Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-05 / 54. szám

\ 4. oldal 1968. március 5, kedd Yolt-e vára valaha városunknak? /§ középkorban minden valamire való városnak volt megerősített menedékhelye, ahová háborús veszély esetén a nép legértékesebb vagyontárgyaival be­húzódhatott. Nem kellett ezeknek a váraknak okvetlen meredek sziklák ormaira épülniök. Sík vidéken az árok­rendszer és a földsánc is megfelelt. Egyes helyeken a kőfallal körülkerített templom, a templomerőd szolgálta a biztonságot. Nem hányhatom említetten itt, hogy amikor az új zenei általános iskolát alapozták, annak a rendőrségi épülethez legközelebb eső része alatt méternél vasta­gabb alapfalakat találtak. Az úttest felé egy négyzetes területet zártak körül a falak. A négyzet belső oldalát alul ívboltozat tartotta. Ugyanilyen vastag falrészek hú­zódtak a volt zárda és a rendőrségi épület felé is. Az iskolaépület alá eső falrészeket elbontották, de az onnan kiágazó, messzebb nyúló falrészek kutatóárkokkal még mindig könnyen megtalálhatók. Az alapásáskor feltáruló falrészekből dr. Balanyi Béla levéltári igazgató annak idején több fényképfelvételt készített. Mi állhatott a föld alól rövid időre előbukkant alap- falak fölött? Talán a templomerőd egyik saroktornya? Vagy az egész várrendszer déli bástyája? Írásbeli és tér­képemlékek nélkül lehetetten erre tudományos értékű választ adni. De esetleg, ahogy másutt, itt is akadnak helynevek, amelyek alátámasztják a hagyományokban rejlő sejtéseket. Mézzük csak a számba vehető sejtések alapjait. Ha *■ a város régebbi térképére nézünk, szembetűnik, hogy a Barátok templomától a Nagytemplom területén át, a Csányi utcán és folytatásain keresztül eső város­részt éppolyan kerülgető, kanyargós utcák hálózzák be, mint a budai Vár szomszédságát. Ez a város legmaga­sabb része. Okvetlenül arra kell gondolnunk, hogy ezen a területen kellett valami természetes, vagy mesterséges magaslatnak lennie, ami indokolja az utcák kerülgető kanyargását. Ha hozzávesszük, hogy a XVIII. és XIX. század fordulóján éppen ezen a helyen, a Mária utca elején találtak kútásás közben több öl mélyen Arno jász vezérnek és feleségének, Lifesztrának pecsétjére, meg­erősödik gyanltásunk, hogy ezen a tájon már a jászok idején lehetett valami földvárféle. Ennek maradványai közé telepedhettek évszázadok múlva a beköltözött ma­gyarok és segédnépeik. Mit mondanak erről a történelmi források? Abban az időben, amikor Oroszországban Nagy Vladi­mir uralkodott, aki népével együtt 988-ban tért keresz­tény hitre, Magyarországnak is hasonló nagy szervező királya volt, I. István. Folytatta atyja megkezdett mű­vét és az egész magyar népet keresztény hitre térítette. A nyugati keresztény országokkal való kapcsolatok meg­erősítése céljából egy német fejedelem leányát, Gizellát vette feleségül. Gizella menyasszonyi ajándékul Kecske­métet kapta királyi urától. A város attól kezdve jó ideig a királynők birtoka. Gizella szülőhazájából, Burgundiá­ból iparosokat és kereskedőket telepített az itt lakó ős­foglalkozású emberek közé. Ezeknek az emlékét őrizte volna a Burga utca neve, amelyet nemrég cseréltek fel a Simon István névvel. ET ada Elek a Burga névről másként vélekedik. A ■**- Hornyik-albumban megjelent tanulmányában ki­fejti, hogy a Burga szó olasz eredetű. Azoktól az olasz kereskedőktől ered, akiket I. István telepített a volt Burga utca környékére. Jelentése a szónak — váralja. Tehát ez a Gáspár András utca, Dózsa György laktanya és Batthyány utca közé eső, zegzugos beépítésű terület az egykori váron kívül esett. A várat magát vagy a já­szok, vagy az avarok építették. A terep nyújtotta anyagi lehetőségnek megfelelően földvár lehetett. Keleti oldalát a Déllő-tő vize mosta. A vár körülövezésére szükséges vizet a Gát-ér torkánál — a Csongrádi utat az Ürgés közepén keresztező Kórház utca vasút felé eső végénél — gát duzzasztotta föl. A Gát-értől a Muszájig terjedő lapos kaszálót még Kada Elek idejében is Górrének ne­vezték. Gór-ré avar nyelven vár-rétet jelent. Hogy idővel hogyan és mikor vált a földdel egyenlővé, azaz hogyan magasította eltűnése a város középső terü­letét, nem tudjuk megfejteni. De a Burga néven kívül még két későbbi elnevezés is jelzi az egykori vár fenn­állásának lehetőségét. A város északkeleti részén, a Bethlen körutat a Talfája utca folytatásaként átszelő utcát régebben Tabán utcának nevezték. Ugyancsak Ta­bán néven említették a Máriavárosnak a városhoz leg­közelebb eső részét is. Tabán pelig ß török nyelven vártalpa jelentésű. Tehát a Burga és a két .Tabán közé eshetett a kecs­keméti vár. De ha volt ilyen, hová tűnt? 1 lérte a nem szilárd anyagból készült építmények sorsa. Tűzvészek többször égették keresztül az egész várost. Voltak vizes esztendők, amelyek megvi­selték a földből alkotott létesítményeket. Ami leégett, vagy összeomlott, nem hordták el. Csupán elegyengették és ráépítették a megmagasodott szintre az újat. Így emelkedett a város szintje szinte évről évre. A mostani mélyebbre alapozott építkezéseknél bukkannak csak nap­világra a régi talajszintvonal titkai. Két-három, sőt öt ölnyi mélységből kerülnek elő olyan tárgyak, amelyek mutatják, hogy itt régen is élet volt A terület beépí­tettsége nem teszi lehetővé a rendszeres kutatást. Talán majd ha örvendetesen fejlődő városunk odáig jut, hogy lemondhat egészen a Burga is Tabán-jai elavult épü­lteiről, a helyükbe épülő modern városzrész alapozása­kor előkerülő leletek többet fognak mondani a város múltjának eddig még kiderítetlen rejtelmeiről. Joús Ferenc E‘ SzikvíaE és IsamM Beszélgetés üdítő témákról A Bács-Kiskun megyei Szesz- és Szikvízipari Vál­lalat igazgatójával, Götz Imrével a gazdasági reform adta lehetőségekről beszél­getünk, főként arról, hogy miként alakul az új hely­zetben a fogyasztókkal a kapcsolat. A vállalathoz 14 szeszfőzde és öt szikvíz- üzem tartozik. Ez alkalom­mal a szeszmentes italok­ról folyik a szó. Ez sem kis tétel, hiszen tavaly például szikvízből csaknem 90 ezer hektolitert gyártott a vál­lalat. — A szikvízfogyasztás év­ről évre emelkedik. A mi üzemeink mellett a ma­gánkisiparosok is segítik az igények kielégítését. Könnyebb a kisiparosnak — Mit jelent ez a pia­con? — Ök valamivel köny- nyebb helyzetben vannak, mint a vállalat. Ez kissé furcsán hangzik, de így van. Egyrészt nem javíta­nak üvegeket, ami eleve csökkenti a kiadásaikat. Mi saját műhelyünkben sok ezer üveget hozunk rendbe évente. Ugyanakkor meg­van az a lehetőségük Is, hogy házhoz szállíthatják az árut. Nekünk csak bi­zományosaink vannak. Ezt sem szívesen vállalják, mert egész napi lekötöttséget je­lent. Pedig anyagilag kifi­zetődő. Egy bizományos csak azzal, hogy kicseréli az üvegeket, havonta ezer forintot kereshet. Mi is tör­jük a fejünket azon, hogy miképp lehetne javítani a szolgáltatáson. — Térjünk át az üdítő italokra. Mennyi fogy évente? — Csaknem 3 millió üve­get palackoztunk az elmúlt évben, s az idén mintegy 4 milliót szeretnénk. Új NDK töltőgépeket kapunk, ami gyorsítja és olcsóbbá teszi a munkát Természetes és szintetikus Közben megkóstolunk egy narancsízű üdítő italt, más- néven bambit. Ez adja a következő kérdést. — Közismert, hogy a na­rancs- és citromízű szörp szintetikus italok. Ennek ellenére keresettek? — A tapasztalatok sze­rint igen, talán azért, mert olcsóbbak, mint például a málna, vagy a többi ter­mészetes szörp. A kimuta­tások szerint a szintetikus üdítő italokból sokkal több fogy, mint a természetes szörpökből. — Érdekes, mert az em­ber az ellenkezőjét hinné. Mostanában többször szó van arról is, hogy helyes volna, ha a vendéglátóipar­ban meghonosítanák a ször­pök palackozott árusítását. Ez sokkal higiénikusabb, másrészt kevesebb lehetőség van a fogyasztók megkáro­sítására. — Ez valóban így van, mert amikor a szikvízbe be- letöltik a kis üvegcséből a szörpöt, mindig marad egy kicsi az alján, hiszen a nagy sietségben nem csur­gatják ki. A jövő útja — így aztán egy-egy na­gyobb üzemben naponta egy-két liter többlet is je­lentkezhet. — Ha nem is annyi, de néhány deci biztosan. Nem véletlen, hogy a vendég­látóipar idegenkedik a pa­lackozott árutól. — Mit lehet tenni? — Szerintem a jövő útja a palackozott árusítás. Ez kulturáltabb és sokkal tisz­tább, jobban megfelel az igényeknek. Érdemes lenne növelni a természetes úton készített szörpök választékát. Más­részt a palackozott áruk címkézését sem ártana meg­oldani. Jelenleg ugyanis a készítmények csak egy pa­pírszalaggal jelennek meg a forgalomban. Ügy értesültünk, hogy többet szánnak az üdítő ita­lokkal kapcsolatos propa­gandára. Ez helyes, mert szükségszerűen hozzátarto­zik a kulturáltabb szolgál­tatáshoz. K. S. A magyar íöríénelem három tavasza az líjúsági Rádióban Gazdag és változatos mű­sorral emlékezik meg a ma­gyar történelem három örök emlékű tavaszáról az Ifjúsági Rádió. Március ló­én hangzik el a fiatalok hullámhosszán Kárpáti Sán­dornak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának üd­vözlő beszéde. Az ünnepi műsor összefoglaló címe: Föltámadott a tenger. A Magyar Tanácsköztár­saság születésnapját, már­cius 21-ét Stromfeld Aurél­ról szóló rádiójáték bemu­tatásával is ünnepli az If­júsági Rádió. Április 4-én a fiatalok rá­diója élőben közvetíti a KISZ-fogadalomtételt a bu­dapesti Dózsa György tér­ről és négy vidéki városból, körkapcsolással. Felfrissítik az olajat Hevítik, törzsoldattal de- | a szennyeződést — és új- ríti'k, kovafölddel lekötik I jászületik, szakmai nyelven A regeneráló üzem és a két gépkezelő: Tóth Imre és Vajda Ferenc. A szerkesztőség postájából Még unalmasabb, mégis türelemmel várunk Jó magam is sokat eljárok a Katona József Gimnázium előtt, s bizony örömmel nyug­tázom, hogy a régi, keskeny, elavult útburkolatot korszerű, széles út fogja felváltani... Nem akarom elhinni, hogy va­laki is ellenezné ezt a fontos munkát. Igazán ki lehet bírni azt a 12 métert, amelyet nem asztal­hoz hasonló aszfalton kell megtenni. Nagyon kár és fe­lesleges az útépítőket okolni, akik télen is, hidegben, eső­ben, sárban küzdenek, dolgoz­nak, hogy minél előbb megle­gyen az út... Egy kis elnézést, türelmet megérdemelnek, nem felületes kijelentések illetik meg őket. Némelyik fiatal, mint M. T. IV-as gimnazista is, mindent egyből, rögtön uramisten, de azonnal, — szeretne — ... Ha olyan ügyetlen, hogy 12 mé­tert nem tud megtenni, vigyáz­va a cipőjére, elég sajnos. Az átkelőhely betonlapokkal van berakva, s garantálom, hogy még egy 99 éves nagymama is baleset nélkül át tud menni ott. Nem tudom, mit szólna tisztelt M. T., ha naponta több­ször Is négy-ötszáz métert kel­lene megtennie — tényleg bo­káig sárban, mint ahogy mi és gyerekeink tesszük már 12 éve... Az Ipoly utcában la­kom. tűrhetetlen ott az állapot. Egyszer már befizettünk, tár­sadalmi munkát ajánlottunk fel, hogy járdánkat kövezzék ki. A pénzt hónapok múlva visszaküldték, s azóta sincs semmi. Ha a városfejlesztésből most nem is telik, legalább ígéretet kannánk, hogy meddig kell még daeasztani a nagy sarat. A járdán lassan nem le­het már járni, mert a kocsik la ott közlekednek. Az út olyan rossz, hogy a fuvarosok nem vállalják a tüzelő behozatalát az utcába... — Gosztolya Jó­zsef, Kecskemét, Ipoly u. 39. Szintén az Ipoly utca A tanácstagi beszámolón már előadtuk kérésünket, de nem történt intézkedés ... Az Ipoly utcán — a gázmű és a temető kerítése közötti, Járdának ki­nevezett rész esős időben szin­te járhatatlan. Tudjuk, a ta­nácsnak jelenleg nincs pénze betonjárda építésére. Megelé­gednénk 10—12 db, körülbelül ISO centis betonoszlop hulla­dékkal, vagy olyan szilárd rúd- félével, csővel, amit le tud­nánk ásni az említett „járda” szélére. Így lovas kocsik, s egyéb járművek nem vágnák fel. En már leástam egy-két vascsövet, de a guberálók ócs­kavasnak nézték, és kiszedték. Ha kapnánk valami oszlop­nak valót, én vállalom a le- ásását. Utána kérnénk pár ko­csi salakot, s a 300—400 méte­res szakaszon megoldódna a járdakérdés ... Sokan járunk erre, konzerv-, gép-, parketta­gyáriak, a gázmű dolgozói és mások. Kisgyerekes anyák vi­szik a csöppségeket kerékpár­ral; mikor sár van, nem tud­ják, a gyereket vegyék fel, vagy a kerékpárt... A vasút mellett nem szabad menni. Ha ott közlekedünk, szabálysérté­sért 100—150 forintra büntet­nek. Kérjük, segítsenek raj­tunk, s mi megtesszük a ma­gunkét. — Halasi Mihály, a gázmű dolgozója, Kecskemét. Túlnagy munkadíj 650 forint csak a havi jöve­delmem, eltartott vagyok. Vnn egy kia varrógépem, de nagyon rozoga, éppen foltozni jó. Nem­rég 2 kis csavar kellett bele. Egy magánkisiparoshoz men­tem. Két viselt csavarért 150 forintot kért, pedig nem ért az húszat se. 30 forintot sikerült lealkudnom, így megkaptam 120-ért. Nem írom ki a nevét, csak felhívom az illetékesek figyel­mét, hogy azért az árdrágítás ilyen fokát jobban ellenőriz­zék. Míg várakoztam, volt ná­la egy másik asszony is. A mester iszka-piszkálta vagy két óráig az asszony gramofonját, közben beszélt, beszélt, s a vé­gén kért egy százast. A ven­dég majdnem rosszul lett, de kifizette. Mit tehetett. Az a gramofon nem ért 30 forintot se. — Kovács Jánosné, Ballő- szög. Köszönöm a szeretetet Köszönetét mondok a Petőfi Népe jólelkű olvasóinak, akik megértve és átérezve egy bal eset következtében megbénult bányász sivár helyzetét — se­gítettek azt elviselhetővé tenni. Mint IS éve ágyhoz kötött be­teg, kértem, hogy használt ócska órát küldjenek, amivel még foglalatoskodni, dolgozni tudok, a magam módján. Szét szedem, összerakom őket, s boldog vagyok, mikor hallom, hogy az öreg szerkezetek me­gint működnek. Nagyon örülök, s ugyancsak a Petőfi Népében köszönöm meg a nyilvánosság előtt a ne­kem küldött órákat. Egyenkén* nem tudnám ezt megtenni, hi­szen sok ajándékozóm van. Ta­nár, diák, sok falusi ember, iparos és vezető beosztású egy­aránt van köztük, akik nem­csak órát küldtek, hanem jó­kívánságaikkal Is bo'dog napo­kat szereztek nekem. — Jő szerencsét! — Tamás Árpád, Budapest, VIII., Auróra u. 6. kb regenerálódik az olaj. Már­mint a gépekben használa­tos. Négyötödét visszanye­rik. Nem ismeretlen eljá­rás ez. az ÁFOR telepein régóta berendezkedtek er­re. A vállalatoknak, gaz­daságoknak literenként 40 fillért fizettek a fá- raditolajért. Amiből az következett, hogy a leg­több helyen kiöntötték az elhasznált olajat, hiszen a térítés a szállítási költsé­geket sem fedezte. Minderről nyugodtan ír­hatunk múlt időben, hi­szen tavaly augusztus óta az olaj felfrissítése, leg­alább is a megyében, már nem egyedül az ÁFOR mo­nopóliuma. Kiskunhalason, az állami gazdaság köz­ponti géptelepén Is siker­rel honosították meg. A szükséges berendezéseket zömmel helyben készítet­ték. S ami a fő. jóval ked­vezményesebb áron tisztít­ják az olajat, mint a for­galmazó vállalat. Itt ugyanis a felfrissített ola­jat visszaadják a megren­delőnek, s literenként 7.50 forintot számítanak fel. Sikerükre jellemző, hogy a megye valamennyi álla­mi gazdaságától, igen sok tsz-étől és egynéhány vál­lalatától kapnak olajat tisztításra. Sőt egyre töb­bet a megyén kívülről is! Legutóbb például a Debre­ceni Állami Gazdaság je­lentkezett az olajfinomítás rendszeres elvégeztetésére. Ügy látszik, még ekkora távolságról is kifizetődőnek bizonyul a regenerálás. A két gépegységgel je­lenleg még egy műszakban dolgoznak. Fz naoi 400 li­ter olaj felfrissítését je­teaü.

Next

/
Thumbnails
Contents