Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-11 / 85. szám

1968. április II, csütörtök S. oldd Mezőgazdasági könyvespolc HAJDÚ MIKLÓS: A burgonya öntözéses termesztése Kísérleti és üzemi ered­mények bizonyítják, hogy hazánkban érdemes öntöz­ni a burgonyát: nagy ter­méstöbblettel és jó jöve­delemmel fizet érte. A ki­advány a gazdaságosság előfeltételeit taglalja. Is­merteti a mesterséges csa­padékot leginkább meg­háláló burgonyafajták tu­lajdonságait, az adott tájon leghatékonyabbnak bizo­nyult öntözési módot, a gyakorlati tapasztalatokat, fogásokat, az öntözéses burgonyatermesztés agro­technikáját. Mindezekben eligazítja az öntöző agro- nómusokat, technikusokat és brigádvezetőket ez a könyv, amely az első ma­gyar nyelven megírt mun­ka a burgonya öntözéséről. (Mezőgazdasági Kiadó) Töprengések a kulturális alapról Felkelteni az igényeket Sok vitára adott okot né­hány évvel ezelőtt a terme­lőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának fel­használása. Széles körű vizsgálatot tartott ebben az ügyben a népi ellenőrzés és megállapították, hogy a fel- használás esetleges, áltál­ban kis rész jut az alapból kulturális célokra, és gya­koriak a visszaélések is, mert ezen a rovaton a tsz-ek meglehetősen kötetlenül gazdálkodnak. Minden olyan kiadást, amelyet másutt nem tudnak elszámolni, itt könyvelnek el. Az idén fontos változást jelentett a tsz-törvénynek az a pontja, amely külön­választja a szociális és a kulturális alapot. Újabb ne­hézséget okoz azonban az, hogy nincs előírva a kul­turális alapra fordítandó összeg. „A nagyok tudnak Tárni...79 Hiányzó kecskeméti ut­canevekről beszélgettünk. A város múltjában búvár­kodó társaság mindegyik tagja felsorolt néhány mél­tatlanul mellőzött, elfele­dett, vagy éppen félreis­mert forradalmárt, tudóst, művészt. Még ebben a kör­ben is kevesen és keveset tudtak Moór Emánuelről. Az idősebbek emlékeztek ugyan Moór Károlyra, a pompás orgonistára, közeli rokonára, róla csak annyi derengett: zenész volt. Muzsikus a javából. Va­lamennyi rangos hazai és külföldi szaklexikon meg­emlékezik róla. Kecskemé­ten született, 1863-ban. Mű­velt szülei gyorsan fölis­merték rendkívüli tehetsé­gét és Szegeden, majd Bécs- ben taníttatták. Tanulmá­nyainak befejezése, sikeres koncertek után rövid időre hazalátogatott és a régi színházban adott hangver­senyt. A 17 éves művészt nagy szeretettel fogadták szülővárosában. Még abban az esztendőben útrakelt és Európa nagyvárosaiban csillogtatta kivételes ké­pességeit. Különösen Ang­liában kedvelték és már 1886-ban, 23 éves korában amerikai szerződést kapott. Lili Lehmannal, a világhí­rű német énekesnővel tur­nézott éveken keresztül. 1888-ban Angliában telepe­dett le és rövidesen meg­nősült. Felesége a skót Winnifred Christie. Sikeres operabemutatók Érdeklődő, fogékony szel­lemét nem elégítették ki a zongoravirtuózként szer­zett babérok. A szakértők szerint jól felkészült, lele­ményes, eredeti komponista volt. Legnagyobb sikerét az először Londonban bemu­tatott „Andreas Hofer” cí­mű operájával aratta. A tiroli szabadságharcosok küzdelmét együttérzéssel, maradandó értékű művel ábrázolta. Szimfóniáit, he­gedűversenyeit, szonátáit, dalait ma is számon tart­ják. A rjövő zongorájau Nevét a „jövő zongorájá­nak” tartott Douplex-Caup- ler Grand Pianoforte is fenntartja. A feltaláló előtt az eszményi, a hosszan éneklő, csengő, színezésé­ben és erősségében változó zongorahang kialakítása le­begett. A Genfi-tó partján levő tusculánumában fél emberöltőt áldozott a kísér­letekre. Végül 1921-ben épí­tette meg egy svájci cég és az új hangszer Pleyel— Moór néven szerepel a szakirodalomban. 1928-ban mutatták be a magyar fő­városban. Kálmán György szerint: „Az a megállapí­tás, hogy Pleyel—Moór zon­gora lényegében tökélete­sebb az eddiginél, nem egyéni megállapítás, amely ízlés szerint változhat, ha­nem abszolút jellegű.” Most mellőzzük az újítások rész­letes ismertetését, csupán annyit jegyzünk meg, hogy az új pianoforte két klavia­túrával és öt pedállal mű­ködik. Mindezek lehetővé teszik a zenekarszerű telt hangzást, amely Beethoven óta a művészek leghőbb vá­gya. Őrizzük emlékét Életművének jelentőségét Pablo Casals elismerő sza­vai is jelzik. „Moór Ema­nuel, Dóráid Tovey, Julius Röntgen..; három nagy, ma még félreismert szel­lem! Ám, az ő órájuk is el fog jönni, ebben bizonyos vagyok. Csak a középsze­rűek türelmetlenek. A na­gyok tudnak várni.” A zene sokkal kifejezőbb eszköz a szónál, érdemeit, kvalitását a műveiből ter­vezett koncert jobban érzé­kelteti majd, mint ez a pár mondat, ez a rövid tisztel­gés. Reméljük, hogy a hat­száz éves ünnepségsorozat­ban erre is sor kerül. Heltai Nándor Ott nincs is semmi baj, ahol számításba veszik a szükségleteket. Tapasztala­taink szerint néhány helyen azonban most a minimális­ra igyekeznek leszorítani a kulturális kiadásokat. Ta­karékoskodnak, hogy több legyen a felosztható alap. Az a fajta takarékosság azonban, amely nem szá­mol a jövővel, amely nem veszi tekintetbe a tagság művelődésének, nevelésé­nek, látóköre szélesítésének elengedhetetlen feltételeit, nem takarékosság, hanem — zsugoriság. Nem nevez­hetjük másként, mert ész- szerűtlen, rövidlátó szemlé­letre vall. Sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel az új tsz-tör- vény megjelenése óta a pártbizottságok. Ha nincs előírás, akkor felvilágosí­tással, meggyőzéssel kell kialakítani a helyes szem­léletet. A dunavecsel járásban Laky Ernővel, a pártbi­zottság mezőgazdasági osz­tályának vezetőjével és Réti Istvánnal, a propa­ganda- és művelődési osz­tály munkatársával beszél­tünk ezekről a kérdések­ről. — Nálunk általában nem tapasztalható visszaesés — mondta Réti elv társ. — Nagyjából az eddigi össze­geket tervezték most is. — S mire fordítják? — A legnagyobb tétel a kirándulás. Pestre, a Bala­tonra, a Szegedi Szabadtéri Játékokra stb. De nem csu­pán erre költenek. A har- tai tsz-ek közösen támogat­ják a kultúrházakat. Sza­badszálláson, Dunavecsén szerződést kötnek a műve­lődési házzal, bizonyos kul­turális szolgáltatásokra. Is­meretterjesztő előadás, eset­leg kiállítás szerepel több­nyire ebben a szerződésben. — Térjünk vissza egy pil­lanatra a kirándulásokra. A tapasztalatok szerint mi­ben mérhetők ezek hasz­na? — Mondhatnám; nagy a „húzóerejük” — szólt köz­be Laky elvtárs. — Ösz­tönző, mert jutalom. Sok tsz-ben ma már úgy szer­vezik, hogy a legjobb ered­ményt elérő dolgozókat in­gyen viszik el, mások hoz­zájárulást fizetnek, vagy a teljes résztvételi díjat. A hiba az, hogy sok esetben még nincsenek megfelelően kihasználva a kirándulások ismeretterjesztési lehetősé­gei. Szeretnénk elérni, hogy az országjáró túrákra ne idegenvezető nélkül indul­janak, Ahol megpróbálták már, ott tudják, hogy így nagyobb élmény, emlékeze­tesebb és tanulságosabb az út. — Milyen a kapcsolat a művelődési házak és a ter­melőszövetkezetek között? — Ezt úgy jellemezhet­nénk, hogy: nem elég csak kirakni a plakátokat. Egyik-másik helyen a mű­velődési ház beéri azzal, hogy hirdet. Vagy: anyagi támogatást is úgy akar sze­rezni, hogy beállít a tsz- be: adjanak pénzt! Megkell javítani a kulturális pro­pagandát, mert a portéka kelendőségén múlik itt is az ára. Vaktában, segély­ként miért adjon a tsz? A művelődési ház program­mal álljon elő, győzze meg a gazdasági vezetőket ar­ról, hogy mit tud nyújtani, mennyire hasznos az a dol­gozóknak, mit jelent a fej­lődésükben, s akkor szíve­sen adnak a tsz-ek töb­bet is. Valóban, ez a titok, ille­tőleg a jobb munka nyitja. A népművelők céltudatos, a helyi igényekhez szabott programmal kelthetik fel az érdeklődést a művelődés iránt, s akkor megkapják hozzá a szükséges támoga­tást is. Ebben az esetben nem fognak elzárkózni a termelőszövetkezetek, s nem igyekeznek „lefaragni” a kulturális alao kiadásait. Mester László A költészet varázsa Ma, április 11-én ünnepeljük a költészet napját agyon régen — néha 1 * százezer évnek tű­nik — apró gyermekko­romban, ha csendes nyári estéken felnéztem az el­érhetetlen égboltra, mely félelmetesen és titokzato­san magasodott felettem, tele voltam különös izga­lommal. És őszi reggele­ken a dércsípte réten, ha fázós füveket melengettem a tenyeremen, vagy a tá­vozó madarakkal útrakel­tem én is, erőt vett raj­tam ez a boldog izgalom. És később is, mindig, ami­kor azt láttam-éreztem, hogy a világ tele van ti­tokkal és szépséggel, meg­borzongtam a félelmetes gyönyörűségtől. Arra vágy­tam, hogy mindent értsek, hogy ismerősömmé szelí­düljön az a káprázatos forgatag, amiről sejtel­mem se volt, s amit úgy hívtak: nagyvilág. A költészet jött segítsé­gemre ebben. ÍVJ egfogták a kezem a költők, élővé vál­tak és felmagasodtak elém a versek; hívtak, hogy menjek utánuk az élet rej­telmeit kikutatni. Hányán és hányán lettek így éle­temet gazdagító jó bará­taim! Petőfi adta a bá­torságot, Arany a bölcses­séget, Ady a „minden­titkok” kutatását, Baude­laire az ópiumos bódula­tot a szépség iránt Byron és Shelley és Kosztolányi a világfájdalmas borzon­gást, József Attila a for­radalmas józanságot és milyen sokáig sorolhatnám még! Babits és Kassák, Quasi­modo és Juhász Ferenc, Poe és Vörösmarty, Füst Milán és Whitman segí­tettek abban, hogy helye­met megleljem a világ­ban, hogy megértsem a dolgokat, melyek körül­fonják életemet. Mert csak úgy lehet értelme az élet­nek, ha értjük és ismer­jük azt, ami velünk tör­ténik, fia tekintetünk is­merősen tapad a tárgyak­ra. /i tudomány és a ta- pasztalat mellett a költészet, a művészei az a forrás, amiből a legtöÖb erőt meríthetjük életet váltó nagy harcainkhoz. Régóta látom, tudom már, hogy nagy varázs­erőt rejt magában a köl­tészet. És ez a varázslat átömlik abba. aki kinyújt­ja kezét a költői alkotá­sokért, aki elolvassa és megszereti a verseket, a léleknek e különös virá­gait, amelyek nélkül sze­gényebb lenne, sivárabb lenne az emberi világ. VT arázsa van a költé­w szetnek, ahová el­ér, felfénylenek a rejtett szépségek, kipattannak a titkok. Ahová a költészet elér, megszépül és gazdagabb lesz az élet! Varga Mihály Megszűnnek a foglalkoztatási gondok a császártöltési tsz-ekben Az önállóság, ez új alapszabály adta lehetősé­gek mellett, nem kis gon­dot okoz a termelőszövet­kezetek vezetőinek a tag­ság foglalkoztatása. A ha­gyományos mezőgazdasági termelés ugyanis, idényjel- legénél fogva, csak már­cius 1-től október 31-ig igényel viszonylag folya­matos munkát. Császártöltésen növeli a gondot, hogy a kiskőrösi járás többi községéhez mérten itt legnagyobb a „tagsűrűség”: összesen 1140 szövetkezeti gazdának keli munkaalkalmat teremteni. A probléma megoldásá­ra a község mindhárom szövetkezeti gazdasága a Kalocsa-vidéki Fűszerpap­rika- és Konzervipari Vál­lalattal megállapodást kö­tött, mi szerint vállalták az összesen mintegy 250 hold fűszerpaprika termé­sének előfeldolgozását. Ily módon novemberben és de­cemberben körülbelül más­fél száz szövetkezeti gazdát tudnak foglalkoztatni. Az itteni tsz-ek összesen több mint félezer hold gyümölcsössel rendelkez­nek. A gyümölcsértékesí­tés fontos kelléke a gön­gyöleg. Mivel ennek ellá­tása az elmúlt években nem mindig volt zökkenő- mentes, a szövetkezetek megtárgyalták a felvásárló szervekkel, hogy a saját üzemükben készítik el a megfelelő méretű és meny- nyiségű ládákat. Számításaik szerint egy-egy láda előállítási költsége 8—15 forinttal lesz kevesebb, mintha azt a fel­vásárló vállalattól kellene megvásárolniok. A láda­gyártás két éven át 40—50 személynek nyújt majd munkalehetőséget. Az Újbarázda Tsz-ben ez év őszéig megépül egy százvagonos hűtőház, s itt egész télen át szintén negy- venen-ötvenen dolgozhat­nak. Mindezek mellett a há­rom termelőszövetkezet az idén megkezdi egy 17 ezer hektoliteres pince és szőlő- feldolgozó építését is. A császártöltési tsz-vezetők elsősorban a helyi adottságok kihaszná­lásával igyekeznek gond­jaikat enyhíteni, illetve megszüntetni. Szilágyi Béla Új brigádműsor Tegnap délután a városi művelődési házban mutat­ta be új műsorát a megye közönségszervezőinek a Kecskeméti Katona József Színház „szállásjáró szí­nészbrigádja”. Turián György főrendező, a 600 éves kecskeméti jubileum tiszteletére megyeszékhe­lyünk szerzőinek műveiből és a Hírős Várossal fog­lalkozó irodalomból állítot­ta össze a műsort. Az elő­adás Gyólay Viktória, For­gács Tibor, Piróth Gyula, Bende Ildikó és a többiek tolmácsolásában nagy si­kert aratott. Rövidesen be­mutatják a megye mun­kásszállásain is. HORST MUllER fonlosilifci« regénye nyomén írta C5. HORVATH TIBOR, rojrolto SEBŐK IMRE UCZYANARSAN az IDŐ ß£N, 4M/KOR. A 1Phoenix l-esza'lla'sra eSLiíJ KÉSZÜLŐDÖTT 4 HOLDON. T£, , . RAKÉTA ÉRK£Z£J A -FÖLDTŐL &T£Z£R K/LÓ­MÉT ER TÁVOLSÁGRA MÉR/NGO KOZMOSZ 1. ŰRÁLLOMÁSRA. KIVÉT'’-­Kozlov pror£ss_zos a? ÖRxfilomas vézétíÍjp Mer ■ ADTA AZ £NG£D£LYT. J£NS£NT ££LSZ£R£LT£K ’ km VALÓ MOZGÁSHOZ SZÖKsÍgÍspanÍtI^-^ • LYAL, HOSSZÚ K ~ iLYCN ÉIÖVHÁV, HÉVÉ VOLNA. — „coz RA A KÜLSŐ’. HALOTT V/LA'GBAN...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents