Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-18 / 90. szám
4. oldal 1968. április 18. csütörtök Elszáradt gazok, muharok. A friss tavaszi szél meg-meglebbenti a kórókat. Itt-ott előtűnnek a csenevész szőlővesszők, s a figyelmes szemlélőnek a tőkék sorai is felsejlenek. Gubancos, árva fák kapaszkodnak egymásba galy- lyaikkal, a laikus tekintet számára is nyilvánvaló, hogy már hosszú évek óta csak távolról láttak metszőollót. A kert legmagasabb sarkában áll a tanya. Nem is tanya; hiszen ez a rész Helvéciának jócskán a belterületéhez tartozik, csaknem a falucska közepén van ... Hanem amilyen a kert, olyan a ház. Valamikor karbantartott, lakályos otthon lehetett De ma Nővérszálló Kecskeméten Április elsején hatvannyolc kórházi ápolónő költözött új otthonba Kecskeméten. A megyei kórház területén épült nővérszálló minden igényt kielégít. A kétágyas szobákhoz előszoba, hideg-meleg vizes zuhanyozó tartozik. A földszinten valamint az emeleten mosókonyha, teafőző helyiség áll a lakók rendelkezésére, s munka után klubszobában tanulhatnak, szórakozhatnak az ápolónők. A szükséges és időszerű beruházás költségei — a berendezést is beleszámítva — megközelítik a hárommillió forintot. A munkát az ÉM Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei végezték. (Pásztor Zoltán felv.) Vadkerti szőlőkrónika — Na, mit gondol, milyen régi a vadkerti szőlő? — hunyorog tréfásan Nagy- Pál István nyugdíjas tanító. — Fogalmam sincs. Gondolom, a múlt század közepén, végén kezdődtek itt a telepítések. — Majdnem mindenki ezt mondja. Még a mezőgazdaságtörténet legjobb kutatói sem említik, hogy Vadkerten már 1721 előtt telepítettek szőlőt — Honnan tudja ezt ilyen biztosan? — Van bőven bizonyító anyagom. — Borítékokba dossziékba rendszerezett jegyzethalmokat, több száz éves térképek fénymásolatait sorakoztatja elém. Vé- gigbúvárkodtam a Nemzeti Hasznos a kishatármenti termékforgalom A HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat, a TÁSZI és a határmenti területi szövetségek kezdeményezésére és szervezésében Mohácson nemrég tanácskoztak a jugoszláv—magyar kishatármenti árucsere forgalomról. A tanácskozáson rész vett a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének képviselője is. A megbeszélésen egységesen megállapították, hogy a kishatármenti termékforgalomra szükség van, az megfelelő bonyolítás esetén segíti mindkét ország határmenti termelőszövetkezeteit beszerzési és értékesítési gondjaik megoldásában. A kishatármenti termékforgalom az elmúlt év nyara óta fennáll. A kapcsolatok egyre javulnak, egészséges kezdeményezések bontakoznak ki. Ez utóbbiak gyakorlati megvalósítását azonban sok esetben a vonatkozó jogszabályok ismeretének hiánya, a szakszerűtlenség károsan befolyásolja, sőt nem egyszer meghiúsítja. Megállapították, hogy a kishatármenti árucsere-forgalmat magyar részről kizárólag a HUNGAROCOOP bonyolítja le, mert magyar részről a Külkereskedelmi Minisztérium ezt a vállalatot jelölte ki. A jugoszlávok részéről számos cég végzi a bonyolítást. Több részletkérdésre vonatkozóan is tájékoztatást kaptak a tanácskozás részvevői. Többek között arra is, hogy mit kell tartalmazni az ajánlatoknak az árucsere esetén, milyen formái vannak a szerződéseknek és így tovább. Azt is megállapították, hogy az árucsere bonyolításában a területi szövetségek csak közvetítő szerepet tölthetnek be. Hz úttörőmozgalomról tanácskoztak Tegnap délelőtt Kecskeméten együttes ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága és a megyei úttörőelnökség. A jelenlevők az úttörőmozgalom helyzetéről tanácskoztak, s megvitatták a KISZ- bizottságok és KlSZ-alap- szervezetek feladatait az úttörőmunka irányításában. A továbbiakban a résztvevők „Az alapvető úttörőközösségek önkormányzati szerveinek szerepe az öntevékeny közösségi élet megszervezésében” című, valamint az úttörő- mozgalom 1961—1968 közti, megyei fejlődésével foglalkozó beszámolót hallgatták meg. Múzeumot, az Országos Levéltárat, minden lelőhelyet, ahol remélhettem valamit községünk történetére vonatkozólag. — Értem. És talált olyan okmányt, ami azt bizonyítja, hogy már 1721 előtt... — Ha ez ilyen egyszerűen menne. Egy 1753-as levélben Diszrat János, az Orczy bárók tiszttartója azt javasolja Halas város bíróinak, hogy Bőszér és Pirtó vitás határvonalának megállapítására a vadkerti szőlőhegynél találkozzanak. Ismert hely lehetett, ha találkahelyül ajánlották. Egy 1745-ös szerződésben szó j esik egy helybeli vendég- fogadóról, majd hét évvel később egy bírósági jegyzőkönyv azt tanúsítja, hogy ez a fogadó a Tegzes családé volt. Nagy a valószínűsége, hogy Tegzesék, ha fogadót tartottak, a saját borukat mérték. — Miért? Mérhették Or- czyékét is. Nem minden kocsmáros termelt szőlőt. — Igenám, de Orczyék csak az 1750-es években kezdtek el szőlőt telepíteni és nem az emlegetett szőlőhegyen, hanem a kecskeméti út közelében. A bőszér—piríó—vadkerti hármashatár melletti terület Tegzeséké volt. Viszont ők, mint kuruc hírű család az Orczyék védőszárnya alatt kerestek menedéket, ezért 1721-ben lemondtak vadkerti földjeik tulajdonjogáról Orczy István javára. Ettől fogva ők itt csak művelhették egykori birtokukat, új telepítést nem hozhattak létre. Szigorúan megszabta a kontraktus. Tehát a szőlőhegyet 1721 előtt kellett, hogy betelepítsék. Valóságos rejtvényfejtés. Nagy-Pál Pista bácsi bele- tüzesedik az elbeszélésbe, egymás után mesél érdekesnél érdekesebb históriákat a kétszázötven éves vadkerti szőlőművelésről. Az őslakos hét svábról, a költőnek is kiváló báró Orczy Lőrincről, aki csodálatos előrelátással már 1755-ben szőlőfürtöt és gyümölcsfát vésetett Vadkert címerébe, Hachbold Frigyesről, aki először szelektálta a különböző szőlőfajtákat, Krémer Fülöpről, akinek a birtokán először láthattak metszőollót és permetezőgépet a gazdák... — Ne fárassza magát a jegyzeteléssel! — mosolyog. — A községi pártbizottság, a tanács és a Hazafias Népfront kérésére hosszabb tanulmányban megírtam már a szőlő krónikáját a kezdetektől az első szakaszig, a filoxéravész idejéig. Az a szándékom, hogy folytatom napjainkig. A község vezetői mindenben segítenek, biztatnak, mert szeretnék kiadni, ha kész lesz. Végigolvasva az egzakt tudományossággal, ízesen megírt tanulmányrészletet, magam is csak ezt tudom mondani: szélesebb nyilvánosságot érdemelne. Sz. J. Az ital mellé étel Épül az üzemi konyha a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezetben. A háttérben levő borharapő már tavaly elkészült. A tagság többször szővátette, hogy az ital mellé étel is kellene. Ezért határozta el a közgyűlés, hogy éttermet építenek, amely egyúttal üzemi konyha is lesz. Május 15-re elkészülnek a 300 ezer forintos beruházással. A képen a termelőszövetkezet építőbrigádja —< munkaközben. már... A verandára néző szoba felett egyszerűen nincs tető, a közfalak csupaszon merednek az égre. Az udvaron szőlőprés szárad a napon, látszik rajta, hogy évek óta kint hever. Mindenütt az elhagyottság nyomai. Rozzant falak, má- lik a vakolat:.. Beszélgetés a kertben A gyomnövények kéthol- das arborétumában — mi más lehetne ez a kert? — végre megtalálom a házigazdát, Hajdú Ferencet is. A háromszögletű nyeles ka- paróval közönyösen piszkálgatja a fák derekát. Tizennyolc éves fia, baltával a kezében, körötte táblából, mozdulatain látszik, hogy csak immel-ámmal, mondhatni: unaloműzésből dolgozgat — Ki kellene már dobatni ezeket a fákat — mondja az apa, s pillantásával végigsúrolja a fák kusza koronáját Kérdem, mennyi fa van. Nem ad pontos választ. Csak azt tudja, hogy szilvafából nyolc van. Aztán arról érdeklődöm, mennyit terem a szőlő. — Nem sokat — feleli. S mentegetődzésképpen hozzáteszi: — Öreg már nagyon. Miből élnek, hogyan élnek? Van még egy hold szántójuk, amit nemrégen visszakaptak az Aranyhomok Tszcs-től, amelynek egyébként tagja is — ez derül ki a hosszas, zavaros pereskedési történetből. Idősebb Hajdú Ferenc majd négy évig dolgozott egyfolytában a kecskeméti magasépítőknél. De otthagyta a vállalatot. Pár év óta nyaranként eljár a cséplőgéphez. Hajdúné néhány hónap óta naponta bejár Kecskemétre, a Bamevál- ba. A fiú több helyen dolgozott már, megpróbálkozott a lakatos szakmával is, de abbahagyta a tanulást. A fiúnak egy húga van, legutóbb Budapesten dolgozott, a MÁV-nál... Még sokáig beszélgetünk, s miután elköszönök, utánam szalad a házigazda. \ kert laposabb részeit mutogatja, szinte mentő ötletként, hogy azokon tavaly víz állt, nem lehetett megmunkálni. A szomszéd kára Kirívó a kontraszt! Köröskörül gondosan, szinte dédelgetve ápolt szőlők, gyümölcsös kertek találhatók. Noha azokban is előfordulnak mélyebben fekvő területek. A 70 éves Novák Mihályék kétholdas kertje is mintaszerűen gondozott, amely közvetlennül határos a Hajdúékéval. A két család között régóta tartó haragos viszony van. Tucatnyi, többnyire becsület- sértésből származó per van mögöttük, amelyek eredete ma már szinte ki sem bogozható. Újabban vita van a mesgye melletti szőlősoron is, meg a Novákék kertjéből a Hajdúék parcellája fölé átnyúló szilvafaágból. — Kérem, a szomszéd kertje valóságos fertőző góc — panaszkodik Novák bácsi. — Kiszámítottam, hogy nekem évente emiatt ötszáz forinttal többe kerül a növényvédelem. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan lehetne ezeket rábírni a rendszeres munkára. De a megoldás nem az én feladatom. Hajdú Ferenc nap>szá- mosfiúként cseperedett fel annak idején. Aztán jött a katonaság, a hadifogság — hét éven át. Majd hazajött, megnősült. Az ötvenes évek elején örökölték a kertet és a házat, egy tái voli rokonuktól. Akkor még szépen termett a szőlő is, a gyümölcsös is, s a ház is rendben volt... A türelem határán E lap hasábjain nincs hely nyomon követni, mikor és milyen törések következtek be a család sorsában. Mondhatni, az 5 dolguk, hogy milyen életmódot alakítanak ki maguknak. Mindaddig, amíg a következmények csupán őket terhelik. De ezen a ponton Hajdúék már rég túljutottak. — íme, az ötszáz forintról szóló bírság irattári példánya — mutatja az iratot a tanácsházán Csutka Jenő vb-titkár és Kökény István, az adócsoport vezetője. Olvasom az indokolást: „Kihallgattuk Kállai Ferencet, az Aranyhomok Tszcs agronómusát, aki elmondotta: bizottságilag vizsgálták Hajdú Ferencék szőlőjét, s megállapították, hogy a munkát csak 50 százalékosan végezte el. Előtte már többször figyeli meztettük a terület karbantartására.” Adóhátralékuk ötezer forint körüli. Lefoglalni nincs mit, a törlesztést Hajdúné bameváli keresetéből fogják le. — Nem lehet végtelen a községi vezetés türelme — teszi hozzá Vágó József tanácselnök. — A családfővel rövidesen aláíratunk egy nyilatkozatot: vagy rend- beteszi a kertet, vagy búcsút mondhat tőle. A fákat p>edig valószínűleg kiszedetjük. Hatóságilag. Ez hát a Hajdúéknak szóló utolsó figyelmeztetés. Alkalom arra is, hogy életmódjukat felülvizsgálják. Mert ha a szándék jelei mutatkoznak, nyilván nem marad el sem a községi vezetés, sem a termelőcsoport támogatása. De mindenképpen rajtuk a sor! Hatvani Dániel Tanya a faluközpontban
