Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-17 / 114. szám

1988. májas 17, péntek 5. oldal A jó lehet jobb is Qiapjéiitjes ritmusok Az örmény esztrád- dugott tajgai telepeken, Evek óta az elsők között emlegetik a dunavecsel Vi­rágzó Termelőszövetkezet­ben végzett kultúrmunkát nemcsak a járásban, hanem megyeszerte is. Ennek a vé­leménynek van is alapja: ebben a 330 tagot foglal­koztató közös gazdaságban sok olyan tapasztalatot sze­reztünk amelyet érdemes lenne hasznosítani más gazdaságoknak is. A Virágzó Tsz gazdasági eredményei és adottságai folytán a közös gazdaságok élvonalába tartozik. Az egy tagra jutó jövedelem tavaly 24 810 forint volt. Kovács János párttitkár — amikor ott jártunk — éppen a csanádpusztai ma­jorból érkezett. Bukósisak­ja alatt izzadt a homloka, de ragyogva közli az újsá­got: — Csanádpusztán is el­készült a művelődési terem, de nemcsak klubszobát rendeztünk be, hanem egy­úttal orvosi rendelőt. Bolt Is van a telepen. A klub­ban televízió, és a járási könyvtár letéti könyvtárt rendezett be. Minden évben fiatalabbak — A legutóbbi közgyűlés Idején tagságunk átlagos életkora 41 év volt. Immár ötödik esztendeje évente négy évet fiatalodik a tag­ság. Ez azt jelenti, hogy hozzánk szívesen jönnek a fiatalok dolgozni. Nemcsak a jó keresetet találják meg, hanem a művelődést és szó­rakozást is. Bár a tsz-központ egé­szen közel a község műve­lődési házáhóz, saját kul­túrtermet és klubszobát tartanak fenn, az előbbi 200, az utóbbi 50—60 sze­mélyes. Tavalyi kulturális alapjukból 350 kötet köny­vet vásároltak, a klubszobát ízlésesen berendezték. Ap­róság, de jellemző: a tsz valamennyi üzemegységé­ben van televízió, rádió és magnó. A kultúra összefügg a szociális helyzettel; a fi­atalok rokonszenvének a Virágzó Tsz iránt több — látszólag apróbb tény is oka. Nevezetesen: tavaly az évi keresetet kitevő 15 szá­zalékos nyereségrészesedé­sen kívül 300 ezer forint jutalmat osztottak ki év­közben, főként az aratás, gyümölcsszedés, szüret után. Nem kevés ezek kö­zött az ezer-ezerötszáz fo­rintos jutalom. 36 közérzettel könnyebb a munkai Sorolhatjuk tovább azo­kat az intézkedéseket, ame­lyek azt a célt szolgálják, hogy a tagságnak jó legyen a közérzete. Mert így sok, kai könnyebb a munka, biztatóbb az eredmény. Ebben a gazdaságban már a tsz-törvény életbelé­pése előtt táppénzt fizettek a beteg dolgozónak. Szü­letés, halálozás, házasság- kötés esetén komoly segít­séget kap minden dolgozó tag, de nem lebecsülendő az évi fizetett szabadság sem amelyet ugyancsak évekkel ezelőtt rendszeresítettek. Miben áll ez? Az előző év­ben becsülettel teljesített norma szerint egyéves tag­ság után 4 nap alapszabad­ság jár, ami két esztendőn- kint egy napot emelkedik, egészen 12 napig. Az idős tagok karácsony­ra és nagyobb ünnepek­re húst, bort és valami ajándékot kapnak ... Okosan gazdálkodni a százezerrel! A dunavecsei Virágzó Tsz nagy jelentőséget tu­lajdonít a kul túrmunká­nak. Ennek megfelelően a tsz-törvény életbelépése után hamarosan meg is alakították a kulturális bi­zottságot. Az idén százezer forint áll rendelkezésre kulturá­lis célokra. Nem kis ösz- szeg, ha okosan osztják be. Ml szerepel az idei tervben? Nos: 12 tsz-tag utazik a Szovjetunióba ta­nulmányútra — tapaszta­latcserére, mintegy 150-en nézik meg a Szegedi Sza­badtéri Játékokat. Könyv, tárfejlesztés, folyóirat-vá­sárlás és nem kevés ta­nulmányi ösztöndíj szere­pel a kiadások listáján. Három középiskolai, négy ipari és tizenkét mezőgaz­dasági szakmunkástanuló kap rendszeresen ösztön­díjat és tanulmányi se­gélyt. Szeptembertől két ösztöndíjas egyetemistájuk is lesz. Milyen a tsz kapcsolata a járási művelődési ház­zal? Erre Szepes Lajos, a kultúrház igazgatója ad felvilágosítást: — A Virágzó Tsz-szel nagyon jó a kapcsolatunk, bármikor fordulunk hozzá­juk, szívesen segítenek. Egy dolgot azonban el­mondanék. Tavaly szeret­tünk volna a Kecskeméti Katona József Színház szá­mára bérleti előadássoroza­tot szervezni. Sajnos, a kétszáz bérletest nem tud­tuk összehozni, a Virágzó Tsz sem társult be, mert már elfogyott náluk a kul­turális alap. Véleményem szerint az idén tervsze­rűbben kell gazdálkodni a százezerrel. Valóban: a százezer fo­rint sok pénz, de hamar elfogy. Nem lehetne a pénzt úgy elosztani, hogy olyanra is jusson, mint az imént említett színházi bérleti előadás? Balogh József A színházteremmel nem rendelkező Kiskunhalas gondjai — ha véglegesen nem is oldódnak meg — lényegesen enyhülnek, amennyiben szeptembertől a mozi termében tarthatják színházi előadásaikat a vendégszereplésre érkező társulatok. A városi tanács a közel­Csütörtökön befejeződött a Bajai Tanítóképző Inté­zetben az a háromnapos szakmai konferencia, ame­lyet a tanító- és óvónő­képző intézeti hallgatók ré­szére meghirdetett orszá­gos pályázat eredményének elbírálása alkalmából ren­dezett a Tankönyvkiadó Vállalat, a KISZ Központi Bizottsága és a Népműve­lési Intézet. A konferencián a pályá­zat három szakágának meg­felelően szekciók alakultak, amelyek a pedagógiai, mun­kásmozgalmi és népműve­lési témájú, díjnyertes dol­gozatokat vitatták meg. A zenekar nemrégiben ünne­pelte fennállásának 30. év­fordulóját. A Szovjetunió­ban az elsőik között alakult meg ez a nemzeti együttes, amelynek élén 20 évig állt Artemij Ajvazjan, a neves zeneszerző. Amikor 1956- ban nyugdíjba vonult, az együttes vezetését a tehet­séges fiatal zeneszerzőre, Konsztantyin Orbeljanra bízta. Orbeljan új dallamokat, modem ritmusokat hozott. A zenekar új színekkel gazdagodott, bátrabban élt a modem dzsessz eredmé­nyeivel, és a dzsessz érde­kesen ötvöződött az örmény népzenével. Űj énekesek is jöttek és számaikat a köz­társaság legismertebb zene­szerzői írták. Az együttes vendégsze­replései során egyforma lelkesedéssel játszott a na­gyon igényes és értő lanín- grádi közönség előtt, az el­múltban 80 ezer forintot adott a művelődésügyi osz­tálynak, hogy abból a mo­ziterem öltözőit és a belső világítást rendbehozassa. A munkálatok hamarosan el­kezdődnek és a színházi szezon kezdetére a négy- százötven személyes terem alkalmas lesz színházi elő­adások tartására. bírálóbizottságok megálla­pították, hogy az idei pá­lyázatra beérkezett nagy­számú pályamunka Jelentős része a hallgatók komoly felkészültségéről tett tanú­ságot. A díjnyertes pálya­munkák legjobbjait a Tan­könyvkiadó publikálja. A csütörtöki záróünnep­ségen Nagy Miklósné, a Művelődésügyi Miniszté­rium pedagógusképző osz­tályának főelőadója kiosz­totta a pályadíjakat A munkásmozgalmi témájú kategóriában első díjat nyert Novák József, a Szombathelyi Tanítóképző Intézet hallgatója. A peda­vagy éppen Örményország hegyi falvaiban. * ... Szilveszteri bál volt az egyik legnagyobb jereváni üzem klubjában. Egy fiatal munkás énekelte amatőregyüttes kíséretével Amo Babadzsanján „Hív a tenger” című dalát. Szerep­lése után megkérdezték, hol tanult meg olyan jól éne­kelni. — Edgár Karapetjantól, az örmény esztrádegyüttes szólistájától — hangzott azonnal a válasz. — Egyet­len koncertjét se mulasz­tom el. Hallgatom és tanu­lok tőle. Edgar Kairapetjan rend­kívül népszerű Örményor­szágban. Ö maga sokszor azzal tréfálkozik, hogy már születése pillanatában éne­kelt Az együttes másik, leg­alább ilyen kedvelt szólis­tája, Ovanesz Grigorjan. Grígorjan Egyiptom forró ege alatt nőtt fel. Ügy tűn­hetnék, hogy az égbolt min­denütt egyforma, éppúgy, mint a napfény. A szülő­föld mégis mindenek kö­zött a legkedvesebb, s az énekes 1947-ben tért haza ősei földjére. Emészt Barszegjan Szov- jet-örményországban szü­letett. Kisfiúként órákig ült az olcsó vezetékes rádió hangszórója mellett, hall­gatta a zenét. Valahányszor az örmény esztrádegyüttes góglai tárgyú kategóriában két első dijat adtak ki: Sárréti Istvánnak, a Jász­berényi Tanítóképző Inté­zet hallgatójának és Virág Editnek, az Esztergomi Ta­nítóképző Intézet hallgató­jának. Népművelési tárgyú kategóriában Tóth Júlia budapesti és Hegedűs Anna debreceni tanítóképző in­tézeti hallgató kapott élső díjat. Kiadtak még hat máso­dik és tíz harmadik díjat. A háromnapos konferen­cia Hegedűs András, az in­tézet igazgatójának zársza­vával ért véget. fellépését hallgatta, velük dúdolta, fütyülte legkedve­sebb dalait. Két szenvedé­lye volt, az éneklés és a festészet. A képzőművésze­ti főiskolán, festészeti sza­kon végzett, mégis hivatá­sos énekes lett belőle. Még­pedig jó énekes, a közön­ség kedvence. Rendkívül melegen fo­gadják mindig az együttes női szólistáját, Tina Ajdin- jant, aki rendkívül kifeje­zően tolmácsolja a dalok hangulatát. Legnépszerűbb számai között van Arno Babadzsanján „A csodála­tos hajó” és Alekszandra Pahmutova „Gyöngédség” című dala. Az örmény esztrádegyüt­tes egyik csillaga Robert Eolosjan, dobos, aki az együttes megalakításától, 30 éve tagja a zenekarnak. S amikor a pódiumon — ma is, mint minden alka­lommal — kígyóinak a ref­lektorok, s Eolosjanra össz­pontosul fényük, megszó­lal a virtuóz dobszóló — a terem visszafojtott lélegzet­tel hallgat, hogy azután elemi erővel robbanjon ki a tapsvihar. Szergej Aglicjan puzon- művész egyik népszerű száma: Orbeljan „Puzon- szólója”, amelyet mindig szívesen fogad a közönség. A fiatal művész szívesen tűzi műsorára Stan Kenton, Glen Miller, George Gersh­win amerikai szerzők alko­tásait. Kedvencei közé tar­tozik Bach, Händel, Beetho­ven, Prokofjev, Stravinsz- kij, Sosztakovics, Bartók és Bernstein muzsikája. * ...Kinyúlnak a ref­lektorok fénykévéi a szín­padon, ahol 18 egyforma öltönybe öltözött muzsikus foglal helyet. A zene szét­árad a teremben ... Egy­mást követik a zenekari és a vokális számok ... A modem dzsessz-techni- ka és stílus lehetőségeinek maximális kihasználása mellett az együttes meg­őrizte sajátosságait és sa­játos örmény dzsesszt te­remtett — ez a legfőbb ér­dekessége. Az együttes az örmény kulturális napok alkalmá­ból Magyarországon ven­dégszerepei. E. Gabuzova (Centropress—APN) Színház a moziban Eredményes szakmai konferencia Gitárok, szajhák, koszorúk tözött levelekkel színes Mexicóban egy különös szállodában laktam, amely a központban állt, közvet­lenül az Alaimedánál, ahol az amerikai turisták szá­mára nagy és drága luxus­hotelek épültek —, csak ép­pen a tér másik oldalán. Itt kezdődik a „köz-negyed? — hogy enyhén fejezzem ki magam, vagy mégis inkább nevén nevezve: a tolvajok, utcalányok és sírkoszorúk negyede. Két öreg barokk temp­lom kusza tornya emelke­dik a keskeny tér fölé, amelyen nap mint nap a legcsodálatosabb színjáték zajlik. Rózsa, szegfű, li­liom és Mexikó gazdag földjének még számtalan virága fonódik össze ezüs­szimfónlává — a halottak­nak. Reggel még egész he­gyek tornyosulnak Itt diszk­rét csokrokból, koszorúkból, de estére alig látni pár szál virágot, amely nem talált vevőre. A sirkoszorúk mögött pe­dig az örömtanya bejáratá­nál — amelyet büszkén Vi­rág szállónak neveznek — lányok ülnek és süttetik a nappal sivár testüket. „Ven, bonito” — gyere, drágám! — hivogatnak, ha elhaladsz előttük. A nap bármely órájában megtalá­lod őket: a szerelem nem szorul vissza az éjszakába. Az utcára számtalan kocs­ma számyszerű rövid len­gőajtaja nyílik, amelyeken a vadnyugati filmek sebe­sült hőse szokott be támo­lyogni. A dzsessz-orgonák túlhangos zenéje árad ki sűrű füst kíséretében az ut­cára. Egész Mexikóban, ahová csak behatolt a civi­lizáció, követnek, sőt üldöz­nek ugyanazok a dalok, ugyanazok az énekesek. S ha a rendőrjárőr néha he­téved ezekbe a lebujókba, azonnal elnémul a beszéd a „bár” nagykalapos ven­dégei között, és olyan an­gyali ártatlan mosollyal néznek egymásra, mint egy társaságban, ahol az éppen szapult távollevő váratla­nul be toppon. A rendőrség azonban az itt kiagyalt gaz­tettek legtöbbjének, külö­nösen az észak-amerikai határon át folyó kábítószer­kereskedelemnek, aktív ré­szese. Hamisítatlan Koldus­opera ez! A szálló, ahol laktam, csaknem új, modern, a szo­bákban fürdővel és telefon­nal. Éjjel zöld és piros neonfények játszottak a ta­karómon. A hírhedt kör­nyék ellenére egészen tisz­tességes hotel ez. Törzsven­dégei az egyik közeli revű artistái. A portásfülke égjük sarkában mér hetek óta ott állt egy fűrész, amely egy mágusé volt, aki ezzel a porondon nőket vágott ketté. Szabályszerű körfű­részlap volt, s azért hagy­ta ott zálogba a „művész úr”, mert nem tudta kifi­zetni a számlát. A szálló tulajdonosa naphosszat ott ült páholyában, nudista la­pot forgatott egykedvűen, mint valami rovartani ké­zikönyvet. Mandulaszerű indián szemében nyoma sem volt az indulatoknak. Éppúgy, mint az autóbusz utasainak, amikor a mel­lettem lelőtt férfi halál­tusáját nézték. Halál és sze­relem a világ legtermésze­tesebb dolgai. Minek hát felizgatni magunkat velük? Hogy hogyan érvényesül ez a filozófia a koszorúk között a gyakorlatban, azt volt szerencsém megfigyel­hetni: A férfi az utca egyik oldalán, a lány a másikon. Mint a krokodil, némán néz át a férfi a túlpartra, aztán hirtelen, gépiesen átmegy a másik oldalra, szó nélkül karonragadja a lányt és vonszolja magával, mintha fel akarná falni... Egyik éjjel felébredtem, s nem akartam hinni a fü­lemnek, zene hallatszott fel az utoároL Hajnali háromkor! Az ablakhoz seittem. Négy fia­talember állt az utcán, fe­jükön, ha lehet, még ha­talmasabb karimájú kalap, mint amilyet a többi mexi­kói hord. Öltözetük pedig, a gazdagon hímzett mel­lény, rögtön elárulta: hiva­tásos zenészeik. Ott úgy hívják őket, hogy „Maria- chik”. Maga a céh régi, csupán a neve új: — Ami­kor a francják a múlt szá­zad közepén Habsburg Miksát ültették a mexi­kóiak nyakára, a lakodal­makon ezekkel a zenészék- kél muzsdkáltattak. Az ide­gen „mariage” (esküvő) szóból rájuk maradt a név. Az egyikük gitározott, a másik furulyázott, a töb­biek pedig egy fájdalmas szerelmi dalt énekeltek az ablakom alatt. Becsuktam a szemem. Férfihangok ezek még egyáltalán? Ma­gasan és lágyan lebegők, s tiszták, mintha női to­rokból törtek volna elő. Aztán hirtelen elhallgattak, hogy maguk is élvezhessék gyönyörű tremolójuk el­toló visszhangját. Ügy tűnt, hogy valahol már hallottam ilyet. Igen, persze. Ilyen álmodozón leng a flamenco dala az andalúziai dombok fölött, a fado Portugália kikötői­ben és Afrikában az arab, világos hangú „Minnesán- gerek” tarkából. A közép­kor öröksége ez Mexikóban is. Sajátos világ: hüllő­erotika és lovagi érzelmes- ség...! A lélek fesztávja végtelen. „Szerelem nélkül nem élet az élet” — éne­kelték. Alattam kinyílt egy ablak. Egy lány dugta ki a fejecskéjét. „Köszönöm” — mondta dallamosan. „Még egyszer, ha lehet, kérem”... Az ördög vigye el! —: gondoltam. — így megy ez majd reggelig?! _ Hol a rendőrség? Hiszen ez csendháboritás! — De rög­tön elhessegettem a gondo­latot, amely egy civilizált világ barbárságából szár­mazott. Nyitva hagytam az ablakot, hanyatt feküdtem az ágyon és hallgattam ezeket a lágy, nőies és megnyerő dalokat. (Folytatjuk) Radnóti László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents