Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-29 / 75. szám

1. oldat

SW. méretne Z9. péntéi

Mesék, igazságok a csodatevő kaftánról

ftizony jó volna azt tudni, mennyi a mese és menynyi az igazság a híres csodatevő kaftánról szállongó mendemondákból! Védekezés szempontjából ma már nincs szükségünk rá, de jó volna magunk elé terítve megszemlélni. Am akármint keressük is, nem akadunk nyomára. Mikszáth Kálmán azonban egy szívet- lelket gyönyörködtető regényt Icanyarított belőle.

Van a kaftán történetének valami igaz magja.

Ügy kezdődött a dolog, hogy III. Mohamed szultán 1596-ban maga állt egy újabb serege élére, hogy a Mohácsot feledett magyarokat új leckében részeltesse. Eger vára volt hadjáratának végcélja. Itt akarta kiköszörülni azt a csorbát, ami Dobóval való viaskodása alkalmával esett a görbe török kardon. Az ozmán had a Tisza mentét követve kanyargott célja felé. Az akkori hadijog szerint a sereg ellátását zsákmányolással biztosították. WZ ecskemét város tanácsa hírt kapott a török sereg -**■ haladásáról és fosztogatásáról. A szenátus arra határozta magát, hogy inkább önként ad valamit, minthogy bevárva a harácsolókat, mindent elveszítsen.

összeszedtek sebtében száz ökröt, hatszáz juhot és illatos kecskeméti kenyérrel megraktak tizennégy szekeret. Ezzel jelentkeztek az Alpár közelében táborozó szultán előtt. Az ajándékot átadó küldöttség vezetője előkelő tanácsbéli lehetett, ha nem is Lestyák Mihály, ahogy Mikszáth nevezte Kecskemét akkori főbíráját, akit igazában Magó Mihálynak mondanak az egykori írások. A szultánt meghatotta a kecskemétiek váratlan ajándéka és felhatalmazta vezetőjüket, hogy viszonzásul kérjen tőle valami kegyet. A küldöttség egy védő csausz kirendelését kérte. A csausznak az lett volna a feladata, hogy elparancsolja a szultán nevében a várost megsarcolni akaró kóborló harcosokat. A szultán csauszt nem rendelt ki, de vezetőjüket megajándékozta egy vont arannyal hímzett, zöld selyem kaftánnal.

/§ kecskeméti küldöttek fanyalogva fogadták a szul- táni ajándékot. Igen kevésre becsülték a maguk ajándékával összevetve. Otthon sem fogadta őket valami nagy ováció.

Hornyik ezek után elmondja egy régi okmány alapján, hogy a török császár 300 aranyat is adott a kecskemétieknek. Az okmányban olvasható a köntös használati utasítása is, amely szerint a küldöttségnek a császár meghagyd, hogy „haza mennyének, és ha valaki bántaná őket, az köntöst mutatnák meg neki; az okáért mihelyen valami Török Sereget láttak, az Bíró a köntöst rávevén, elejekben ment, kit látván az Törökök, lövőkről leugorván, az köntöst megcsókolták, és ha az Bíró megengette, ott háltak magok költségén, és ha pénig meg n"m engette, elébb állottak”.

17 ornyik szerint ez egy szelet papíron állt írva, amely az 1598—1603 évekről szóló jegyzőkönyv 29-ík lapjához volt „alkalmazva”. Megjegyzi azonban, hogy a feljegyzés a rajta levő évszámnál későbbinek mutatkozik. Egy, az eseményt 72 év múlva megörökítő jegyzőkönyvben is benne áll a történet, kivéve a befejezését, mivel hogy a papírnak azt a részét idők folyamán lerágták az egerek.

Hornyik megállapítja, hogy a kaftán története a XVII. század első felében sűrűn előfordult egyházi szónoklatokban példájául annak, hogy még a legvérengzőbb despotáknak is lehetnek jótosztó pillanataik. A bibliafordító Káldi György 1631-ben, Fáber György német jezsuitának ugyancsak 1631-ben kinyomatott prédikációi között találja meg a kaftán példáját. Utóbbi Scherer Györgyre hivatkozik, aki 1605-ben halt meg. Tehát szinte közvetlen kortársként említi a kaftán történetét.

"M 837-ben Literáti Nemes Sámuel, hírhedt régiség- -*■ hamisító, egy kaftánbélésnek mondott sárgás vászondarabot akart Kecskemét városára rásózni azzal, hogy az az elkallódott kaftán maradványa. A tanács elutasította a hamisítót, pedig az álkaftánra a nagyobb hitelesség kedvéért a következő verses felirat volt oda- róva:

Tőrök jüvén határba,

Bíró bújik kaftánba.

A mese tovább élt, különösen azután, hogy Mikszáth remeket alkotott belőle. Feldolgozták színdarabnak, filmet is készítettek belőle. Pohl Róbert író és Helmesber- ger Károly zeneszerző a bécsi operettszínpad számára gyúrta át. Márkus József ezt 1896-ban magyarra fordította. A Népszínházban tűzték műsorra.

Legutóbb 1954-ben a Kecskeméti Katona József Színház számára írt belőle történelmi játékot Hubay Miklós. Élvezetes is volt mindazoknál a részeknél, amelyeknél Mikszáth jutott szóhoz. De az átdolgozó egyes helyeken túlméretezte hozzátoldásait.

yt kecskeméti emberek így is szívesen megnézték.

•** Köztük voltak olyanok, akik nemigen szoktak színházba járni. Egy vasárnap délutáni előadáson egy feketeruhás, kendős nénike volt a szomszédom a nézőtéren. Amikor a színpadon először mutatták föl a csillogó zöld selyemköntöst, a fülembe suttogta!

— Ez így igaz! És a kaftán most is megvan!

A szünetben aztán megtudakoltam, hogy merre tudja a csoda kaftánt. Mint vitathatatlan, magától értetődő dolgot közölte;

— A Barátok templomában van befalazva. És amíg

ott van, Kecskemét népét nem érheti semmi baj!

Joás Ferenc 1

Ceratitis capitata és más csodabogarak

Vonz a falu

KELEBI A. határállomás. Az egyik hosszú tehersze- relvény mellett, négytagú brigád különös dologgal volt elfoglalva. Sorra nyi- togatták a lezárt vagonokat, s a szállítmányokból néhány déligyümölcsöt, maréknyi vetőmagvat, burgonyagumót, dohányt, gyapotot emeltek ki. A növény- védelmi szolgálat kirendeltségének szakemberei, e furcsának tűnő foglalatossággal, azokat a növényi kártevőket keresték, amelyek behurcolása egész mezőgazdaságunk számára súlyos veszélyt jelentene.

— Nem kevés, összesen 48 veszélyes növényi kártevő felderítése van ránk bízva. — mondta Magyar Ferenc, a kirendeltség vezetője. — Az export, import és tranzit (átmenő) mezőgazdasági küldemények növényvédelmi vizsgálatára nemzetközi egyezmények köteleznek bennünket. Ezen túl azonban a saját flóránk védelme is megkívánja a szigorú ellenőrzést. Ha a veszélyes növényi kártevő: gyümölcslégy, amerikai burgonyabogár. amerikai fehér szövőlepke, burgonyamoly. gyapottokmoly stb. tömegesen fordul elő, azonnal visszaküldjük a szállítmányt

MUNKÁJUK fontosságát bizonyítja, hogy a múlt században — amikor még nem szervezték meg az ellenőrzést — filo xérát, néhány évtizede pedig az amerikai fehér szövőlepkét és a burgonyabogarat hurcolták be hazánkba. A legnagyobb gondot — nyilvánvalóan — a belépő küldeményekre fordítják. Legutóbb például Görögországból érkezett narancs, s az egyik vagonban Ceratitis capitátát, földközitengeri gyümölcslegyet találtak. A szállítmányt, köz- fogyasztásra alkalmatlan volta miatt, a csepeli szabadkikötő hűtőházába irányították, ahol háromhetes hőkezelésnek vetették alá.

A növényi kártevők felderítése mellett újabban egy másik feladat, a növényvédőszer mérgező hatásának vizsgálata is jelentkezik. Azokat a szállítmányokat. amelyeket HCH-val, vagy DDT-vel fertőtlenítették, nem engedik be az országba. Ezek ugyanis ártalmasak az emberi szervezetre. Ha a termény Dieldrinnel. Aldrin- nel, Heptaclorral szeny- nyezett. a küldeményt az erre kijelölt tárolási helyre irányítják, s csak az Élelmezés- és Táplálkozás- tudományi Intézet vizsgálata után kerülhet közfogyasztásra.

A NÖVÉNYVÉDELMI

szolgálat embereinek azonban nemcsak ez a feladatuk. A határőrökkel és a vámtisztviselőkkel együtt részt vesznek az utasvizsgálatiban is. Sokan talán nem is tudják, hogy mező- gazdasági termények közül mit nem szabad az országba behozni. Számuk pedig nem kevés, ilyenek a gyökeres, földlabdás, évelő dísznövények, cserjék, oltványok, gyökeres szőlővesszők stb.

— Legutóbb egy Jugoszláviából hazatérő turista, hatéves datolyapálmát hozott magával, egy dobozban. A növényt elkoboztuk, s megsemmisítettük. Az utasok sokszor kifogásolják, hogy a kis mennyiségű fűszer- és drognövényeket is átvizsgáljuk. A kávéban, kakaóban, borsban, mentában, kamillában is találhatunk kártevőket. Ezekben főleg az aszalván y moly, a kaprabogár, a kakaómoly fordul elő. Eddig csupán összehasonlítással állapítottuk meg a kártevők „azonosságát”. A közeljövőben laboratóriumi felszerelést kapunk, melynek Jóvoltából pontos kór- tani vizsgálatokat is végezhetünk.

AZ ORSZÁGHATÁRON

a növényvédelem pontos, szakszerű, alapos munkát igényel. A szakemberek, az állomás dolgozói mégis szakítanak időt rá, hogy a környező községek növényvédelmi előrejelzését, a kártevők felderítését is elvégezzék.

Gémes Gábor

Gyorsan fejlődő község a kiskőrösi járásban Kaskantyú. Pezseg az életkedvtől, pedik lakosainak száma alig haladja meg a másfél ezret. Van korszerű iskolája, modem presszója, új vasútállomása. Belterülete teljesen közművesített. Utak rendbehozatala, járdák építése, művelődési ház korszerűsítése szerepel a többi között a község fejlesztési programjában. Szolgálati lakással együtt az orvosi rendelő. S a földből szinte gombamódra nőnek ki a házak. — Ezekről beszélgetünk Kovács Irénnel, a helyi tanács vb-titkárával

— Szorgalmas, dolgos emberek a kaskantyúiak — mondja, melegséggel a hangjában. — Négy év alatt harminc új ház épült a Május 1, a Petőfi Sándor és az Iskola utcában. Egész kis lakónegyed, s szinte valamennyien tanyákról jöttek. 1960-ban lakosságunk 75 százaléka tanyán élt, ma jóval kisebb ez az arány.

— Ekkora a község vonzása?

— Hát még mennyien készülnek beköltözni I Vonzó a víz, a villany, a televízió ... Ezért — felkészülve az újabb igényekre — ötvenöt házhelyet alakított ki a tanács. Máris tizennégy- tizenöt házhelyigénylő van. Valamennyien tanyaiak.

Röviddal később a Petőfi utcában Opauszki Sándorral beszélgetek. Most épül kalákában a háza. Takaros, vízzel, villannyal ellátott családi ház lesz. Major József kőművesbrigádja végzi a szakmunkát, s a rokonok, jó ismerősök a segédmunkások. Lehetnek vagy tizenöten-húszan. Vidám nótázásuktól hangos a környék. A blokktéglafal pedig szemlátomást nő. reggel rakták az első sort a betonalapra, s lám, délután már állványon dolgoznak.

— Nem is tudom, hogyan

hálálom meg ezt a sok segítséget — sóhajt Opauszki Sándor megilletődve.

— Miért költöznek be a tanyáról — érdeklődöm, miközben a gazda kínálta zamatos almába harapok.

Tenyerei között fényesíti az almát, aztán eltűnődve válaszol:

— Tulajdonképpen a gyerekek miatt. A legnagyob- bik, fiú. Rádióműszerész lesz, júniusban szabadul. Éppen ott öntögeti a maltert — mutat fel az állványra. — Most szabadságon van. Tizenötéves lányom gyors- és gépírást tanul. A legkisebbik még általános iskolás. Falun azért más, mint tanyán. Itt a villany, a lakásban lesz a víz, nem kell kilométereket gyalogolni egy mozielőadásért Közelben az iskola, a művelődési otthon... A szüleim már öregek, ök nem kívánkoznak el a tanyáról. Igaz, már én is túl vagyok a negyvenen, de vallom: haladni kell a korral!

Úgy nézem, hogy Opauszki Sándor Jól határozta meg a lényeget. Ami miatt nemcsak Kaskantyú tanyavilágából, de más vidékek tanyáiról is lassan a falvakba vonzódnak az emberek.

Moravcsik Árpád

Megjegyzés

Gyanús

véletlen

Ez ■ méltán gyanúsnak nevezhető véletlen a bajai Duna étteremben jelentkezett. A napokban ugyanis kolbászos bablevest akartunk ebédelni — 5,30 forintért. KI is hozták a levest, de kolbász nélkül. Reklamációnkra a pincérnő „szerzett” bele kolbászt. A konyhai személyzet az Ízesítővel együtt bocsánatkérést Is küldött. Ne haragudjunk, véletlenül maradt ki a kolbász. Már majdnem megnyugodtunk, hiszen előfordulhat ilyen véletlen. Egy-két perc múlva azonban a szomszédos asztaloknál, ahol ugyanazt rendeltek, mint mi, hasonló reklamációk hangzottak el. Náluk is klfelejtő- dött a bablevesből az Ízes tartalom.

Ezek után Igen gyanússá vált a konyhai személyzet előbbi bocsinatkérése. Mint hallottuk, aznap még több ilyen „véletlen” fordult elő.

Az effajta, mondhatnánk gyanús teledékenységnek bizony rossz hatása van a vendégekre és nem segíti a Duna étterem forgalmának növekedését.

K. S.

Boross Elemér:

• • Mrm

ÜNNEPLŐ

felhőt, mint színpa- di függönyt, elviszi a hajnali szél. Kinyílik az áprilisi ég. Kosztosom, egy garabonciás galamb, reklamálja a reggelit, veri a terítetten ablakpárkányt. Rohanok a restanciával, elébe tálalom a morzsákat, áztatott kenyeret.

Megdörren a telefon. Mérges hang robbantja a derűs reggelt.

Olvastad?

— Mit?

— Tudom, hogyan kezdődik nálad a reggel. Leveszed a kilincs mellől az újságot, beviszed az ágyba, és amíg az utolsó apróhirH ptiáot í e

— Megtörtént. Mit kellett volna olvasnom?

Sejtem, mire céloz, de nem szólok. Egyfelől, mert eléggé felbosszantott engem is ez a Mudrony, másfelől, mert hallani akarom más szájából is, hogyan vélekedik az ügyről.

— Szóval mégis?

— Mondom, nem tudom, mit keltett volna olvasnám? A lapot csak átfutottam.

— Hát akkor figyelj ide. Mudrony nyilatkozik az ünnepi számban. Nem láttad?

— Nem. De majd megnézem. Mit talált fél már

megint?

— Kapaszkodj meg. Téged!

E

ltartom magamtól a kagylót, mintha attól tartanék, már televíziós telefonon beszélek, látja az arcomat Tordai, a marósok marósa. Látja, hogy nevetek, olyan tökéletes a szövege. Folytatja:

— El fogsz ájulni Papsi- kám, hogy miket vakerált össze Mudrony Józsikánk.

Én tudom, miket mondott. Hiszen hallottam is, úton-útfélen. Bosszantott, nem mondom. Most, mikor el is olvastam, fel is hergelt Na mindegy. Csurgassunk a nyakra egy kis hideg vizet és gondoljunk a csíkos ruhára. Hogy ez mi? Talán elmondom majd Tor- dainak, talán nem. De bömböl a hangja a mikrofonban, meg kell hallgatni.

— Szóval azt mondja: ő szervezte meg az állomást ő szerzett a rostokoló szerelvényhez mozdonyt hogy be tudjuk vinni a jó népet ... Még mindig nem tudod, miért mondom? ... Meg, hogy 6 járt egyedül házról házra és szedte ösz- sze a házakból a flammozó gyerekeket... és egyáltalán, hogy 6 mondta az első évfordulón is az ünnepi dumát...

■ eeresztettem a karo“ mat. Tordai mérge felkavart Szerettem volna, ha elhallgat De szinte a lábamat villanyozta a hozzáért membrán reszketése. Kisüvölt'itt a hang:

— Ezt nem tehet már lenyelni! Odajövök hozzád!

Szólni akartam, ne jöjjön, hagyjuk. Csíkos ruha. Ez a két szó a varázsigém, kimondom, rágondolok, megnyugszom. Csíkos ruha.

Jobb, mint az andaxin. Hatásosabb, mint a frenolon. Érzem, nem lehet kitérnem, el kell majd mondanom Tordainak is a varázsige titkát

Csengetés. Nem lehet más, csak ő. Ügy nyomja a csengőgombot, mintha a házat is levegőbe akarná vele röppenteni. Nagyon mérges az öreg. Ilyen ember. És mindig a más igazságáért.

— Ide figyeljen, Papsi!

Ha Tordai valakit magázni kezd, akkor már a vérnyomása is felszaladt. És vörös az arca, mint az érett paradicsom. És nincs már becenév se. Most már így fog szólítani, amíg itt lesz nálam: Kiss kartárs.

— Hát szóval, Kiss kartárs ... Ki szervezte meg ott az állomást? Nem maga? Ki szerzett kaját, szerszámot? Nem maga, Kiss kartárs? Nem maga volt ott, aki strabancolt, lótott- futott, hogy meglegyen

M agy lélegzetet vett, mint egy énekes, a pagy ária előtt:

— Ne add nekem itt ko-