Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

Á gyermek túlterheléséről Egy osztályfőnöki óra tapasztalatai Zaj és idegrendszer Tettkarcsúahnak - moletleknek A teltkarcsúak is öltöz­ködhetnek divatosan. A jelenlegi divat ugyanis minden alkatnak kedvez, mert sokféle a divatos, fő­leg a laza karcsúsítású forma. A kabátok, a kosz­tümök és a ruhák vonala is az egyenes és a trapéz forma között váltakozik, s ezek a még kifejezetten moletteknek is alkalmasak. A ruhák vonala, amely olyan lazasággal veszi kö­rül a testet, hogy körülöt­te szinte körben forgatha­tó. azért is előnyös, mert a túltelt formákat inkáb sejteti, s az esetleges aránytalanságokat sem jut­tatja érvényre. A v-alakú fazonos nyakkivágások, a hosszanti vágásvonalak, vagy a mellvonaltól kiin­duló szabás jól osztja a test arányait, kellemesen karcsúsító jellegük van. A ruha és a szoknyahosszak a testalkattól, s természe­tesen a lábformától füg­gően térdig, vagy valami­vel fölötte, vagy alatta 1—2 centivél érhetnek. A molettebbek öltözkö­déséhez is felhasználható minden divatos alapanyag; kivéve az erős nagykoc­kás, a széles csíkos és az óriás mintájú anyagokat. A rusztikus kötésű és szö­vésű minták közül a véko­nyabbak hordhatók. Né­hány csinos, szemléltető divatos modell a számukra. Szülői értekezleteken, családlátogatásokon is gyakori beszédtéma a gyermekek túlterhelése. A sok tanulnivaló, a kü­lönórák miatt estére fá­radtak a gyerekek, s nem egyszer reggel is fáradtan ébrednek — halljuk a szü­lők panaszéit. A szülők és a pedagógusok együttes munkájára van szükség, hogy a tanulók túlterhe­lését csökkentsük, ezzel munkabírásukat javítsuk. De feltételként ide sorol­nám mindjárt a tanulásra, a különórákra fordított idő mellett (ezek gyerme­kenként természetesen változóak) az alvást, a táplálkozást, és a friss le­vegőt. Tv-nézés — túlzásokkal Az osztályomban egy osztályfőnöki órán fel­mérést végeztem. A 12 éves gyerekek öt kérdésre válaszoltak, név nélkül, őszintén. Tudni kell, hogy ebben a korban általában 9 óra alvás szükséges a fejlődő szervezet számá­ra. A 28 tanulóból 15-en vallották azt, hogy 9 óra körül fekszenek le — ami helyes; 8 tanuló 10 órát, 5 pedig 11 órát jelölt meg a lefekvés idejéül. Ezek a gyermekek tehát 7,5—8 óránál többet nem pihen­hetnek. Kíváncsi voltam a késői lefekvés okára. Erre a kö­vetkező feleleteket kap­tam. Osztályomban 16 családnál van televízió. A készüléket 9 helyen abban a szobában helyezték el, ahol a család, illetve a gyermekek alszanak. Eb­ből már világosan követ­kezik, hogy tanítványaim ezeken a helyeken, a tv- ben minden műsort meg­néznek, s mivel a tv 10 és 11 óra között búcsúzik né­zőitől, a gyerekek is csak utána térnek nyugovóra. Arra a kérdésemre, hogy a szülők engedélyezik-e számukra a 14 éven felüli műsorok megtekintését? — 4 tanuló nemmel, a többi igennel válaszolt. Nem akarom a tv szere­pét lebecsülni a család­ban, hiszen mi pedagógu­sok is élünk a tv adta lehetőségekkel, de az élet­kori sajátosságokról soha sem szabad megfeledkezni a szülőknek sem. Nemcsak pedagógiai szempontból helytelen egyes műsorok megtekintése a gyermekek számára, nemcsak az al­vás ideje lesz rövidebb, hanem a pihenésük sem lesz teljes értékű, ha pél­dául egy bűnügyi film után felcsigázva, izgatot­tan térnek nyugovóra. Nem csoda azután, ha ezek a gyerekek másnap fáradtan, álmosan jönnek iskolába. Ezen a téren is, mint minden más szokás kialakításánál, a követke­zetesség a legfontosabb a szülők részéről. „Elbliccelt“ reggeli Arra a kérdésemre, hogy — szoktál-e reggelizni és mit? — szintén nem kap­tam egyértelműen meg­nyugtató válaszokat, noha a tanulók többsége Válto­zatos, tápláló reggelit fo­gyaszt. Csupán ketten ír­ták azt, hogy egyáltalán nem szoktak reggelizni, de többen írták azt, hogy csupán egy csésze teát. tejet, vagy kávét hajtanak fel futva, üresen, vagy egy pár falat hozzávaló­val. Sajnos, az elég gya­kori rossz szokása sok gyermeknek, hogy a reg­gelit úgyszólván „elblic­celi”. Pedig a munkához szükséges energiát a táp­lálkozásból nyerjük. S ha éppen a napi munkához készülődve a bőséges reg­gelit, vagy a gyengébb reggelit pótló bőséges uzsonnát nem kapják meg a gyermekek, nem csoda, ha délfelé már lankad az SONKÁS KOCKA. A kifött tésztát forró zsírba tesszük, 15 dkg apróra vágott sonkát rá­szórunk, néhány kanál tejföl­lel összekeverjük, borsozzuk, forrón tálaljuk. TEJFÖLÖS SÓSKA. 1 kg sóska, 4 dkg zsír 6 dkg liszt, cukor, 3 del tejföl. A meg­tisztított sóskát bő vízben többször megmossuk, szitán erejük és figyelmük. Az éhségtől legyengülve, kor- gó gyomorral, alig várják már a tanítás végét. Ha­zaérve, kimerültén, fárad­tan rogynak le az ebéd mellé és alig győznek fal­ni. Ez a táplálkozási rit­mus egyébként is egész­ségtelen. S bizony gyakran csak a szülői szigor vál­toztathat rajta, hogy ne így legyen. Több mozgást! Igen változó volt a „mennyit vagy friss leve­gőn?” — kérdésre adott válasz is. Ez falusi gyer­mekeknél természetesen másként alakul, mint a városiaknál; nálam — sajnos — 18-an írták: annyit, amennyit az isko­lába jövök és megyek. A gyermekeknek pedig en­nél jóval több mozgásra, tiszta, szabad levegőre van szükségük. S egész­ségük érdekében ezt biz­tosítani is kell. Azt hiszem, sok szülőt elgondolkoztatnak ezek a válaszok, amelyek azt bi­zonyítják, hogy nem lehet csupán a tanulásból ere­dő túlterhelés rovására ír­ni a gyermekek sokat em­legetett fáradtságát. A szülőkön is múlik, hogy helyes, egészséges életrend kialakításával — s erre bizony most az év végi nagy hajrá előtt különö­sen nagy szükség van — segítsék gyermekeik tanu­lását. egészséges pihené­sét, fejlődését, ami vala­mennyiünknek közös cél­A tél rendszerint ,,elöregíti’* a különben igénytelen, hálás ámpolnás szobanövényeinket, amelynek egyik legismertebb képviselője a Brazíliából szár­mazó Pletyka (Tradescantia). Népi nevét valószínűleg tulaj­donságairól kapta: gyorsan növő, terebélyesedő és egész éven át dugványozással sza­porítható. Zöldlevelű változa­ta mellett többféle színes és tarkán csíkozott levelű válto­zata is elterjedt. A hajtásvégek eldugványo- zásával fiatalíthatjuk meg a télen felkopaszodott növénye­ket is. A 6—10 centis dugvá­nyokból általában 8—12-t (na­gyobb cserepekbe többet) ül­tessünk egy-egy cserépbe, tápdús, humuszos földbe, úgy, hogy a hosszabb szálak hát­ra, a rövidebbek előre kerül­jenek. Szobahőmérsékleten, rendszeresen öntözve (meg­gyökeresedve is kedveli a sok vizet), hamarosan muta­tós, szép növény lesz belőle. Ampolnaszerűen lecsüngő haj­lecsurgatjuk. A hagymát zsír­ban megpirítjuk, hozzáadjuk a sóskát és fedő alatt puhá­ra pároljuk. Ezután ráöntjük a liszttel összekevert tejfölt és negyed óráig főzzük. Ha túl sűrű, csontlével vagy víz­zel felengedjük. Szitán áttör­jük, újból felfőzzük és cu­korral ízesítjük. Tálalás előtt habverővel simára keverjük. A Time című amerikai újságban jelent meg a hír: egy japán egyetemis­ta nem tudta tovább el­viselni a tanulószoba kö­zelében szüntelenül mű­ködő gőzkalapács idegölő zaját, kirohant az építke­zéshez és rá tette a fejét arra a cölöpre, amelyet a kalapács a földbe suly­kolt. Sikerült elérnie, hogy egy időre megszűnjék a tébolyító lárma. Az ember idegrendsze­re csak nehezen tudja el­viselni a zajt. Az a fonák helyzet alakult ki, hogy a zaj, amely oly gyakran hoz ki bennünket a sod­runkból, csupa hasznos, nélkülözhetetlen géptől származik; a közúti és légi járművek, a közönséges és tranzisztoros rádiók, a háztartási gépek, a gőzka­lapácsok, mind-mind az embert szolgálják. A zajok testileg és pszi­chikailag hatnak ránk, Testi hatás például az, amikor egy nagyobb dör­renés után az ember át­menetileg megsüketül, s ha valaki huzamosabb időn keresztül erős zajt kénytelen elviselni, végleg elveszítheti hallását. A hangerőssség mértékét a telefon feltalálójáról, Beli­ről, beinek (B) nevezték el. A gyakorlatban ennek rendszerint a tizedét, a decibelt (dB) használják: ez pontosan a legkisebb hangerősség-különbség, amit az emberi fül még érzékelni képes. A 20 dB felel meg a szélben moz­gó falevelek zizegésének, körülbelül 50 dB egy nyu­godt vendéglő átlagos zö­rejszintjének, 70 dB az élénk utcai forgalomnak, fásaival polcra, vagy falra erősített cseréptartóba helyez­ve is mutatós dísze a lakás­nak. Szereti a világos helyet, de a naptól óvjuk, mert — különösen a színes levelűek — elvesztik a szépen színező- dő tulajdonságukat. Ezért északibb fekvésű helyiségek­ben is szépen díszlik. A „csokros inda” vagy zöl­dike néven ismert Klorofitum is a „mindent tűrő” szoba­növények közé tartozik. Hosz- szú, zöld leveleinek egyes változatát hosszanti sárgás­fehér csík díszíti. Indaszerű, lelógó szárain hozza apró fe­hér virágait, amelyeken az anyanövényhez hasonló sar- jak fejlődnek, s szinte körbe­fogják a cserepet. A sarjhaj- tásairól szaporítható. Porha- nyós, tápdús földet, bőséges öntözést, világos helyet kí­ván, de a napot szintén nem szereti. Még félárnyékos, hű­vösebb helyiségben is nevel­hető. R. E. RÁCSOS DIÓS SZELET. — Hozzávalók: 20 deka vaj, egy tojás, 25 deka simaliszt. A vajat a tojással és a liszt­tel gyorsan összedolgozzuk és a tésztát hideg helyen pihen­tetjük. Azután három részre osztjuk. Két részt együtt ki- sodrunk és tepsibe teszünk. Megkenjük töltelékkel és a tészta harmadik részéből rá­csot csinálunk a tetejére. Megkenjük tojássárgájával és bemelegített sütőben megsüt­jük. DIÖS TÖLTELÉK. Hozzáva­lók 15 deka őrölt dió, 12 de­ka porcukor, 6 tojás. A darált diót, a porcukrot és a 6 tojássárgáját jól elke­verjük. Azután hozzákeverjük a 6 tojásfehérjéből keményre vert habot; 130 dB egy közeli gép­fegyver kattogásának és kb. 175 dB egy startoló ra­kéta dübörgésének. A testi zajártalmak azonban nem korlátozód­nak a hallás megromlásá­ra, hanem vérkeringés! zavarokat és gyomorbetegségeket is előidézhetnek. Általában azzal magya­rázzák szervezetünk lár­maokozta kóros rendelle­nességeit, hogy a zörejek riasztó jelekként hatnak ránk, vagyis a lárma okoz­ta ingerek a szervezetet a feszült várakozás, valamid féle közelgő veszélyre va­ló felkészülés állapotába helyezik. Ha zörejt hal-; lünk, szervezetünk ösztö­nösen „készültségbe” he­lyezkedik: a szív és az idegrenszer feszülten vár­ja a fokozott megterhe­lést, egész bensőnkön „mo­torikus nyugtalanság” lesz úrrá. És ha ilyenkor rend­szerint semmilyen veszély nem közeleg, s a riadót nem követi a várt erő­próba, a szervezet feszült­sége nem oldódik fel. A modern zajforrások közelében élő emberre csaknem szakadatlanul hatnak a zajingerek, s így szervezetének végered­ményben soha sincs nyu­galma, sokszor még álmáj ban sem. És ez a legna­gyobb baj, hiszen éppen az alvás feladata, hogy felüdítse a testileg-lelki- leg túlerőltetett embert. Az éjszakai zörejek azon­ban sokszor ezt is meg­akadályozzák — legaláb­bis a városokban. Az al­vás mélységét károsan be­folyásolja az olyan zaj is, amely nem lépi át az éb­resztés ingerküszöbét, az ember nem riad fel. Az al­vó erről nem vesz tudo­mást mégis megsínyli. Az idegeket leginkább azok a zajok terhelik, amelyek hangerőssége gyorsan változik: ilyen például a kutyauga­tás, az ismétlődő ajócsap- kodás, a hol erősödő, hol egyengülő motorhfeng vagy sípolás és minden várat­lanul fellépő hang. Ezek­hez nem lehet hozzászok­ni, mint az egyenletes óra­ketyegéshez. Sajátságos módon azonban nem szen­vedünk azoktól a zörejek­től, amelyeket magunk idézünk elő. Ha nem is tudjuk meg­szüntetni a lármát, tom­pítására számos lehető­ségünk van. Sok javaslatot dolgoztak már ki erről. A zajos ház­tartási gépeket, éjjeli mu­latók zenekarjainak az emelvényét gumi- vagy filc-alátétre kellene állí­tani, a mozdonyok vasúti kocsik kerekeit zajtompí- tóval (gumiabroncs) ellát­ni. A gépkocsik és motor- kerékpárok kipufogó lár­máját is hatásos eszközök­kel lehet tompítani. Géni­ben tilos hangosan be­csapni a gépkocsi ajtaját, Franciaországban elkoboz­zák azt az autót, amely is­mételten magára vonja a figyelmet zajosságával. Londonban, Párizsban a szeméttartályok alját és fedelét gumi, ill. mű­anyaggyűrűvel látják el. Ahol ez nincs, a köztisz­tasági hivatal alkalmazod tai adják a „zenés” ?h. resztőt. A tweed anyagból készült kosztümöt jól karcsúsítja és nyújtja a közelálló duplasoros gombolása, előreho­zott vállvarrása, melynek nyújtható szabásvonalát pié- tűzés hangsúlyozza a kabáton és a szoknyán is. (Első rajz.) Teltkarcsúaknak is előnyös az elmosódott kockás szö­vetből készült, sportosabb jellegű kosztüm, ugyancsak előrehozott vállvarrással, karcsúsító vonalán ferde dí­szítő pánttal, trapézos sziluettű kabáttal és szoknyával. (Második rajz. ja. Major Sándorné Ámpolnás növényeink KEDD: Tarhonyaleves, sár­garépafőzelék, tükörtojás. SZERDA: Gombaleves, son- a V káskocka, alma. 1 CSÜTÖRTÖK: Májgombóc- > leves, marhapörkölt galuská­val, fejessaláta. PÉNTEK: Burgonj’agombóc- leves, tejfölös sóska, virsli. SZOMBAT: Zöldségleves, to­jáspörkölt, párolt rizs, cékla. VASÁRNAP: Húsleves, rántott csirke, burgonya és rizs­köret, fejessaláta, rácsos diós szelet. /

Next

/
Thumbnails
Contents