Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-23 / 94. szám

I 1968. április 23. kedd 8. oldal Áz „ezermesterek" két gyártmányának sikere Kecskeméti lőre Sárbogárdon Az úttörő­mozgalomról tanácskoztak Csütörtökön délelőtt 9 órakor Kecskeméten, a me­gyei tanács dísztermében kibővített ülést tart a KISZ megyei bizottsága. A részt­vevők Pap István megyei úttörőtitkár beszámolója alapján megvitatják az út­törőmozgalom Bács-Kiskun megyei eredményeit, vala­mint a KISZ-bizottságok és KISZ-szervezetek feladatait az úttörőmunka irányítá­(TudösftőrífcbSl.) Érdekes és építési szem­pontból nagyon Is fontos sét Kiskunfélegyháza gyár- negyedében. A Kecskemé­ti Szolgáltató. Javító és Vegyesipari Vállalat kis­kunfélegyházi részlegeként szervezte meg a salak­blokk gyártását, egyelőre még nem teljes kapacitás­sal. Nevükhöz hívein, a kecs­keméti Ezermester Ktsz vezetősége és tagsága sokat töri a fejét azon, hogy mi­lyen gyártmányokkal elé­gítse ki a vásárlók igé­nyeit. Két évvel ezelőtt merült fel például az úgy­nevezett i,vegyi fülke” gyártásának gondolata. Azokban a laboratóriumok­ban ugyanis, ahol egész­ségre káros, maró. roncso­Ä sala kblokk-ü zem ki­lenc és fél kisméretű tég­lának megfelelő gyártmá­nyénak használata gazda­ságosabb lesz a hagyomá­zetmétar 26-ös falhoz 13,7 salakblokk szükséges, és számítások szerint két kő­műves szakmunkás négy segédmunkással öt nap alatt felhúz egy lOxlfl mé­teres épületet az elkészí­tett alapra. ló hatású vegyi anyagok­kal kísérleteznek, nagy szükség lenne egy külön fülkére, a kísérlet elkülö­nítésére. A gondolatot tet­tek követték. Egy kollek­tíva elkészítette a „vegyi fülke” terveit, a prototípus alapos vizsgálata után megkezdték a sorozatgyár­tást. Az igényeket kielégí­tő élszívóberendezéssel fel­szerelt, a mérgező anya­goknak ellenálló anyagból készült hófehér fülke esz­tétikailag is megfelel a kö­vetelményeknek. A múlt évben már háromszázötven hagyta el az üzemet. A ha­zai megrendeléseken kívül kétszázat a Szovjetunióba szállítottak, de jutott belő­lük néhány Franciaország­ba és Törökországba is. A gyártmány sikerére jellemző, hogy az idén már 600 darabot kell gyár- taniok. A Szovjetunió 400 fülkét rendelt, néhány pe­dig a vietnami vegyészek kísérletezését segíti. Újdonságnak számít az is, hogy a Szovjetunióból két munkahelyes, üvegfal­lal elváLaszott ikerfülkét is rendeltek. A második fél­év elején kezdi meg a ktsz a 100 darabos szériagyár­tását. Ennél Is fiatalabb egy másik termékük, a négy különböző méretben készí­tett árusító pavilon. A hő­szigetelt falakkal rendelke­ző, fűthető építmény múlt évi, kezdeti sikere az idén tovább fokozódott. Tavaly negyvenhetet gyártottak, erre az évre viszont már eddig hatvan pavilonra kaptak megrendelést. Debrecen részletes ren­dezési terve például elő­írja, hogy a város főútvo­nalain milyen árusítópavi­lonókat lehet felállítani. A kecskeméti gyártmány megnyerte a tetszésüket, tizennégyet rendeltek. A szegediek tizenkettőre tar­tanak igényt, a Balaton északi partján pedig né­hány hét múlva nyolc Kecskeméten gyártott pa­vilonban kezdik meg az árusítást. Az „ezermesterek” büsz­kék sikeres gyártmányaik­ra, de arról kicsit rezignál- tan emlékeznek. hogy Kecskeméten ezekkel még nem értek el eredményt. A városban még egy sincs az általuk készített ízléses pavilonból, de vásárlási, megrendelési szándékról sem hallottak. Ügy látszik, saját hazájában tényleg nem lehet senki — és sem­mi — próféta. O. fc. Az élen: a kunbajai kombinát Az állami gazdaságok meggyorsítják a szőlőfel­dolgozó kombinátok építé­sét. A számítások szerint 32 kombinátra van szükség ahhoz, hogy maradék nél­kül feldolgozhassák az ál­lami gazdaságok kezelésé­ben levő 47 ezer hold ter­mését; évente átlagosan 900 ezer mázsányi szőlőt. Idén tizenegy állami gaz­dasági üzemben látnak munkához az építőipariak. A legnagyobb teljesítményű kombinátot a Kunbajai Ál­lami Gazdaság létesíti: itt évente 120 ezer mázsa sző­lőt vehetnek kezelésbe. (MTI) Ütünk Sárbogárdon, a Fejér megyei járási szék­helyen vitt át, s a főut­cán, a központhoz közel figyeltünk fel a kecske­méti Űj Tavasz Tsz bor­kimérésére. A megyehatá­ron túl, mint az általában szokás, az ember szeme — amennyiben nem mentes a lokálpatriotizmustól — fokozottan reagál a „hazai színekre”. így voltunk ez­zel mi is, tudat alatt ta­lán azért is, hogy eggyel szaporodjék az ok a beté- résre. Betértünk — de bár ne tettük volna. Nem mintha különösebb illúzióink let- lettek volna az innivaló és a környezet minőségét illetően. De a benti lát­vány egyenesen lehangoló volt. A helyiségnek ugyan­is a pult az egyetlen be­rendezése, méltóan a sző szoros értelmében vett tal­ponállóhoz. Leülni esetleg a kőre lehetne. A meny- nyezetről árva, ernyő nél­küli egyszál villanykörte csüng alá. A falak egyet­len „dekorációja” — az árlap. De a szomjazó ván­dornak — összevetve a tényleges választékot és minőséget az árlappal — ebben sem telik sok örö­me. Az árlap szerint négy­féle bor kapható. Ügy mint: kadarka 27,— (1964-es évjárat); kadarka 23,—; kövidinka 22,— és a siller 24,— forintért. Ám a valóságban csak a két utóbbiból tölthetett a po­harunkba Simon L ászió­né, a kimérő vezetője. Is­métlem, nem a megyei borverseny győzteseinek a kóstolására készítettük elő nyeldeklőnket, de azért... Nem tudom, hivatalosan meddig terjed a bor fo­galma, de legyen az bár­mily«! tág is, amit ittunk, csak a perifériáján fogal- hat helyet. A siller még csak „elmozgott” úgy- ahogy, ám a kövidinkát. látván a zavaros sárga színt, a virgonc képzettár­sítás nyomban a más ter­mészetű folyadékok cso­portjába sorolta. S az íz­lelés ennek nem is nagyon mondott ellent. Jő bornak nem kell cé­gér, tartja a közmondás, de rögtön hozzátennénk, hogy a rosszat viszont nem is lenne szabad cé- srérezni. A kecskeméti bornak itt sokkal inkább az ellenpropagálásával ta­lálkoztunk, semmint a hír­név terjesztésével. S mindez 24, illetve 22 fo­rintért. Amiért már nvu- gondtan lehetne adni tisz­tességes bort is. tisztessé­ges körülmények között... Mert akkor Simonnéuak sem kellene panaszkodnia, hogy a napi forgalom nem haladta meg a 25—30 li­tert. Pedig tavaly augusz­tus 20. után, amikor meg­nyitották a kimérést, nő­ni száz liter felett volt a forgalom. Akkor még fu­totta a jobb minőségű borból? Vagv úgy vélték, elég megcsinálni a propa­gandát, ami aztán később mindent helyettesít? Fz esetben rosszul számítot­tak. Holott eg a kimérés, esetleg gyümölcs- és zöid- ségárusítással kombinálva, megcsinálhatná a maga forgalmát, r egyúttal a hírverést is. Ehhez alan- vetően két dolog kell: 1. Lőre helvett bort adni: ?. Le kell ültetni a vendé­gét ... Mert ha egy tsz melléküzemágként a ven­déglátásra vállalkozik, ak­kor legalább annak az Német és magyar erdészeti kutatók ábécéjét sajátítsa el. —ni —el. Biztató kilátások ¥/ A ©« -m ^ a nők HunszeiitmiM los — og'°“síra a lehetőségek küszöbén sában. ' i i Salakblokk-üzem Kiskunfélegyházán üzem kezdte meg működé­Az új üzem egyik épülete, előtérbe« a kész salakblokkok. nyos tégláénál. Egy négy­Több mint 80 éve végez az Eberswaldei Erdészeti Tudományos Intézet kü­lönböző erdőnevelési és a fatermés befolyásolásával kapcsolatos kísérleteket. Ezalatt értékes, egyedülálló eredmények birtokába ju­tott. Metodikájuk megis­merése és sajátos talaj­adottságaink, klímaviszo­nyaink közti alkalmazása búsásan kamatozna a jóval fiatalabb hazai kutatások­ban. Ugyancsak izgalmas lenne bekapcsolódni a fa­fajták — például i z erdei fenyők — származékait összehasonlító, kü lönböző országokban végzett mun­kájukba. Az együttműködésre vo­natkozó ajánlatot kidol­gozta és elküldte Ebers- waldeba az ÉRTI. A vá­laszért dr. Szodfridt Ist­ván. a Kecskeméten szé­kelő Duna—Tisza közi Kí­sérleti Állomás vezetője utazott el. _ Milyen eredménnyel t ért haza ? — A német kollégák tá­jékoztatása szerint meg­valósul együttműködési tervünk — közölte. — A fatermési tapasztalatcseré­vel kapcsolatban több olyan kutatási témát is felsorol­tak, amelyeknek az össze­foglaló zárójelentéseit meg­kapjuk. Ugyanakkor mi, viszonzásképpen, nemesí­tett vetőmagvakat termesz­tünk számukra. Ezenkívül évente négy-négy kutató devizamentes cserelátoga­tására kerül sor, akik két hetet töltenek az egyes ál­lomásokon. — Mi ragadta meg fi­gyelmét a testvérintézet­ben? — Elsősorban az, hogy teljesen matematikai-sta­tisztikai alapokon, elektro­nikus számológépek segít­ségével végzik az értékelé­seket. Egy-egy terület ada­tait — a programozási időn kívül — mintegy 20 perc alatt kapják meg így. A megyében a homok komplex hasznosítása cél­jából nagyarányú fenyő- és ültetvényszerű nyártele­pítések folynak. A fajta­kiválasztásban, a további fejlesztési tervek meghatá­rozásában számottevő se­gítséget adhatnak a Német Demokratikus Köztársaság tekintélyes hagyománnyal rendelkező erdészeti kísér­letei. A tapasztalatcsere hasonló lehetőségeiről egyébként a csehszlovákiai intézettel is tárgyal az ÉRTI. H. F. Évenként átlagosan 1100 —1300 ember járt el rövid egy-két esztendővel ezelőtt is Kunszentmiklósról, hogy megkeresse kenyerét. Főleg Budapestre, és nagyrészt férfiak, utaznak még ma is munkába. De Kumadacs, Kunpeszér és Tass is elbo­csátja a maga 600—700 em­berét — dolgozni — körül­belül ugyanazokra a tá­jakra. E munkaerőmozgás in­tenzitásában már a múlt év elején gyengülés kezdő­dött, mégpedig az otthoni foglalkoztatottság javára. Mint arról nem egyszer tá­jékoztattuk olvasóinkat, egy vilamos berendezéseket gyártó fővárosi vállalat — rövidített nevén VÁV — gyáregysége kezdte meg működését, s ezzel mintegy 150, zömében kunszent- miklósi munkásnak adott módot elhelyezkedésre. 1967 novemberében pedig a Csepel Autógyár helye­zett ki ide részleget, és ebben kerek számban hat- vanan dolgoznak most, fe­lerészben a környező köz­ségekből is. Előrepillantás — Mi ezekkel az új üze­mekkel az anyavállalatok terve? — kérdezem Bán- hidi Istvántól, a községi ta­nács vb-elnökétől, akivel éppen a foglalkoztatottság helyi perspektíváiról kezd­tük a beszélgetést. Miután előrebocsátotta, hogy a ter­vekben lehetséges majd változás, a következő el­képzeléseket vázolta fel. — A VÁV-nál 1970-ig kétszázötvenre, 1975-ig pe­dig négyszáz-négyszázöt­venre szeretnék gyarapíta­ni a létszámot. A Csepel Autónál, ugyanezekben a szakaszokban létszáz, il­letve ötszáz szakmunkás, segédmunkás foglalkozta­tását tervezik... Mindkét gyár részint a jelenleg még eljárókból, részint saját ne­velésű utánpótlásból kíván­ja ezt a létszámot bizto­sítani. — Ügy tudjuk, elnök elv­társ, hogy emellett a népes idegenbejárás mellett kü­lön nagy gond Kunszent- miklóson a nők foglalkoz­tatása. A komoly előrelé­pést hozó két üzem segít-e jelentősen — ebben a vo natkozásban ? — Bizony, sajátos prob­lémakomplexum ez nálunk — erősíti meg Bánhidi Ist­ván, s máris ismerteti a helyzetet. — Az eljárók mintegy 25 százaléka — nő Rajtuk kívül kétszáz-há­romszáz van, aki dolgozna Súlyosbítja ezt a körül­ményt, hogy a Háziipari Szövetkezet, amely eddig mintegy nyolcszáz bedolgo­zót foglalkoztatott, most csak felének tud munkát adni — Lesz-e kiút ebből helyzetből? * Megyei szervek segítsége — Lesz — válaszol ha­tározottan a vb-elnök. Mi­után közbevetőleg meg­jegyzi, hogy az előbb em­lített két új üzem is ad munkát kisebb mértékben nőknek — nem kis öröm­mel újságolja, milyen újabb lehetőségéhez jut Kun- szentmiklós a megyei párt- bizottság s a megyei tanács ipari osztályának erőfeszí­tései, de a járás segítsége révén is. Két budapesti vállalat van már is, amely hajlandó üzemet telepíteni ide, illetve a közeibe. A Hazai Fésűfonó egy részleget hoz le, s abban be­dolgozó rendszerben ad munkát a nőknek. Folya­matosan tanítják be a je­lentkezőket s 1969-ben már 120—150 munkásnőt sze­retnének foglalkoztatni. — Milyen munkáról van szó? — A szövőgépről lekerült kész anyagot, bálákat, vé­geket küldik le, hogy azok apró hibáit itt kijavítsák. Már ki is néztek egy há­zat, ahol némi kis átalakí­tás mellett csak a megfe­lelő erősségű világítás elő­feltételeit kell megterem­teni. Hathetes betanítás után, napi 8 órai munká­út mull, idUU—14UU IO­rintot is meg lehet majd keresni — ahogy tájéko­zódtunk. Az építőiparon sok múlik Ezután így folytatta Bán­hidi István: — A másik üzem, a TEMAFORG — kitelepül. Ez textilfeldolgozó vállalat, amely rongyfeldolgozástól kezdve cérna-, fonalkészí­tésen át szövés-kötésig sok mindent végez. Mintegy 30 részlegük van szerteszét a fővárosban, központjuk az Árpád-hídnál. Fokozatosan vonják ki Pestről egységei­ket, s itt akarnak 30—40 milliós költséggel, vasút mellett — Tass területén, de közelebb (2 kilométer­re) Kunszentmiklóshoz — új üzemet építeni. Ügy tervezik, hogy ha itt Kunszentmiklósról, no és a közeli községekből, elegen­dő és megfelelő munkás­kézhez jutnak, az összes budapesti részleget ide von­nák össze ... 1975-ig hat- hétszázas létszámmal szá­molhatnánk ... De ez már az építkezések ütemétől függ — fejezte be a tájé­koztatást a vb-elnök. — Ha az építőipar kitesz magáért, gyorsabban adjuk át a múltnak régi gondjainkat. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents