Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

2. oldal 1968. március 24, vasárnap Harcok Khe Sank körül A dél-vietnami harctere­ken a legutóbbi 24 órában nagyobb részt csak elszórt csatározások folytak. A sza­badságharcosok Saigontól 70 kilométernyire délre fel­robbantottak egy hidat és 100 kilométernyire délnyu­gatra támadták a kormány- csapatok Can Tho-i tábo­rát. A dél-vietnami szabad­ságharcosok tüzérségi ala­kulatai fokozzák a Khe Sanh-i támaszpont ellen in­tézett támadásaik erejét. Mint ismeretes, a hazafiak a támaszponton már hetek óta hatezer amerikai ten­gerészgyalogost tartanak kö­rülzárva. Pénteken és szombaton B—52-es stratégiai bombá­zók támadták a Khe Sanh körül kiépített partizánállá­sokat. Az amerikai bombák a támaszponttól alig há­rom kilométerre robbantak. Véget ért a bojkott a varsói műegyetemen Mint a PAP lengyen hír- ügynökség jelenti, a varsói műegyetemen véget ért az előadások bojkottja. A diá­kok utolsó csoportja a szom­batra virradó éjszaka hagy­ta el az egyetem főépüle­tét. * Lengyelország különböző városaiban pénteken is vol­tak munkásgyűlések, ame­lyek részvevői üzenetekben és táviratokban biztosítot­ták a LEMP vezetőségét, és személy szerint Wladys- law Gomulkát, a párt első titkárát arról, hogy támo­gatják a párt politikáját a diáktüntetéseket előidéző bajkeverőkkel szemben. Az üzenetek hangsúlyoz­zák, hogy az, aki a szocia­lista rend ellen támad, az a népi Lengyelország füg­getlensége ellen is merény­letet követ el. Követelik a politikai és a társadalmi életből azoknak a szemé­lyeknek a teljes eltávolítá­sát, akik a nép és a szocia­lizmus ellenségei: a cionis­ták és más reakciósok eltá­volítását— írja a Trybuna Ludu. fl nyugati hatalmak Janus-arca Csehszlovákiai események Felhördülés Bonnban —■ Kettős aranyár EZEN a héten az egyik legsúlyosabb fegyveres akcióra került sor a közel- keleti térségben a júniusi agressziót követő fegyver- szünet óta. A Biztonsági Tanács megszakításokkal több ülést tartott. A jordániai küldött szenvedélyes hangú beszéd­ben ismertette bizonyíté­kait, hogy Izrael agressziót követett el. Kijelentette, hogy Jordánia nem képes ellenőrizni a hatszáz kilo­méteres határt, és nem is vállalhat felelősséget egyes akciókért, amelyeket olyan elkeseredett fiatalok haj­tanak végre, akiknek csa­ládját a megszállók elker­gették otthonából. A ta­nács ülésén olyan helyzet Westmoreland távozik Johnson elnök pénteken késő délután rögtönzött saj­tókonferencián jelentette be, hogy Westmoreland tá­bornok rövidesen visszatér az Egyesült Államokba és a szárazföldi hadsereg ve­zérkari főnöke lesz, a nyug­díjba vonuló Harold John­son tábornok helyett. Az el­nök igyekezett megnyug­tatni a közvéleményt, hogy Westmoreland távozása nem jelent változást az amerikai taktikában, vagy politiká­ban Vietnammal kapcsolat­ban. A tábornok utódáról egyelőre nincs döntés. Politika körökben az a vélemény, hogy Westmore- landot „felfelé buktatták”. A tábornokot rendkívül éle­sen bírálták a vietnami sza­badságharcosok nagyszabá­sú holdújévi offenzívája után és több törvényhozó követelte azonnali leváltá­sát. Kétszázötvenmillióid forint Iparfejlesztésre Húszéves az államosított magyar ipar Húsz évvel ezelőtt, 1943. március 25-én hozta nagy jelentőségű döntését a kor­mány a száznál több mun­kást foglalkoztató üzemek államosításáról. Az államo­sítás 549 vállalatra terjedt ki. A nagy fordulat óta vala­mennyi üzem, az egész ma­gyar ipar óriásit fejlődött. A két évtized alatt megöt­szörözte termelését az álla­mi ipar, egész iparunk pe­dig több mint hat és fél­szer annyit termel, mint a háború előtti utolsó béke­évben. Dolgozóink száma 1938-hoz képest 2,2 szere­sére emelkedett, s a külön­böző feltételek megteremté­se nyomán ma kisebb erő­feszítéssel, háromszor any- nyit termel egy-egy ipari munkás, mint 1938-ban. Eb­ben közrejátszik az a sok beruházás, korszerűsítés, amelyre az államosítás óta az iparban és az építőipar­ban kereken 250 milliárd forintot költött az ország. Ma már nemcsak a szocia­lista tulajdonviszonyok el­vei alapján birtokolja a gyárakat a társadalom, ha­nem azon a jogon is, hogy az üzemek mai felszerelt­sége, korszerűsége az utób­bi időben húsz év munká­jához fűződik. A magyar ipar vagyonának — álló­alapjának — több mint 80 százaléka az államosítások óta jött létre. 150-re tehető azoknak az üzemeknek, vállalatoknak a Száma, amelyek az elmúlt húsz évben kezdték meg működésüket. Ebben a számban azonban nincs benne a meglevő gyárak falain belül, vagy azok te­lepeként épült számtalan üzemrész, gyáregység. Je­lenleg több mint 5300 ipar­telep van az országban, ezerrel több, mint a felsza­badulás előtt. A koncentrá­ció révén az ipari dolgozók­nak 51 százaléka olyan üze­meknek az alkalmazásában áll, ahol ezer embernél töb­bet foglalkoztatnak. Tehát vállalataink nagy létszámú­ak, átlagosan nagyobbak, mint a legtöbb nyugati or­szágban. A magyar ipar előkelő rangot vívott ki a nemzet­közi piacon. Exportunk — s ugyanakkor behozatalunk is — nagymértékben emel­kedett. Az államosítás harmadik évtizedének küszöbén a gazdasági reform bevezeté­sével új feltételei teremtőd­tek meg a további fejlődés­nek. Az ipar eddigi fő utánpótlási forrásai, a mun­kaerőtartalékok lényegében kimerültek, viszont egyre in­kább hatnak az új mecha­nizmus ösztönző erői. Szé­les körben kibontakozik a verseny, a kezdeményező­képesség, hogy a munka még termelékenyebb le­gyen és jobban kielégíthes­sék a hazai és külföldi pi­ac, a vásárlók igényeit. Közös regionális fejlesztési terv a magyar-jugoszláv határmenti területre A múlt év nyarán ala­kult meg a Magyar—Jugo­szláv Gazdasági Együttmű­ködési Bizottság építési al­bizottsága, amely most egy­hetes ülést tartott Budapes­ten, és fontos megállapo­dást kötött az 1968. évi együttműködésről. A két ország építésügyi együttműködésének megfe­lelően a magyar városépí­tési szakemberek a legutób­bi ülésszak óta elkészítet­ték és most bemutatták az előzetes tervjavaslatot a magyar jugoszláv határ­menti területek regionális fejlesztésére. A korábbi megállapodások alapján e terv elkészítésében felhaszr nálták és tovább fejlesztet­ték a magyar—csehszlovák határmenti regionális terv­ben kidolgozott legjobb megoldásokat. A jövő hó­napban Magyarországra lá­togat a Suboticai Urbanisz­tikai Vállalat szakértőinek csoportja, hogy tanulmá­nyozza a két határterületi tervet, s szükség esetén ja­vaslatokat tegyen a közös magyar—jugoszláv regioná­lis fejlesztési elképzelések módosítására vagy új terv készítésére. Ez év végén, az építési albizottság legköze­lebbi ülésén sor kerül a kö­zös terv jóváhagyására, és a jövő évben megkezdődik a kivitelezés is. alakult ki, hogy még az an­gol és az amerikai küldött sem tudott nyíltan fellép­ni Izrael mellett: azt han­goztatták, hogy Izrael „visszacsapása” nem áll arányban „sérelmeivel”. A nyugati hatalmak — min­denekelőtt az Egyesült,. Ál­lamok — Janus-arcú ma­gatartása nyilvánvaló, mi­alatt szavakban elhatárol­ják magukat az izraeliek akcióitól, a valóságban se­gítséget nyújtanak Izrael­nek a megszállt területek megtartásához. A szocia­lista országok küldöttei a BT-ben határozottan sik- raszálltak az izraeli agresz- szió elítéléséért, az agresz- szor megbüntetéséért Ha­zánk küldötte, Csatorday Károly kijelentette: „A leplezetlen agresszió min­denki számára meggyőző bizonyíték arról, hogy iz- rael számára csupán holt betűt jelent az ENSZ alap­okmánya”. A CSEHSZLOVÁK poli­tikai élet legfontosabb ese­ménye az a pénteken köz­zétett hír, amely szerint egészégügyi állapotára va­ló tekintettel Antonín No­votny nyugdíjba megy. Az alkotmány értelmében az új köztársasági elnök meg­választásáig funkcióinak el­látása a kormányra hárul, míg egyes teendőket — így a fegyveres erők főparancs­noki tisztét — ideiglenesen Lenárt miniszterelnök látja el. A CSKP elnökségi ülése egyébként előkészítette a március 28-án kezdődő — s a párt nagy érdeklődéssel várt akcióprogramját meg­vitató — központi bizottsá­gi ülését. Az akcióprogram­tervezetet több száz szak­ember bevonásával, a Köz­ponti Bizottság tagjainak és póttagjainak irányításával készítették el. NÜRNBERGBEN befeje­ződött a nyugatnémet szo­ciáldemokrata pártkong­resszus, amely nagy szó­többséggel ismét Willy Brandot vá­lasztotta elnökévé. A kongresszuson el­hangzott állásfoglalások legtöbbje azt tükrözte, hogy az SPD nem akar — és a kereszténydemokratákkal fenntartott koalíciója kö­vetkeztében — nem is tud semmiféle számottevő tár­sadalmi reformot kezdemé­nyezni. Külpolitikai szem­pontból kétségkívül figyel­met érdemel Willy Brandt bejelentése arról, hogy a nyugatnémet kormány a német békeszerződés meg­kötéséig tiszteletben tartja az Odera—Neisse határt, és nem akar erőszakkal meg­változtatni semmilyen je­lenleg fennálló határt. Tény, hogy a formula kü­lönbözik azoktól, amelye­ket a CDU—CSU képviselői szokták használni; az is vi­lágos viszont, hogy ez a megfogalmazás is nyitva hagyja az ajtót a határok megváltoztatására, — ha nem háborús, akkor diplo­máciai eszközökkel, ha nem most, akkor egy békeszer­ződés aláírásakor... Jellemző a nyugatnémet politikai életre, hogy még Brandtnak ez a homályos megfogalmazása is felhör­dülést keltett a revansista körökben, és Kiesinger kan­cellár is heves bírálatban részesítette külügyminiszte­rét. A HÉT ELEJÉN Wa­shingtonban a tőkés világ hét központi bankjának kor­mányzói tanácskoztak a dollárt fenyegető aranyvál­ság megoldásáról. Legfon­tosabb döntésük: bevezetik a kettős aranyárrendszert, amelynek lényege, hogy az aranypoolban részt vevő országok államközi forgal­mukban továbbra is fenn­tartják az arany eddigi un­ciánkénti 35 dolláros árfo­lyamát, de ezenkívül nem adnak el aranyat mások­nak a szabad forgalomban. Általános vélemény, hogy az aranypool tagállamainak intézkedései csak ideiglene­sen stabilizálhatták a hely­zetet. Bejrúti jelentés Dajan nem baleset áldozata Izraeli katonai szóvivő je­lentése szerint szombaton reggel újabb tűzharcra ke­rült sor jordániai és izraeli egységek között, a Tiberiás- tótól délre. Eszerint egy izraeli őrjárat arab ellenál­lókat fedezett fel, akik ak­navetőkkel tüzeltek, ami­re az izraeliek fegyveresen válaszoltak. Egy korábbi Tel Aviv-i jelentés szerint egy másik helyen ugyan­csak tűzpárbaj játszódott le a Jordán-folyó partján. Arab források szerint Da­jan izraeli hadügyminisz­ter nem archeológiái kuta­tások közben sérült meg, hanem arab ellenállók tá­madása következtében. Az A1 Fata arab ellenálló szer­vezet Bejrútban pénteken este közleményben igazolta ezeket a híreket. A közle­mény szerint szerdán a ko­ra reggeli órákban nem messze Tel Avivtól arab ellenállók támadták meg kézigránátokkal és gépfegy­verekkel azt az izraeli gép­kocsioszlopot, amelynek élén a hadügyminiszter el­lenőrző körútra indult. Da-? jan gépkocsija a támadás következtében az árokba fordult, két másik gépko­csit az ellenállók megsem­misítettek. Waldheim elutazott Moszkvából Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter moszkvai látogatását befejezve, szom­baton délelőtt hazautazott. Mint ismeretes, hétfő óta tartózkodott hivatalos lá­togatáson Moszkvában, .Sromiko szovjet külügymi­niszter meghívására, akivel megbeszéléseket folytatott. Koszigin szovjet kormány­fő is fogadta. Moszkván kívül látogatást tett Tbili­sziben is, Grúzia fővárosá­ban. Elutazásakor a Sereme- tyevói repülőtéren Gromiko és más hivatalos személyi­ségek búcsúztatták. Szolidaritási üzenet N apról-napra súlyos ki- kihívás éri az emberi­ség békéjét és bizton­ságát. Az Egyesült Álla­mok vezetői — képletesen szólva — kettesével veszik a lépcsőfokokat a vietnami háború eszkalációjának létráján, fokozzák és szé­lesítik a háborút, s azzal fenyegetőznek, hogy bár­mi áron —, akár egy ál­talános háború kockázatá­nak árán is, tovább halad­nak a maguk választotta veszedelmes úton. A kihívásra válaszolni kell. -A háborús kalandoro­kat rá kell ébreszteni a vállalt kockázat nagyságá­ra. Fel kel rázni a világot, fél kell sorakoztatni min­den számbavehető erőt az egész emberiséget fenyege­tő veszedelem ellen. A kommunista és mun­káspártok budapesti konzultatív találkozó­ja méltán érezte magát il­letékes fórumnak arra,' hogy ezt a választ megfo­galmazza. Az itt képviselt 67 párt harmincmillió kom­munista nevében nyilatko­zott. S nemcsak az 5 ne­vükben. A Budapesten aláírt „Szolidaritási üzenet a vi­etnami népnek”, amelyet az értekezleten részt vett valamennyi delegáció egy­hangúlag fogadott el, azo­nos ihletésű az egy héttel később Szófiában aláírt másik dokumentummal, amelyet a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó testületé bocsájtott ki. Mindkét dokumentum az idegen agresszió ellen har­coló vietnami nép megerő­södését, töretlen küzdőszel­lemét, hősiességét helyezi előtérbe, mint olyan ténye­zőt, amelynek döntő szere­pe lesz a helyzet további alakulásában is. B dapest és Szófia olyan követelésnek adott hangot, amely ma már nem csupán a haladó, anti- imperialista erők álláspont­ja, hanem megosztja az Egyesült Államok Szövet­ségeseit. A svéd kormány például ezt azzal fejezi ki, hogy menedékjogot nyújt amerikai katonáknak, akik nem hajlandók részt venni a vietnami háborúban. Svájcban, Dániában, Nor­végiában, Ausztriában, a tényközlő véleménycsere színvonalán megbeszélések folynak az illető kormá­nyok és a VDK diplomatái között. Az Egyesült Álla­mokban kibontakozó vá­lasztási hadjáratban a Johnsonnal szemben tömö­rülő, meglepő erejű ellen­zék fő fegyvere: politikai megoldás ígérete Vietnam- namban. E zeknek a tényeknek a tükrében még nagyobb jelentőségre tesz szert a budapesti és a szófiai üzenet, amely széles vissz­hangot keltett világszerte. Visszhangzik mindenek­előtt a harcoló Vietnam­ban, amelynek sajtója for­rón üdvözli és felbecsül­hetetlen értékű támogatás­nak minősíti a testvérpár­tok állásfoglalását. Vissz­hangzik valamennyi kon­tinens közvéleményében, s nálunk is, akik most már­cius 25-ére, a vietnami nép­nél vállalt szolidaritás nap­iára készülünk, hogy min­den rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük segít­ségünket, hozzájárulásun­kat vietnami testvéreink győzelméhez.

Next

/
Thumbnails
Contents