Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-21 / 68. szám

márcftwgl, csütörtök 1 oldal Ki-ki munkája szerint , Kollektív szerződés a megvalósulás útján Hús, hízó, haszon Tallózás a KSH új kiadványaiban A sokoldalú tájékozódás fontos követelmény a mű­szaki és közgazdasági szak­emberek részére. Elsősor­ban őket segítik munká­jukban a Központi Statisz­tikai Hivatal időszaki köz­leményei és a gazdasági életünk egészét, vagy egy- egy területét átfogó adat­tárai. De sok érdekes ösz- szefüggésre lelhet a kiad­ványokban tallózva a — számok nyelvén kicsit értő — laikus érdeklődő is. Nemrégiben jelent meg a Munkaügyi Adattár, amely az 1949-től 1966-ig terjedő időszak létszám és bérgaz- gazdálkodásával foglalko­zik. Különösen érdekesnek találtuk azokat a statiszti­kai táblázatokat, amelyek — a munkaerőmérlegek adatainak segítségével — összehasonlítják, hogyan alakult a megyékben a foglalkoztatottság nemek, gazdasági szektorok stb. szerint A Könnyűipar! Adattár két vaskos kötete, az 1965 december 31-i szervezeti felépítésnek megfelelően, tartalmazza a könnyűipar adatait iparági részletezés­ben. Az adatok lehetőséget nyújtanak a nemzetközi méretű összehasonlításra is. Különösen azok forgat­hatják nagy érdeklődéssel az Ipari termelői árak ala­kulása című kiadványt akik az új gazdasági me­chanizmusban az árstruk­túra kérdéseivel foglalkoz­nak. A másik, ugyancsak idén megjelent időszaki közlemény, a beruházások alakulását kíséri nyomon 1960-tól 1966-ig. Jobbkor nem is érkez­hettünk volna a Kecskemé­ti Reszelőgyárba. Éppen az imént fejeződött be az a tanácskozás, amelyen az idei bérfejlesztést vitatták meg a gazdasági és politi­kai vezetők. E kérdés pe­dig minket is érdekel, hi­szen a kollektív szerződés megvalósításáról kértünk tájékoztatót Farkasinszky István szak- szervezeti titkár a tanács­kozáson papírra vetett jegyzeteiből idéz: Több jut anyagi ösztönzésre — A kollektív szerződé­sünk szerint az idén 1,7 százalékos bérfejlesztést hajthatunk végre. Termé­szetesen nem egyenlően osztjuk szét a rendelkezé­sünkre álló összeget, ez nem lenne igazságos. Dif­ferenciálnunk kell a vég­zett munka minősége és az üzem előtt álló legfonto­sabb termelési feladatok alapján. Így például a vá­góműhelyben dolgozók kö­rülbelül 3 százalékkal több bért kapnak, mint tavaly, másoknál viszont jóval kisebb arányú is lehet a fejlesztés. Az anyag! ösztönzés módszerévéi egyébként a vállalat kollektív szerződé­se részletesen foglalkozik. A többi között szabályozza a nyereségrészesedés fel­osztását A munkaverseny­ben élenjáró üzemrészek, szocialista brigádok dolgo­zóinak jutalmazására a ré­szesedési alap 10 százalé­kát fordítják. Gyorsan ki­számoljuk a szakszerveze­ti titkárral, hogy — az idei nyereséget alapul véve — ez körülbelül 30—35 ezer forintot jelenthet. Eddig 15—17 ezer forintot köl­töttek évenként ilyen cél­ra. Mozgó bérrendszer Az anyagi elismerés nö­vekedése érthetően jó ha­tást gyakorol a munkaver­senyre. Az elmúlt két hó­nap alapján még inkább csak a mennyiségi változá­sokat lehet lemérni — csaknem megkétszerező­dött a szocialista brigád- versenyben résztvevők szá­ma —, de később bizonyá­ra jelentkeznek a minősé­gi változások is. A többi között a másodosztályú re­szel ők arányának a csök­kentését tűzte ki célul a gyár kollektívája. Rövidesen átültetik a gyakorlatba a kollektív szerződés következő pont­ját is: „Egyes területeken mozgó bérrendszert vezet­het be a gyáregység...” A szerszámkészítő és a kar­bantartó műhely vezetői a jövőben egy összegben kapják meg a felhasznál­ható bért és maguk döntik el — természetesen a párt- és szakszervezeti bizalmiak bevonásával —, ki meny­nyit érdemel belőle, mun­kája alapján. A jó minő­séget és egy-egy feladat gyors végrehajtását külön is jutalmazhatják a mű­helyvezetők. Ettől azt vár­ják a gyáregység irányítói, hogy csökken a gépek ál­lásideje. Tavaly a javítgatá­sok elhúzódása miatt körül­belül annyi munkaóra esett ki a termelésből, mintha Március 11-én reggel ki­csit fázósan kapaszkodott fel Bergmann Lőrinc a ha­talmas bagger vezetőfülké­jébe. Néhány gyors ellenőr­ző pillantás után indított, a csikorogva mozduló ka­nalak belemartak az agyag­ba. Steimetz György kis­vártatva púposra rakott csillékkel pöfögött kulijá­val a gépház felé. Szisszen­ve indult a villanymotor, meglódultak a széles hajtó­szíjak, Tamás Dezső, Szal­ma István és Szabadi Ká­roly néhány pillanat múlva már szakavatott mozdula­tokkal rakták át a csillék­re a présből jövő téglákat A Keceli Téglagyár a téli szünet után megkezdte a termelést... Alig néhány óra múlva ismét csend lett. Az idő hidegre fordult, le kellett állítani a termelést. Vajon mi lesz a legyártott 40 ezer téglával? Hát —, bizony a 0 fok alatti hőmérséklet tönkretette az egészet. — Baj, baj — vakarja a fejét Csomós Péter főgé­pész, gyárvezető helyettes, amikor néhány nap múl­va egy napsugaras délben egész éven át 12 emberrel kevesebbet foglalkoztatott volna az üzem. Pihenhetnek a kovácsok A bérezéshez, anyagi ösztönzéshez hasonlóan, a megvalósulás útjára léptek a kollektív szerződésnek azon fejezetei is, amelyek a dolgozók munkakörülmé­nyeit, szociális és kulturá­lis ellátását szabályozzák. Továbbra is a 48 órás munkahét az általános a vállalatnál, de egyes — nehéz fizikai munkát igénylő — foglalkozások­nál növelték, illetve növe­lik a szabad időt. A ho­mokfúvó részlegben máris csak 42 órát dolgozik he­tente Kovács Sándor és nyolc társa. A második fél­évtől kezdődően pedig a kovácsműhelyben vezetik be a 44 órás munkahetet. Megérdemlik a gyáregység „erős emberei” a gondos­kodást, hiszen a nyári ká­nikulában jóval 40 fok fö­lé emelkedik a hőmérsék­let a kemencék közelében. A munkahét rövidítésének feltételét műszaki fejlesz­téssel, új, nagyobb terme­lékenységet biztosító tech­nológia alkalmazásával te­remtik meg. Szociális ellátásra a ta­valyihoz hasonló összeget fordít a gyáregység. Ezen belül továbbra is 3,70 fo­rinttal járul hozzá a dol­gozók ebédköltségéhez. Fel­lendül a kulturális tevé­kenység, hiszen az eddigi 2,5 ezer forinttal szemben, körülbelül 7 ezer forintot fordíthatnak évente ilyen célra a nyereségből. A gyáregység KISZ-fiataljai örülnek ennek a legjobban, akik szeretnének mozgal­mas, vonzó kulturális éle­tet teremteni új klubjuk­ban. Békés Dezső erről beszélgettünk. — A kezdésnél készített tégla­mennyiségből pontosan egy kétszobás házat lehetne fel­építeni. De mit csináljunk? Az időjárásnak sajnos, még nem tudunk parancsolni. Arra viszont jó volt az a néhány órai üzem, hogy megállapítsuk: karbantartó­ink jó munkát végeztek a télen, minden gépünk tö­kéletesen üzemképes. — Menjünk a gépház fe­lé — javasolja. — Néhány perc múlva remélhetőleg úgy indulunk, hogy késő őszig meg sem állunk. Ta­valy 109 százalékra teljesí­tettük tervünket, 7 millió 874 ezer téglával, ami elegen­dő 200 családi ház építésére. — Az idén még többet szeretnénk teljesíteni — te­szi hozzá bizakodva. — A tervünk 8 milliót ír elő, de remélhetőleg még ennél is többet gyártunk. Egyre szi­lárdabb a törzsgárdánk, dol­gozóink 90 százaléka már több éve visszatér hozzánk tavaszonként. Szeretnénk munkaversenyre hívni a Hajósi Téglagyár dolgozóit, reméljük elfogadják a ki­hívást. A Jánoshalmán meg­tartott megyei sertéste­nyésztési ankéton hallottam ezt az adatot: Magyarorszá­gon egy ember átlagosan naponta 32 gramm fehérjét fogyaszt Legalább 50-re lenne szükség, az lenne az eszményi. Táplál kozásunk viszonylagos egyoldalúsá­gát a szénhidrát- és zsír­félék túlfogyasztását ille­tően, még mindig nem szá­moltuk fel. Ez nyilvánva­lóan hosszas, több ember­öltőre kiterjedő folyamat De már emiatt sem meg­nyugtató, hogy az utóbbi pár évben — országosan is, de a megyében is — nem mozdul előre a sertéstar­tás. Sőt a hizlalásban ki­mondottan visszaesett ta­valy. Az idevonatkozó ada­tok, mármint a csökkenésé, csak a megyében száz va- gonos tételekben fejezhető ki. S itt van a fogyasztás­sal kapcsolatos másik ösz- szehasonlítás: országunk­ban az évi egy főre jutó húsfogyasztás 52 kiló. En­nek alig több mint a fele a sertéshús. Ez öt-hat kiló­val kevesebb a fejlett or­szágok sertéshúsfogyasztá­sánál. Tehát nem állja a helyét az az állítás, hogy a magyarok étrendjén túl­teng a disznóhús. Ez utóbbiból követ­kezik, hogy a sertéshúsnak piaca van bel- és külföldön egyaránt A baromfinál mindenesetre nagyobb irán­ta a kereslet. Ennek hang- súlyozása csupán azért kívánkozik ide: a kereslet beláthatatlan ideig serken­tőleg hat a tartásra. De ha már itt tartunk, ideje el­oszlatni egy másik tévhi­tet is. Nevezetesen azt, hogy a belföldi hiányt az exportálás túlzott aránya idézi elő. 1965-ben, amikor a legnagyobb volt a felho­zatal hízóból, az exportálás aránya alig érte el a tíz százalékot. De tavaly már- már egyenlegben volt a ki­vitel és a behozatal — ser­tésből. Nem tévedés, ser­Közben odaérünk a gép­ház elé, ahol vidáman tré­fálkozó lány sereg várja üres csillékkel a munkakezdést. Meg is mozdulnak a gépek, de a véletlen közbeszól. Va­lahol a gyár területén lab­da röppen, focizó gyerekek megrettenve nézik a szik­rázó vezetékeket. Oda egy fázis, leállnak a gépek. Gyors telefon Kiskőrösre a DÁV-hoz, küldjenek szere­lőt, mert ezt a hibát a gyári szakember nem javít­hatja meg. Szóljanak a községben lakó DÁV-szere- lőnek — jön a válasz Kis­kőrösről. Negyedóra múl­va már tudjuk, hogy a szerelő valahol területen dolgozik. Ha visszatér azon­nal kiküldik. Nem győzöm várni. Szombaton reggel telefo­non érdeklődtem. Csak este 6-ra ment a DÁV-szakem- ber, aznap már nem tudtak dolgozni. (Vajon mindig ilyen sokat áll a gyár, ha az elektromos hibát a DÄV- val kell megjavíttatni?) Március 16-án reggel már minden rendben volt. A Keceli Téglagyár teljes len­dülettel nekilátott az idei feladatok megvalósításához. tést csakugyan importál az ország, tenyészanyag után­pótlási és nemesítési cé­lokra. Mert ebben is lema­radtunk, s ez is egyik oka a stagnálásnak. Sokféle okról, gondról szó esett még az értekezle­ten. Teritekre kerültek a tartási, takarmányozási és az állategészségügyi prob­lémák egyaránt. Mindezek egymással is összefüggenek, olyannyira, hogy csak együttes fejlesztésük vezet­het eredményre. Az alap­vető gond itt mutatkozik; országosan a korszerűsí­tésnek milliárdokra menő igénye van. Ez pillanatnyi­lag meghaladja a népgaz­daság teherbírását, más­részt azzal is számolni kell, hogy a gazdaságoknak is csak az a beruházás a ki­fizetődő, amelyik 3—4 év alatt megtérül. így, ahol le­het, a már meglevő férő­helyeket kell korszerűsíte­ni. Ügy a fiaztatókat, mint a hizlaldákat. Mert számos nagyüzemben, sajnos, még ott tartanak, hogy a téli fiaztatást a kutricák hide­ge miatt mellőzik. Mindenesetre jó dolog, hogy a következetesen leg­korszerűbb Bield- és Loh- mann-rendszerű nyugatné­met telepek közül néhány hazai viszonyok között is megvalósításra kerül. Cso­dát persze ezek meghono­sításától, illetve későbbi el­terjesztésétől sem várha­tunk. Soron következő lé­pésként a takarmányok hasznosítása szükséges, amely egy kiló húsra szá­mítva a világszínvonalon 3,2—3,4 kiló között van. A megyében ez tavaly 4,7 kiló volt, a korábbihoz ké­pest javulásként értékel­hetjük. A további eredmé­nyek egyaránt igénylik az abraktermesztés hozamának a fokozását — a homokon például az árpa és a rozs helyett a takarmánybúza, illetve a triticále termesz­tésével —, valamint a ha­zai tápok minőségének a javítását. De nem nélkü­lözhető a gondozói szak­értelem, lelkiismeretesség, és az állategészségügyi rendszabályok szigorúbb betartása sem. Sürgetnek a fogyasz­tói igények. Ezekre csakis a gazdaságok adhatnak vá­laszt, -jól működő, jövedel­mező telepekkel, s az elkö­vetkező nyolc év során a hozamok 70 százalékos nö­velésével. H. D. Naponta átlagosan 35—40 ezer liter tejet dolgoznak fel a kecskeméti tejüzem­ben. Kecskemétet és Fél­egyházát teljes egészében, harminc községet részben, ez a kis üzem látja el tej­jel, tejtermékekkel. Előre­láthatólag ez év őszén in­dul és 1970-ben fejeződik be a megyeszékhely új tej­üzemének az építése. Fólia sáter'ábor Az időjárás szeszélyeitől függetlenítette magát a kis­kunfélegyházi Vörös Csil­lag Tsz. Másfél holdnyi te­rületen 51 fóliasátort épí­tett, ahonnan április első felében már retket akar a piacra szállítani. A tervek szerint a sátrakat három­szor használják ki. Retek után paradicsom, majd pap­rika kerül a fóliák alá, s a három szakaszos termesz­tés bevételét félmillió fo­rintra tervezik; Alkotás közben A Eács-Kiskun megyei Tervező Irodában sok nagy­kő terv születik, amelyek megyénk jövő arculatát ikítják majd. Képünkön Neuhauser Lászlóné terve- mérnök hajol asztala fölé. A bajai Józsefváros 355 kásos lakótelepét tervezi, ötéves tervezőmémoki lyafutásának legnagyobb munkája ez. amely egyben tervezőiroda tevékenységének fejlődését is jelzi. Az xla ugyanis nemcsak a legnagyobb megyei, hanem ár az ország különböző részein felépülő létesítmények evezésére kap megbízást. Március végéig 5 darab 4 neletes baja—józsefvárosi épület tervdokumentációját |ja át a beruházónak és kivitelezőnek Neuhauser iszlóné tervezőcsoportja. (Pásztor Zoltán felvetek.) Téli szünet után Heg kezdődött Kecelen a téglagyártás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents