Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-27 / 98. szám
196S. április 2T, szómba! S. oldal M ezőgazdasági könyvespolc Séta egy építkezésen Betonoszlopok a földeken Dr. Beer György—Kiss Tivadar—Párkány Mihályné FÉMISMERET ÉS GÉPGYÁRTÁS TECHNOLÓGIA I., II., III. A háromkötetes mű a mezőgazdasági gépészmérnök hallgatók tananyagát tartalmazza mindazokkal az ismeretekkel együtt, amelyekre a gyakorló mérnöknek, technikusnak szüksége lehet. Az első kötet anyagismeret. Rendszerezi az ipari acélfajtákat, a színesfémekkel, az ötvözetekkel, a műanyagokkal kapcsolatos ismereteket. Majd különböző műveleteket — az olvasztást, a formázást, az öntést, a forgács nélküli meleg és hideg alakításokat, a forrasztást és hegesztést — írták le a szerzők. Végül a harmadik kötetben feldolgozzák a forgácsolás, a mérés és az előrerajzolás, valamint a gépipari gyártás automatizálásának témakörét. Mintha megunná a kanyargást az enyhe lejtésű dombok között a bajai országút Hajós határában. Néhány száz méteren egyenesen nyújtózik egy fennsíkon, s lehetőséget ad a gépkocsik utasainak a nézelődésre. Van. is mit néz- niök. A 82-es kilométerkőnél — a szántóföldön — impozáns építkezés. Szakáll Ferenc építés- vezetővel tettünk rövid sétát a Hosszúhegyi Állami Gazdaság részére épülő 400 vagonos hűtőház és feldolgozó üzem területén. A több emelet magas betonoszlopok mellett hemyótalpas daru, milliméternyi pontossággal emeli be a tízmázsás falpaneleket. — Kilenc éve járom az országot ezzel a masinával — mondja a lélegzetvételnyi szünetben Barna Ferenc, a gépóriás kezelője. — Debrecen, Baja, Tisza- szederkény és ki tudja, hogy még merre segítettem az építőket. Máskülönben lajosmizsei vagyok, s legszívesebben szűkebb hazámban, Bács-Kiskun megyében dolgozom. — Naponta 25 panelt emel be ez a daru — mondja az építésvezető, amikor ismét megfeszül a vastag drótkötél. — Szükség van a gyorsaságra, mert szeretnénk szeptemberre átadni ezt az épületet is, hogy a gazdaság az idei gyümölcsérésre már használatba vehesse. — Van amit már átadtak? — nézek körül, s valóban, távolabb pótkocsis tankautó tolat a betonvázak között egy ajtóhoz. — Hatvanhat márciusába kezdtük az építkezést és tavaly szüretre már átadtunk a gazdaságnak 30 ezer hektoliteres bortárolót a tervezett 52 ezerből — mondja az építésvezető. A megújhodás útján A fogyasztási szövetkezetek új alapszabálya Az a fellendülés, amely egész szövetkezeti mozgalmunkat jellemzi, tapasztalható az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek munkájában is. Megújhodásuk a SZÖVOSZ VI. kongresszusával elkezdődött és a gazdasági mechanizmus reformjával erőteljesen meggyorsult. Ennek kiemelkedő állomásaként ebben az évben valamennyi fogyasztási és értékesítő szövetkezet tagsága küldöttgyűlésen vitathatja meg és dönti el, hogy az új gazdaságirányítás szellemének megfelelően, milyen alaptörvényt alkot magának. Bár a szövetkezetek megkapták azt az alapszabálymintát, amelyet országos tanácsuk ajánl, ez a minta csak tervezet, tehát nem kötelező előírás. Tartalmazza viszont azokat a legfontosabb elveket és módszereket, amelyek valamilyen érvényes jogszabályon, illetve testületi határozaton alapulnak. Ez természetesen nem zárja ki, hanem megkönnyíti, hogy a tagszövetkezetek a helyi adottságokhoz a lehető legjobban igazodva dolgozzák ki alapszabályukat, összhangban a rájuk vonatkozó törvényes rendelkezésekkel. Az alapszabály-tervezet következetesen biztosítja a szövetkezetek számára az önálló gazdálkodás feltételeit. Egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy a szövetkezet — mint a benne tömörült tagok közös gazdasági vállalkozása — saját maga határozza meg működési körét, tevékenységét, értékesítési és minden egyéb kötelezettségét, ami a tagok érdekeit szolgálja. A korábbi gyakorlattól eltérően, a tagság kizárólagos joga lesz a szövetkezet vezetőinek megválasztása, elmozdítása. Érvényesíthető az a vitathatatlanul helyes felfogás Is, hogy a fogyasztási szövetkezetek vezetői fegyel- mileg is a tagságnak, a közgyűlésnek legyenek felelősek. Kimondja az alapszabálytervezet, hogy a fogyasztási szövetkezet önállóan gazI dálkodó vállalat, s egyben társadalmi szervezet. Minden ügyében a küldöttgyűlés, illetve az igazgatóság jogosult dönteni. Igen lényeges része a tervezetnek az is, amelyik leszögezi, hogy a MESZÖV-nél, „az eddigi, jellemzően operatív, a tagszövetkezetek és vállalatok gazdasági munkájába közvetlenül beavatkozó és minden részletre kiterjedő utasításos tevékenységet meg kell szüntetni”. Ezentúl tehát nem rendelhetik el, hogy mivel foglalkozzon a fogyasztási szövetkezet, milyen beruházási politikát folytasson, miféle szerződéseket, megállapodásokat kössön, és így tovább. Miként a SZÖVOSZ, úgy a MÉSZÖV is a tagszövetkezetek érdekképviseleti szerve, demokratikus szövetsége. Fő feladata, hogy a közös összefogásból és az egységes fellépésből származó előnyöket biztosítsa, ajánlásaival, javaslataival, szakmai tanácsaival és más módon elősegítse a tagszövetkezetek fejlődését. Jövedelmük tekintélyes részével önállóan rendelkeznek a szövetkezetek, s országos tanácsuk bizonyos időszakra, előre állapítja meg a kölcsönös támogatási alaphoz való hozzájárulás mértékét. Ennek az alapnak a felhasználásáról viszont csak testületi döntéssel rendelkezhetnek, nem valamilyen hivatal vagy intézmény elhatározásával. A fogyasztási szövetkezetek új alapszabálya akkor felel meg rendeltetésének, ha minden fejezetében sértetlenül érvényre jutlak, s majd a gyakorlatban is megvalósulnak a szövetkezeti demokrácia helyesen felfogott követelményei. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ezentúl anarchia lesz a szövetkezetek gazdálkodásában. A törvények, s egyéb érvényes jogszabályok tiszteletbe tartására szigorúan ügyelnek és vigyázzanak is az arra hivatott állam- igazgatási, szakigazgatási szervek, hatóságok. Mindenekelőtt a szövetkezeti tagokon és vezetőkön múlik, hogy megnövekedett önállósággal miképpen tad élni a szövetkezet. S tőlük függ az is, hogy alapszabályuk mennyire felel meg az új gazdaságirányítási rendszer szellemének, elveinek, amelyek gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak a szövetkezeteknek. G. P. Az élet perifériáján A lány Ví ékonycsontú, alacsony * lány. Nehéz elhinni róla, hogy már 21 éves. Arca sápadt, mint azoké az embereké, akik négy fal között töltik az életük javát. Nagy, kék szeme örökké nedves, akkor is, ha — nagy ritkán — mosolyog. Születése óta gyengén lát, s ahogy telnek az évek, egyre fogy számára a fény. Az apja mozdonyvezető. Anyagi lehetőségéhez mérten mindent megtett azért, hogy a lánya állapota javuljon. Hiába. J ól látom magát, a ruhája sötét színű, s hátra van fésülve a haja. Nézze, olvasni is tudok — bizonygatja Ilona, s mintha attól tartana, hogy nem hiszek neki, máris ráhajol az újságra, hangosan betűzi a címeket. — Dolgoznia kellene — mondja újra és újra az apa. — Négy gyerek van itthon és bizony szűkösen élünk. A kosztja, lakása meglenne itt, amíg én a kezemet, mozdítani tudom. De új ruhára bizony már nem igen telik. Még kevésbé stafirungra. Pedig férjhez szeretne menni. Az utóbbi megjegyzésre a lány arci kiszínesedik és gyorsan arról kezd beszélni, hogy eddigi egyetlen — Hamburgba visz 265 hektó bort ez a legény — mondja, miután engedélyt ad a gépkocsi tartályainak feltöltésére. — A pincére kíváncsiak? — kérdezi a házigazda büszkeségével. Most még nem sok a látnivaló. Majd 1970-ben, amikor az egész kombinát elkészül, akkor lesz érdemes megnézni ezt a létesítményt, amelynek felépítésére 107 millió forintot irányoztak elő. Hófehér csempefafek szegélyezte keskeny folyosón vastag gumicsövek végén egy automata gép zümmög. — Modem, olasz gyártmányú borszűrő — ismerteti a pimcevezető. — Egyike a sok gépnek, ami köny- nyíti és gyorsítja a munkánkat. 1900 hold szőlőnkből 1100 holdon szüretelünk. Tavaly 600 vagon almánk termett, de az idén többre számítunk. Egyre nagyobb szükség van erre a kombinátra. A beszélgetést egy kis csoport érkezése szakítja meg. Varga Tivadar, a MEZÖBER Bács megyei ki- rendeltségének főmérnöke a császártöltési termelő- szövetkezetek vezetőivel jött tapasztalatcserére. — A községbeli tsz-ek elhatározták, hogy közös vállalkozásban 18 ezer hektoliter tárolóteret és feldolgozó üzemet létesítenek — tájékoztat a főmérnök. — Erre 14 millió forintot irányoztak elő. Az építkezés már az ősszel megkezdődik. Most azért jöttünk ide, hogy közelebbről lássuk, milyen is egy kombinát. — Mi ugyan nem akarunk ilyen nagyot építeni — mondja Jónás Dániel, a császártöltési Oj Barázda Tsz elnöke —, de jó, ha megismerjük ezt is. Jártunk már több hasonló üzemben, s úgy véljük, ez lesz a legszebb. A pincevezető az újabb látogatókhoz csatlakozik, s ott a keskeny folyosón, hamarosan parázs szakmai vita kerekedik... A gépkocsiból ismét kibontakozik előttünk az egész építkezés: a Bács me- gyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói újabb nagy létesítménnyel gazdagítják a megye mezőgazdaságát. Opauszky László munkahelyén, a nagykereskedelmi vállalatnál nyolc hónapot dolgozott. Telefon- központos volt. Vizsgát is tett. Ügy érezte, szerette qtt mindenki. Mégis felbontották a szerződést. • A nagykereskedelmi vállalat igazgatója: — A Vakok Szövetségétől kérték, hogy legalább három hónapra vegyük fel a lányt, hadd keressen egy kicsit. Nyolc hónap lett belőle, pedig telefonközpontosunk már egyébként is volt. Egy olyan ember, aki szintén csökkent munkaképességű. Mi valóban nem tudtuk tovább foglalkoztatni Ilonát, pedig sajnáltuk, szerettük. De úgy vélem, hogyha csak annyit tesz minden vállalat, mint mi, akkor nem lesz gond a megélhetés a lánynakÁ verseny — erő MIRE JÖ manapság a mezőgazdasági versenymoz- galom? — a kétkedők az elmúlt héten a kiskunhalasi járási szocialista brigádvezetők kunfehértói tanácskozásán határozott választ kaphattak, vagy kaptak volna, ha jelen vannak. Az eredmény, miszerint a járás gazdaságai tavaly a 16 milliós vállalást 33 millió forintra teljesítették, önmagában is válasz. De nem kevésbé izgalmas a sikerhez vezető út sem, noha nem is titokzatos, tehát mindegyik gazdaság által végigjárható. A tapasztalatok, a jó módszerek ismeretében. A hagyomány, a tapasztalat együttjáró fogalmak, s egyaránt jellemzik is a halasi járást. Czagány Lajos, a Kunfehértói Állami Gazdaság traktoros szocialista brigádvezetője mondotta el például, hogy a kezdeti években mindenfelől összeverődött emberekkel kezdték meg a korszerű homoki művelést. Az itt dolgozók álig ismerték egymást. Később kialakultak a kollektívák, s mindenki ahhoz a csoporthoz igyekezett szegődni, ahol képességeit, munkaerejét leginkább kifejthette. A szocialista brigádmozgalom sikerének ez volt az alapja, s annak is, hogy a hajdani sívó homokon virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát teremtettek, s tavaly már több mint hatmillió forintos nyereséget produkáltak. ÉPPEN a kunfehértói példa mutatja azt is, hogy az együtt végzett munka keretén mennyire képes túlnőni a mozgalom; ma már mind gyakoribbak a közös kirándulások, s az összefogással tavaly majdnem húsz család eladdig zilált életét sikerült normális vágányra terelni. Elhatározták, s be is tartották — illetve az akadékosko- dókkal betartatták —, hogy a fizetések napján elkerülik az italboltot. Gondolom, nem kell az összefüggést nagyon keresni e tény és a között, hogy az idén egyötöd részben hiányzó munkaerőt éppen a szocialista munkaverseny erejével kívánják pótolni. Mert erő ez a verseny, csak gazdálkodni kell vele. Méghozzá jól. A mélykúti Űj Élet Tsz főagronómusa óva intette a gazdaságok vezetőit: év közben ne csoportosítsák át a brigádokat, mert ez olyan, mintha egy tartós épületet rombolnának le. Sőt, igyekezzenek jobban összekovácsolni a kollektívákat. Fersze a gazdaságok vezetői, akik a mozgalomban rejlő lehetőfelismerték, s rSnek “lnd többen vannak, igyekeznek is a félté né! több eszközzel; Ilyen egyáltalán nem mellékes’ 2?^ m -anyagi Rekelt- s Már a tervezésikor meghatározzák, mRŐL * mdyen mértékben függ. a fossuvh Tszb^ tódot * - szoclaíista brigádok, a cím elnyerésekor meghatározott össLglfK nak, s minél többször nye- “P* nagyobb mértebben Feszesednek. Kttüvt az is, hogy ál_ T1’-^ mindig h^f^k^rehaí‘ásóért lehet versenyezni. Az irreátelmetjenné, halottá teszTa cétok^rV2 Ehetetlen nek Vfer nem ékesítenek. E felismerésre utal az tok ££gyei versenyfeladase Ezen S^! °s novelé- nyésztés ^ az állatte:S^le£Tanzfek6déSe sorban a tartóri Lf-f S?~ nyék, a hSTénS í°ruIme- kanmányozS ta~ lehét elérni _javitasaval aszályra. S immáre®nyegeí° "■Sä"? Sin ■ ää? ti ^ mintwtata?ÍSS rg7doIt’ ezért, hóéval fel szerű ffi'ÄV’S« Si javasla^f” 4yJetnek, újításnak — a éPpen kapcsolódik a 7er®®ny itt “us ke>déséhez 6m°kratÍZszámos Új kéz. szervezésével ™ dÖk “eg- lehetne erősítem^8 lnkább reket egWS az.®“be- lakat. Atv„z k?to szá- gítő k^zSge ?tí6^gek se- hatna meg Utatkozamit Hartán Sd?bbfn- Mert szocialista ver^°ndottak a « a Äsi Sir61;az egesz megyére is ’a S 32 senyrnozgaiorn az”' községben jelentbe *-' e^esz Hatással va t ? hmyező. H. D. A Vakok Szövetségének helyi vezetője: — Én semmit sem látok és mégis jól kezelem évek óta a telefonközpontot. Sajnos, nagyon sok vállalatnál makkegészséges, fiatalemberek töltik be az ilyen és hasonló munkaköröket. — Kiskorában gyermek- paralizisen esett át. Ű is csökkent munkaképességű, sántít. Mégis szerencsésebb nálam, mert rendes állása van. Portás. Sajnos, nem keres annyit, hogy ketten megéljünk belőle, s fizessük az albérletet is. A szülőkHa segítséget kérünk tőlük, többnyire leráznak bennünket egy ígérettel. • ¥ lonkával együtt indu- * lünk útnak a beszélgetés végeztével, ö a szövetség székházába igyekszik, ahol í^ndszeresen felolvasó délutánt tartanak, s rádiózni, beszélgetni is lehet. Jóformán ez az egyetlen szórakozás számára. Jólesik, hogy a bizalmába fogad és anélkül, hogy kérdezném, mesélni kezd a nél nincs számunkra hely. Régen ismerjük egymást, de boldogok csak akkor lehetnénk, ha én is találnék munkát. Megcsinálnék mindent, amit tudok, de nem kellete sehol. ,J\ em kellek sehol.” ^ Megfogalmazhat-e kétségbeejtőbb mondatot egy huszonegyéves, gyenge látásától eltekintve életerős ember? Szabad-e hagynunk, hogy ezt érezze továbbra is? ... vőlegényéi- <ói • Békés Dezső
