Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-02 / 52. szám

4. oldal 1968. március 2, szombat Szőlősgazdák a felső szinten V. Az igazi kiváltságosak Csupán egy bizonyosság mutatkozik a nemze­dékváltásban: a jómódú gazdák gyermekei nem ta­lálhatók meg a közös tele­pítést művelő brigádokban. Legalábbis ilyennel nem találkozom. A közös művelés az egy- holdas, vagy annál kisebb szőlővel rendelkező gazdák, még inkább a gyermekeik kiváltsága. S úgy hiszem, itt nincs szükség idézőjel használatára: a kiváltság a szó teljes, eredeti jelen­tésében értendő. Ök az igazi kiváltságo­sok. S főleg ők lesznek! Mert figyelmet érdemel ez az adat is: a szakszö­vetkezeti tagság átlagos életkora 45, a közösben dolgozó szerződötteké 33 év. A nyereség elosztása Mindegyik gazdaságban a teljesítmény szerint kap­ják a bérüket. Ez alapján a majsai Jonatánban pél­dául tavaly a férfi dolgo­zók éves keresete átlag 20 —22 ezer, a nőké 17—18 ezer forint volt. Ez nagyjá­ból hasonló a többi szak- szövetkezetben is. Ezenkívül jár a prémium és a nyereségrészesedés. Ez utóbbi a Jonatánban egy­havi keresetnek felél meg. E gazdaságban kimondot­tan csak az alkalmazottak részesednek a nyereségből. Más Szövetkezetekben is őket illeti a nyereség na­gyobb hányada. Kelemen Sándor, a kis­kőrösi Petőfi elnöke el­mondja: volt néhány mó­dosabb gazda, aki fordított arányt javasolt. Főleg nem is a közvetlen részesedé­sért, hanem abból a fon­dorlatos meggondolásból, hogy ezáltal alacsonyabb szinten tarthatják a nap­számbéreket. Tervük per­sze megfeneklett a tagság ellenállásán. Kulturált körülmények Szervezett szakoktatás folyik mindegyik szövetke­zetben. A célt, hogy évről évre ugyanazok gyökere­sedjenek meg a brigádok­ban, mindinkább megköze­lítik. Néhány nagyabb szö­vetkezetben már valóságos törzsgárdája van az alkal­mazottaknak. — Ezt a törekvést szol­gálják a mind jobban tért hódító szocialista létesít­mények is — teszi hozzá dr. Vedres Fefenc, a szö­vetség elnöke. — Kezdve ott, hogy a permetlétor- nyokba már eleve zuha­nyozókat építettek be. Tisz­tálkodási lehetőség a pusz­tán. Étkezőhelyiséggel is ellátták már az ültetvénye­ket, bizonyos, hogy pár éven belül meghonosodik az üzemi étkeztetés. Több helyütt az alkalmazottalkat tehergépkocsival, vonta­tókikai szállítják ki a föl­dekre és vissza. Tavaly csak a Jonatán­ban 150 ezer forintot fordí­tottak ilyen célokra. Hogy mindezekre rászol­gálnak az alkalmazottak, azt a terméseredmények kellően bizonyítják: a ter­mőre forduló szőlők 50 mázsát meghaladó átlaggal fizettek. Kétszeresét a tag­sági terület átlagos hoza­mának. Előnyösebb feltéfelek A szőlővidéken a költsé­gek mind nagyobb hánya­dát írják, képletesen és valóságosan is, az emberi munkaerő igénybevételé­nek rovatába. Ebből pedig következik, hógy a nap­számost foglalkozató gaz­dák egyre nehezebb hely­zetbe kerülnek: mind ma­gasabb bért kell fizetniük az alkalmi munkásnak. A közös máris előnyösebb feltételeket nyújt alkalma­zottainak, mint a szövetke­zét módos gazdája. Ki bírja tovább? A ko­nok küzdelem, bár a fel­szín’ még keveset árul el, a mélyben máris zajlik. Nem lehet kétséges, hogy a harc a közös javára dől el. Ez közgazdaságilag teljesen nyilvánvaló, a jobb gépe­sítés, a nagyobb termőké­pesség nem teheti vitássá a jövőt. Másrészt a na­gyobb mennyiségnek a pia­con való megjelenésé az árak eséséhez vezet, amit a közös ültetvény könnyen elvisel, viszont a hagyomá­nyos művelésű parcella ki­dől a sóiból. A jelek máris mutatkoz­nak. Megélénkült a szőlők adás-vétele, s ez a tagsági területek dékoncentrálása irányába hat. Soltvadker- ten is mind kevesebben vállalják, hogy naponta személygépkocsival hord­ják át a napszámosokat Kiskunhalasról és Kecelről (Folytatjuk) flatvani Dániel Fába faragott sí Németh Ferenc újpesti otthona valóságos múzeum. A 74 éves öregifjú a sísport nagy kedvelője. Képünkön: Németh Ferenc a síelési stílusokat ábrázoló szobraival. (MTI-foto — Szebellédy Géza felvétele.) Az ügyész tollából: Az idegenforgalom árnyoldalai... Sxatócs-visxonyok Betértem az fmsz tisza- újfalui vegyesboltjába. Persze nem történt úgy egy­ből, hogy kinyitom az aj­tót, aztán bent is vagyok. Szép számú fiatal, felnőtt sereglett ki az üzletből, mi­kor a lépcsőhöz értem. Az­tán mégis belül kerültem. Elcsodálkoztam menten. Hol fért el az a sok ember, aki kiment — azokkal együtt, akik még ott álltak a hosz- szú pultnál? Rég láttam ilyen szűk boltocskát faluhelyen. Az áruk zsúfoltsága sem ideá­lis. Enyhén szólva. Feltét­lenül az egykori szatócsüz­leteket juttatja az ember eszébe, ahol kenyér, sajt, petróleum, cipőpaszta, hagyma, lánc. ecet elkülö­nítve is olyari közelségben van egymással hogy mini­mum, illatot is cserélnek, kevernek. Ehhez hozzátéve, az eladótér kicsiny voltát kivált ilyen influenzás idő­bén, nem mernénk kezes­kedni a higiénia biztonsá­gáért. Egyetértettek ezzel a2 észrevétellel a községi ta­nácsházán is. Szabó József vb-elnök és Dávid Sándof- né vb-titkár egyaránt arról beszélt, hogy a község la­kossága nehezen várja már a vegyesbolt korszerűsíté­sét. Az fmsz ezt tervbe is vette de nem ártana vala­mivel gyorsabb tempó e megvalósításban. A tiszaújfaluiak ezt sür­getik a falu vezetőinél, akik mint a község gazdái joggal továbbítják ezt az igényt az fmsz illetékesei­hez. S kérik, ha a nagyob- bításra, átalakításra sor ke­rül, ne feledkezzenek majd meg azt követően az áru- választék bővítéséről sem. Nem mindenki önellátó a községben, szívesen látná­nak boltjukban felvágottat, süteményt (cukrászkészít­ményt), több tejterméket, gyümölcsöt például maguk a tanácsi vezetők, alkalma­zottak is. Bizonyára nem túlzott kívánság ez, hiszen — mint mondották — nem egy tanyai üzletben megta­lálhatók mindezek. De a község lakóinak ugyancsak érdeke, s ez a legfontosabb — a nagyobb áruválaszték. Mert hogy csak egy körülményt em­lítsünk még: piac csak Al- páron van, s ha közeli köz­ség is, mégis csak útra kell kelni, ha valaki piacra megy. 0) A NEMZETKÖZI kap­csolatok kedvező alakulá­sával évről évre nő az idegenforgalom. Sok kül­földi fordul meg hazánk­ban üzleti ügyekben, vagy turistaként, pihenés és a magyar tájakkal való is­merkedés céljából. De for­dítva is helytálló ez a meg­állapítás. hiszem a külön­böző külföldre szervezett társasutazások, vagy éppen rokoni látogatások révén — mint azt a hivatalos statisztikai adatok is tük­rözik —-, nagy számban utaznak magyarok úgyszól­ván a világ mindem tájára. Ez a tény valamennyiünk számára örvendetes. A fel­lendülő idegenforgalom­nak Van azonban egy árnyoldala is. Egyes kül­földi és magyar állampol­gárok az utazásokat, a ro­koni és egyéb kapcsolato­kat illetéktelen haszonszer­zésre használják, jelentős kárt okozva ezáltal nép- gazd asá gunknak. JOGSZABÁLYAINK — a devizagazdálkodásról szóló 1950. évi 30-as és a vámjogról kiadott 1966. évi 2. sz. törvényerejű rende­letek az ezek végrehajtá­sa tárgyában kiadott más jogszabályok — meghatá­rozzák, hogy a külföldi vagy magyar állampolgá­rok a bel földi vagy kül­földi fizetőeszközök fel- használása. árucikkek ki­vitele. behozatala terén milyen szabályokat kötele­sek szem előtt tartani. An­nak ellenére, hogv a kül­földre utazók, illetve a ha­zánkba érkező külföldiek általában tisztában vannak a szabályokkal, mégis sok­szor megsértik azokat. Ter­mészetesen ilyenkor a fe- lelősségrevonás nem ma­rad el. Tanúsítiák ezt a szabálysértési és bírósági ügyek is... A Büntető Törvénykönyv é.s annak életbeléptetésé­ről rendelkező törvénvere- iü rendelet szerint bűntet­tet követ el az aki a de­vizagazdálkodásról szóló tpeszab^ivban meeállapí- tott valamely kötelezettsé­get vagy tilalmat megsze­gi, kijátsza. Megyénkben az ilyen ügyeket a Kecskeméti Já­rási Tanács V. B. pénzügyi osztálya intézi. Ez 3—4 év­vel ezelőtt nem okozott komolyabb gondot, de az utóbbi időben, különösen 1967-ben eléggé megnöve­kedett a szabálysértések száma. Amíg pl. 1965-ben 34 ügyben kellett, eljárást lefolytatni. 1967-ben ez a szám több mint ötszörösé­re emelkedett. AZ ELKÖVETŐK leg­gyakrabban azzal sértet­ték meg a jogszabályt, hogy külföldi állampolgá­roktól különböző cikkeket vásároltak. Ezek között el­ső helyen szerepelt az or- kámkabát. a női szivacs- kosztüm. Az alkalmi ve­vők nem egy esetben meg­döbbentek és úgy vélték, hogy a szabálysértési tár­gyaláson alaptalanul zak­latlak őket. Pedig erről szó sem volt. Az 1950. évi 30- as tvr. ugyanis kimondja, hogy forintot külföldinek átadni nem lehet és ugyan­csak nem szabad külföld­ről behozott árucikket a vámellenőrzés alól elvonni. Egy alkalmi vétellel tehát két szabáysértést is elkö­vet a „gyanútlan” vásárló. Ilyen eset fordult elő E. L. lakiteleki lakossal is, aki a múlt évben Sze­geden egy jugoszláv állam­polgártól ruházati cikke­ket vásárolt 730 forintért. Vámszabálvsértés miatt 300 forintra, devizá-szabálysér- tés miatt 100 forintra bün­tették, de meg kellett fi­zetnie az áru belföldi ér­tékértek 4ü százalékát is. mint vámot. Végül adiuk még hozzá a szakértői dí­jat. az utazási költségeket, amit szintén E. L. fizetett még. Vannak olyanok is, akik azt gondolják, ha nagy­ban folytatlak az üzelme­ket, a hatóságok kevésbé figyelnek fel rá luk. Sajnos, erre is több példa volt már. Az e?vik kecskeméti intézménynél dr. G. K-né egész kiskereskedést nyi­tott a külföldről behozott és a vámellenőrzés alól el­vont árukból. Női ruha­neműt, különböző készle­teket. ceruzát stb. árult. Az üzletből nem csinált nagy titkot, s végül nagy­szabású hálózatot alakított ki. G. K-né és néhány tár­sa több tízezer forinttal károsította meg a népgaz­daságot. A felelősségrevo- nás természetesen nem ma­radt el, azonban elejét le­hetett volna venni az ügy­nek, ha a munkahelyi ve­zetők, a szakszervezet vagy maguk a munkatársak fel­figyelnek az üzérkedőre. Sok kellemes élménnyel tár egy külföldi utazás Helyes ha minél többen élnek ezzel a lehetőséggel, de ne éljenek vissza vele. A népgazdaságnak fontos érdeke fűződik a tervsze­rű devizagazdálkodáshoz, a vámjoggal kapcsolatos sza­bályok maradéktalan be­tartásához. ÉPPEN EZÉRT a ható­ságok a jövőben is követ­kezetesen fellépnek azok megsértőivel szemben. A cél elsősorban nem a fe- lelősségrevonás, hanem a törvénysértések megelőzé­se. Ebben — a hivatalos szerveken kívül — jelentős segítséget tudnak nyúitani a munkahelyi kollektívák azzal, ha időben felfigyel­nek hasonló ie1ent'égekre. Dr. Bődogh János ügyész Azt hiszem, kezdjük túl­zásba vinni azt a hajdani iskolai olvasókönyvekben divatos mondást, hogy: „Ne bántsd a madarat, óvd a fészkét is ..Annak idején én komolyan vettem. Ma már nagyon dühös vagyok, de csak a kecskeméti vere­bekre. Ezt az indulatot az a szemtelenség táplálja ben­nem, amit a verebek tanú­sítanak megyénk székhe­lyén, a postával szemben levő fákon. Csodálkozom, hogy eddig senki sem vette észre őket, mint közegész­ségügyi tényezőket. Estén­ként ezernyi kis jószág gyűl össze a fákon, éktelen csi- ripeléssel verik fel a csen­det és kacskaringós kité­rőkre késztetik a járókelő­ket. A fák alatt már vas­tagon terül el a madártrá­gya, különösen az élelmi­szerüzlet előtt vari belőle bőven és iszonyú bűzt árasztva megfertőzi a leve­gőt. Mindez talán nem ilyen tragikus, ha valahol a Tös- erdőben ütik fel a tanyá­jukat a verebek, de az élel­miszerbolt közvetlen bejá­ratánál, úgy gondolom, ve­szélyes. Szerintem éppen itt oá ideje, hogy félredobjuk az állatbaráti meggondolásokat és elriasszuk a csiripelő ap­róságokat a város közepé­ről, a bolt bejárata elöl, mielőtt komolyabb követ­kezményekkel jár, mielőtt fertőzést okoz, Hasonló orrfacsaró él­ményt azonban nemcsak Kecskeméten szerezhet az ember. Elegendő például, ha betér Kalocsán a gyors­büfébe, amit némi iróniá­val gázkamrának is lehetne nevezni. Evek óta probléma ez, mert a bisztró szellőz­tetése nincs megoldva, füst és égett zsír szaga terjeng a szemüket dörzsölő kedves vendégek között de olyan töményen, hogy szinte csak tapogatózva lehet közieked-, ni a helyiségben. A kivitelező — és a mű­szaki átvevők is — a kezdet kezdetén tisztában voltak vele, hogy a szellőzés nincs megoldva és valamit tenni kellene. Most aztán évek óta összegyűlt tapasztalat áll a korábbi gyanú mö­gött és azt bizonyítja, hogy valóban nem jó ez így. Lehet, hogy az egészségré nem ártalmas az égett zsír szaga, de használni feltét­lenül nem használ, főleg a gyorsbüfé hírnevének, ahol naponta több száz ember fordul meg. Persze lehet, hogy ezért „gyors” a büfé. Senki nem akar sokáig ott tartózkodni, igyekszik mi­nél hamarabb kijutni a friss levegőre. — dorgál — Kiskunhalasról KIJEV— MOSZKVÁBA 1968. október 20-i indulással 7 napos különvonatot szervez a kiskunhalasi IB'JSZ utazási iroda és a Hazafias Népfront kiskunhalasi járási bizottsága. Részvételi díj: kb. 2230 Ft. költőpénz 25 rubel = 355 Ft. Jelentkezés: £ március 10-ig? ° Skoda és Csepel gépkocsikra, legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező gépkocsi­vezetőket, valamint univerzális autő- és motorszerelőt felveszünk. Jelentkezni lehet a Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat. Műkért 9. sz. alatti S irodájában. I

Next

/
Thumbnails
Contents