Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-05 / 54. szám
1968. március 5. kedd 5. oldal Gépszerelőket képeznek ki Gépszerelői tanfolyam indult még az év eleién a Kunfehértói Állami Gazdaságban. Az ország különböző vidékeinek állami gazdaságaiból a tavasz közepéig azok tanulnak itt, akik már gépkezelői alapképesítéssel rendelkeznek. Az oktatást a jánoshalmi gépészképző szakiskola tanári kara, s a gazdaság több szakembere végzi. Jászszentlászlói szakkörök MEGYÉNK valamennyi gyakori jelenség — kitűközsége közül lászszentl ászlói először a általános ! re*'í 'snőén működnek szakköiskolában vezették be a politechnikai oktatást. Az iskola azóta is híres róla, hogy nagy gondot fordít a tanulók gyakorlati érzékének fejlesztésére, a munkára nevelésre. Nemcsak a kötelezően előírt tananyag elsajátításával érik el ezt, hanem — ami községi iskolánál nem éppen Találkozás a közönséggel Már hetek óta készültek erre a fővárosi utazásra Félegyházán és Kiskőrösön. Nem a szokásos tavaszi kirándulások óhaja, hanem egy szokatlan színházi élmény ígérete okozta ezt az izgalmat. A Thália Színház hívta meg ezúttal a két Petöfi-rajongó helység lakóit, hogy tekintsék meg a félszázadik előadást is megért darabot, a Tigris és hiénát. S a nagy magyar poéta szülőhelyének jogáért különben mindig lelkesen vetélkedő város és község lakói — mindkét helységből mintegy háromszázan — ezúttal békés egyetértésben, s rajongó áhítattal ültek egymás mellett a nézőtéren, hogy tanúi legyenek az irodalom- történet egyik kimagasló eseményének: egy méltatlanul elfeledett dráma megújhodásának. A darab méltatására még szeretnénk visszatérni — hiszen megérdemli ezt a színház művészgárdája éppúgy, mint maga a mű, melyet sikerre vittek —, ezúttal csak a találkozásról szólunk. A Thália Színház a nagy ügyhöz méltóan fogadta vidéki vendégeit. Az előadás előtt Keres Emil, a színház igazgatója, a megyénkben is ismert kiváló színművész köszöntötte közvetlen szavakkal a szülőföldről érkezetteket. Majd az előadás után a forró tapssal kifejezett elismerésen túl a kiskőrösi és kiskunfélegyházi vezetők mondtak köszönetét a feledhetetlen élményért a színház művészeinek, s Kazimir Károly főrendezőnek, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Tigris és hiéna színrevitelében. Kiskörösről Fricska Margit, a járási pártbizottság első titkára, dr. Csizmadia Tibor, a járási tanács vb-elnöke, s a félegyháziak képviseletében dr. Dobos Ferenc vb- elnök és dr. Belényi István elnökhelyettes voltak ezúttal a házigazdák. A Bács megyei homok zamatos italaival, boraival vendégelték meg a színészeket Sulyok Mária, Somogyvári Rudolf, Nagy Attila, Mécs Károly Sütő Irén, Inke László, Szabó Gyula és mások — a népes szereplőgárda valamennyi tagja —- mosolyogva, közvetlen barátsággal fogadták a szeretet eme spontán megnyilvánulását. Mint értesültünk a Thália Színház folytatni akarja a már elkezdett „kö- zönségtoborzót”: A jövő vasárnap ismét több autóbuszra való vendéget várnak az említett helységekből. De bizonyára sokan és szívesen jönnének el más községekből is, például a Petőfi-kultuszt ugyancsak jelesen ápoló Szalkszent- mártonból, Dunavecséről és Kunszentmiklósról, Mint Keres Emil mondotta, a darabot még sokáig műsoron tartják, hadd zarándokoljanak el a nagy magyar költő hívei közül minél többen ezúttal a drámaíró Petőfihez . „í T. P. Megkértük az iskola három szakkörvezető tanárát, mondják el, hogyan érik el jó eredményeiket. GYÖRÖK ISTVÁN, a rádiós szakkör vezetője: — Az iskolai tantorv szerint a tanulók csak a nyolcadik osztályos fizikaanyagban ismerkednek meg az elektromossággal. Ez az egy év kevés az igazán tartós érdeklődés fel- ébresztésére, éppen hogy az alapfogalmak megértéséhez elég. A szakkörbe már az ötödikeseket is beszervezem. A rádióépítés kiválóan alkalmas rá. hogy kifejlődjön műszaki érzékük, ráadásul élvezik is amit csinálnak. 1953 óta fennáll már a szakkör. A múlt év óta nagy változás történt a szakkör életében, adó-vevő készüléket kaptunk. megalakult az MHSZ községi rádiós klubja. Ebben idősebbek is dolgoznak, de ők is a szakkör tagjai voltak még néhány éve. Az új készülékkel már csaknem ezer összeköttetést sikerült megteremtenünk, a föld legtávolabbi pontjaival is. SERES SÁNDOR, a rajz- szakkör vezetője: Rajzszak’kör: ez túlságosan szűk meghatározás. Célunk elsősorban az általános esztétikai nevelés, a jó vizuális ízlés és a kézügyesség fejlesztése. Tanítványaim közül talán egyetlen sem lesz képzőművész, de bízom benne, hogy jóízlésű emberek lesznek. Nem erőltetek rá egyikükre sem sablonokat, fontosabbnak tartom, hogy saját fantáziájukból kiindulva tökéletesítsék megfigyelő és kifejező készségüket. Sokféle technikát igyekszünk megismerni. Foglalkozunk linómetszés- sal, viaszos nyomással, sőt újabban üvegmozaikkal is. A szakkör munkáit szívesen látják a megyei kiállításokon. több tanulónk már díjat is nyert. HALÁSZ MÁTYÁS, a honismereti szakkör vezetője: — Nem hat ugyan a manuális készségre, mégis meggyőződésem, hogy a honismereti kutatás a gyakorlati életre nevel. Három fő területe van munkánknak. A honismereti mozgalom járási vezetőinek javaslatára még ebben a tanévben összegyűjtjük a község helyneveit. Jász- szemtlászló térképét felparcelláztuk az űttörőőrsök között. Nemcsak a neveket írják össze, hanem az idős emberektől hallott eredet- mondákat is. Állandóan foglalkozunk a község tanácsköztársaságbeli és fel- szabadulás utáni történetével. Ezenkívül tárgyi emlékeket, lakodalmi, disznóölési, temetési népszokásokat gyűjtünk. Több kötetre váló írásos és egy nagy szobát megtöltő tárgygyűjteményünk van már. Sz. J. Az egyszemélyes drámák kedvelői a televízió képernyőjén március 7-én érdekes szerepben láthatják Mezei Máriát. A darab címe: Párbeszéd a tangóval, szerzője: Carlo Terron, a hajdan ünnepelt színésznő, a csillogó jólétből nosztalgiával gondol vissza mozgalmas múltjára, nagy szerelmére. Vigyük közelebb hozzájuk a nagyvilágot Uj szín a tanyai népfrontbizottságok munkájában Amikor Polgár Istvánnal, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársával a tanyai népfrontbizottságok választásáról beszélgettünk, már 53 tanyai gyűlés zajlott le. Ezeken 2645 résztvevő jelent meg, s az érdeklődés fokát jelzi, hogy olyan településeken, mint Móric- gát, Árpádtelep, Kisbócsa, Külsőnyír, általában nyolcvan választó jött el az eseményre, sőt a kalocsai szállásokon közel százra ugrott ez a szám. Más alkalommal is írtunk már arról, hogy e külterületi gyűlések élénkségben, aktivitásban nem egy község hasonló rendezvényét felülmúlták. Egészségügyi, kulturális vonatkozású észrevételek, javaslatok éppúgy szőnyegre kerültek, mint a határbeli utak állapota, ahol erre reális lehetőség van már, a villamosítás, vagy az üzletek korszerűsítése. Nem kivihetetlen annak az igénynek a kielégítése sem, hogy ahol 30—40 tanya alkot elég szoros lakóterületet, ott hetenként egyszer rend sítsanak. Említhetjük Ka- dafalvát, Csábort, Alsó-Ba- lotát példának, ahol az említett problémák egyike vagy másika ugyanúgy felvetődött, mint akár a Kalocsa, Kiskunfélegyáza, Kiskőrös, Kiskunhalas vagy a megyeszékhely tanyavilágában megtartott más üléseken. Ami — mint a külterületi kérdés is —, újszerűén jelentkezett a tanyai népfrontbizottsági üléseken, az öregekkel való törődés —, mondotta Polgár István. Az új tsz-törvény rendelkezései, nyugdíj, betegellátás stb. — az állam, a társadalom részéről való gondoskodás örvendetes eredményei. Növelik a tanyavilágban élő öregek életkedvét, biztonságérzetét, nyugalmát. Mindezek mellett azonban nem mellőzhető a közvetlenebb környezet szorosabb kapcsolata sem a kint élő, megfáradt sokszor bizony magukra maradt idős emberekkel. Ilyen pedig szép számmal van a városok határában. Ügy kapott ez megfolgalmazást a tanyai szeres orvosi ellátást bizto- népfrontgyűléseken, hogy jólesne nekik, ha többször, rendszeresebben felkeresnék őket, egy kis beszélgetésre, személyes ismerkedésre. Mint ahogy az most történt, amikor a népfront aktivistái hozzájuk is elmentek, szíves szóval kérték részvételüket a választáson. Nyilvánvaló, az idős emberek jó hangulata is közrejátszott abban, hogy egy- egy tanyai gyűlésre teljes számban 5—6 kilométer tá- voságokról is elmentek a családok. Ez is magyarázza a választások, az alkalommal együttjáró vélemény- cserék, beszélgetések közvetlen, nyílt légkörét. Nem véleten volt hát az olyan megnyilatkozás, hogy „ne csak negyedévenként kerüljön erre sor”... íme egy munkaterület, amely — ilyen találkozások, személyes látogatások, tanyázgatások révén — hálás lehetőséget ad a folyamatos munkára. Hiszen a tanyai népfrotbizottságok, a baráti, emberi kapcsolatok módszereivel egyúttal az öregeket is közelebb hozzák a nagyvilághoz. Tóth István 54. Galamb összecsapta a bokáját az asztal alatt, és kacsintott. Most jutott csak eszébe, hogy Hlavácsot nem látta, mióta megtudta, hogy ő íves őrnagy. Persze az állítólagos cipész ezt nem is sejti, mert lázas volt. Még egyszer rákacsintott a cipészre, aki hökkenten nézte, azután közel hajolt, és a fülébe súgta: — Mindent tudok ... Hlavács halálsápadt lett... Most jön az ingügy! — Nem értem... — hebegte. Galamb megint kacsintott, és csak ennyit mondott jelentősen, halkan: — Az ing...! Elszólta magát lázálmában... Hlavács ajkai megremegtek, és megkapaszkodott a székben — Könyörgök ... én, én ... ha ha megtudják ... — Megbízhat bennem... én rendes fiú vagyok... És kitűnő nyomozó ... Ezt elhiheti... — Kérem... — hebegte Hlavács —, nekem Spoli- ansky mondta ... — én igazán nem tehetek... — Jó, jó... A fontos az. hogy ön adott esetben számíthat rám. Én kis híján francia tengerésztiszt lettem. Pszt... — és szájára tette az ujját. — Én tudok hallgatni. De megmondom: rám számíthat... Viszontlátásra... őrnagy úr! És kilebbent. Hlavács zsibbadtan ült, és verejtékét tw rölgette. Istenem ... Milyen bajba jön ha ez az ember csakugyan megőrült. • Gardone kapitánynak Galamb valósággal mániája lett a semmittevésben, tehetetlen dühében, ingerlékenységében. Még a sivatagban a fejébe vette, hogy „ezt a gyanús egyént” elpusztítja. És egyre azt jelentik, hogy megúszta a halálos büntetést! Dühöngött, hogy sok ráuszított tiszt dacára ez még él, itt, ahol olyan könnyen osztogatják a halált. Minden elkeseredését levezette ebben a gyűlöletben, amit valami gyanakvással magyarázott Most is jön szembe. És fütyörészik! Rárivallt: — Közlegény! Hol a derékszíja? Szemben áll vele a forrőságtól izzó erődudvaron. — Nem vagyok szolgálatban, mon commandant — felelte Galamb. — Hol a derékszíja? — Pequetage után mindig száradni hagyom, hogy ne kenődjön el a viasz. — A szakaszvezetőnek jelenti, hogy derékszíj nélkül jött át az udvaron. Rompez. Kobienszkinek már sok kellemetlensége volt azért, mert ez a légionista még itt lábatlankodik. Értette ő jól a kapitányt, és hogy Galamb még élt, az igazán nem az altiszt jóakaratán múlott. Dühtől eltorzult arccal hallgatta végig Galamb jelentését, azután ez a torzulás átment egy állati vigyorgásba. Hát most majd elbánok veled. Huszonnégy óra en crapaudine... Latouret őrmester a kapitányhoz ment; ez a büntetés még két és fél órára is tilos volt. Huszonnégy óra, ezen a vidéken, voltaképpen kínhalált jelentett. Nem vállalhatta a felelősséget. A kapitány azonban nagyon lehordta: — Itt nem vagyunk a hadtápnál! Itt különleges yfc szonyok vannak, és sok minden szabályellenes. De másképp nem megy. Latouret ment a fogolyért. Ez már munkaruhába ÖL tözve várta... és . . vigyorgott! — Harrincourt! Huszonnégy órát kap en crapaudine. Meg kell mondanom, hogy ezt nem nekem köszönheti... És ha... Mit vigyorog! Maga barom! A huszonnégy óra alatt tízszer is meghal! „Csak egyszer add Uram Isten, végre. Csak egyszer” — imádkozott magában Galamb, és határozottan boldog volt. Vitték az őrségre. A kapu melletti őrházban laktak a goumier-k. Spolianskyt, a gróf urat verte éppen az altiszt egy derékszíj csatos végével. — Te kutya! Elaludtál az őrségen? Te piszok...’ te... Engem büntet meg a hadnagy űr, te nyomorult ... te alszol? Gyengébb fizikumú ember a trópuson sokszor ájulás- szerűen elalszik étkezés után. Hiába minden, ez az álmosság leküzdhetetlen. Spoliansky vérző arccal bukott a földre. — Ezt a Spolianskyt kössétek a másik csirkefogó mellé két órára. Az en crapaudine középkori büntetés. A bokát és a csuklót megkötik, azután a hason fekvő ember hátán addig húzzák, amíg a kéz- és a lábfejek összeérnek, így lökik be egy letakart verembe. Érezte, hogy a feje tele van vérrel, és a szíve vadul kalimpál, ahogy hason fekszik a veremben ... Mellette a szerencsétlen Spolianskyt kötötték meg. A napon ötven fokon felül volt, ami a Szaharában nem ritkaság. A vermet lefedték ponyvával. Szörnyű hőségnek kell lenni itt félórán belül. Hm... a vér ár lement a fejéből, és a szíve is egész rendesen dobog. Mégiscsak órák kellenek hozzá, hogy így meghaljon .. — Harrincourt.. — nyögte Spoliansky — én ... nem bírom ki.., két,,, óráig,,i (Folytatjuk)
