Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
1968. május 19, vasárnap 3. oldal Növekszik a vezetők információ igénye Lesz-e adatfeldolgozó géppark A Lágymányosi Dohánygyár hatalmas épülettömbjében ma már nem szivartöltő automaták zakatolnak. A belső átalakítások labirintusában találtam rá az Élelmiszeripari Gépi Adatfeldolgozó és Ügyvitelszervező Vállalatra, amely az épület egyik földszinti szárnyában kapott helyet. Az első helyiségben, ahová beléptem, lyukasztógépek halk kopogása hallatszott. Óránként 38 ezer kártya — Itt teszik gépi feldolgozásra alkalmassá a kézzel írt adatokat — magyarázza kísérőm, Mogyorósi János igazgató. — Lyukkártyákat készítenek meghatározott kódok szerint A feldolgozásra váró adatok a gazdasági élet legkülönbözőbb területéről érkeznek. Rögzíteni lehet a számvitel, a műszaki, az ügyviteli, a statisztika, a tudományos kutatások sokezer féle adatát a lyukkártyák 80 oszlopán. — Tévedésről itt szó sem lehet — teszi hozzá, miközben átkísér egy másik terembe, ahol minden egyes bizonylat ellenőrző lyukasztáson megy át — Ha hibát észlel a gép — megáll. — Most nézzük meg a következő fázist — s egy ajtón át abba a helyiségbe vezet, ahol a rendező gépek dolgoznak. — Ezek a bizonylatok sorrendjében levő lyukkártyákból óránként 38 ezret rendeznek, de már a feldolgozás sorrendjének megfelelően. — A legbonyolultabb és legsokoldalúbb munkát a táblázó gépek végzik — mutat egy Soemtron-típusú NDK masinára. — Ezek a gépek kiírják a lyukkár- tyák adatait és a megrendelő által kért csoportosításokban összegzik. Ha szükséges, a szorzatot is belyukasztja és óránként 21 300 kártyát dolgoz fel. Segífséq a vezetéshez Az igazgató érdekességként említi meg, hogy három ilyen Soemtront az eddig látott kiegészítő gépekkel együtt talán rövidesen Kecskemétre telepítenek Erről már folynak a tárgyalások. — Miért válnak meg ezektől a gépektől? — Vállalatunkkal szemben az adatfeldolgozási gépek teljesítőképességét. A technika és az ezzel kapcsolatos információs igény természetesen rohamléptekben fejlődik. Az ottani vállalatoknak, intézményeknek először a gépi feldolgozásra alkalmas ügyviteli — számviteli, statisztikai és műszaki — Képünkön az adatfeldolgozó gép, amelyet Kecskemétre akarnak letelepíteni igények olyan nagyok, hogy elektronikus gépeket kellett üzembe helyeznünk. Ezek a régi gépek azonban még jó néhány évig használhatók. Az új gazdaság- irányítási rendszerben a vállalatok önállósága megnőtt, s ebben a helyzetben a helyi vezetőknek nagyobb tömegű, gyors információra van szükségük. Ily módon ez az adatfeldolgozó géppark a kecskeméti vállalatoknak nagy segítséget jelentene. — Ha Kecskemétre adat- feldolgozó gépparkot telepítenek, miért nem mindjárt elektronikus gépeket? — Nagyon drága tandíj lenne. Az elektronikus számítógépek beszerzési költsége ugyanis igen magas, s csak úgy fizetődne lei, ha állandóan üzemelnek A kecskeméti igények pedig jó ideig nem haladják meg a régi adatfeldolgozó szervezetüket kell kialakítani, amelyhez gépi ügyvitelszervező gárdánk természetesen segítséget nyújt Elöiskola Példaként elmondja, hogy néhány évvel ezelőtt Szegedre telepítettek hasonló gépparkot. Kezdetben ez sem volt kihasználva. Ezek a régi gépek elengedhetetlen előiskolái az elektronikára való áttérésnek Ma már elektronikus berendezést is üzemeltetnek a szegediek, annyi vállalat kapcsolódott be a gépi adatfeldolgozásba. Kecskemétre visszatérve beszélgettem Faragó Sándorral, a konzervgyár főkönyvelőjével és Szalay Andrással, a konzervgyár főosztályvezetőjéveL Elmondták, hogy a városban öt nagyobb vállalat végeztet gépi adatfeldolgozást. Ezeknek igen előnyös lenne, ha Kecskemétre települne az említett Soemtron géppark. Ezenkívül négy-öt vállalat komolyabban érdeklődik, közöttük a Duna—Tisza közi Kísérleti Intézet, amely egymaga havonta 10—12 000 adatot dolgoztatna feL A Borforgalmi Vállalat az elmúlt évben 250 ezer adatot dolgoztatott fel géppel Budapesten. Azt is elmondták a konzervgyáriak, hogy a közeli napokban másodszor tárgyalnak az érdekelt helyi vállalatokkal, az illetékes városi szervezetek képviselőivel az adatfeldolgozó géppark idetelepítéséről. Amennyiben megfelelő érdeklődés mutatkozik, az Élelmiszeripari Gépi Adat- feldolgozó és Ugyvitelszer- vezető Vállalattal a kölcsönös előnyok alapján megegyezés történik, s Kecskemét, is azon kevés magyar városok sorába lép. amely gépi adatfeldolgozó gépparkkal rendelkezik. N. O. Köntösök, ingek, köpenyek A Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalat termékei igen keresettek, úgy a bel-, mint a külföldi boltokban. A svéd és francia cégek a különböző selyem anyagból készült férfi köntösből 12 ezret rendeltek, amit a kalocsaiak még az első félköltségén egy-egy hetes külföldi tanulmányútra mennek Ausztriába, Bulgáriába, az NDK-ba De sort kerítenek német és francia szakemberek fogadására is: hadd ismerkedjenek a Tisza menti nagyüzemi gazdálkodással. Számtalan, naponta jelentkező zökkenők fékezik az előrehaladást — ilyen alkalmakkor derül ki ez igazán. — Ügyelni kell arra, hogy a kedvező és a kedvezőtlen területből mindenkinek egyformán jusson — javasolja Fehér Márton traktoros. — És a gépek sem egyformán jól vannak kijavítva. Mit csináljon, akinek a rosszabb traktor jut? — Feladatából vállaljanak át a többiek — adja meg a választ a KISZ-tit- kár. — És mód lesz-e arra, hogy az aratáskor, ha itt már végeztünk, más gazdaságba is elmenjünk kom- bájnolni? Nálunk kevés terület jut egy gépre. — Természetesen, mód lesz — válaszol a főagro- nómus. — A gépek kihasználása fontos, s nem mellékes a kombájnosok jövedelme sem. Nem hallgatnak a kertészlányok sem. Győri Sán- domé munkacsapatvezető panaszkodik: — Ebben az aszályban palántázás előtt jól be kell locsolni a területet. Sokszor előfordul, hogy az ilyen terület „elfogy”. Mint például az elmúlt szombaton is. Kérdezzük a brigádvezetőt: Mi van az öntözéssel? Erre azt feleli: Azért nem öntöztünk, mert az éjszaka esőre számítottam ... Jó. jó, bízzunk a meteorológiában, de azért ne ennyire. Már a betakarításra is gondolnak. Tavaly sok gond volt a járműszervezéssel. Megrovást kaptak a lányok, amiért egyszer maguk mentek el befogni a lovakat. Aztán az átvételi packázások. Vajon mit válaszol mindezekre a főmezőgazdász? — A kertészet öntözéses gondjai csak 1971-ben szűnnek meg véglegesen, amikor az Űj Élet Tsz-szel közösen elkészül az alagcsö- ves öntözőfürt. Addig jobb szervezéssel kell áthidalni a bajokat. S bizony, nagy szükség lenne a fiatal öntöző szakmunkásokra is... Belső szervezéssel megoldható lesz a járműellátás is. Persze fontos, hogy az ön- tevékenységért ne megrovás, inkább dicséret járjon. Aztán az átvételben majd csak dűlőre jutunk a konzervgyárral is. Főleg, ha már az ősszel működni kezd a tsz-közi paradicsomfeldolgozó. Az idei 25 milliós bruttó bevételt 12 milliós közvetlen költséggel tervezték. Ha csak 5 százalékos megtakarítást érnek el. már az 600 ezer forint többlethasznot jelent. S hogy ez miért kell és lehet elérniük, és milyen módon — az itteni fiataloknak már aligha kell magyarázni. Hatvani Dániel i évben leszállítanak a külföldi üzletfélnek. Ugyancsak keresett cikkük a műszálas kihaj tós férfi ing, amelyből még május folyamán 1500-at küldenek exportra. A belföldi vásárlók körében is sikert aratott a műszálas Yvonne és Margót anyagból készült nyári férfi ing, amelyből a napokban már 9 ezret adtak át a kereskedelemnek. Néhány héten belül újabb szállítmány hagyja el a műhelyeket. A műszálas, különböző fazonokban és színekben készülő női divatköpenyek, pepita gallérral és zsebdíszítéssel — szintén megnyerték a belföldi vásárlók tetszését. Ebből 4 ezret rendeltek, amelynek a felét a múlt hetekben szállították, s a többit is néhány napon belül árusítják az üzletekben. Káderek feláron MÉRNÖK | ismerősöm panaszkodik, hogy az utóbbi időben több jó szakembert elveszített a gyáruk. Különösen egy fiatal kollégám elmenetelét sajnálom — mondja töprengve —, tehetséges ember, s azt hittem, hogy ő lesz majd az utódom. Szinte magamnak neveltem, öt esztendőt pazaroltam rá. Amikor hozzánk került, még alig ismerte a szakmát Sokat foglalkoztam vele. De nem csak én, hanem szinte valamennyien. A pártba is felvettük, úgy éreztük, hogy rászolgált. És most, se szó, se beszéd, itt hagyott bennünket. Nem is az fáj, hogy elment, hanem ahogy elment. A kikérőitől kellett megtudnom a szándékát. Nem volt annyi bátorsága, hogy közölje velem, elkívánkozik innen. Én még tán jobb helyet is tudtam volna találni neki. Bár nem szívesen engedtem volna akkor sem el, de azt meg tudom érteni, ha valaki többre vágyik. S azt is, hogy a fiatalok nem akarják egy üzemben, egy munkahelyen leélni az életüket. Nem baj az, ha másutt is tapasztalatokat gyűjtenek, tudnak összehasonlítást tenni, sokoldalúbbá válnak ezáltal. De azt azért nem tartom tisztességes dolognak, ha valaki, amint elsajátította a szakmát, odébb áll. Hol van az ilyen emberben a hűség, a ragaszkodás? Hát ez okozta nekem az utóbbi időben a legnagyobb csalódást. Hogy ennyire félreismertem azt az embert, aki itt nőtt ki a kezem alatt. Olyan szolgálatkész volt mindig, olyan udvarias, szorgalmas is... Azt hittem lehet rá építeni, és most kezdhetem elölről. Kereshetek valakit helyette. De mi a biztosíték, hogy amikor kinevelem az illetőt, nem jön-e annak is egy kedvezőbb ajánlat és itt hogy faképnél? Nincs az ráírva senkire sem, hogy csak amolyan „forintos ember”, vagyis néhány forintért — ha olyan szél fúj —, képes elhagyni barátait, ismerőseit, megszokott munkahelyét. | PERSZE | — folytatta a morfondírozást —, ehhez is két dolog kell. Aki kapható az elmenetelre, s főleg, aki viszi és csalogatja az embert. Már ez esetben is erről volt szó. Azon a másik munkahelyen olyan elmélet alakult ki, hogy ők nem kínlódnak a káderek kinevelésével. Ahhoz nekik nincsen idejük, sem türelmük. Az ő gyáruk nem nevelő- intézet. Egy jó szakember kinevelése öt—tíz év, s addig ... Kidobott pénz. Vagy beválik, vagy nem. Kínlódjon vele más. ök inkább ráígérnek kellő időben, s ki tudna ennek ellenállni? Kiszámolták, hogy még így is jobban járnak. Nem kell fizetniük a tandíjat. Ahogy ők mondják: kádereket kapnak féláron. De vajon tisztességes dolog ez? JárA tábornok látogatóban (Tudósítónktól). Kedves vendéget fogadtak a napokban a dunavecsei járás párt- és állami vezetői: Szergej A. Andrjus- csenko altábornagyot, a Szovjetunió hősét.' A még most is fiatalos, energikus tábornok 23 évvel ezelőtt a 23. lövészhadtest tisztjeként harcolt a járás területén is a német fasiszták ellen. Látogató útján minden községben sok szeretettel köszöntötték Andrjuscsen- ko altábornagyot, a nagyszerű barátot, akit hátos István, a járási pártbizottság első titkára, Horváth József, a járási tanács vb- elnökhelyettese és Lencz László őrnagy, a járási kiegészítő parancsnokság vezetője kalauzolt. ható útja ez a szakemberutánpótlásnak? Valljuk be, nem egyedüli panasz ez mostanában. S még azt sem lehet mondani, hogy általában egészségtelen tünet. Ügy is mondhatnánk: belevág az új mechanizmusról alkotott elképzeléseinkbe. Hiszen a munkaerő egészséges át- áramlása a népgazdasági- lag fontosabb helyekre természetes folyamat, s ezt lassítani vagy megakadályozni nem volna helyes. | ANNÁI | inkább, mert általában napjainkban még nem ez a tendencia, sőt majd minden szinten a munkaerő túlzott megtartása, biztonságra való törekvés jellemzi az üzemeket, gyárakat. A tünet azonban — úgy is, mint társadalmi jelenség —, feltétlen figyelmet érdemel. Egyrészt, mint kádeme- velési probléma, Vagyis annak tudomásul vétele, hogy nem szabad terveinket, elképzeléseinket egy, vagy néhány kinevelt szakemberre építeni. Mögöttük mindig ott kell, hogy sorjázzanak a nyomdokukba lépők, akikkel pótolni lehet az eltá- vozókat. Érdemes természetesen azon is elgondolkozni, hogy vajon nem külsőségek alapján ítéltük-e meg az illető szakembert, akiben a kelleténél több volt a simulékony alkalmazkodás, mint a hűséges ragaszkodás munkahelyéhez. Az ilyen emberért — ahogy mondani szokás —, nem kár, mert bizonyára másutt sem marad meg sokáig. Míg rá nem ismernek erre a természetére, vagy ő maga fel nem ismeri, hogy az örökös vándorlás, s az elhamarkodott munkahelyváltoztatás neki sem lehet előnyös. Mérlegre kell tenni azonban azt is, hogy az illető munkahelyen minden a legnagyobb rendben volt-e az anyagi ösztönzők odaítélésénél, a kollektíva alkotó közérzetének kialakításában. Ezzel egyidejűleg nem felesleges annak kimondása sem, hogy a „káderek féláron” elmélet nem lehet jellemzője a szocialista gazdálkodásnak, s az ilyen szemlélet eluralkodásával szemben feltélenül fel kell venni a harcot. A fiatal szakemberek kénzése természetesen kockázattal jár, s hosszabb időt is vesz igénybe, de végső soron csak ez lehet a járható út- ia a törzsgárda létrehozásának, az üzemhez jóban- rosszban ragaszkodók kinevelésének. A „konkurren- cia” jelentkezése nyilvánvalóan sok egvébre is felhívja a figvelmet. Többek közt arra, hogv még alaposabban vegvük szemügyre mindazokat, akikkel együtt dolgozunk, s még magasabb mércét, követelményt állítsunk fel velük szemben. Ugyanakkor igyekezzünk megadni nekik mindazt, ami a törvényszabta keretek között s elvi engedmények nélkül megadható. MÉRNÖK | ismerősömék gyárában az élet természetesen nem állt meg néhány ember eltávoztával, hiszen — mint a közmondás is tartja —, senki sem pótolhatatlan. De azért a tanulságokat leszűrték ebből is. Tudomásul vették — leszámolva némi illúziókkal —, hogy az ő munkahelyük sem zárható el a környező valóságtól. A munkát a jövőben — a káderek nevelésében is —, ehhez kell igazítani. F, T. P.
