Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-17 / 89. szám
1968. április lt, szerda 1 oldal lOLAT^/HOi 4HKT£l £AI ÍLtS. CSIPOFO. GOK ZÖKKENTETTÉK KI. A VÉDŐSISAKJA ‘.P/TET RÁDIÓVEVŐBŐL HANGZOTTAK FEL. On IS HALLÓT*. ÍIS7ER BURNES'. Sheppard 3í "" MECP HL ÁRTOTT A A HÁROM K/S.JARMU- eorma Automatát, mohó kíváncsisággal meredt RA'JUK. -VAJON N/NCSENEK-E ELLÁTVA HOLMI BIZ TON SACS BERENDEZ ESSEL.AMJ VÉSZÉ LvESSÉ TENNÉ A MEGKÖZELÍTÉSÜKET? AZ ŐRNAGY NEM LESZ SZŰKMARKÚ. -HA ELVÉGZI A rábízott feladatot, hanem az Eletet nem Ml A CSODA LEHETET? r NEM EMBERI EREDETŰ ^JELZÉSEK VOLTAK! Hajlandó kockára tennií 4 Phoenix közelébe érví Sheppard döbbenten meg- ............... r fz ÉLETELENNEK LÁTSZÓ fERE/ALAK MELLET SZOKATLAN FORMÁJÚ KIS EÉNY- Lő TA'RGYAT PILLANTOTT MEG. GYORS MOZDULATTAL. EELKAPTA ÉS VÉDŐOLTONYEBE REJTETE. FOLYTATJUK Hírünk Törökországban Török hetilap cikke rólunk 1967. október 15-1, vasárnapi számunk 2. oldalán Vendégünk: Az „Eskü” főszerkesztője címmel két képet és néhány sort közöltünk Fethi Náci, az Ant c. haladó török hetilap egyik szerkesztőjének a Petőfi Népe szerkesztőségében tett látogatásáról. Barátunk, akiben a török munkáspárt alapító tagját is köszönthettük, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeként — akkor — két hetet töltött Magyar- országon. Kecskeméten, s a megyében Is körülnézett. „Tanulságos volt számunkra a vele folytatott beszélgetés, s bizonyára sok hasznos tapasztalatot szerzett ő is hazánkban” — írtuk akkor a találkozásról. Egy kép A minap — kellemes meglepetést ígérve — szóltak át a Hazafias Népfront megyei titkárságáról. Menjünk ban — dolgozik a több keleti nyelvet is ismerő Török Sándor előadó. Jóvoltából, precíz magyar fordításban, napokon belül kezünkben voltak a cikkszövegek. Emlékek Addig a taláiüozás emlékeit ízlelgettük. Farkas elvtárs nem felejtette el, milyen jólesett a török szerkesztőnek, mikor az Aranyhomokban, a minden protokollkörítés mellőzésével fogyasztott szolid ebédnél — egyszeresek török zászlócskát tett az asztalra a pincér. A nagyon „objektív”, komoly elemezgetéssel kérdezgető Fethi Náci megkönnyezte a figyelmességet. Aztán a lelkes feloldódás, miután — ezt ki is kötötte — nem „kiszemelt” emberekkel, „előre megrendezetten” beszélgethetett, hanem mindenkivel. Magyarországnak 40 országgal van kulturális kapcsolata, Törökországgal azonban nincs, a Kulturális Kapcsolatok Intézete által készített időnkénti programok kicserélése folyik csupán. Véleménye szerint legalább a zeneművészetben fontos lenne az „összehangoltság”. Szívesen látnák vendégül Budapesten operaénekesüket, Ayhan Baran-t is... Megismerteti olvasóikkal a 17 éves Dunaújvárost, egyetemi rendszerünket, a szak- szervezeti mozgalom felépítését, éppúgy, mint sport- politikánkat. Mint maga is mondotta, kérdés-felelet, kérdés-felelet igen árnyalatos, és célratörő módszerével alakítja ki a témákról alkotott képeit. Igen tiszteli a tényeket, s az öt folytatásban csupán néhány helyen enged meg magának szubjektív megjegyzéseket. Egy-két kérdésben át, mutatna^ valamit. A meglepetés valóban örömet szerzett Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára egy kis köteg, két- színnyomásos újságot nyomott a kezünkbe. Mindjárt az első példány címoldalán fekete négyzetben, narancs- sárga háttérrel egy — Leninről készült grafika ragadta meg szemünket, s alatta-fölötte a nagy fehér betűk: „Lenin’ in Türkiye üzerine yazilari.” „Török” — állapították meg lelkesedve, s most már a címet is jobban szemügyre vettük: ANT. — Különböző központi szervek közvetítésével jutott hozzánk ez az öt szám — tájékoztatott közben Farkas elvtárs —, Fethi Náci küldte, az a török újságíró, aki az őszön nálunk is járt. Nosza, átlapoztuk a küldeményt, s a mi Magyar- ország c. hetilapunk meg a Tükör együttes hangulatát adó, elég képgazdag újságokban szinte tüstént rátaláltunk a rólunk szóló cikkekre. Egy-egy szám közepén, két oldalra terjedően — és ismerős képekkel. Mindjárt az első, november 14-1 számban: egy epizód a tiszakécskei borpincéből. Középen a szemüveges, mosolyogva fi- gvelő-iegyzetelő Fethi Náci. Mellette a vb-elnök, Miskó István, emitt Farkas József, s még néhányan ... Másik cikknél: az Erzsébet-híd; később — a kecskeméti városi tanácsháza díszterme: majd a szerkesztőségi ba- rátkozás... De a török szövegek csak tipográfiájukkal, tagoltságukkal árulták még el, hogy „sokmindenről” szól az 5 folytatás, és sűrűn kivehetők a riportelemek. I Nagy „nyomozás”: hol talá- lünk törökül tudó fordítót? Ki gondolta volna, hogy pont a Kecskeméti Városi ^Tanácsnál — a szomszéd-' akivel neki jólesett. Oda vitték, ahová kedve tartotta. Derűs meghökkenése, amikor a tiszakécskei tehénistállóban egyik tsz- taggal beszélgetett, s egyszerre betoppant egy magas rangú katonatiszt. Ar- ra-jártában benézett, hogy parolázzon a jóismerősökkel. Maga volt az egyszerűség, közvetlenség... Fethi Náci — a más társadalmi rend fia — „rácsodálkozott” a jelenetre... Ahogy ő látta... De beszéljünk most már az életrekelt cikkekről. Idézünk az elsőből: „Egy szocialista társadalom különböző beállítottságú dolgozóival beszélhettem. Kezemben füzet, ceruza; kérdések, feleletek és megint kérdések, feleletek formájában folyt a beszélgetés A két hét alatt kutattam és megtaláltam az új munkástípus kialakult formáját, láthattam, megfigvel- hettem sok mindent. Ezért is adtam címnek — „Emberi megfigyelések Magyar- országról”: vagyis mindent a maga valóságában, úgy, ahogy én láttam, írtam le.” A folytatásokban „Egy kis történelmet” ír hazánkról Megemlíti, hogy — de ezt is szerény szűkszavúsággal — érezteti enyhe fenntartását. Írásainak egész mondanivalójából árad azonban az Igazságot következetesen kutató becsületesség. Az életteli adatszerűségek kiválasztásából éppúgy tükröződik ez, minit abból a sorokon átütő örömből, amely a mi életünk megértéséből, fejlődésünk önmagunkban Is agitáló tényei bői, a helyes út felfedezésének élményéből fakad. De mindenekelőtt arra törekedett, hogy az embereket vallassa, faggassa... (Folyt, köv.) T. I. Műhelye az egész határ A Dunavecsei Virágzó Tsz gépműhelyének udvarán állunk. A járművekkel alaposan felvágott sáros talajon most még tétlenségre kényszerítve állnak a gépek. Tükörképük reszket a sok tócsa felszínén; táncoltatja, hullámoztatja őket a vad szél. Nicsovics György főagronómus felhunyorog a Dunáról siető, komor felhőkre. Kicsit megcsóválja a fejét, csak úgy maga elé mormogja: — Pedig azt hittem, hogy ma már... — A többit elhallgatja. — Éppen azt beszéltük meg odabent — int hátra a gépműhelyre —, hogy mihelyst lehet, gombnyomásra induljunk a gépekkel... Most dél van, s tavasz... Tavasz, amikor egy főmezőgazdász „műhelye” már az egész határ. Ott kell lenni mindenütt. Mi is — reggel óta vagyunk a nyomában —, s végre itt sikerült őt utolérni. Mi is volt a félnapi program? — Ma éjjel folyton a hőmérő nyugtalanított benün- ket — mondja Nem kis aggodalmat okozott, hogy két nap alatt plusz 20 fokról mínusz 2-re esett a hőmérséklet ... Lestük, mint mozog a higany... Reggel fél hatkor: kocsin a gyümölcsösbe. Tett-e kárt a fagy? Megnyugodtam, különösebb baj nem történt, vékonyka jégréteg fedte az ágakat... Mérhetetlenül sokat ért viszont a kétnapos csapadék^ 28—30 centire átjárta a földet... A szemle tapasztalatait meg beszéltem az elnökkel, és 8 órakor már a népi ellen őrző bizottság ülésén voltam. Még délelőtt Szalk- szentmártonba kellett átszaladnom, s most Itt tanácskoztunk, röviden, a teendőkről... Ebéd után talajt nézni Indulunk az el nők elvtárssal. Aztán ... — AztJ hiszem, nyolc óra munkaidőbe aligha férne bele. Mosolyog. — 13—14 őrá már a munkaidő naponta a mezőgazdásznak. .. Ennél a témánál térünk rá Nicsovics György, a népfront járási elnökségi tagja — kongresszusi küldött — legkedvesebb nép- frontog tevékenységére. Egyik mozgatója, éltetője a dunavecsei járás most már országos hírre jutott kezdeményezésének, a mező- gazdasági szakemberek klubjának. — Éppen a nagy mindennapi gyakorlati elfoglaltság indított bennünket arra — dr. Toponári Ferenc főállatorvos barátomat, a népfront járási elnökét hadd említsem a kezdeményezők között —, hogy teremtsünk magunknak egy fórumot. Ahol találkozhatunk, neves előadók közben jöttével, vitákkal, eszmecserék során újítsuk, mélyítsük Ismereteinket. Nem csupán a legszűkebb szakkérdésekben, hanem társadalom-, gazdaságpolitikai szemléletünk gazdagodása, érdeklődési köreink tágítása érdekében is ... Mert mire van időnk a napi rohanásban? Televízió és szakkönyv — többre alig... Hát ezen akarunk túlmenni... — Hány szakembert fog össze a klub? — Eddig mintegy hat- van-hetvenet. De nem egy — hónaponként megtartott — összejövetelünkön százan is voltak. Elnökök, ag- ronómusok, főkönyvelők, politikai vezetők... A nívóból nem engedünk. — Egyik igen eleven találkozásunk volt, amelyen dr. Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tartott előadást... Érdeklődnek klubéletünk iránt az ország más megyéiből is... — Lesz alkalom beszélgetésre a népfront országos kongresszusán is ... — vetem közbe. — Igen, igen .:— feleli, s kis szünet után hozzáteszi... Tavaly is pont ilyenkorra esett a tsz-kongresz- szus. Remélem, a kollégák nem gondolják, hogy most is a kukoricavetés elől megyek... Mit fogok én odafent izgulni azalatt! Hiszen legkedvesebb növényem a kukorica... De a közélet is fontos... Ennek hagy iskolája éppen a népfrontmozgalom. Tóth István Az utolsó tanítási nap: június 8. Véget ért a tavaszi szün. idő: az általános és középiskolákban kedden ismét megkezdődött a tanítás. A középiskolák negyedikesei már c?ak három hétig járnak, számukra ugyanis május 8-a az utolsó tanítási nap. Egy héttel később május 13-án a gimnáziumokban kezdetét veszi — és 20-ig be is fejeződik — az írásbeli érettségi. Az általános és középiskolákban az utolsó tanítási nap június 8-a. A tanévzáró ünnepségeket június 16-ig kell megtartani. Június 17. és 18-án írják be az új első osztályos tanulókat. így csak az idő pusztítja Apostag egyik legnagyobb épülete a — zsinagóga. Hitélet nincs benne, csupán az idő vasfoga rágja már. Régóta, hiszen 1768-ban építették — barokk stílusban. Éppen ezért is nyerte el a műemlék jellegű minősítést — az Országos Műemléki Felügyelőségtől, i Ezen túl azonban 6 be kevés „funkciója” van. Ha csak azt nem számítjuk, hogy avul, romlik. Rendbehozására a hitközségnek nincs pénze, de bizonyára az országos szervnek sem sok van erre a célra. Gyanítani lehet ezt az épület állapotából. Ellene vagyunk olyan szűklátókörűségnek, amely közvetlen napi érdekecs- kékből akar „hasznosítani” kulturális értékeket. Az apostagi zsinagóga esetében azonban azoknak a helyi, járási szerveknek adunk igazat, amelyek éppen kulturális szempontból szeretnék az „életbe visz- szahozni” a zsinagógát. Iskolai célokra. Mert mint sok más helyen még, itt is igen szűkösek a tanterem« viszonyok. Az iskola —hat helyen tud létezni. Egy iskola! Tornaterme nincs, napközije is csak azért viselheti ezt a nevet, mert ezt adták neki, jóllehet, alig lehet annak nevezni... Kollégium is nagyon elkelne. a Némi alakítással nagyon megfelelő lenne iskolai célokra a zsinagóga. Mint járási vezetők elmondották, a hitközség szívesen átadná az épületet; annyira reális megbeszélések történtek ez irányban, hogy még az ellenérték összegét is meghatározták.. 1 Csakhát a zsinagóga műemlék jellegű. Az országos szerv nem járul hozzá az eladásához. így aztán: az iskolától 30—40 méterre kihasználatlanul enyészik egy szép nagy épület. Egy meddő kulturális érték. Holott falai között az eleven tudomány, kultúra alapismeretéit osztogathatnák — eleven pedagógusok — eleven gyerekeknek. *—th —n JELE K A H OLD R Ó L HORST MUllER fontmzlitm regénye nyomén Irta C5. HORVÁTH TIBOR, rajzóiig SEBÖK IMRE 10 TUDJA..M/LVEN tSMCR£TL£N. veszély /zSziieDTiT jclzik...* A KíT FÉRFIÚ LFHOZOH£T£TLLH RÉÖÜUTÍtTT URRA’. j qij
