Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-30 / 100. szám

1968. április 30. kedd ft MM •• Üzemgazdászok lesznek Látogatás Zsámbékon Izgalmasak a napok mos­tanában Zsámbékon a Fel­sőfokú Mezőgazdasági Tech­nikumban. Nemrég vé­geztek a levelő tagozaton a hallgatók. A nappaliakis ballagtak már, most készül­nek az államvizsgára. A többi osztályokban pedig a konzultációk folynak. Ez az ország egyetlen olyan tanintézete, ahol üzemgazdász szaktechniku­sokat képeznek ki. — A gazdasági reform bevezetése szinte életszük­ségletté tette az üzemgaz­daságtan fejlesztését. Inté­zetünk iránt rendkívül megnőtt az érdeklődés. A fejlődéssel jár, hogy a ve­zetés állandóan vizsgálja á gazdálkodás eredményeit, a termelési költségek alaku­lását. 1962 óta foglalkozunk üzemgazdászok képzésével. Eddig 240-en végeztek a nappali tagozaton, jelenleg 120-an folytatják tanulmá­nyaikat —, tájékoztat Páti Nagy Elemér igazgató-he­lyettes. Húsvét előtt negyvenket- ten vizsgáztak sikeresen. Ebből csak ketten voltak megyénkbeliek. Kevesen vannak Ha már itt tartunk so­roljuk fel, hogy hány Bács megyei hallgató van. A le­velező tagozaton az első évfolyamon négy, a har­madik évfolyamon kettő. A nappali tagozat második éves tanfolyamán most vé­geznek hárman és az első évfolyarpon tanulnak né­gyen. Ez bizony kevés. Rövid megbeszélésre jöt­tünk össze a Bács megyei diákokkal. A levelező tago­zat első évfolyamának hall­gatói: Szalai László, a sza­badszállási József Attila Termelőszövetkezetben je­lenleg is üzemgazdász. Ipacs Emília a kiskunfél­egyházi Bem József Ter­melőszövetkezetben bérel­számoló, de rövidesen üzemgazdászi munkakört kap. Kákonyi Mátyás aho- mokmégyi Béke Termelő- szövetkezet főkönyvelője és úgy érzi, hogy beosztása miatt jő ha üzemgazdasági, kérdésekkel is tisztában van. A nappali végzősök kö­zül kettővel beszélgettünk Vörösmarti Eszterrel, aki a nyárlőrinci Petőfi Terme­lőszövetkezetből jött, vala­mint Urbán Évával a ka­locsai Iszkra Termelőszö­vetkezet tagjával. Mind a ketten szerződést kötöttek szövetkezetükkel. Eszter társadalmi ösztöndíjjal, Éva pedig termelőszövetkezeti ösztöndíjjal került a tech­nikumba. Nagyon lelke­sek és érzik az üzemgaz­dász hivatásának fontossá­gát. Nem kaptak választ Sajnos, az első évfolya­mon tanuló nappali tago­zatos Bács megyei fiatalok nem látják tisztán a jövő­jüket. Elsősorban azért, mert a termelőszövetkezet ahonnan jöttek nem biztat­ja őket az alkalmazást il­letően. Velük is beszélget­tünk. Szatmári Ferenc a hartai Lenin Termelőszö­vetkezet tagja így foglalta össze véleményüket: — A szövetkezetben nem adtak határozott választ, de reméljük, hogy másutt is el tudunk helyezkedni, hiszen hivatásnak tekinthetjük ezt a pályát. Szerintünk az üzemgazdász a jövőben egyik legnélkülözhetetle­nebb szakvezető lesz a me­zőgazdasági nagyüzemek­ben. Ezzel egyetérthetünk. Fel­tűnt az is, hogy egyetlen egy ösztöndíjas sincs az el­sőévesek között. Ebből is azt a következtetést von­hatjuk le, hogy egyes ter­melőszövetkezetekben lebe­csülik a gazdasági elemzé­sek jelentőségét. Pedig e nélkül nem lehet előrelép­ni. Fékek a gondolkodásban Beszámoltak olyan ta­pasztalatokról is a hallga­tók, hogy nem munkakö­rüknek megfelelően alkal­mazzák őket. Főként feles­leges adminisztrációval gyötrik több helyen az üzemgazdászt. Szóba került az is, hogy ha az elemzések során kimutatja, hogy egy- egy ágazatban ráfizetés je­lentkezik, az ezért felelős vezető megsértődik és mindjárt szükséges rossz­nak tekinti a költségszá­mításokat. Ebből látszik: sok válto­zás szükséges még a gon­dolkozásban ahhoz, hogy a gazdasági reform által le­hetővé vált nagyobb önál­lóság megvalósuljon olyan tekintetben is, hogy az üze­mi elemzések megkapják áz őket megillető helyet. Az idei évtől kezdve egyébként felemelik a ta­nulmányi időt, vagyis a nappali tagozaton kettő he­lyett három évig, a levele­zőn pedig három helyett három és fél évig tanulnak a hallgatók. Páti Nagy Elemérrel kö­rüljártuk a hatalmas épü­letet, ahol szemléltető esz­közök, nyolcezer kötetes könyvtár segítik a tanulást. Internátus, fürdő, fedett úszómedence, ifjúsági klub áll a diákok rendelkezésére. Most folynak a jelentke­zések a jövő évi tanévre. Érdemes gondolkodni a megye termelőszövetkezeti vezetőinek azon, hogy a rá­termett fiatalok közül küld­jenek el egyet-egyet ide Zsámbékna. K. S. Működési engedéllyel Javító szolgáltatás Solton Varoson és falun egy­aránt, örvendetesen nő a háztartási kisgépek száma, villany, vízvezeték, tv, rá­dió és nagyon sok más technikai eszköz teszi ké­nyelmesebbé, kulturáltab­bá az otthont. Vajon mi történik akkor, ha valame­lyik kisgép használhatat­lanná válik, vagy ha letö­rik a kilincs, kificamodik egy székláb, beázik a tető, vagy elromlik a villany­vasaló. Sok helyen az „ap­rómunkának”, a néhány fo­rintos javító-szolgáltató te­vékenységnek még nincs gazdája. — Azt hiszem, néhány kivételtől eltekintve, köz­ségünk lakóinak nincsenek a javító-szolgáltatásokkal problémái — mondta Sza­bó István, a Solti Községi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának titkára. — A hely­beli Vegyes Ktsz hét rész­legén kívül negyvennyolc kisiparos foglalkozik javí­tásokkal. Községünkből négyszázan járnak el dol­gozni, közöttük sok a szak­munkás. Az ő közreműkö­désükkel szeretnénk azon­ban még jobban kielégí­teni a kisebb szolgáltatási igényeket. Rendelet teszi lehetővé ugyanis az üzemi dolgozók részére, hogy lak­helyükön működési enge­déllyel vállalhatnak javí­tásokat. Közmegelégedésre dolgozik már működési en­gedéllyel egy bognár, egy gumijavító, érv ács és egy villanyszerelő. A napokban munkához lát egy asztalos is. Mire lenne még szükség? Egyetlen kovács kisiparos volt a községben, s ha je­lentkezne utóda, nagyon örülnénk. Nincs még kár­pitosunk, s az építőszakma sem telített. A ktsz építői­nek a termelőszövetkezetek brigádjainak az új családi házak építése mellett nem sok idejük jut a szakmába vágó kisebb javításokra. Nem unatkozna tehát „má­sodállásban” néhány kő­műves sem. Solt hétezer lakosával nem tartozik a kis közsé­gek közé, igen komoly fel­adatot jelent tehát a ja­vító-szolgáltató igények ki­elégítése. Ha az illetéke­sek továbbra is figyelem­mel kísérik a szükséglete­ket és segítséget nyújtanak a községben lakó szakmun­kásoknak a működési en­gedélyek kiváltásában — akkor valóban tovább ja­vulhat a községben a szol­gáltatások színvonala. O. L. Május 8—június 8: Szolidaritási hónap A békemozgalom hagyo­mányos tavaszi seregszem­léjét az idén is május 8. június 8. között rendezik meg. Huszonkét napi nyereségrészesedés a verseny után Megyénkben a MESZÖV- höz tartozó valamennyi szö­vetkezet bekapcsolódott a Kiváló címért indított mun­kaversenybe, amelynek nyomán tervszámaikat va­lamennyi területen túltel­jesítették. A Bács. megyei MÉSZÖV a megyék közti vetélkedőben a 3. helyet ér­te el. Hat országos elisme­rés és kitüntetés is me­gyénkbe került. A megyei vándorzászlót a bácsbokodi a vándorserleget pedig a lajosmizsei fmsz, a kiskő­rösi Petőfi Szakszövetkezet és a Bácsbokodi Takarék- szövetkezet nyerte el. A MÉSZÖV és a KPVDSZ összesen 14 szövetkezetei részesített elismerésben. 287 kereskedelmi egység és négyszázhatvan dolgozó ki­tüntetést kapott. A szocia­lista címet 157 brigád nyer­te. A jó munka eredménye­ként átlagosan 22 és fél munkanap bérének megfe­lelő nyereségrészesedést fi­zettek ki dolgozóiknak a fogyasztási szövetkezetek. A kitüntetések és jutalmak át­adására a napokban került sor. A megyei ünnepséget hétfőn a délutáni órákban tartották Kecskeméten, a MESZÖV-székházban. A harmadik helyezésért járó oklevelet Bartolák Mihály, a SZŐ VOSZ elnökhelyette­se adta át Brachna János­nak, a MÉSZÖV igazgató­sága elnökének. Részt vett az ünnepségen dr. Molnár Frigyes, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, az Országos Szövetkezeti Tanács első elnökhelyette­se, Oláh György, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Egyed Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára. A szolidaritási hónap megnyitó ünnepségét má­jus 10-én, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban tart­ják, május 7—10. között a megye Béke és Győzelem elnevezésű termelőszövetke­zeteiben békegyfiléseken emlékeznek meg a fasiz­mus felett aratott győze­lem évfordulójáról. A me- gyeszerte tartandó béke­gyűlések mellett, a duna- vecsei, a kiskőrösi járásban, valamint a Tőserdőbcn sor­ra kerülő ifjúsági találkozó­kat is a szolidaritás, a né­pek barátsága jegyében bo­nyolítják le. A programsorozat kiemel­kedő eseményének ígérke­zik a nemzetközi rádiótáv- írász verseny, a Kiskő­rösi Vegyes Ktsz hagyo­mányos békegyűlése, a me­gye tanyavilágában sorra kerülő kiállítás- és előadás- sorozat. Az akció záróün­nepségére június 8-án Ka­locsán, a Lidicei emlékmű­nél kerül sor. Ellenőrzés és információ MI JELENT ma nagyobb veszélyt: az-e, hogy a gaz­dasági vezetők, élve a na­gyobb hatáskörrel, önálló­sággal, mintegy „kicsúsz­nak” a párt- és társadal­mi szervek ellenőrzése alól, avagy az, hogy tartva az esetleges összeütközések­től továbbra sem mernek önállóan dönteni, felelőssé­get vállalni. Nyilván ez utóbbi veszély a nagyobb. Azért is, mert a gazdasági vezetők a múltban hozzá­szoktak a gyámkodáshoz és azért is, mert a nagyobb önállóság és a döntési jog magától értetődően kocká­zatot jelent. Már maga ez a tény is mutatja: a párt- szervezeteknek a gazdasági munkát ellenőrző tevé­kenysége akkor helyes az új gazdaságirányítási rend­szerben, ha nem gyámko­dás jellegű, ha önálló, a fe­lelősséggel számoló és az­zal szembenéző cselekvés­re. a maximális eredmé­nyeket ígérő feladatok vál­lalására ösztönöz. Magától értetődően kö­vetkezik ebből, hogy a pártszervezeteknek a gaz­dasági munkát ellenőrző tevékenysége nem jelenthet beavatkozást a termelő munka mindennapos rész­letproblémáiba. Ez ugyan­is eleve korlátozná az ön­állóságot és a gyors, fele­lős döntéseket, amelyek olyannyira fontos jellemzői a gazdaságirányítás új rendszerének. De milyen legyen akkor az ellenőrzés? A termelő munka, a gazda­sági tevékenység alapvető kérdéseire, lényeges össze­függéseire kell irányulnia és nem a részletekre. Azt jelenti ez, hogy a pártszer­vezet ne figyeljen fel a mindennapos munka során felmerülő jelenségekre? Korántsem. Ez változatla­nul fontos eleme az ellem őrző munkának. De ennél fontosabb azt vizsgálni: milyen lényeges problémák húzódnak meg az egyes „köznapi” jelenségek mö­gött, milyen nagyobb össze­függéseket jelezpek ezek Ha ugyanis a pártszerve­zetek a naponta százszám­ra felmerülő problémák vizsgálatára, ellenőrzésére összpontosítanák erejüket, idejük, lehetőségük sem lenne arra, hogy áttekint­hessék a lényeges folya­matokat. NEM A GYAKORISÁG, a „mennyiség” fémjelzi te­hát a hozzáértő, alapos el­lenőrző munkát, hanem sokkal inkább az: mire és milyen mélységre terjed az ellenőrzés? A lényeges, a termelés sorsát döntően befolyásoló kérdésekre-e, avagy a kevésbé fontos, az üzem életét, a termelés sorsát csak másod-harmad- lagosan meghatározó prob­lémákra. Ahhoz azonban, hogy lényeges dologba be­leszóljon a pártszervezet, hogy ellenőrizni tudja: mennyiben állnak össz­hangban a gazdasági veze­tés tervei, céljai a párt po- tikájával, a népgazdasági érdekkel, az üzemi kollek­tíva érdekével, s milyen határig merítik Id a ter­vek a rendelkezésre álló lehetőségeket — mindehhez arra van szükség, hogy a pártszervezetek, hozzáértő, kíméletlenül őszinte, alapos elemzésre támaszkodjanak, mert csakis egy ilyen elem­zés lehet a hatékony el­lenőrzés alapja. Az ellenőrzés egyik lé­nyeges formája a beszá­moltatás. Előzetes elemzés, tájékozottság híján azon­ban a beszámoltatás leg­feljebb rögtönzött informá­ciót nyújt a pártszerveze­teknek. S ez még nem el­lenőrzés. A beszámoltatás akkor válik ellenőrzéssé, ha nemcsak regisztrálja a tényeket, hanem elemezve az eredmények összetevőit, a hibák okait, feladatokat ad. lehetőségeket mutat meg. Csak rögtönözni tud az a pártszervezet, amely a beszámoltatáskor értesül arról, amit tulajdonképpen már ismernie leéli. Az ellenőrző munka a gaz­daságirányítás új rendszeré­ben nem problémamentes, egy ideig még konfliktuso­kat is okozhat, A gazdasá­gi vezetők közül egyesek a nagyobb önállóság, cselek­vési szabadság birtokában az ellenőrzést úgy tekintik, mint az önállóság, a fele­lős döntési jogkör megnyir­bálását. S hogy helyenként jelentkeznek ennek a tüne­tei, példaként idézzük egyik vállalat műhelyének esetét. Arról panaszkodtak itt a dolgozók, hogy a munkaversenyben szépen elindított új brigádokat az üzemvezető úgymond „szét­szórta”. Tudomására ju­tott a panasz a pártbizott­ság titkárának, s beszólt az üzemvezetővel. Az pedig elmondta: kénytelen volt így cselekedni, mert új feladatot kaptak, szigorú határidővel, s ahhoz, hogy azt eredményesen végre­hajtsák. neki össze kellett gyűjtenie a legjobb mun­kásokat, kiemelve őket a nem kis fáradasággal meg­szervezett brigádokból. „Ha nem hagyják jóvá a- döntésemet, adja írásban nekem a pártbizottság, hogy magára vállalja a fe­lelősséget a gyártmány sorsáért”. Igaza volt a gaz­dasági vezetőnek? Feltét­lenül. Csakhogy — és itt történt mulasztás a gazda­sági vezető részéről — a végrehajtás közben már egyalátalán nem kívánatos vitát simán elkerülhette volna, ha döntéséről, annak okairól kellő időben tájé­koztatja a pártszervezetet.’ Valószínű, hogy ezzel nem­csak az egyetértést kap­hatta volna meg, hanem azt az erkölcsi támogatást is, mely lényegesen meg­könnyítheti egy ilyen ké­nyes intézkedés végrehaj­tását ______________ A Z ELLENŐRZÉS nem egyszerűen számonkérés, hanem közvetlen és köz­vetett segítés is. Nyilván­való ez, ha arra gondo­lunk, mi mindennel kell párosulnia egy-egy beszá­moltatásnak. Egy sor gaz­dasági feladat kerülhet tervbe ilyenkor, amelyek végrehajtásában, az embe­ri vonatkozásokat illetően, a pártszervezet is részt vállal. Az ellenőrző és a mindennapos politikai munka tehát egymástól elválaszthatatlan felada­tok. A pártszervezetnek akkor van igazában politi­kai és erkölcsi alapja a beszámoltatásra, a számon­kérésre, ha a gazdasági vezetők mindennapos erő­feszítéseihez hozzáadta a magáét, ha a pártmunka eszközeivel valóban segí­tett az eredményes végre­hajtásban. F. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents