Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-26 / 97. szám

1968. április 26, péntek 8. oldal Magyar személynevek idegen szövegben címlapján, ha a könyvet hazánkban vagy más szo­cialista országban nyomtat­ják: Imre Madách, Zsdg- mond Móricz, Ferenc Móra. Nevezzük tehát magunkat, barátainkat idegen nyelvű bemutatás, bemutatkozás stb. alkalmával és írásban így: Klára Erdei, János Kiss, Györgyi Lukácsi. Vé­leményem szerint a Clara Erdei, Giovanni Kiss, Geor­gette Lukácsi öszvér alak, s kissé sznobnak tűnik. A külföldieknek, bár nem tudnak magyarul, kevés ne­hézséget okoz a magyar névnek ilyen használata.1A bemutatkozáson kívül szó­ban ritkán használják a teljes nevet — az angol vagy John-nak, vagy Mr. Szabó-nak nevezi Szabó Já­nost, amikor beszélget vele —, többnyire csak írásban van rá szükség, a tollat pe­dig minden nehézségen át­segíti a másolás. Arra töre­kedjünk tehát, hogy ne le­gyen dolgunk kétéltű név­formával. Egy kivétel azon­ban ebben a tekintetben is van, vagy legalábbis meg­engedhető. Az idegenből át­vett és magyarra még nem teljesen gyökeresedett sze­mélynevet jobb eredeti for­mában mondani és írni az idegen nyelvű társalgásban, illetőleg szövegben, főleg, ha éppen azon a nyelven beszélünk, levelezünk, ame­lyikből a nevet átvettük. Tehát: Marianne Kovács a francia órán vagy francia nyelvű levélben. ■ Ilyen módon nem vé­tünk a nemzetközi szo­kások ellen, a külföldieket pedig a magyar név iránti udvariasságra serkentjük. Ez nem sovinizmus. Ugyan­ilyen udvariasságot mi ön­ként vállaltunk, hiszen nem mondjuk, hogy Verdi Jó­zsef, hanem Giuseppe Ver­di Dr. Bán Ervin Az élet perifériáján Két ember sorsa került egymás mellé ebben a ri­portban. A társítást kizárólag az indokolja, hogy mind­ketten az élet perifériáján élnek és saját erejükből aligha mozdulhatnak el onnan. Minden más, amit megtudtam róluk, merőben ellen­tétes. Az egyik öreg férfi, a másik fiatal lány; az egyik ellenszenvet ébreszt környezetében, a másik sajnálatot; az egyik saját magának köszönheti sorsát, a másikat testi fogyatékossága nyomasztja; az egyiken nagyon nehéz segíteni, a másiknak „csupán” több — tevékeny! — jóakaratra lenne szüksége. Az öreg ___rSzvegy ember, het­_ venkét éves. Szép nyugdíja van, de a pénz nagy részét italra költi. Sok­szor úgy hozzák haza. Ilyenkor ordít, fenyegető­zik — meséli a panasztevő. — Én külön élek a fér­jemtől, van egy tizenöt éves fiam. Hárman lakjuk a két­szobás házat. Az öreg csak a konyhán keresztül tud bemenni a szobájába. Így nap mint nap többször is találkozunk. — Elviselhetetlenné teszi az életemet. Piszkos, hete­ken, hónapokon át nem mosdik. Szobájában ron­gyok, bűz. Nem is fűt. Ha nem vagyok otthon, kinyit­ja az ajtót és tőlünk lop meleget — A ház a második fele­ségéé volt. öregen kerültek össze, s tíz évig éltek együtt. Súlyos beteg volt az asz- szony, rákban halt meg. Azt is mindig kínozta. Sa nem volt pénze italra, el­adta alóla az ágyneműt. — Gondviselőként ke­rültem melléjük. De csak két hónapig bírtam az ál­landó marakodást. Az asz- szony sem bírta. Élete utol­só hónapjait már a roko­nainál töltötte. Eladta ne­kem a házat, részletre. Fi­zetésem kétharmadát a csa­ládjának adom minden el­sején. Mégsincs nyugtom, Májusban gépkocsi nyereménybetétkOnyv-sorsolás Külföldiekkel beszélge­tünk vagy levelezünk. Miként mondjuk nevünket: János Szabó, vagy John Szabó? Tekintettel kell len­nünk a külföldiek szokásai­ra, kívánságára, de a ma­gyar név logikáját sem hagyhatjuk figyelmen kí­vül. Azt a formát kell ide­gen anyanyelvű barátaink­nak ajánlanunk, azt kell a nyelvórákon szabállyá ten­nünk, amelyik mind a két követelménynek nagyjából megfelel. Ha a társalgás, levelezés baráti, és csak a személy­nevet (keresztnevet) hasz­náljuk, célszerű nevünk idegen formáját mondani, illetőleg írni: John, Elisa­beth, Georgina, sőt Johnny, Betty, Gina. A külföldiek­nek ez kényelmesebb, ro­konszenvesebb. A tanítási órán pedig azért előnyös, Aki ellátogat a Ka­zah Nemzeti Tudományos Akadémiára, feltétlenül felfigyel a kemény, hatá­rozott arcvonású férfit áb­rázoló gipsz mellszoborra. Ez a férfi két és fél ezer évvel ezelőtt élt és a sza­kák egyik törzséhez tarto­zott. A szakák ősi ázsiai nomádtörzsek voltak, a szkíták rokonai. De miért került a mellszobor a Ka- haz Tudományos Akadé­miára? Nyomós érvek szól­nak amellett, hogy a sza­kák a mai kazahok ősei voltak. A gipsz mellszobrot Mi­hail Geraszimov szovjet antropológus vezetésével készítették, rekonstrukció­ja annak a szaka arcnak, melynek koponyáját két év­vel Alma-Ata megyében ta­lálta meg Kemal Akise v kazah archeológus. A lelet rendkívül érdekelte Orazak Iszmagulov antropológust, aki a Moszkvában tartott antropológiai és etnográfiai világkongresszuson merész hipotézist állított föl; a ka­zah nép a szakáktól szár­mazik. Előadása heves vi­tát váltott ki a kongresszus résztvevői között, mivel a magyar tudósok már régóta a szakákkal kapcsolják ösz- sze népük eredetét. Pedig Kazahsztán és Magyaror­szág között több ezer kilo­méteres távolság van, a két nép nyelve és kultúrája is erősen elüt egymástól. Nemrég az Alma-Ata-i megyei lap, az „Ognyi Ala- tau” Iszmagulov munkás­ságát ismertetve, a cikknek ezt az alcímet adta: „Kik hát valójában: kazahok vagy magyarok?” A kér­déssel magához a tudóshoz fordultunk. — A „vagy” ebben az esetben nem egészen sze­rencsés — válaszol Orazak Iszmagulov. — Egyébként az „is” kötőszó sem lenne egészen pontos. Vélemé­nyem szerint a szakák nagy szerepet játszottak a mai kazahok kialakításában. Az érem másik oldalát tekint­ve: a szakák utódainak va­lószínűleg az ősmagyarok kialakításában is fontos szerep jutott. A kazah és a magyar tudósok együttes munkája ezt a bonvolult és eddig kevéssé tanulmányo­zott problémát segít meg­oldani. Egyébként a na­pokban levelet kaptam Tóth Tibor magyar kollegámtól. mert a tanuló megismeri és gyakorolja személynevé­nek az idegein nyelvben használatos változatát. Ki­vételt akkor kell tennünk, ha a személynévnek nincs az idegen nyelvben erőlte­tés nélkül felfedezhető megfelelője. Ilyen a Zoltán, Zsolt, Aranka stb. Figyelembe vehetjük, hogy az oroszok és még néhány, főként közelünk­ben élő nép fiai szívesen elfogadják nevünket ma­gyar alakjában is, termé­szetesen a maguk artikulá­ciós rendjének megfelelően ejtik. Amikor viszont a teljes nevet használjuk, for­dítsuk meg a személynév és családi név sorrendjét, egyéb változást azonban ne tegyünk. így látjuk a ma­gyar írók nevét idegen nyelven kiadott műveik aki legutolsó munkáit is el­küldte. A magyar tudós már járt nálunk Kazah­sztánban és antropológiai vizsgálatokat végzett a déli kazahok között. Kutatási témáink különböznek egy­mástól. Amíg én a kaza­hok származásának gyöke­reit keresem, addig Tóth Tibort a magyar nép kiala­kulása érdekli, különösen abban a stádiumban, mely összefügg Európa és Ázsia érintkező területeivel. Ku­tatásaink természetesen va­lahol kapcsolatban állnak egymással, és a létrejött együttműködés kölcsönösen hasznos számunkra. — Az elmúll év ho­zott-e valami újat elméle­tének bizonyítására? — Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. 1967 nyarán nagy antropológiai anyagot gyűjtöttem össze a köztársaság északi megyéi­ben, Kusztanaj vidékén és Észak-Kazahsztánban, ame­lyet rendszerezni és feldol­gozni kell. 1968 szeptembe­rében Tokióban rendezik a VIII. antropológiai és etno­gráfiai világkongresszust. Beszámolóval készülök a kongresszusra, címe: „A kazah antropológiai típus származása.” Ebben az ed­digieknél sokrétűbb anya­got említek érveim támo­gatására. A probléma végső megoldása még nagyon tá­voli, de a véleménycserék, melyek az ilyen kongresz- szusokat jellemzik, mindig nagyon hasznosak a fejlő­dés szempontjából, nem­csak ebben a kérdésben, hanem az antropológia és az etnográfia egyéb terü­letén is. (APN) Az Országos Takarék- pénztár május 20-án, Szom­bathelyen rendezi a gébko­csi nyereménybetétkönyvek 28. sorsolását. A húzáson a január 31-ig váltott ötezer és tízezer forintos betét­könyvek vesznek részt. A gépkocsira takarékoskodók egyébként készülődhetnek az augusztusi húzásra, áp­rilis 30-ig válthatnak rá „belépőt”: ötezer és tízezer forintos betétkönyvet. A gépkocsi nyeremény­betétkönyv, mint az egyik legnépszerűbb takarékossá­gi forma, hétesztendős. Ez alatt az idő alatt 27 alka­lommal összesen 4316 gép­kocsit sorsoltak ki. Jelen­leg több mint 422 000 ilyen takarékkönyvben mintegy 2,7 milliárd forint betét van. (MTI) Az április végi kánikulá­ban a mezőgazdasági üze­mek anyagbeszerzői szinte példátlan ostromot intéz­nek az AGROKER-kiren- deltségek ellen. A száraz­ság miatt fokozott az ér­deklődés az esőztető beren­dezések iránt. A legutóbbi hetekben háromszáz hor­dozható esőztető berende­zést vásároltak, elsősorban a hagyományos öntözési te­mert az öregember megke­seríti az életemet. — Nem lehetne szociális otthonban elhelyezni? — kérdezte sírós hangon pa­nasza végén az alacsony, megtört külsejű asszony. Hozzáfűzte még azt is, hogy fizikai munkás, nagyon rá­férne tehát a pihenés, a nyugodt otthon. • A z öreget Ismerik a " városi tanács szociá­lis osztályán is. Tudják róla, hogy megrögzött iszá­kos, s ezért bizony nem boldogulnak vele egyköny- nyen a szociális otthonban sem. Oda egyébként nem is kerülhet mostanában, mert sokan várnak a so­rukra, köztük olyanok is, akiknek nincs nyugdíjuk és még rosszabb körülmé­nyek között élnek, mint ő. • C zép szál, erős ember ^ lehetett a hajdani ács. Kondíciója még min­dig meglepően jó ahhoz képest, hogy napjainak zö­mét alkoholmámorban töl­ti és hol eszik, hol nem. Arcára azonban már lila foltokat festett az ital. Először gyanakodva vá- laszolgat, fél szemmel a tűz­hely körül sürgő-forgó fia­talasszonyt kémleli. Nyil­ván sejti, hogy a lakótár­sának valami köze van a látogatásomhoz. Azonban nem sokáig tart az óvatossága. Egyik pil­lanatról a másikra átadja a helyét valami hetyke, minden mindegy hangu­latnak. — Igen, iszom és elhi­szem, hogy ilyenkor durva vagyok Gondolhatja, hogy rületek, az alföldi megyék tsz-ei és állami gazdaságai. Az eladott berendezések egyenként és percenként átlagosan 2000 liternyi vi­zet juttatnak a szikkadt, szomjas földekre, egy-egy géppel hozzávetőleg 100 holdat részesítenek mester­séges csapadékban, össze­sen tehát 30 000 hold öntö­zésére elegendőek a raktá­rakból most elszállított gé­pek. (MTI) gyorsan elúszik a nyugdíj, s van úgy, hogy napokig azt eszem, amivé’ az isme­rősök megszánnak. De szá­mít ez? Számít nekem va­lami is? Csak az bánt, hogy nem tudok megdögleni. A vonat alá kéne feküdnöm, de nem merek. Anélkül, hogy közbeszól­nék és más vágányra terel­ném a beszélgetést, ismét hangot vált. Ügy érzem ez már az igazi. Ez ő. — Nyáron meglátogat­tam a gyerekeket, Somogy­bán. Húsz év után. Ügy fo­gadtak, mint egy idegent. Nem vethetem a szemükre. Négyévesek voltak, amikor otthagytam őket. Már csa­ládos emberek. Az anyjuk­hoz húznak, az meg azóta sem bocsátott meg nekem. — így ám! Senkinek sem leéllek, senki sem szeret. Tud jobbat ajánlani szá­momra, mint a bor? Het­venkét évesen lehet új éle­tet kezdeni? Én nem '. 'x. — Mi lenne, ha erre a fiatalasszonvra bízná ma­gát? Odaadná neki minden hóna óban a r-ugdíját — visszatartva a dohányra és néhány fröccsre valót —, ő me" főzne, takarítana.- Legalább addig, amíg a szociális otthonban meg­ürül egy hely. — Nem, nem, ezt nem lehet! — hajtogatja maka­csul, de kö-ben az asz- szonyt figyeli. Én is várok valami biz­tatást, de ehelyett ingerült tiltakozás csattan a tűzhely mellől: — Eszemben sincs! Még, hogy én? Elegem volt a gondviselésből. Vigyék csak el, ahová akarják. Meglep a kíméletlen hang, a dühösen villogó szempár. Milyen gyorsan levedlett erről az asszony­ról a kiszolgáltatott ember arca. Egycsapásra üldözővé vált az üldözött. Van oka a haragra ... És mégis csak ő segíthetne. 4 A zt szokták mondani, " hogy az öreg kornak is megvannak a maga örö­mei. A család gondoskodá­sa, az unokák mosolva fe­ledtetni tudia az elűzhetet- len fáradtságot, a test hol itt, hol ott bujkáló fájdal­mát. Ráadásul ott vannak az öreg cimborák, a jő könyvek, a csepdes üldö- gélések, s az emlékezés. És ezek nélkül, egyedül? Mint az öregember példája mutatja, szinte elviselhe­tetlen. Még alkohollal is. Vajon vigyázunk eléggé azokra a szálakra, amelvek a társadalomhoz, családhoz, barátokhoz kötnek bennün­ket, s amelyek később ka- nasikodóul szolgálhatnak? Békés Dezső Következik: A lány E K hCRST MULLER fantasztikus regénye nyomon irtó CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta SEBŐK IMRE A kazahok vagy a magyarok ősei? Az áprilisi kánikula a mezőgazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents