Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-22 / 69. szám
4. aldal 1968. március Ä. pénteK 1 Minden támogatást megérdemelnek „Ki mit tud?“ Együtt a megyei döntő A megye négy városában — Kecskemét, Baja, Kalocsa, Kiskunhalas —, működik úttörőlfáz. Nehéz lenne pontosan meg'hatá- ozni, hogy rendszeresen, vagy alkalmilag hány ezer pajtás fordul meg ezekben, hogy sportolással, játékkal, s egyéb hasznos, tartalmas szórakozással töltse el szabad idejét. Ezenkívül — mint ismeretes — az úttörőházakban történik a vezetőképzés, jó néhány ömegrendezvény lebonyo- ítása, a gyerekek szakköri tevékenységének megszervezése. Hosszasan sorolhatnánk z úttörőházak programjáról a példákat, a von?ó, ;yermekfantáziót megmozgató, tudást gyarapító ve- élkedőket, romantikus kirándulásokat, az egyéni érdeklődést, készséget és az életkori sajátosságokat is figyelembe vevő szakkörök eredményeit, amelyek bizonyítják a tartalmi munka színvonalának emelkedését. Igények é$ lehetőségek A megyei KISZ végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén azonban jogosan állapították meg a résztvevők, hogy az eredmények mellett gondok, nehézségek is jellemzik úttörőházaink munkáját. Csupán Kecskeméten í ren* < delkeznek elfogadható ruhatárral, erősítő berendezésekkel, de Kiskunhalason és a többi városban hiányzik a megfelelő színpadi világítás, Kalocsán megoldhatatlan a fűtés, Baján és Halason — folyosó és udvar hiányában —, az utcán kénytelen eltölteni a közönség az időt, a nagyobb rendezvények szüneteiben. A 42 szakkör és négy klub több mint kétharmada szűk, célszerűtlenül és hiányosan berendezett helyiségben működik. Különösen nehéz a helyzet a kiskunhalasi úttörőházban, ahol 12, s a bajai úttörőházban, ahol négy szakkör a város különböző pontjain nyert elhelyezést. A szakkörök vezetése, a pajtások aktivitása általában elismerésre méltó. Feltétlenül pótolni kellene azonban á fotoszakkörók, a motorszerelő, az íjász, a kisgazdasszony és még több szakkör hiányzó felszerelését. Általános tapasztalat; A szakkörvezetők szívesebben vállalják ezt az irányitó munkát az iskolákban -» ahol a technikai feltételek adottak —, mint az úttörőházakban. Am, az is kétségtelen, hogy az említett gondokhoz az úttörők, kisdobosok létszámának emelkedése, igényeik növekedése is hozzájárult. Mindez azonban nem csökkenti, hanem fokozza a felnőtt társadalom felelősségét, a segítségadás szükségességét. Követendő módszerek, sürgős tennivalók Ennek érdekében a négy városi KISZ-vb rövidesen megvitatja a helyi úttörőházak helyzetét, kidolgozza azokat a módszereket, javaslatokat, amelyek alapján a helybeli társadalmi, gazdasági szervek kézzel fogható segítséget adhatnak az úttörőházak munkájának korszerűsítéséhez- Ezenkívül a megyei KISZ- bizottság gazdasági osztályának közreműködésével a négy úttörőház elkészíti hároméves fejlesztési tervét. Megállapodások is születtek már. A megyei KISZ- bizottság 35 QQO forinttal járul hozzá a kecskeméti úttörőház fúvószenekarának hangszervásárlásához, S tárgyalások folynak hasonló támogatás ügyében a városi tanáccsal is. Ennek sikerén múlik, hogy az átmenetileg megszüntetett úttörő fúvószenekar ismét újjáéledjen. Az immár négy esztendeje vajúdó kiskunhalasi úttörőhöz problémája is megoldódik az év végén felszabaduló városi-járási pártszékház igénybevételével. A megyei párt- és KlSZ-bizott- ság döntése alapján a halasi úttörők az egész épületet birtokukba vehetik. C0I; Újabb klubok létrehozása A módszertani, mozgalmi kérdésekről is sok szó esett a megyei Kisz-vb ülésén, Másutt is követést érdemel a kiskunhalasi nyilvános szakköri foglalkozások ötlete. Ezeken a szülők is részt vesznek. Eredményes volt a megye- székhelyen az úttörőházi és iskolai szakkörök közti vetélkedő, és minden táma- gatást megérdemelnek az újabb klubok létrehozását célul tűző kezdeményezések. Szeretetet, megértést és nem utolsósorban alapos hozzáértést igényel a felnőttek, az úttörővezetők részéről a gyermekekkel való foglalkozás. De szükséges és érdemes. Gyermekeinkről, a jövőről van szó. B. Gy. Baján, a Központi moziban tartott területi döntővel, amelyen Baja és Kalocsa, illetve járásaik vetélkedő ifjai vettek részt, teljesen kiegészült a Ki mit tud megyei döntő mezőnye. A következők jutottak tovább: Szilveszter Szilvia versmondó, a III. Béla Gimnázium irodalmi színpada, a Romulus tánczenekar, Munkás Mária táncdalénekes, Kónya István fakir, Moldvay István bűvész (Baja) — délszláv énekduó és táncegyüttes (Hercegszántó) — az I, István Gimnázium néptánckara (Kalocsa). A zsűri külön meghívására a saját számait éneklő táncdalénekes, Parczen Gabriella is részt vesz a megyei döntőn. A legjobb megyei ifjú amatőrművészek vetélkedője vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a Kecskeméti Katona József Színházban. összesen 31 mű- sorszámot láthat a közönség. A zsűri elnöke Kádasi László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője lesz. Hatvankeíten útra készen Ma már az NPK-ban vannak, Sőt, a délelőtti órákban elindulnak ideiglenes otthonaik felé is Rostockba, Grelfswaldba, Kuhlenba... ök, hatvankettőn, akikkel tegnap még Kecskeméten találkoztam az állomás előtt. Úttörők — a? első hazai csoport, amely a mezőgazdaságban fog dolgozni. Útra készen álltak. Fiatal szakmunkásak, némelyikük a napokban tette le a vizsgáit. A megye valamennyi járásából érkeztek, hogy a Német Demokratikus Köztársaság gépesített állami gazdaságaiban, mezőgazda- sági szövetkezeteiben munkálkodva, elsajátítsák egy korszerű mezőgazdasági kultúra tapasztalatait. Elképzeléseik, amelyekkel I vonatra szálltak, fiatalos, a hatásokat befogadni kész | közérzetről árulkodtak. Terveikről így vallott például Banka Kadosa, a Kunfehértói Állami Gazdaság traktoros-küldötte: — Ügy hallottam, hogy precíz, jó odakint a munkaszervezés. Érdekelnek az új mezőgazdasági gépeik is, igyekszem jól megtanulni kezelésüket, hogy visszatérve hasznomat lássa a gazdaság. Az újdonságokat Idehaza is én próbáltam ki. Félig felépítve hagyom el a házam, de ha csupán németül tanulok meg, akkor is megéri. Rövidesen — ahogy az őket megelőző társaik is — új, izgalmas barátságokat kötnek. S rajtuk keresztül gyümölcsöző kapcsolatok szövődnek a Német Demokratikus Köztársaság egyes nagyüzemei és a megyei tsz-ek között H. F. 69. — Nem barátom —, mondta mosolyogva „Kréta". — Én vagyok az a bizonyos íves őrnagy, akivel kapcsolatban magának annyi kellemetlensége volt... De csukja be a száját fiam, mert így nem hat valami előnyösen. Galamb ugyanis akkorára nyitotta a száját, amennyi- re az egyáltalán lehetséges volt. Nyakát előregörbí- tette, a szemét kimeresztette, és hol a meglepően fesztelen modorú „Krétára”, hol a nevető tisztekre nézett, ijedten kapkodva a fejét, jobbra-balra, — Hűüű! — mondta azután. — Ismétlem, amit Delahay barátom mondott: maga nagy szolgálatot tett. Maga a világ legkönnyelműbb és legjobb katonája. Ami pedig Krétát illeti, a szerencsétlen hülyét, az ő nevében külön hálásan kezet szorítok most magával. Keményen megrázta Galamb kezét. Ez még mindig pislogva nézett egyik tisztről a másikra, és csak azt ismételgette zavarában és meglepetésében: _ Szép kis cirkusz... Szavamra, szép kis cirkusz. _ És ráadásul a mi Galamb barátunk még szerencsés is — szólt közbe Finléy. — A véletlen hozzájuttatta az óra titkához, amit annyi hozzáértő ember hi ába keresett... ' _ , , „ „ _ „ — Jó, hogy említed! — mondta Delahay felkónyökölve az ágyban, mert valósággal újult erőre kapott a megviselt kis öregember. — Csak ne pihenjünk, amíg a szokoták támadása váratlanul érhet bennünket. — Ez már most nem olyan veszélyes — legyintett íves. —- Elsősorban ma március nyolcadika van, és nem valószínű, hogy négy-öt napnál előbb járható legyen a Batalanga-földre vezető út. Russel térképe tizedikét jelzett. Azután a térkép birtokában megszállhatjuk az átjáró nyílását. Bizonyára a Niger medre alatt vezet az átjáró, ahol elég erőg a sziklás meder, és nem szakadhat be a folyó ágya. — Agy! — kiáltott ismét vadul Galamb, és a homlokára csapott. — Egy Laporter nevű bűnöst az ágy alatt felejtettem valahol. — Laporter! -— ugrott fel „Kréta”. — Hol van? Esküdni mertem volna, hogy kisiklott a kezemből... Jöjjön, fiam! — Galamb és az őrnagy a kantin mögötti folyosóra siettek, és benyitottak abba a szobába, ahol a gengszter maradt megkötözve. Mikor kioldozták, Pencroft tagjai úgy hulltak ki a kötélből, mint valami felbomlott batyuból a széteső rongyok. Félig halott volt már. Galamb a fejét csóválta: — Alaposan megviselte a magány:: • Hajnalban az erőd elcsendesedett. A nehéz nap után mélyen aludt mindenki, A katonák egy része súlyos aJkoholmérgezéssel a kórházba került. A többiek fejfájással, sajgó tagokkal sorakoztak az ébresztőre. Finley néhány rövid mondatban közölte velük, hogy súlyos büntetés helyett egyszerűen részegeskedésnek tekintik, ami történt, és minden tizedik embert a bűnösök közül négy nap pelote-ra ítélnek. Ha legközelebb hasonló eset előfordul, a bűnösöket haditörvényszék elé állítják. Némán hallgattak, A nap ébredt, és a forróság szinte másodpercenként növekedett. Ezután összeállították a corvée-t. Csupa megbízható Üdülő te lep- létesítéssel, község fejlesztéssel készül 900 éves jubileumára Álpár (Tudósitónktól.) Két év múlva, 1970-ben ünnepli alapításának kilencszáz éves jubileumát Alpár község. Erre a jeles évfordulóra máris készül a Tisza menti község apraja-nagyja. Vezetői és minden lakója. Elmúlt óvj munkájuk középpontjában is a község fejlesztése, szépítése ál- lőtt. Ehhez a lakosság 310 ezer forint értékű társadalmi munkával járult, s az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 80 forintról 87 forintra emelkedett. Ma már el lehet mondani, hogy a község villamosítása elérte a száz százalékot. A főbb utak mentén korszerű neonvilágítást építettek ki. A vízhálózat fejlesztése, a lakosság egészséges ivóvíz ellátására is sokat áldozott a község. Hatvanki- lenc közkútja még egy nagyobb városnak is dicsőségére válnék. A lakásépítést a tanács 158 telek biztosításával segíti elő, ebből az elmúlt évben 78-at ala kitottak ki. Dicséretre méltó az ; kezdeményezés is, hog' Alpár minden földes utolját máris elegyengették, s eltüntették a tél okozta ki- tyúkat, mély, kerékvá;a nyomokat. A dűlőutak a- vítása során 139 ezer b- rint értékű társadami munkát végezte^. **’• Ez évi tervek közöttáső helyen áll egy szép üc-ilő- telep kialakítása. Az odavezető villanyhálóza! kiépítésére a fejlesztésialapból 380 ezer forinté biztosítottak. A község korszeű önkiszolgáló boltja, s* most felépült Tisza-táj vndéglő is segíti majd az idegenforgalom emelkedőét. A környező városok, cözségek dolgozói eddig is szívesen töltötték a hét égét az alpári Tisza páron, ezért bizonyosra vehet, hogy az üdülőtelep kisikításával I igyekeznek maguknak és I családjuknak ott telket biz- I tosítani. | T. M. •- • 1 í > • ' krónika Tévedések Millékutcán igyekszem a köríti buszmegállóhoz. A körit sarkára érve egy négy-öt év körüli, pöttömnyi emberke téblábolásdra va/yok figyelmes. Éppen nyújtanám a kezem, hogy a forgalmas útvonalon át- sQítsem, amikor megszólít: — Neéni, tessék engem (tkísérni.,. A túlsó oldal biztonságában így dicsérem leleményességéért: — Aranyos, okos kisfiú vagy. Így kell ezt máskor is. Csak kérd meg szépen a néniket, bácsikat, ők mindig szívesen átkísérnek. Szinte végig sem mondom, szeméből megütközést olvasok ki és nem várat a véleményére sem: — De néni, én kislány vagyok! ...és nem fiú ... ■— Bocsánat, pici lány, megtévesztett a pantallód, a * kék , ketäft sapkád ...A lényeg maradt: okos, aranyos vagy! Kis barátnőm futásnak eredt, jómagam pedig felszállók a buszra, s nyomban felfedezem: nicsah, ott, a szép hullámos hajú lányka mellett, kerül még egy ülőhely is. — Szabad, kislány? — kérdem udvariasan. Am abban a minutában megbántam a „kislány’’-t. Mert a szép, hosszú, hullámos haj gazdájának személyében pelyhedző állú, pattanásos siheder fordult felém, s mért végig öldöklő tekintettel... •—y —n ember: Galart», Spoliansky és a többiek kerültek a szakaszba. Fliey vezette őket, de Latouret is ment. A rabok n«r előző nap délutánja óta hiába nyito- gatták a víziapot. Nem kaptak inni. Az éjszaka még tűrhetően te, de reggel az izzó melegben már nagyon legyengülted szomjúságtól, szédülten, kimerültén ültek a fojtó dzsungelben, több mint kétszáz emberi váz.. Látták a corvée-t érkezni. Látták, hogy a tiszt „súlyba” vfényli a fegyvereket, és rájuk irányulnak. Senki semmozdult. Lövetni fog? Lehet... Most kiálik egy őrjárat a corvée-ból, és a tiszt vezetésével ;özeledik. Néhány rab nehézkesen felemelkedik. Emikbe sem jutott, hogy megtámadják a maroknyi e*Patot. — Emerek! — mondta röviden Finley. — Azt izen- tem nelek tegnap, hogy ha visszatértek a táborotokba, senlt sem fogunk megbüntetni. Szavamnak állok. Kinyitj* majd a csapot, kaptok eleséget, de ezentúl mindengyanús esetben bejön ide egy őrjárat. És aki nem vfclkedik fegyelmezetten, azt főbe lőjük. Rendes helyőrsg lesz Aut-Taurirtból. Holnap elkezdjük a baraklkat építeni, kaptok kórházat, orvost, és rendet csinálrtk. Harminc perc múlva megnyitják a vízcsapot. Eyetlenegy katonát hagyok itt. És olyan sorrendben idők, ahogy ő vezényli. Ha ennek a katonának valarr baja lesz, akkor megtizedeltetlek benneteket! Romfz! Azírjárat továbbment az erdő belseje felé. A rabok szótliul ténferegtek. Egyszer csak a vízcsapnál álló katoa, Rikov, azt mondta: —Folyik már a víz. Vigyázz! Egyes sorba sorakozni, s mindenki hozza a poharát! Arabok sorba álltak, szép rendben ittak, és a magános posztnak sem esett semmi baja közöttük. (Folytatjuk)
