Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-28 / 74. szám

fW8. március SS. csütörtök f. oldal Csak az igazat Petőfiről | ISMÉT | országos vita kerekedett Petőfi körül. Irodalomtörténészek, eszté­ták elemzik pályafutását, magyarázzák költői és po­litikai nagyságát, mint már annyiszor a fehéregyházi csata óta. Ebben a polé­miában a legszélsőségesebb vélemények hangzanak el. és új, a nagyközönség által nem ismert részletek kerül­nek napfényre. A folyóira­tok, heti- és napilapok ha­sábjain kavargó országos párbeszédből egyértelműen érzi az olvasó, hogy Petőfi ma is él, elevenen hat, izgat, vitára, állásfoglalás­ra késztet, csak éppen a tunyaságot nem engedi meg, fölkavarja az állóvi­zet. A Petőfiért elhangzó per­beszédek között azonban találunk olyat is, amely zűrzavarosságával, ellent­mondásaival és torzításai­val éppen az ellenkező ha­tást éri el, mint ami ere­deti szándéka volt a szer­zőnek. Van olyan tollfor­gató, aki mindenáron a „jólértesült”, a költőről mindent tudó szerepében akar tetszelegni és a leg­nagyobb képtelenségeket állítja olyan határozottság- gáj, mintha irodalomtörté­neti tényt, tapasztalati igazságot mondana el. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az ilyen ferdítése­ket. | A BÉKÉS | megyei Népújság március - 17-én Brackó István aláírással közölt egy cikket Petőfi címmel. Ügy érezzük, kö­telességünk vitába szállni ezzel az írással, nemcsak azért, mert lapunk a költő nevével a címlapján jele­nik meg, nemcsak azért, mert megyénkben született Petőfi, s hogy itt, Bács- Kiskunban található a leg­több Petőfi-emlékhely, -mú­zeum stb., hanem az igaz­ság kedvéért. Mert sajnos az említett cikkben sok olyan kitételt találunk, ami némileg eltávolodott az igazságtól a tényéktől. Nem olyan kijelentések­re gondolunk, amivel pél­dául a cikk első bekezdé­sében találkozhatunk, mi­szerint Petőfi „ ... csők vé­letlenül és száz évvel ha­marább került a világra’’ (sic), hanem arra, amikor azt mondja Brackó István: „Ki volt az a húszegyné­hány éves, kancsal, vörös­hajú fiatalember... aki csak azért halt meg, hogy szavai igazolást nyerje­nek ..." Ez enyhén szólva nem igaz. A költő megíté­lése szempontjából ugyan nincs nagy jelentősége an­nak, hogy milyen volt kül­sőleg, de ha valaki csupán egyszer lát korabeli fest­ményt — hogy az 1847-ben készült dagerrotípiáról ne is beszéljünk — csak gúnyból állíthat ilyesmit. | AZ IDÉZET j második részére viszont nincs ment­ség. A cikk szerzője aligha van tisztában azzal, hogy kijelentésével egy régen megcáfolt hamis Petőfi- értékelést vett pártfogásba, az úgynevezett „szerepját­szás” elméletét. Petőfi egy­általán nem azért halt meg, hogy „szavai igazolást nyer­jenek”, nem azért ment Bem táborába, az erdélyi hadsereghez, hogy meg­haljon, hanem, hogy kardot fogjon a szabadságért. Az Akasszátok fel a királyokat című vers közismert sora — „a hóhérságot majd én folytatom...” — sem sze­repjátszás; mint ahogy nem az a Van-e mostan olyan legény, aki fél című vers sem, amit magára is köte­lezőnek ismert el. Petőfi versei, szavai és tettei kö­zött nincs ellentmondás: ahogy beszélt, úgy csele­kedett. Meggyőződésből beszélt és tett. Végül még néhány szót ar­ról, hogy kik és hogyan ol­vassák Petőfit. Brackó Ist­ván azt állítja említett cik­kében, hogy „. ..a mai fia­talok többsége már a meg- szokottság közönyével la­pozza és olvassa kötetnyi poémáját..Szerencsére ez sem fedi a valóságot. Petőfi verseit nem lehet közönnyel olvasni. Az igaz, hogy sokan nem szeretik — mert nem ismerik, nem értik Petőfit —, de aki ol­vassa, az nem a megszo- kottság langyos érzésével lapozgat könyvében, összes költeményei úgyszólván minden évben megjelennek és elfogynak. Ki veszd meg? Kizárólag az „öregek”, a „literátorok”? Annyi öreg és annyi irodalmár nincs nálunk, hogy erre képesek lennének. A cikk végén az előbbi idézetnek éppen az ellenkezőjét állítja a szer­ző. Amíg korábban a fia­talok többségéről beszél, itt azt mondja — mintegy titkot súgja meg nekünk —: „Valljuk be, Petőfi verses­könyve ma jobbára csak az általános iskolások és né­hány irodalmat tanuló lite- rátor olvasmánya.. ,m 1 PETŐFIT | ezrek és ez­rek olvassák ma is. Szinte nincs család az országban, ahol ne lenne Petőfi-kötet, szinte nincs az országban olyan ember, aki ne tudná, ki volt Petőfi. Szelleme ma is él, hat és serkent. Más kérdés, hogy az iro­dalomtörténészek, esztéták vitatkoznak emberi és köl­tői értékein, de itt is csak árnyalatokról van szó. Ha Petőfiről szólunk, tiszteljük benne a legnagyobb ma­gyar költőt, s ragaszkod­junk olyan szenvedélyesen az igazsághoz, ahogy ő tet­te. Ne próbáljuk kicsinyí­teni, hiszen azzal nem ő, de mi leszünk parányibbak. Gál Sándor Rongy, gomb, tű, cérna... — Háromféle bábbal dol­gozunk — magyarázza nagykomolyan a hatodikos Eszes Emma. — Hüvely-, kesztyűs és botbábbal. De lehet, hogy megpróbál­kozunk a síkbábokkkal is Az ócska harisnyának gombszeme nyílt: most már királylány lesz, amíg Az ám, a Kiszel Emlé­keznek még, milyen sike­re volt a tv-ben ennek a pompás népi játéknak? Hogy drukkoltunk a ta­vaszt jelképező cilinderes zöld embernek, hogy le­győzze a tél bálványát, a Kiszét! De a játék izgal­mánál is inkább a szerep­most viszont majd mind­egyikük ipari vagy mező- gazdasági szakmát akar ta­nulni vagy középiskolába járni. Talán ebben is része van a báboknak, amelye­ken először érezték az al­kotás örömét. Pedig hát csak rongy, gomb, tű, cérna. No és A kécskeá bábjátékosok. Legfelül a zöld ember és a Kisze. (Kovács János felvétele.) el nem szakad. Az ott­honról kapott csomag mad­zagjából pompás kóc- szakállat növesztett egy székely góbé. A tavalyról kimaradt szőlőkötözö ra­fiából készült a Kisze-bá- bu zizegő-zörgő ruhája ... A szerkesztőség postájából Nem a szokásos évforduló volt Baráti és bensőséges keretek között ünnepeltük a katymárl értelmiségi klubban a Tanács­köztársaság évfordulóját. — örömmel közlöm, hogy ez az est elütött a szokásos évfordu­tását az országos megmoz­dulás céljaival, követelve a békét és a demokratikus választójogot. Ugyancsak április 22-én gyűlést tar­tottak Baja munkásai is. Táviratilag üdvözölték a budapesti proletárság az­napi nagy tüntetését. „Ve­letek érzünk a végső győze­lem kivívásáig” — hangoz­tatta sürgönyük. A háború okozta nyomo­rúság a különböző dolgozó rétegekben növelte az elé- g-detlenséget. A különböző foglalkozási ágak szakszer­vezeteibe egyre többen lép­tek be. Legjelentősebb volt az áprilisi ilyen jellegű megmozdulások közül a bajai közalkalmazottak gyű­lése. Ezt április 29-én ren­dezték meg. Stekler Sándor tanár, Major Károly bíró és más felszólalók a köz- alkalmazottak részére rend­kívüli segélyt követeltek, tekintettel nyomorúságos helyzetükre. Ugyancsak so­kan csatlakoztak a szerve­zett munkásokhoz a hadba- vonultak hozzátartozói kö­zül is. Növekvő öntudatuk jellemző példája egy kis­kunhalasi hadisegélyes asz- szony nyílt levele, melyben a közellátási visszásságokat tette szóvá bátor hangon. Ezt az írást a Halasi Füg­getlen Hírlap április 27-én tette közzé. A levél szerző­je végül fenyegető hangot ütött meg; „Tűrtünk sok sértést, megalázást, nyo­mort, lenézést, de gyerme­keink éhségét nem tudjuk és jól jegyezzék meg: nem is fogjuk tűrni!” A munkásmozgalom fellendülése Bács-Kiskun megyében is fokozta a pol­gári demokratikus ellenzék aktivitását. Két csoportju­kat érdemes kiemelni. Az egyik Károlyi Mihály „füg­getlenségi és 48-as pártja” volt. A Károlyi-párt szer­vezetei március és április folyamán számos összejöve­telt tartottak a megyében, melyeken élesen támadták a háborút és a német biro­dalommal fennálló szövet­ségi kapcsolatot. (Érdemes ezzel kapcsolatban kiemel­ni a kiskunfélegyházi párt- szervezet március 15-i ün­nepélyét. Ezen Holló Lajos, a kerület Károlyi-párti képviselője beszédében a béke és a függetlenség ügyét hirdette.) A másik fi­gyelemre méltó polgári de­mokratikus erő a nők egyenjogúságáért harcoló „feministák egyesülete” volt. Kecskeméten és Ba­ján levő szervezetei élénk aktivitást fejtettek ki a bé­ke érdekében. A háborúellenesség sajá­tos megnyilvánulása volt a hadsereg katonáinak spon­tán szökési mozgalma. Ez 1918 tavaszán már elég sok gondot okozott a hatósá­goknak. Bács-Kiskun me­gye területén különösen Kiskunhalason volt erős ez a mozgalom. Az itt állo­másozó 29. honvéd gyalog­ezred és az idegen ajkú 68. „közös gyalogezred” katonái közül igen sokan szöktek meg. Ezért március 6-án Kiskunhalason és környé­kén statáriumot rendeltek eL Hiábavalóak voltak azonban a fenyegetések, a katonaszökevények szá­ma továbbra is növekedett. 1918 márciusában és áp­rilisában figyelemre mél­tóan fellendült a tömegek harca Bács-Kiskun megyé­ben. A békéért, a szabad­ságjogokért, a nép anyagi helyzetének megjavításáért küzdöttek a demokratikus erők itt is. A március—áp­rilisi harcok újabb sikerek előhírnökei voltak. Ériékes, szép haladó hagyománya ez a megyé­nek. Méltó arra, hogy most — fél évszázad múltán — tisztelettel hajtsuk meg előtte az emlékezés zászla­ját. Dr. Merényi László, a történelemtudományok kandidátusa lős ünnepségektől. Molnár Já­nos, a járási pártbizottság osz­tályvezetője olyan érdekes, tar­talmas előadást tartott, hogy utána nem akart vége szakad­ni a kérdéseknek. A jelenvoltak egyöntetű vé­leménye, hogy a TIT a Jövő­ben még több, hasonlóképpen igényes előadást szervezzen. Az érdeklődés — a politikai tájé­koztatókon kívül — kiterjed az írói-költői munkára, élménybe­számolókra, világjáró, termé­szettudományi témákra. A kö­zeljövőben a költészet napját akarjuk megrendezni, s ez al­kalommal szeretnénk vendégül látni egy megyénkben élő köl­tőt. — SZALAY JÓZSEF, a Ha­zafias Népfront elnöke, Katy- már. Nagy kedvvel kezdtek a munkához Hat termelőszövetkezetünk­ben igen szépen haladnak a tavaszi munkák. A tsz-gazdák kedvét megnövelte, hogy a múlt évben általában sokkal eredményesebben gazdálkodtak, mint az előző esztendőkben. Nem egy szövetkezetünkben ezer-négyezer forinttal emel­kedett az átlagkereset. Ahogy az idő engedte, hoz­záfogtak a fejtrágyázáshoz. Az őszön — idejében és kifogásta­lanul — elvetett 1750 kh búzát, 202 kh kétszerest, 640 kh őszi­árpát teljes egészében szeret­ték volna fejtrágyázni. Ez kö­zel 2000 holdon sikerült eddig, mivel — jóllehet még tavaly ősz elején megrendelték a mű­trágyákat — mindet még nem kapták meg ... Elvetettek ed­dig 64 hold borsót, 90 hold za­bot. Mintegy 2000 holdon slml- tóztak, 980 holdon a fogasolásl végezték el. Az idén először — minden tavaszit a jó minőségű őszi , mélyszántásba tudnak vetni. A tagság munkaszeretete, a ren­delkezésre álló gépek, fogatok, a lelkiismeretes és szakszerű irányítás biztosíték arra, hogy 1968-ban tartani, illetve — meg­felelő időjárás mellett — nö­velni is tudják a tavalyi ered­ményeket. — MOLNÁR JANOS vb-elnökh., Szakmar. lökért Izgultunk', és nem hiába. Ez igen, országos dicsőség: Még egyéves sincs a tiszakécsíkei hét­közi diákotthon bábszak­köre, és máris elnyerték az „Arany Paraván”-díjat a gyermekbábosok sereg­szemléién. Akkor mondta a hetedikes Szabó Ilus a dí­jat kiosztó, kedves tv-báb- nak, hogy „Szia, Mazsola!” Több millió néző derült rajta. Székhalom» Óbög, Ar- kosdűlő. Sárhalom kicsiny osztatlan tanyai iskoláiban tanultak még néhány éve ezek a gyerekek, hosszú ki­lométereket gyalogolva reggelenként a metsző szél­ben, sáros utakon. A kol­légium második otthonuk lett Nemcsak a szaktaná­rok által vezetett órákat adta meg nekik, hanem a közösségi élet örömét, a kényelmet a szórakozást is. A bábszakkör jelképe le­hetne annak, hogy egysze­rű eszközökkel milyen szép, szivdobogtató ered­ményeket lehet elérni. Rongydarabok, gombok, tű, cérna, olló. Egymással versengve szabják, varrják, öltöztetik a bábokat. Köz­ben kézügyességük. ízlésük szinte szemlátomást csiszo­lódik. Nemkülönben iro­dalmi műveltségük, be­széd- és mozgáskultúrájuk, amíg megtanulják a nép- költészet kincsein alapuló Ibáibjátékokat. Még zené­szük is van. Hangyási Sa­nyi most látja igazán hasz­nát hogy a székhalmi pusz­tán unalmában teljesen egyedül megtanult furu­lyázni. ö az egyetlen fiú a bábcsoporbban. Kényezte­tik is a lányok! És lám, a bábok a „nagy­világba” is elvezették már őket. Szegeden voltak elő­döntőn, kétsKr a főváros­ban, a kamerák előtt. Egy életre szóló élményt kap­tak mindannyian, hiszen néhány éve még kevesen gondoltak rá, hogy a kö­zeljövőben túlléphetik a község határát. A pálya- választás sem sokszor ju­tott eszükbe a tanyán, Tóth Géza igazgató lelke­sedése, pedagógiai lelemé­nye, fáradhatatlan türelme, Vajon nem kellene na­gyobb figyelmet fordítani oktatásügyünknek az egy­szerű eszközök hasznossá­gára? Sz. J. Jelentkező a Krómára Március 20-i számunk hírro­vatában arról irtunk, hogy 16 millió palántát nevelnek szá­razföldi termelésre. Nyilvánvaló elírásról van szó, szántóföldi vagy sza­badföldi megjelölés a he­lyes. Ez esetben azonban nem ez az érdekes, hanem az, hogy egyik kedves olvasónk miképp reagál erre a tévedésre. íme, részlet a leveléből: „Ismereteim gyarapítását szol­gálta a Petőfi Népé-ben meg­jelent hír, ebből mcgtudtams hogy a bajai Micsurin száraz­földi termelésre nevel palán­tát. Azóta nem hagy nyugodni a kíváncsiság, hogy légi, illet­ve tengeri termesztés céljaira állítanak-e elő palántát, s ha igen, hol? Még jobban érdekelne — s ehhez kérném a Petőfi Népe segítségét elsősorban — kutas­sák fel, hogy az Orion-űrhajó kalandjaiból megismert Króma viszonyainak megfelelő palán­tákat nevelnek-e valahol? Ha igen, úgy vállalkoznék átadá­sára és amennyiben a palán­ták ellen minőségi kifogás me­rülne fel, kötbér fejében szí­vesen maradnék pár hónapig ott fogságban, akár a vezér­karnál is. Kérném minél gyorsabb ér­tesítésüket, mielőtt az Orion legénysége szabadságának le­töltésére oda nem ér. Földi agyam a programozás betáplálására készenlétbe he­lyezve: Tisztelettel: X Y kertészmérnök** A levélíró nevét tapintatból nem közöljük, hátha a felesé­ge rossznéven venné ezt a fel­ajánlkozást. A Krómán ugyan­is, tudomásunk szerint, még tart a csinos hölgyek uralma. Mindehhez még annyit ten­nénk hozzá, hogy: íme, egy elírás mennyire hozzájárul ah­hoz, hogy egyesek megírják szerkesztőségünkhöz, hogy )#!- lyen rejtett vágyak gyöt^k őket. Lapzártakor megtudtuk, hogy fény telefon ment a Krómára, levélírónkat örömmel várják. Az már az ő dolga, hogy szá­mol el a kiküldetésről élete párjának. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents