az autótól kellett megválnia. Utána lassabban folytatta útját. A harcok már Berlinben folytak, amikor Rudolf Schirmbaum az osztrák fővárosban kószáló sok tízezer rabruhás egyikeként az Ostbahnhofhoz érkezett. A bécsi Keleti pályaudvar a háború szörnyű nyomait viselte. A kiégett épület, a falak golyótépte sebei arról árulkodtak, nehéz dolga volt annak a szovjet egységnek, amely kiverte innen a németeket. Persze a front alaposan megtépázta magát a császárvárost is. A felszaggatott kövezetű utcákon a letépett villanyvezetékek himbáló kígyója alatt mindenfelé katonai járőrök Zenei vetélkedő Kecskeméten „Ki tud többet Kodály Zoltánról?” címmel zenei vetélkedőt rendezett vasárnap délelőtt a kecskeméti városi művelődési ház a város általános iskoláinak tanulói részére. A versenyben 9 iskola 10 csoportja vett részt. Teljesítményüket öttagú, helyi tanárokból álló zsűri értékelte Nemes- szeghy Lajosné, a „Kodály Zoltán”-iskola igazgatójának elnökletével. A vetélkedőt Lukin László vezette, zenei bemutatásokkal köz- reműködfek az ének-zenei általános iskola és gimnázium énekkarai és hangszeres növendékei. Zenei vetélkedő ez ideig csak az ifjúsági hangversenyek visszatérő „betétszámaként” szerepelt Kecskeméten. Méltó gondolat volt, hogy az első alkalommal Kodály Zoltán életműve legyen a tárgya, egyszersmind előkészítéseként a decemberben megrendezésre kerülő népdaléneklési versenynek. Zenekedvelő ifjúságunknak jó alkalom az ilyen játékos vetélkedő, hogy tudásáról, ismereteiről, nem utolsósorban érdeklődéséről egymás és tanárai előtt számot adjon és hogy a felkészülés során új ismereteket szerezzen. A játékvezető a kérdések, feladatok összeállításánál a súlyt — igen helyesen — nem az elméleti válaszadásra, hanem a gyakorlati feladatok megoldására, elsősorban az éneklésre helyezte. A versenyzők nagy lelkesedéssel, ■ legjobb tudásuk „bevetésével” oldották meg feladataikat. Elismerés illeti az előkészítő pedagógusokat; bár — hibájukon kívül —; nem voltak kellőképpen tájékozottak a vetélkedő jellegéről, lebonyolításának módjáról, csoportjaik mégis szépen helytálltak, ' ezzel nemcsak az egyszeri előkészítés, hanem a többéves munka eredményességét bizonyítva. Bár a zenei vetélkedők lényege nem a rangsorolás, a jutalmakat mégiscsak a pontszámok alapján kell a legjobban szerepelt csoportoknak átadni. A hosszú vetélkedő végére a legtöbb pontot (201) a II. sz. Általános Iskola 1. csapata gyűjtötte, utána az I. sz. (190) és a „Zrínyi Ilona” (165) általános iskolák csapatai következtek. Külön jutalmat kapott Lőw Györgyi tanárnő a győztes csoport előkészítéséért, valamint több, egyéni feladatot megoldó versenyző. Körber Tivadar Dedikálnak az írók Ma, kedden délelőtt 11 és 12 óra között a könyvhét alkalmából Kecskemétre érkezett írók meglátogatják a Katona József könyvesboltot. Szívesen válaszolnak olvasóik kérdéseire és dedikálják műveiket. Dalostalálkozó Kiskőrösön Néphadseregünk egyik magasabb egységének szervezésében vasárnap délután dalostalálkozót rendeztek Kiskőrösön a párt és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója jegyében. A hódmezővásárhelyi fegyveres erők klubjának veteránkórusát a község 1919-es harcosai fogadták, s bemutatták az ünneplő Kiskőrös nevezetességeit. A dalostalálkozó műsora délután 5 órakor kezdődött a kiskőrösi Petőfi-ház előtt épített színpadon, ahol a kiskőrösi, a kiskunfélegyházi fegyveres erők klubjainak énekkara, a kiskőrösi Ligeti Károly úttörőzászlóalj kórusa és irodalmi színpada, valamint a mezőtúri Kodály Kórus és a hódmezővásárhelyi hivatásos zenekar mutatta be műsorát cirkáltak. Esténként a Bel- vedere-palota parkjában a légvédelmi ütegek hevenyészett állásaiban szláv dalokat énekeltek. Itt egy konyha is működött, és Rudolf Schirmbaum esténként a füstölgő gulyáságyúk elé járult ott vacsorázott. Csíkos rabruhája láttán azt hitték hogy ő maga is lágerlakó volt, bőségesen ellátták mahorká- val, dohánnyal. Innen, a palota kertjéből látta, hogyan vonultak a hadifoglyok porlepte ruhában. borotvája tlanul, a romeltakarítás munkahelyeire. Éjszakáit a pályaudvar kiégett kupolái alatt töltötte. Sok-sok, táborból szabadult igazi fogoly éjszakázott itt. A hazájuk felé induló vonatokat várták. Schirmbaum titkolta, hogy magyarul is beszél, azt mondta, holland nemzetiségű. Vörös haja, szeplős arca láttán elhitték a meséjét. Minthogy a német mellett a magyar szót is értette, és a táborbeli szolgálata két esztendeje alatt a „lágemyelvet” is megtanulta, nagyszerűen tudott tájékozódni. A hírek hatására letett szándékáról, hogy visszatérjen Magyarországra. Azt is megállapította, most már nyugat felé sem ajánlatos igyekeznie, mert az országutakon igen szigorú az ellenőrzés és az SS-te- toválás biztosan elárulná. „Itt kell berendezkednem” — a gondolattól megijedt. Rádöbbent arra, milyen magányosan él és megértette, közelebb kell az emberekhez kerülnie. Társaitól tanácsot kaphat, és talán segítséget is a letelepedéshez. • Azon az éjszakán Is a pályaudvaron aludt. Búj* kálása óta első ízben beszélgetni próbált társaival. Néhánnyal barátságot is kötött: elfogadta cigarettájukat, konzerveiket. Talán a tizedik éjszakán egy másik, zömök, erős, csíkos ruhát viselő férfi telepedett Schirmbaum mellé. Egy ideig beszélgettek, azután elaludtak, eközben egymásnak vetették vállu- kat. Reggel az új ismerős ellentmondást nem tűrő hangon szólt Schirmbaum- nak: (Folytatjuk.)
