Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

Hogyan neveljük rendre, m u n ka szeret etre gyermekeinket ? A „rendes gyermek”, a „rendetlen gyermek” fo­galmai mögött ott talál­juk a kisóvodást, az ál­talános iskola alsó, vagy felső tagozatába járót, a középiskolást, sőt a fel­sőoktatási intézmények ifjú hallgatóit is. Tehát a „rendesség”, illetve a „rendetlenség” nem élet­kori sajátosság. Persze az óvodás gyermek másként rendetlen, mint a főisko­lás fiatalember. De az is igaz, hogy aki óvodás ko­rában rendes volt, az rend­szerint egyetemista korá­ban is rendes — hacsak! — De erről később! Az egészséges gyerme­kek között nincs olyan, aki rendetlennek született. A rendetlenség nem ve­lünk született rossz tu­lajdonság. Hogy mégis „rendetlen” lesz egy gyermek? Ha azt mondanánk, hogy a gyermek olyan, amilyen a környezete, általában nem járnánk messze az igazságtól. De miért van az, hogy a családban az egyik gyermek „rendes” — összerakja a játékait, könyveit, rendben rakja le a ruháit—, a másik pedig „rendetlen”? Ennek szá­mos oka lehet. Először az, hogy rendszerint a házas­társak sem egyformán „rendesek”, vagy „rendet­lenek”. Hány helyen mondhatja el a családfő — illő önkritikával: — a fele­ségem nagyon rendes én már kevésbé ... (Ritkán — de fordítva is előfor­dul ez.) Nos az egyik gyer­mek vonzalma egy icipici­vel nagyobb a mama iránt — tehát rendes. A másik — ezért ismerünk sok „rendetlen” kislányt — az apa iránt vonzódik jobban. Az „apja lánya” — mondják —, és amikor már nagyobbacska, tuda­tosan rendetlen. Az örök­ké rakosgató, zsörtölődő mamával szemben az apát „nagyvonalúnak” látja és egy kézenfekvő képzettár­sítás — a nagyvonalúság­gal szembenállónak véli az esetleg kínos „precizi­tást”. Sőt, tetszik neki a rendetlenség. Lehet azután többele kö­zött egy másik ok is, amelynek az úgynevezett rendetlenség az okozata. Mégpedig az, hogy a rendetlen gyermek ál­talában fizikailag, ideg- rendszerileg fáradéko. nyabb, mint a rendes. Önkontroll ja is lassabban működik. Annyira belefe­ledkezik a játékba — vagy akár a tanulásba —, hogy mire végez, a szó szoros értelmében, nincs ereje, hogy rendet tegyen maga körül. E két fő ok is lehet te­hát a hiba forrása. Követ­kezetesképpen rosszul akarja rendre nevelni, szoktatni gyermekét az az édesanya, ki folyton azt fújja „rendetlen” gyerme­kének, hogy: — Olyan vagy mint az apád! Mindent széthagysz magad körül! Vagy: —én nem bánom, játsz amed­dig jólesik, de utána ren­det csinálsz! Jóllehet, hogy ezzel még- inkább „maga ellen” han­golja a gyermeket. Jólle­het, hogy az első utasítást megfogadja a gyermek, de a másodikhoz már nincs ereje. Tehát neveljük rendre az éllettársunkat is (nem lehetetlen doin'1 ez), a játékot meg mielöri a gyermek végképp elfá­radna —, fújjuk le! Ide kapcsolódik a mun­kaszeretetre nevelés is. A munka alapja a rend, a rendszeresség. Az a gyer­mek, aki rendetlen, soha nem lesz „munkaszex’ető”! Még akkor sem, ha majd az életben munkasikereket könyvelhet el magának. Akkor is szükséges rossz­nak, terhesnek érzi a munkát. A szülők tehát akkor járnak a helyes úton, ha a gyermek első munkájá­nak a rendet, a rendcsi­nálást tekintik. (Ehhez pe­dig a személyes példánál nincs jobb nevelőeszköz.) Ha a „rendcsinálást” a munka rangjára emeljük, előkészítettük gyermekün­ket a munka szeretetére, de csak akkor, ha a gyer­mek igényévé is tesszük a rendet, s már kiskorától rendszeresen, a személyes példamutatással is erre ne­veljük. Dr. K. L. A napozás Talán nincs is olyan ember, aki ne sóvárogva várná az első éltető, lan­gyos, a természetet is új életre keltő tavaszi nap­sugarakat. Az éltető nap­sugarakat, amelyeknek a hiányát a borús, ködös, korán sötétedő téli napo­kon az emberi szervezet is érzi. Azután azt az időt, amikor fürdőruhára, vagy a mezőn foglalatoskodva, az inget is ledobva, „fél­meztelenre” vetkőzve, egész testünket kitárhat­juk a napsugarak felé. Amilyen jótékony hatá­sú azonban a napfény a szervezünk számára, olyan káros is lehet, ha nem fokozatosan szoktatjuk hozzá. Kezünk és arcunk bőrét, amelyet rendszere­sen ér a napfény, levegő, nem kell annyira félteni a napsugarak égető hatá­sától. Az állandó nap­fényhez nem szokott test­részeinken azonban — a mélyebben kivágott nyári ruhák által szabadon ha­gyott vállon, nyakon is — a hirtelen és nagy adag­ban vett napfürdőzés strand olásnál és mezed munkáknál egyaránt köny- nyen okozhat fájdalma­san égő, gyulladásos, fel- hólyagosodó égési sebe­ket. Fedetlen fővel a hir­telen erős és perzselő nap­sütéstől hamar kaphatunk könnyebb, vagy súlyo­sabb, lázzal, émelygéssel, hányással és fejfájással járó napszúráist is. A napsugarak perzselő ereje a déli órákban a legerősebb és legveszé­lyesebb, amikor nyáron csaknem merőlegesen érik a földet. Ezért a napfény­től még nem edzett test­részünket, különösen kez­detben a 10 óra utáni és a délután 2 óra közötti időszakban, feltétlenül védjük a napsugaraktól, ha nem akarunk a fel­égéstől napokig szenved­ni. A napfényhez fokoza­tosan hozzászoktatott és lebarnult bőr már nem olyan érzékeny és ellen- állóbb. Rendkívül érzé­keny azonban a már egy­szer felégett és lehámlott bőrréteg, alatti gyenge bőr: pillanatok alatt újra félég, M is sebesedhet, s mélyen elgennyesedve, csúnya foltok maradhat­nak a nyomában bőrün­kön. A strandolás. a napfür­dőzés, amellyel csak szép nyári színt akarunk nyer­ni, nem kényszerít arra, hogy kifeküdjünk a tűző napra. A sürgető mezei munkáknál azonban nem húzódhatunk a perzselő nap tüze elől a fák ár­nyékába. A déli órákban ezért ajánlatos, ha vala­milyen könnyű, lenge, (le­hetőleg fehér, vagy vilá­gos, a napsugarakat visz- szaverő, jól szellőző kar­ton, zefir, pamut, de sem­mi esetre sem műszálas) inggel, vagy blúzzal véd­jük testünket. Különösen addig, amíg nem szok­tunk hozzá az erős nap­hoz, fedetlen fővel ne tar­tózkodjunk, ne dolgoz­zunk a szabadban. A könnyű, szellős, nagyszélű szalmakalap véd a nap­szúrástól, nem luxus mun­kaközben sem. A nők leg­alább egy kis fehér, vagy világos könnyű kendőt kössenek a fejükre. Az égető napsugaraktól egyébként bőséges olajo­zással, krémezéssel véd- hetjük a bőrünket. H. J. A leander gondozása HÉTFŐ: Spárgaleves, rakott burgonya kolbásszal, fejessa- lata. m KEDD: Paradicsomleves, ff gembapörkölt rizzsel, uborka­saláta. SZERDA: Gulyásleves, tojá­sos galuska, fejessaláta. CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, szerb rizseshús, saláta. PÉNTEK: Sóskaleves, kol­bászpörkölt burgonyával, saláta. SZOMBAT: Krumplileves, parajfőzelék tükörtojás, ma­dártej. VASÁRNAP: Húsleves, főtt húshoz sóskamártás, rántott karaj, zsírban sült burgonya, karamell pite. a ( J-iatai&kíia délutáni és esti szórakozáshoz, tánchoz SZERB RIZSESHOS. Hozzá­valók: egy kiló sertéshús, 30 deka rizs, 6 deka zsír, 20 de­ka vöröshagyma, pirospapri­ka, paradicsomlé, só. A 30 deka rizst bő vízben felfőzzük, azután leöblitjük és leszűrjük. Egy kiló sertéshúst jessalátát adunk mellé. erősen kidolgozni. Forrásban levő sós vízbe szaggatjuk, ki­szedjük és forró zsírral ösz- szekeverjük. A tojásokat sóz­va, a tejföllel felverjük, rá­öntjük a galuskára, kissé át­sütjük és forrón tálaljuk Fe­apró kockára vágunk. Hat de­ka zsíron, 20 deka vöröshagy­mát pirítunk meg, s beleke­vertünk egy jő evőkanálnyi pirospaprikát. Beletesszük a húst, s azzal is jól elkever­jük, jól lepirítjuk, majd egy kis paradicsomot teszünk rá, megsózzuk és fedő alatt pu­hára pároljuk. Párolás köz­ben egy-két deci vizet adunk hozzá, s óvatosan pároljuk, nehogy leégjen. Ezután leöb­lített rizst hozzákeverjük, kis­sé megsózzuk, s annyi vízzel eresztjük fel, hogy teljesen ellepje Miután jól összeke­vertük; meleg sütőben párol­juk. Finom és nagyon kiadós. TOJÁSOS GALUSKA. Hoz­závalók: 50 deka liszt, 4 to­jás, 1 deci tejföl, só és zsír. A lisztből, egy tojással, egy deka zsírral, gyengén sózott KARAMELL PITE. Hozzá­valók: 12 deka cukor, 40 de­ka liszt, 10 deka vaj, vagy margarin, egy egész tojás, egy sütőpor, reszelt citrom héja és annyi liszt, hogy könnyen nyújtható legyen. A fenti anyagokból tésztát gyúrunk és 4 részre osztjuk. Fél óráig pihentetjük. Majd a lapokat egymás után kisüt­jük. Krém: 3 evőkanál liszt, 30 deka cukor, 7 deci tej, simá­ra kikeverve, 20 deka cukrot barnára pirítunk, kevés víz­zel felengedjük és hozzáönt­jük az előbbi masszához, s ezekből sűrű krémet főzünk. Mikor a krém már félig ki­hűlt, 20 deka vajat keverünk bele Ha az egész massza jól kihűlt, a lapokat megtöltjük vízzel nem túl kemény galus- vele és szép hosszú szeletek- katésztát keverünk. Nem kell re felvágjuk. Néhány ötlet fiatal lá­nyoknak délutáni és esti alkalmi ruhák készítésé­hez. Matt selyemből készült, trapézvonalú, délutáni, vagy színházi alkalmi ru­ha. A ruhát az anyag fé­nyes oldalából szabott pánttal is díszíthetjük; ez­zel egyben hangsúlyozot­tabbá tehetjük a divatos szabásvonalat. Fémszálas jersey anyag­ból csináltathatjuk ezt az egyszerű szabású, piézett ruhát. (A ruha anyagá­ból sima kis színházi tás­kát is készíthetünk hozzá.) A már meglévő egyszínű selyem, vagy vékony szö­vetruhát is alkalmivá te­hetjük, táncruhának még bálba is felvehetjük, ha gyönggyel hímezzük. Hasonlóképpen gyöngy­gyei díszített (régebbi ru­hát is felfrissíthetünk ve­le) empire-vonalú zsorzett, vagy vékony szövetruha. Ujja nélkül, vagy rövid ujjal tánchoz vehetjük, hosszú ujjal és levehető különálló fodorral elegáns színházi ruha. Alkalmi kötényruha bársonyból, vagy finom vékony szövetből. Nagyon kedves, fiatalos és változa­tosan viselhetjük bő ujjú muszlin, áttört csipke, vagy gyöngyözött selyem blúzzal. Dosztig Olga Valójában eléggé igény­telen növény, de szép, dú­san virágzó, erőteljesen fejlődő csak akkor lesz, ha azt a kevés igényt, ame­lyet gondozóival szemben [támaszt, kielégítjük. Miután Idáiról származik, nagy a fényigénye; ezért csak na­pos helyen, napos ablak­ban, udvaron, vagy kertben virul szépen. Tavasztól bőséges öntö­zést kíván a leander és nagyon meghálálja a sza­bad levegőt, a napfényt, a tápdús földet. Az idősebb növényeket 3—4 évenként át kell ültetni, mert a ki­élt, tápanyag szegény föld­ben már csak sárga, satnya levelű hajtásokat és apró virágokat hoz. Átültetésé­hez agyaggal és kevés fo­lyami homokkál kevert, jó melegágyi komposztföld, vagy porhanyós, marhatrá- gyás föld keveréke a leg­megfelelőbb. Átültetés után a növényt egy-két hátig kissé árnyékosabb helyen tartsuk, mérsékeltebben ön­tözzük, amíg a gyökerek fejlődésnek indulnak. Haj­tásairól szaporítható; ezek vízzel telt üvegben könnyen gyökeret eresztenek. Nyár­ra a ládával, vagy cserép­pel együtt besüllyeszthet­jük a kert földjébe is. Bim­bózás és virágzás idején nagyon meghálálja a nö­vény, ha hígított trágyalé­vel, vagy a Fónika nevű virágtápsó oldatával öntöz­zük meg. Kicsi a kocsiban Az autóvezetéssel összefüg­gő balesetek statisztikájában nem csupán összeütközéseket tartanak nyilván. Számos se­besülés* okoz a hirtelen fé­kezés vagy irányváltoztatás is, kivált a gyermekek körében. Ezért helyes lenne, ha — a gépkocsinkban gyermek is tartózkodik — megszívlelnénk az alábbi jó tanácsokat. "T"j A gyermeket a 1 I ülésre hátsó ültessük, ahol egyébként különleges bizton­sági üléseket is kellene al­kalmaznunk. I A I Sosem szabad a gyerme- !_! két egyedül hagynunk a gépkocsiban, még akkor sem, ha a gépkocsit parkoltuk. A nagyobb gyermek esetleg ját­szani kezd, és mozgásba hoz­za az autót. Különösen nyá­ron kell ügyelnünk arra, hogy a bezárt gépkocsiban ne hagyjuk egyedül a csecsemőt, mert a hőmérséklet a tűző napsütésben a 80 fokot is el­érheti. I 9 I Hosszabb utakra vigyünk * ° ■ magunkkal játékot vagy egyéb szórakoztató eszközö­ket is a gyermekek számára. A gyermek ugyanis nem ve­szi szemügyre a táj szépsé­geit, türelmetlen lesz és ide­gesíti a gépkocsi vezetőjét. I j Ha gyermekkel utazunk » —l ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy időnként pihenőt tartsunk, és hagyjuk egy ki­csit szaladgálni*

Next

/
Thumbnails
Contents