Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-18 / 115. szám
I. oldal 1968. május 18, szombat Á tartási Sok a rossz tojás — LAKATOS Tibor, a ( 1MEA (a DÍVSZ nemzet- k >zi gyermekszervezetének) f 'titkára, az Országos Úttörő Elnökség tagja, május 2 j-án ünnepélyesen adja át a kiskunhalasi 860-as számú Ady Endre úttörőcsa- ntnak a KISZ KB vörös f slyem zászlaját. A nagy’.abásii ünnepi aktus elö- ’ észületei már megkezdőd- (ők a csapat vezetői, pajtá- t ai körében. » — A TISZAKÉCSKEI "220-as számú Zrínyi Mik- ós úttörőcsapat Tisza- XLTti kirándulást szervez nájus 25-én, a gyermeklap alkalmából. * X Május 24-én kerül sor "íecskeméten a város leg- obb ifjú vöröskeresztesei- lek balesetelhárítási,, első- íjegélynyújtási vetélkedőjére. A versenyen 15 iskola ötven úttörő vöröskeresztese indul. Június 3-én — ugyancsak a megyeszékhelyen rendezik meg a kecskeméti járás ifjúsági vöröskereszteseinek nagyszabású versenyét. * O A vasgyűjtő hónap keretében máris szép eredményekkel dicsekedhet a kecskeméti 1399-es számú Jókai Mór és 574-es számú Dobó Katalin úttörőcsapat. A két iskola pajtásai május első tíz napjában több mint 150 mázsa vasat, csaknem tíz mázsa rongyot, több mint 7 mázsa papírt gyűjtöttek össze. A hulladék pénzbeni ellen- értéke mellett több mint 1500 nyereménysorsjegyet is kaptak a szorgalmas úttörők. • — KIFLIEVÖVERSENY, kézilabda-mérkőzés, akadályverseny és még sok élmény színezte a soltvad- kerti általános iskola tanulóinak Vadkerti-tó melletti kirándulásának programját. A jól sikerült kirándulásról fáradtan, de kellemes hangulatban értünk haza. Havasi Ibolya, tudósító • — A Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat értékelése szerint a tavalyi hulladékgyűjtési versenyben a résztvevő 32 Bács megyei úttörőcsapat közül a kecskeméti 1525-ös számú Buday Dezső, a lakitelki 3196-os Vak Bottyán János, továbbá a kiskunfélegyházi 1400-as számú Dobó Katalin és a hetényégyházi 3192-es számú Móricz Zsigmond Üttörőcsapat pajtásai érték el a legjobb eredményeket. Várnagy Istvánná kecskeméti, Csányi János lakiteleki úttörő-csapatvezető külön jutalomban részesült, Piros György, a megyei úttörő- elnökség munkatársa, Halasi Józsefné kunpusztai, Pozsgai Ferencné kunbaracsi, Balogh Jolán lászlófalvi és Lukács Margit orgoványi úttörő-csapatvezetők pedig Kiváló fémgyűjtő kitüntetést kaptak. • — Gyűjtőlapok a tranzisztorakcióra. A Bács megyei Nyomda Vállalat kecskeméti üzemének KlSZ-szervezete társadalmi munkában 50 kockából álló lapocskákat készített a kecskeméti 1545-ös számú Tinódv Lantos Sebestyén úttörőcsa oat részére. A kockánként 10 fillért, laponként 5 forintot jelképező kartonokon jelzik a pajtások azokat az összegeket, melyeket a tranzisztorakció keretében a vietnami szolidaritási izém1 ára befizetnek. Az úttörők versenyeznek, hogy ki tud több kilyukasztott kockájú lapocskát össze- gvűitem s e verseny már májúi e^ién szép eredményeket hozott. A munkában megfáradt idős emberekről való gondoskodás egyre inkább megfogalmazást kap az újabb jogszabályokban és különböző rendelkezésekben. Az elmúlt esztendőben ismét szabályozták a tartási, életjáradéki és az öröklési szerződésekkel kapcsolatos hatósági teendőket. Ismeretes ugyanis, hogy korábban voltak visszaélések a támaszra szoruló, magányos emberek rovására, az eltartást, a gondozást vállaló fél számtalanszor megkeserítette az eltartott életét. Ezen az állapoton kívánt változtatni a rendelkezés, ezeknek a visszaéléseknek akarta elejét venni, kizárni a lehetőségét annak, hogy az idős embereket kijátszva, hátralevő napjaikat megkeserítve valakit csupán anyagi megfontolások késztessenek tartási szerződés kötésére. Az új jogszabály megnövelte a tanácsok hatáskörét, s a szerződő feleknek kötelezővé vált a megállapodás bemutatása. Olyan joga, sőt kötelessége is van a tanácsnak, hogy — megvizsgálva a körülményeket — ne járuljon hozzá a tartási kapcsolat létrejöttéhez. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bevált az intézkedés, a gyakorlatban is helyesnek bizonyult az új jogszabály. A tartási, életjáradéki és öröklési szerződésekkel ösz- szefüggő tapasztalatokról, az eljárás különböző mozzanatairól, a megváltozott körülményekről tájékoztatta a napokban a megyei tanács végrehajtó bizottságát az igazgatási osztály vezetője. Beszámolója alapján megállapíthatjuk; a községi, városi elsőfokú tanácsi hatóságok mielőtt hivatalosan is „zöld utat” nyitottak volna az eltartási kapcsolatnak, a helyszínen vizsgálták meg a két fél körülményeit: mindketten elget tudnák-e tenni a szerződésben vállalt kötelezettségeknek, nem aránytalan-e a két szolgáltatás, a tartás színvonala alkalmazkodik-e az eltartott korábbi életmódjához, stb. A megyében mindössze 2.2 százalékot tesz ki azoknak a szerződéseknek a száma, amelyeknek a jóváhagyását megtagadta az illetékes tanács. Ez az arány megnyugtató, ha figyelembe vesszük, hogy a múlt év végéig összesen 1459 szerződést vettek nyilvántartásba a tanácsok, s ebből — a 2.2 százaléknak megfelelően — 33 megállapodáshoz nem járultak hozzá. A megtagadás okai különbözőek. Ilyen volt például a kibékíthetetlen viszálykodás, az egyik fél más helységbe költözött, bántalmazták az eltartottat, a feltételek nem feleltek meg a Polgári Törvénykönyv előírásainak stb. Ezek a körülmények természetesen csupán a legkirívóbbak, hiszen az idős ember bántalmazása például szerencsére nagyon ritka és leginkább a kibékíthetetlen viszálykodás előzi meg, ami önmagában is elegendő ahhoz, hogy a tanács megtagadja a hozzájárulást. Mint minden szerződés, a szóbanforgó megállapodás is kétoldalú. Az eltartókon kívül érdemes tehát egy pillantást vetni az eltartottak magatartására is, mert az idős, koruk és egészségi állapotuk miatt ingerlékenyebbek, érzékenyebb emberek nem egy esetben olyan kéréssel, követeléssel is terhelik a valóban jó szándékú, emberséges eltartót, amit esetenként már gáncsoskodásnak nevezhetünk. Nekik is, az eltartottaknak is belátóbb- nak, alkalmazkodóbbnak kell lenniük a békesség, a nyugalom érdekében. Az effajta nézeteltérések, apróbb összezörrenések véglegesen megránthatják a kapcsolatot. Éppen ennek elkerülése végett van lehetőség a békéltetési eljárások lefolytatására. A tanácsok eddig 94 esetben próbálták kiibékíteni a feleket, s ebből 63 járt eredménnyel. Érdemes megemlíteni, hogy büntetőeljárásra eddig még nem került sor megyénkben az említett szerződésekkel összefüggésben. Ahhoz, hogy a megyei tanács vb ilyen rendezett és megnyugtató körülményekről hallhatott beszámolót, a jogszabályok helyes értelmezésén, jó alkalmazásán kívül köze van annak is, hogy a feladat végrehajtását a tanácsok különböző állandó bizottságai, a tanácstagok, társadalmi aktivisták is támogatták. Elismeréssel szólhatunk — a vb nyomán — Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Jánoshalma, Kecskemét, Kecel, Soltvad- kert és Mélykút aktivistáinak fáradozásairól és az államigazgatási, művelődési és egészségügyi állandó bizottságokról. Egyes helyeken szívesen vállal munkát a nőtanács, illetve a Vörös- kereszt hálózata is. Gál Sándor Mulasztások az AZ UTÓBBI időben egyre több a panasz Kecskeméten a tojások minőségére. Az állati eredetű élelmiszerek forgalomba hozatalát az Állatorvosi Élelmiszerhigiéniai Állomás ellenőrzi, oda fordultunk tehát kérdésünkkel: — Hogyan történhet meg, hogy a kereskedelmi hálózatba fogyasztásra alkalmatlan tojás kerül? Kérdésünkre dr. Keller- mamn Sándor, az állomás vezetője válaszolt: — Az állomás hosszú évek óta küzd a romlott tojás forgalomba hozatala ellen. Ennék eredménye talán azon mérhető a legjobban, hogy a piacon a termelői sorokban vásárolt tojásokra a legritkább esetben hangzik el panasz. A felvásárló szervek által megvett áru ellenőrzése azonban nem tartozik hatáskörünkbe. A BOV és a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek felvásárlótelepein szintén vizsgálják az átvett tojást, hogy az megfelel-e a szabvány által előírt követelményeknek. A bejelentésekből kitűnik, hogy a legtöbben a MÉK zöldségüzleteiben váTöbben Tegnap délelőtt ülésezett a Kecskemét—Kiskunfélegyháza környéki Mező- gazdasági Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetségének szociális bizottsága, amelyen részt vettek az Állami Biztosító képviselői is. A tanácskozáson a csoportos életbiztosítás szociális alapjának hatékonyabb felhasználási lehetőségeit vitatták meg. A termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerve kezdeményezte, hogy a körülbelül 300 ezer forintot kitevő — üdülésre, utazásra. átvételnél sárolt tojások minőségét kifogásolják. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a MÉK felvásárlótelepein az alapvető, a szabvány által előírt vizsgálatokat nem végzik el — mondotta dr. Kellermann Sándor. BESZÉLGETÉSÜNK ÓTA az állomás vezetője próbavizsgálatot végzett a Rákóczi úti zöldségüzletben. Az eredmény: a boltban nemcsak a tojás lámpázását mulasztják el, de még az érzékszervi vizsgálatot sem végezték el és a megvizsgált tojások között töröttj repedt héjú is akadt. Az intézkedés sem váratott magára: Az állomás zárolta a tojások eladását és vizsgálatra rendelte be a MÉK-boltokban található készleteket. A bejelentés nyomán tehát gyors intézkedés történt, ami reméljük, megnyugtató eredményhez veBfZUNK ABBAN IS, hogy a történtekből a szövetkezetek értékesítő központjánál levonják a tanulságot és nagyobb figyelmet fordítanak az üzletekbe kerülő tojás minőségének ellenőrzésére. P. G. üdülnek segélyre és kulturális célokra fordítható — összeget teljes egészében használják fel. ne maradjanak a következő esztendőre áthúzódó jelentősebb tételek. Ezáltal például a korábbinál több idős és rászorult tsz-tag, pihen szervezetten. Azt is szorgalmazzák, hogy az igényjogosultak megismerjék lehetőségeiket, és valamennyien jelentkezzenek a segélyekért. Ä feladat ellátására a területi szövetség, a termelőszövetkezetek. az Állami Biztosító és a járási fiókok képviselőiből intéző bizottság alakul. SftHnSíiMai Mindenféle Annyi kutyát még sehol sem láttam, mint Mexikóban. Az utcákon és az országutakon szabadon bitangolnak és naponta tucatjával esnek áldozatul a rohanó autóknak. Senki sem takarítja el őket, ha kiszenvednek az útszélen. Ez a dögkeselyűk reszortja, amelyek már az egyórás hullát ellepik és húzzák, szaggatják. Nem lehet őket elriasztani a zsákmányuktól; mintha tudnák, hogy az. undor páncélként védi őket. Ha valahol a mezőn elhullik egy jószág, fekete felhő gyanánt lepik el a tetemet és mindenütt ott vannak, ahol a múlandóság misztikummá vált. Alapjában véve az autósok, akik halomra gázolják a kutyákat, sem jobbak, mint áldozataik. Kilencven- száz kilométeres sebességgel száguldanak a városban is. Űgv tűnik, mintha a mexikóiak mindig időzavarral küszködnének, s átvették volna északi szomszédaik „time is money”veszélyek életelvét. Az idő pénz? Nem így van. Legalábbis itt nem, mert az emberek hosszú órákat tudnak agyonütni a leghaszontalanabb semmittevéssel. A rohanás valahol egészen másutt gyökerezik és semmi köze az időhöz. Az autó itt valamiféle transzcendens dologgá lett, olyan emberfaló szörnyeteggé, amilyenek régen ezeknek az embereknek az istenei voltak. Mexikóban naponta átlag tizenkét embert gázolnak el, köztük szolgálatukat teljesítő rendőröket is. A legveszélyesebbek a generálisok és politikusok autói. Az új arisztokráciának van elég pénze, hogy felelőtlenül tönkretegye a maga és mások kocsiját, és van elég hatalma, hogy mindezt büntetlenül megússza. Mentsen meg az ég attól, hogy egyszerű civil létedre egy generálissal karambolozz! Lehetsz ártatlanabb egy angyalnál, te húzod a rövidebbet. A tábornokok Latin-Amerikában magasabbrendű lények: a törvénykönyvek feletti szférában lebegnek. Az időnek, mint már említettem, nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Egyik nap éppen á repülőtársaság irodájába kísértem elutazni szándékozó mexikói barátomat, amikor egy kávéházból egy ismeretlen férfi vágódik elénk: — „Ah, amigo!” — kiáltja túlzott szívélyességgel. „Hogy vagy? De régen nem láttuk egymást!” Majd az itteni szokás szerint ösz- szeölelkeznek és peskolják egymás hátát. Sosem szerettem ezt az ölelgetést. Mindig az jutott róla eszembe hogy talán most tapogatják ki azt a helyet, ahová majd a tőrt döfik. A barátom egyébként nem kevésbé örülni látszik a váratlan találkozásnak. — „Mikor ülünk már le egy kicsit csevegni?” — kérdi a másik. „Holnap négykor itt, ebben a kávéházban. Nos?” — „Jó, rendben. Hasta manana!” — majd továbbmegyünk a légitársaság irodájába. „Te nem holnap repülsz?” — kérdezem a barátomat. — „Dehogynem.” — „De hiszen holnap négyre beszéltétek meg...” — akadékoskodom tovább. — „Öh, istenem! hát azt hiszed, hogy ő ott lesz?” — Erre nem lehet mit mondani. Különös szokás Mexikóban, hogy biztosra megbeszélt randevúkra sem mennek el, mert milyen otromba dolog valakinek nemet mondani! ök inkább elfogadják a találkozót, csak nem jelennek meg rajta: ez így udvarias. — „Te, mondd csak, ki volt ez az ember tulajdonképpen?” — kíváncsiskodom ismét. A barátom egy pillanatra megáll gondolkozik, aztán kiböki; „Hát őszintén szólva nem is tudom biztosan.” Amennyire beszámítha- tatlanok az emberek, legalább annyira kiszámíthatatlan az étkezés. Egyszerűen életveszélyes. A Mexikót megjárt ismerőseim sötét színekkel ecsetelték a gyomromra leselkedő veszélyeket. Nem szabad há- mozatlan gyümölcsöt és mindenféle salálát enni! Mpden étkezést fertőtlenítő1 tablettával kell befejezni! Csakis ásványvizet szabad inni és forralt vízzel fogat mosni! A hús is veszélyes a trichina miatt. — Az első napokban egy falat sem csúszik le a torkodon a halálfélelemtől. A hasadra dühöngő bestiák leselkednek — amőbák képében. S ha egy sápadt, aszott emberrel találkozol, akinek depressziója és hasmenése van, máris tudod: amőbák kínozzák szegényt. Egyszóval le kell mondanőd minden finom nyers falatról, hogy ne fertőződj meg. Én viszont fatalista vagyok. Ugyan mi az ördögnek őrizgessem magam egy ostoba atombomba számára, ha ezeknek a hercig kis amőbáknak örömet szerezhetek? — kérdeztem magamtól és megettem mindent, ami jött. Még az apró húsdarabkákkal beszórt kukoricalepényt is, amit „tor- tillának” neveznek. A legnagyobb sikert nálam mégis a chili aratta. Ez a mexikóiak univerzál-fűszere. A paprikára hasonlít leginkább és enyhén csípős ize van. Rendkívül vitamindús és azt hiszem, éppen erejénél fogva tesz jó szolgálatot az amőbák elleni küzdelemben. Aki pedig nem osztozik velem ebben a fatalizmusban, arra az amerikaiak sorsa vár. Életemben nem láttam még szánalmasabb turistákat, mint ezek az „Aszepszis istennő imádói”. Másra sem tudnak gondolni, mint hogy a lábvízben nincsenek-e amőbák, s a zöldséget a konyhán megmosta-e a szakács hyper- mangános vízben is? Legtöbbjük lefogy az éhezéstől, vagy... a fertőző bélhuruttól. Mert ha az ördögöt a falra festik, az egy- szercsak megjelenik. (Folytatjuk.) Radnóti László
