Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

oldal Í968. április 14, vasárnap ShEPPARDOT £Gé6í£JV MASFAJ7A 60N- DOl.ATOK F06LAL KÖZT ATTAK. VAJON MERRE LEHET A NEMZETKÖZ!..OA.- HAJŐZA'Sl TANACS ÖNMŰKÖDŐ FEL­DERÍTŐ aIlOMA'SA? valahol a----- KÖZELIÍEN K£LL LENNIE. N t/f Hl ARA JELÖLTE ME6 éB&fk, C\RUNDH£RS £27 A PONTOT A LESZA'LLA'SRA. A PROFESSZOR E6Y,HALOM.MŰ­síért c/P£lt macaval. meg/s KÖNNYEDEN HALADT ELŐRE. FELVILLANYOZTA A TUDAT. HQ6.Y VÍ6RE M£6K£ZDH£T! A.TUDÓ : MÁNYOS KUTATÁST A POLD HU- SE6ES BOLYGÓJÁN. AHOVA ELŐT­TÜK EMBER MC6 NEM . . TETTE A LA3AT. fW JÖJJÖN CSAK. ‘M/S TE! BURNESr MAJD ME6LA " *MILYEN POMPÁS ERZ HATSZORTA KÖNNYEBBNt C ENNI. MINT A FÖLDÖN. A Phoenix rü2£r okádva. m^ltősA^eljes lassú- $A‘66AL ERESZKEDETT ALA- A2TAN £6Y REZDÜLÉSSEL JAEGÖLT A MOLD PEtEZINÁN. Új rendszer a fiatal diplomások elhelyezésében Jelentés as egyetemekről Dtrakelnek a népművészek Ahogy a tavasz előcsal- a a virágokat, úgy fogja el íz utazási láz a szakmán pingáló asszonyokat. Vén Lajos bácsi most gondban van: — Négy hétig megint magam leszek, elmegy az asszony. — Messzire? — Bizony, Teheránba. Ott pingál, a magyar vá­sáron. Kint a nyári konyhában afféle disznótoros munka folyik. Egy kis hazai kosz- tot visz magával Vén La- josné, a népművészet mes­tere. Elsorolni is sok, hány­szor szállt repülőgépre ez az egyszerű oarasztasszony. ötször járt Olaszországban, egyszer Brüsszelben, Liége- ben és Lengyelországban. Most Iránba készül és mire e sorok napvilágot látnak, a teheráni magyar vásáron pingál.ia a kalocsai falat. — Mióta fest, fr, rajzol? — Mióta az eszemet tu­dom. De „hivatalosan” 1957 óta. Kormánykitüntetést is- kaptam, tíz évvel ezelőtt. — Hogy győzi itthon is a munkát? — Lányom és férjem Is segít a háztartási munká­ban. Meg kell osztani, hogy jusson mindenre idő. Lánya. Margitka, Szvé- tek Antalné ugyancsak ki­váló pingálóasszony. ö is már kétszer járt Párizs­ban, egyszer Helsinkiben és Bécsben. Most tojást fest, meg üdvözlőkártyákat Angliába. — Milyen érzés külföl­diek előtt festeni? — Az ember kicsit elfo- gódott, de — bele lehet jönni. A kiállításokon ren­geteg magas rangú, hires ember nézi a munkánkat. Megszoktuk már. Először furcsa volt. — Ha nem festenek, a „szünetben” népviseletbe öltözve mennek ki a vá­rosba? — Dehogy. Kiskosztüm­ben, korszerűen. Kolozsvári Mihályné szakmán népművész asz- szonnyal a kalocsai nép- művészeti házban találkoz­tam, festette éppen a falat. — Ezt még befejezem és én is útnak indulok. Az idén Torinóban, Olaszor­szágban mutatom be a Ka­locsa környéki asszonyok tudományát. — Merre járt már a vi­lágban? — Varsóban és hazánk sok városában. A kalocsai állomás és tanácsháza dí­szítése is az én munkám. Előtte az asztalon tubu­sokban festék. Ujjaiban az a kifürkészhetetlen tehet­ség, amely idevarázsolja a falra a szépséget, a meg­hökkentőt. Honnan ez a ké­pesség? Honnan az ihlet? Útra kelnek a magyar népművészet követei. Jár­ják a világot. Szabadi Gusztávnétól most jött hír, ő Hollandiában pingál. Egy másik asszony pedig a lyoni vásáron. Balogh József A címképen: Szvétek An­talné az idei húsvétra édes­anyjával, Vén Lajosnéval ezernél több tojást festett meg. Es ugyanennyi üdvöz­lőlapot. A felsőoktatási intézmé- I nyék nappali tagozatán végző fiatal diplomásokat az idén első ízben nem központilag helyezik el, hanem — az ez évben életbe léptetett új rendel­kezések értelmében pályá­zat alapján. A vállalatok, intézmé­nyek, hivatalok, tanácsok ezúttal nyilvános pályázati felhívás formájában köz­vetlenül a felsőoktatási in­tézményekhez juttatták el szakemberigényüket már­cius 31-ig. Ezt a határidőt több egyetem és főiskola — élve a rendelkgzésadta le­hetőségekkel — kölcsönös megegyezés alapján április végéig, illetve május köze­péig meghosszabbította. A fiatalok elhelyezkedési lehetőségeiről, az új rend­szer eddigi tapasztalatairól több felsőoktatási intéz­ményben tájékoztatták az MTI munkatársát. A Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem vezetői pél­dául írásos anyagban tájé­koztatták az érdekelteket a közgazdászok speciális szakképzettségéről, felké­szültségéről. A szakember- igény olyan mérvű, hogy az egyetem a kéréseknek csak töredékét tudja kielé­gíteni. Az idén előrelátha­tólag 399 közgazdász hagy­ja el az egyetemet, közü­lük 110 társadalmi ösztön­díjas. A többi 289 végző hallgatónak március 31-ig már több mint 700 állást ajánlottak fel és még fo­lyamatosad érkeznek az ajánlatok. A Budapesti Műszaki Egyetem tájékoztatása sze­rint szintén várakozáson felül nagy az érdeklődés az egyetemről kikerülő fia­tal diplomások iránt, az építészmérnöki karon vég­ző 108 fiatal műszaki szak­embernek például már ed­dig 423 állást ajánlottak fel, a gépészmérnöki karon pedig 183 fiatal szakem­ber 557 állás közül választ­hatja ki a neki legmegfe­lelőbbet. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen az idén 458 hallgató kap mér­nöki diplomát a gépész-. TÖBB olyan ügyről ír­tunk már lapunk hasáb­jain, amelyeknek résztve­vői — alperes és feiperes — az egymilliót is megha­ladó összeg tekintetében pereskedtek egymással. Gondoljunk azokra a jogi vitákra, amelyek a para­dicsomot termelő tsz-ek és a konzervgyárak, ilietve a paprika termelési szerződést kötött közös gazdaság és a feldolgozó vállalat közölt zajlott le. Ilyen esetekben nincs könnyű doiga az ügyben döntésre hívatott bíróságnak, hiszen bármi­lyen nagy vállalatról, jól és gazdaságosan működő termelőszövetkezetről van szó, egymillió forint olyan nagy összeg, amit feltétle­nül „megérez” az érintett ipari, vagy mezőgazdasági egység. Mégsem ez az el­sőrangú kérdés az ügy megítélése szempontjából Mindenek előtt azt vizs­gálja a bíróság, hogy ki követett el mulasztást, sza­bálysértést, melyik fél a vétkes. Az idestova egy éve le­zajlott paprika- és paradi­csomügyek után. most olyan perben döntött a kecskeméti megyei bíróság, amelyben az érték — leg­alább is kezdetben — a kétmillió forintot is meg­haladta. Rendkívül körül­tekintően, a legapróbb részletre is figyelemmel kellett eljárni az ügyben, tanúkat, szakértőket kihall­gatni, sőt még az időjárá­si tényezőket is figyelembe kellett venni ahhoz, hogy megalapozott, jogilag és műszakilag is helytálló íté­letet hozhassanak. KÉT ÉVVEL ezelőtt, 1966-ban, a miskei Egyet­értés Termelőszövetkezet a területén összesen 2 millió 74 ezer forintot kitevő víz­kár keletkezett. Elpusztult a többi között 61 hold őszibúza, 40 hold ősziárpa. 1124 hóid kukorica, 64 hold fűszerpaprika, és 10 hold takarmányrépa. Ezenkívül nem tudtak bevetni 193 bányász- és a kohómémöki karon. A különböző válla­latoktól, tervező intézetek­től, kisebb üzemektől any- nyi igény érkezett a kar dékáni hivatalához, hogy egy-egy végző mérnök két munkahely között is vá­laszthat. Előzetes adatok szerint mintegy 3600 pedagógus fe­jezi be tanulmányait a fel­sőoktatási intézményekben. Hozzávetőlegesen ugyan­ennyi állás vár betöltésre. hold területet, amelyet el­öntött a víz és így az el­maradt haszon ezen a föl­dön mintegy 600 ezer fo­rintra voit tehető. A termelőszövetkezet pert indított az Alsó-DU- návölgyi Vízügyi Igazgató^ ság ellen, s ebben a kere­setében a kár megtéríté­sére kérte kötelezni a víz­ügyi szervet. A tsz ugyanis az úgynevezett kalocsai ön- tözőfürthöz tartozik, föld­jein a vízmű csatornái fut­nak át és a közös gazdaság véleménye szerint ezekhez a csőrendszerekhez tartozó szivattyúk helytelen és szakszerűtlen működése következtében öntötte el a víz az említett földterüle­teket és növényi kultúrá­kat. — A BlRÖSAG mindem nek eiőtt szakértő vélemé­nyét, Jtérte az ügyben. Ä szakértő szerint az 1963 tavaszán bekövetkezett beír vízkárt a közismerten nagy mennyiségű csapadék mel­lett elsődlegesen az 1. szá­mú tápcsatorna rendkívül magas vfzszinttartása, te­hát a helytelen vizkor- mányozás idézte eiő. A vízszint azért volt magas, mert sem a foktői, sem az érsekcsanádi szivattyútele­pek nem töltötték be funk­ciójukat — hangzik a vé­lemény. Mint az említett, nem szó szerinti szakvélemény­ből is kiderül, a kár mér­tékéhez az akkori csapa­dék is hozzájárult. A csapadék által okozott kár, az egésznek 26 százalékát teszi ki, ezért tehát nem felel senki, megfizetésére senki sem kötelezhető. Vi­szont — hangzik a szakvé­lemény — a csatornákból eredő víz, a helytelen víz- kormányzás következmé­nye a további 76 százalé­kos kár, aminek a megfi­zetésére — 1 millió 198 ezer forintról van szó — a bíróság kötelezte az Alsó- Dunavöleyi Vízügyi Igaz­gatóságot, mint alperesit, Az összeget az ítélet jog­erőre emelkedését követő 15 nap alatt köteles meg­fizetni az igazgatóság a miskei Egyetértés Terme­lőszövetkezetnek. NÉHÁNY szóval még hozzátartozik az ügyhöz az is, hogy az igazgatóság — nmeiv az öntözőfürt keze- ’éséről gondoskodik — a termelőszövetkezet több­szöri kérésére sem tett -emmit a víz elvezetésére. \ tsz ugyanis 1966 elején közölte az igazgatósággal, kogy 1050 hrádi'St elöntőié a víz, intézkedjenek. Ez •’zonban nem történt meg, így aztán sokba került a vízügvi igazgatóságnak ez a mulasztás. Gál Sándor A rr • • Az apróhirdetés­ben találkoztam már alacsonynyo­mású kazánfűtővel, nemrégiben pedig barna tisztviselőnő­vel, aki — érthetet­len okból — szolid dunántúli leányt keresett élettársul. Minden elképzelé­semet felülmúlja azonban annak a vállalatnak a hirde­tése, amely „hat­órás fiatalkorúakat keres felvételre”. Eltekintve attól, hogy napjainkban a gyermekmunka már kiment a divatból, vajon mit kezdenek a húsiparban ezek­kel az éppencsak világrajött csecse­mőkkel?/ Interjú a tv-ben valamelyik külföl­di világnagysággal. Pereg a szó, aztán a riport közepén hősünk — elkezdi piszkálni a fülét. — Te kis rakoncátlan — mondom neki —, hát ezt tanultad az iskolában? — De ő rá se ránt, csak babrálja tovább te­kintélyesre mérete­zett hallószervét Rendben van, a hírnév sok minden­re feljogosít. Én mégis úgy vagyok vele, hogy aki már eljutott a kamerák elé, legyen bár el­fogódottság nélküli, közvetlen, de ne vakarja a hasát, ne köpködjön és a ci­pőjét se rakja az asztalra. Ne legyen merev, de azért nem árt, ha előző­leg böngészgeti az illemkódexet. Mert ha az a jobbsorsra méltó bemondó már egyetlen krákogá- sért is elnézést tud kérni, akkor a ri­portalany is végez­ze el a toalettjét otthon, adás előtt, a fürdőszobában! Persze, az ilyen apróbb zavaró mo­mentumok ellenére is halad a világ. A rádióújság például külön is felhívja a figyelmünket több soron, hogy egy színművét —: élő adásból (!) közve­títenek. Szóval ez rendhagyó eset. Emlékszem, nem is olyan régen még akkor rakták ki a (!) jelzést, ha vélet­lenül, nagyritkán viaszlemezről, vagy hangfelvételről su­gároztak valamit. Egy dolog nem változott csupán az idők folyamán: mint a vasúti köz­lekedés történetét ismertető tv-soro- za'tból kiderül, vo- nataink zöme ma sem halad sebeseb­ben, mint 130 éve! * . Köztudott, hogy a riporter szüntelenül szenzációt szimatol, minduntalan valami „még sohase volt” hírről szeretne tu­dósítani. Ilyenre is akadtam a héten (igaz, csak a fantá­ziámban). A rádióban a csi- kágói szimfonikus zenekar éppen az Ürögi kanásztáncot játssza. Sokért nem adnám, ha egyszer az ürögi szimfoni­kusok előadásában a Csikágói kanász­táncot hallhatnám... — jóba — JELEK A HOLDRÓL HORST MUUER fantosztilius regénye nyomán írig CS. HORVATH TIBOR, rojzolto SEBÖK IMRE Kétmillió forintos kár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents