Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-16 / 113. szám
1. oldal Í968. május 16, csütörtök r ... —— Üdvözöljük a Magyar Hírlapot! ÜJ LAP kerül május 16- tól reggelente a magyar újságolvasóhoz, a Magyar Hírlap. Nem csupán a sajtó dolgozói tekintenek nagy várakozással az új orgánum megjelenése elé, hanem az olvasók is, mert ezt a hazai hírközlés, a tájékoztatás, a lakosság felvilágosítása fejlődésének tekintik. Ez lesz az egyetlen újság Magyarországon, amely minden nap megjelenik. A Magyar Hírlap szerkesztőségének elképzeléseit meg is illeti a különleges figyelem, mert a lap igen széles körűen kíván eleget tenni a mai olvasók igényeinek. Nagy gondot fordít tehát a Magyar Hírlap a külpolitikai kérdésekre, mind úgy, hogy az olvasó látókörét tágítva, eligazít a nemzetközi élet sokszor bonyolult problémáiban, mind úgy, hogy megvilágítja a Magyar Népköztársaság helyét, szerepét, jelentőségét, törekvéseit a mai politikai világban. Hasonló törekvést jelez majd a lap belpolitikai része is, hogy ennek révén még szorosabbá váljék a kapcsolat az ország vezetése és a közvélemény között, mert ez felbecsülhetetlen érték az erők összefogására, az új nagy feladatok megoldására. A Magyar Hírlap mutatványszámaiból tűnt ki az is, hogy gazdag kulturális rovatot kíván adni, sok irodalmat, közölni a magyar irodalom klasz- szikusainak és a ma élő reprezentánsainak műveit, számon tartani a művészeti ágak jelentős alkotásait, törekvéseit, ablakot nyitni a világ tudományos életére. A kultúra eszközeivel nemzeti egység erősödését, a hazafias érzés elmélyülését, a testvéri országokkal, s általában a földkerekség minden haladó emberével való együttműködést. Minthogy a Magyar Hírlap minden nap megjelenik, talán mondanunk sem kell, hogy a sport is nagy szerepet kap. ÜDVÖZÖLJÜK a Magyar Hírlap megjelenését! Üdvözöljük a lap szerkesztőit és munkatársait. Kívánjuk, hogy érjék el nemes céljaikat, s színvonalas munkával, sokszínűén, a modern sajtó eszközeinek latbave- tésével járuljanak hozzá a magyar újságolvasótábor szélesedéséhez, a politikai érdeklődés és közgondolkodás fejlesztéséhez. K. S. O rszágos Ivasómozgalom Országos olvasómozgalom kibontakoztatására vállalkozott a Magyar írók Szövetsége. A toll mesterei elhatározták, hogy — a társadalmi és tömegszervezetekkel együtt — évekre, sőt évtizedekre szóló programmal akciót kezdeményeznek, amelynek zászlajára a „Legyünk olvasó ország” jelszót írják. A vállalkozással — az eszmét, s formáit illetően —: Kodály Zoltán nyomdokaiba lépnek. Kodály az „éneklő országért” mozgalmat indította meg és vitte ma már nemzetközi hírű sikerre a zenekultúra ügyét. Indíttatásul a mozgalom gondolatához egy több éve tartó olvasás-szociológiai országos felmérés szolgál, amelynek során kitűnt, hogy a lakosságnak 55—60 százaléka egyáltalán nem, 15—20 százaléka csak időnként, alkalomszerűen tölti idejét olvasással. Az ország 3246 települése között ezer olyan községet találtak, ahol lakosonként három forintnál többet nem költöttek évente könyvekre, gyakorlatilag csak tankönyveket vásároltak. A „fehér foltok” mihamarabbi zsugorítása, majd felszámolása lesz a célja az írószövetség nagyszabású akciójának, amelyből részt vállal a Hazafis Népfront, a SZÖVOSZ, közreműködnek a nőtanácsok, a falusi könyvtárak, az üzemi terjesztők. A KlSZ-szerveze- tek, a TIT megyei, helyi csoportjai, a kiadói propaganda, a Rádió, a Televízió is sokat tehet a nemes célú mozgalom sikeréért. Ni foglalkoztat egy Nem terhelem agyon az olvasót számokkal. Csupán ennyit: a megye olvasottsági átlaga 20,1 százalék, vagyis: 1000 lakos közül 201 a beiratkozott olvasó a könyvtárakban. (Tehát a szakszervezeti és vállalati könyvtárakat nem számítva.) Kalocsán tavaly 24,3 százalék volt az átlag. A legmagasabb az öt város közül. A könyvtár igazgatójától, Németh Gábortól most mégsem azt kérdezem: hogyan érték el? Egyrészt, mert ez még nem, vagy nemcsak az ő érdeme. Tavaly került Kalocsára, s a könyvtár már elődje, dr. Nyitrai Lajos idejében a legjobb volt a városiak között. Másrészt pedig azért nem kérdezem, mert érdekesebb beszélgetésbe bonyolódunk. Néha többet árul el az emberről és munkájáról az, hogy min töpreng, mint bármilyen részletes beszámoló. — Azt itt látom — mondja — hogy mit olvasnak az emberek... De mit vesznek? Amit nálunk azután már nem keresnek... Érdemes volna beülni egy könyvesboltba. Legalább egy hónapra. És jegyezni, hogy kik mit vesznek... Sokféle felmérést végeztek már a művelődésről. Ilyet még nem. — Egy hónap kevés — mondom. — Nyáron például sokan szabadságon vannak. — Igen, kevés. De meg lehetne ismételni különböző évszakokban. — A könyvtárosok ráérnének? — Nem, erre igazán nincs lehetőségünk. A könyvkereskedőkre nem bízhatják, biztosan nem vállalnák ezt a többletet. Talán néhány lelkes főiskolás. — De mi haszna volna ebből a könyvtáraknak? — Egyre árnyaltabban kell dolgoznunk.'.'. Jobban meg kell ismernünk az igényeket. Akiket az eddigi propagandával elérhettünk, azok már olvasók. Tartaléknak már inkább csak az ifjúság számít — De vajon hihetjük-e, hogy egyforma a könyvgyűjtők és a könyvtárta- gok igénye? Meglehet, hogy a könyvtárban ugyanaz kell, mint amiből legtöbbet vesznek az emberek, de az is lehet, hogy itt éppen azt keresik, amire már nem tudnak áldozni. — Természetesen. Ezt is ki kell deríteni. Mondtam, hogy árnyaltabban kell dolgozni. Nem elégedhetünk meg felületes következtetésekkel. Azután egy korábbi búvárkodásának eredményét említi. Még amikor Duna- vecsén dolgozott, megnézte, hogy 'mint alakultak a könyvvásárlások, öt év alatt a járás könyvtárai 700 ezer forint értékű könyvvel gyarapodtak. De míg az első évben 110 ezer forintot adtak a tanácsok könyvtárfejlesztésre, az utolsó évben már 230 ezret Ugyanennyi idő alatt 3,2 millió forint volt a földművesszövetkezeti könyvesboltok forgalma a járásban (tankönyv nélkül.) Sokszorosa az előbbinek, de lassúbb volt az emelkedés. Évi 500-ról 700 ezer forintra. — A közkönyvtárak hely- lyel-közzel már el vannak látva. Vagy el lesznek, ha a támogatás ilyen ütemben növekszik. Többet kell áldozni viszont a könyvtárak küllemére, kényelmére, berendezésére. Éppen Kalocsa jó példa erre. A megye legszebb könyvtára, ahova sokan szívesen beülnek olvasni. Másutt el kell vinni a könyvet, mert a könyvtár szűk és kényelmetlen. M. L. 'StfdwSwldX Mexico City Kevés olyan város van a világon, amelyben * ennyire átérződne a kő_ vas- és üvegrengetegen a modem élet érverése. Talán az északi szomszédtól származik az a feltörekvő nyugtalanság? Néhány kilométerre a belvárostól már különös, archaikus világ kezdődi — az Indián parasztoké, akik ennek az országnak arcot és lelket adnak. Mexico City — legalábbis egyelőre —, a modern civilizációnak csak egy szigete egy olyan miliőben, amelyhez vajmi kevés köze van. Nem hiszem, hogy a Földön bárhol is ilyen feltűnően botlanának egymásba a kontrasztok; a Juarez-sugárúton egyszerű, ponchoba öltözött parasztok laposra nyomják orrukat a kirakat üvegén, amely mögött a legújabb tv-ké- szülékek csendélete hívogat. Jellegzetes, kicsit kacsázó járásukkal kószálnak a toronyházak között — ahol az irodákban milliárdos tételeket zümmögnek a számológépek —, s közben arra gondolnak, hogy mit cseréljenek majd a következő piacon a maguk- formáfta cserepekért. A szemlélődő, aki hangulatát a statisztikához igazítja. megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy a 25 millió mexikói polgár több mint egyharmadának egyetlen pár cipője sincs, s hogy a 12 millió gyerek közül hatmillió éhezik, és közülük egymilliót az éhhalál fenyegeti. Csali csóválja a fejét a kedves idegen látogató, ha megtudja, hogy a városban, ahol ötszáz dollármilliomos lakik, másfél millióan, tehát a fél város embertelen viskókban tengődik, s hogy Ixtalcóban, az egyik elővárosban a gyerekek fele még az első születésnapját sem éri meg. De a felháborodás nem vezet a problémák gyökeréhez: a társadalom felső és alsó rétegeit évszázados szakadék választja el egymástól. Hogy Mexikó a külföldi tőke Eldorádójává vált, nemcsak a liberális gazdasági és kereskedelmi politikának, valamint jó, stabil pénzének köszönhető, hanem sokkal inkább földrajzi helyzetének. A nagy amerikai társaságok leányvállalatai gombamódra nőttek ki a földből, mindenekelőtt autó- és gumigyárak létesültejk, de a Coca-Cola és a Pepsi-Cola reklám is elkísér a legkisebb söntésbe is. Megerősödtek a hazai kapitalisták és egyre inkább visszaszorították külföldi versenytársaikat. Törvény kényszeríti a vállalkozókat, hogy az új üzemek munkásainak legalább egyötödét helyi erőkből toborozzák. Ez az intézkedés, ha nem is oldja meg a gondokat, de enyhít az őslakosság súlyos helyzetén. És ami új ebben a társadalomban: a nincstelenek és pénzmágnások között lassacskán kialakult egy középosztály. A negyvenes években megindult szédítő ütemű iparosodás Cardenas elnök nevéhez fűződik, aki „forradalmi” zászlaja alatt egész sor demokratikus rendeletet hozott és foganatosított, de a valóságban azért semmi köze sem volt a forrádalomhoz. Szinte el sem képzelhető Latin-Ame- rikában, hogy egy párt, amely igényt tart arra, hogy komolyan vegyék, ne tüntesse fel nevében az „R” betűt — a revolution szóból —, s ne hirdesse ugyanazt a forradalmat programJó ntulatásí, 68 í Az utóbbi években egyre többet hallunk a magyar rajzfilmek, rövidfilmek sikereiről. Csak hallunk, mert a filmeket megnézni a nemzetközi fesztiválok közönségén, és részben a budapesti mozilátogatókon kívül, nemigen van módja másnak. Semmiképpen sem jó ez így. Régen elképzelhetetlen volt mozielőadás rajzfilm, trükkfilm nélkül. Nagy kár, hogy a műsoridővel való takarékoskodás és a mérhetetlenül unalmas, szerintem céljukat tekintve is eredménytelen reklámfilmek burjánzása elfeledtette ezt az üdítő, szórakoztató hagyományt. A panaszt voltaképpen egy örömhír váltotta ki. „Jó mulatóst 68!” címmel a nagyobb vidéki városokba is eljutott a Pannónia Filmstúdió egyórás ani- ■ mációs filmösszeállítása. újabb adag derűs mosoly, hol szelíd irónia, hol „fekete humor”, hol csúfon - dános jókedv rejtőzik az Gusztáv szorongatott helyzetben. (Üjabban összefoglalóan animációnak nevezik a rajz-, a báb- és a trükk- filmet. annál is inkább, mivel ezek az eljárások egy filmen belül is gyakran keverednek.) A hét kisfilm közül elsőként a most Balázs Bé- la-díjjal kitüntetett Dar- gay Attila ötlet játékát kell megemlítenünk. Variációk egy sárkányra: A rabló sárkányt legyőző és a szépséges királylány kezét elnyerő rettenthetetlen lovag klasszikus mesefordulatát formálja napjaink képére a régi szereplőkkel. Derűs mosolya mögött hol jában is. Azonban ez csak formaság, amely legtöbb, szőr ígéret marad. Mindig is így volt. Mexikó története erre bőven szolgáltat bizonyítékot. A függetlenségi harc, amelynek viharmadara Padre Hidalgo volt, a rés. taurációba torkollott: a századfordulón — Diaz korában kihúzták az indió lába alól a földet; Aleman elnök alatt eddig soha nem. látott korrupció honosodott meg Mexikóban. S hogy kik lettek a nyertesek? — Menj el a Poseo de la Reformara, ahol a generálisok ragyogó, az éhező nép pénzén épített palotái állnak. S ha elvetődsz Acapulcóba, a mondén parti fürdőn biztosan találsz jó néhányat a vezető „politikusok” közül, akik itt lebzselnek filmsztár barátaikkal és barátnőikkel. Mexico City: sportolók, régészek, cipőtisztítók, milliomosok dallamos, szépnevű álma. Gazdag ez a város — szegény ez az ország (Folytatjuk.) Radnóti László Az elefánt és az egérke. önmagában is hét részre osztott rajzfilmben. De minden poénja, minden grafikai és filmötlete szellemes; modern és mindegyik célba talál. — Bizony. befellegzett a hősi pózoknak — tűnődik egy csöppet sem bánkódva. — A mi királylányaink nem ritkán sárkányok, a sárkányainknak nagyobb a füstje, mint a lángja, lovagjaink pedig inkább csak lovagiasak, ha ugyan azok, de úgy kell nekik. Minden parányában élvezetes Nepp József tanmeséje ie, a Ne ingereld az egeret! A kissé bamba, de rokonszenves elefánt ádáz küzdelme pimasz, legyőzhetetlen ellenfelével, az egérkévéi, nem Is any- nyira mondanivalója, mint inkább kifogyhatatlanul patakzó rajzvirtuozitása és a játék örömébe teljes szívvel belefeledkező hangütése miatt érdemelne bővebb méltatást. Ugyancsak Nepp József az írója de Foky Ottó a rendezője a Bizonyos jóslatoknak, amely a báb- és trükkfilm keveréke. Humánus emelkedettséggel, bölcs mosollyal kacagja ki, és inti le az emberiség pusztulásáról huhogó kicsinyes próféciákat. Elhisz- szük a szerzőknek, hogy minden ilyen jóslat csak kishitűségből táplálkozhat, annyira meggyőző eszközökkel fejezik ki a maguk tiszta hitét. Kovásznál György, aki leginkább képzőművész hazai rajzfilmeseink közül, korábbi színvonalát most nem érte el Hamlet-kivo- natával. Grafikai tehetsége, stílusismerete lenyűgöző ugyan, de ha már ilyen nagy feladatra vállalkozott — drámát adni néhány perc alatt — nem lett volna szabad beérnie részletek kiragadásával. Vajda Béla Nyelvleckéje témájánál. látványalkotásánál fogva is megragadó, de inkább csak külön-külön: a kettő nincs eléggé összhangban. Jankovich Marcell újabb Gusztáv-törté- nete nem cáfol rá jóemlékezetű rajzfilm-ismerősünk hírnevére. Szabó Sípos Tamás montázsalkotásáról, a Vajúdó fiatalról nem azért szól külön bekezdés, mintha a szerző őszinte felháboro- rodottságához méltó lenne szellemessége is, hanem mert a filmnek megyei vonatkozása van. Kitűnő operatőr-munkáját egy Kecskemétről nemrég elkerült fiatalember, Bacsó Zoltán végezte. Végül mégeeyszer: Sok művészi rövidfilmet szeretnénk látni a mozik kísérőműsorában ! Szabó János
