Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

1968. február 14, szerda 8. oldal Cél: az általános és szakmai * műveltség növelése A szakszervezetek kulturális tervei A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának legutóbbi határozata részletesen fog­lalkozott a szakszervezetek agitációs, propaganda és kulturális tevékenységének továbbfejlesztésével. Az új mechanizmusban, mivel a termelés és a bérezés foko­zottabban függ a tudástól, a szakszervezetek a kultu­rális feladatok végrehajtá­sát a dolgozók érdekvédel­mének tekintik. Az általános műveltség fejlesztése érdekében növelik a felnőttoktatás­ban résztvevők számát. Különösen az általános is­kolai vonatkozásban van erre szükség, hiszen annak ellenére, hogy a megye 100 ezer szervezett dolgozója közül mintegy 30 ezer nem végezte el az általános is­kola nyolc osztályát, az esti tagozaton tanulók száma erősen visszaesett, tavaly mindössze 477-en voltak a megyében. Közép- és fel­sőfokon sokkal jobb a hely­zet: a múlt évben 1830 dol­gozó járt középiskolába és mintegy 700 egyetemre, fő­iskolára. A szakszervezetek poli­tikai oktatásának legelter­jedtebb formája a Társadalmunk időszerű kérdései című tanfolyam. Ennek je­lentősége most különösen megnőtt, mert az alapfokú pártoktatás hasonló jellegű tanfolyamának irányítását is átvették a szákszerveze­tek, úgyhogy a tavalyi négy­ezerrel szemben az idén csaknemMnezer hallgatója lesz az okta­tásnak. A központilag előírt téma­körök mellett az aktivisták minden munkahelyen prog­ramba iktatták a megye harmadik ötéves tervében szereplő feladatoknak és a megyei pártbizottság köz­érdekű határozatainak is­mertetését, megvitatását. Az üzemi ismeretterjesz­tés mennyiségileg kielégí­tő: 1510 előadás hangzott el a múlt évben, több mint 60 ezer hallgató előtt. Fel­tétlenül növelni kell vi­szont a termelést közvet­lenül segítő témák arányát, amely mindössze 15 százalé­kát alkotta az összes elő­adásnak. A szakszervezeti vezetők­nek szót kell emelniük üzemi klubok létesítése és a könyvtári viszonyok javítása érdekében. Jelenleg mindössze 25 mun­kahelyen van klub a me­gyében, és viszonylag cse­kély az állandó olvasók száma is, mintegy 12 ezer. Az SZMT tervei szerint 1970-re 70 ezer kötettel gya­rapítják a szakszervezeti könyvtárak 130 ezernyi ál­lományát. Az építőipari és a mező- gazdasági dolgozók szak- szervezetei számára igen fontos feladat a munkás- szállásokon élő 4000 dolgo­zó kulturális ellátásáról va­ló gondoskodás. 1968-ra cé­lul tűzték ki, hogy minden munkásszállás kap könyvtárat és tele­víziót. Mivel a megye szocia­lista brigádtagjainak száma meghaladja a 20 ezret, egy­re többet kell törődniük a szakszervezeteknek a bri­gádok kulturális igényeivel. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évforduló­jának tiszteletére rendezett vetélkedő-sorozat azt bizo­nyítja, hogy sikeresen kezd­tek az újszerű munkához. Tavaszra a Szakszervezetek Megyei Tanácsa ismét nagyszabású brigádvetélke­dőt hirdet. Sz. J. Művelődő tanyasiak A kiskunmajsai tanyavi­lágban jól szervezett téli művelődési program zajlik: tíz helyen tartják a kü­lönböző rendezvényeket. A kígyóspusztai határrészen körülbelül 400 család lakik. Itt egy régebben épített művelődési otthon műkö­dik; mozival, televízióval, rádióval és más felszerelé­sekkel. A községhatár má­sik részén a 6000 holdas Petőfi Tszcs rendezett be kultúrtermet tagjai számá­ra. Ezenkívül nyolc tanyai iskolában tartanak rend­szeresen különféle ismeret- terjesztő előadásokat, téli tanfolyamokat, közérdekű témakörökből. Tíz éve alakult a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Tíz évvel ezelőtt, 1958. február 14-én alakult meg a Szovjet—Magyar Baráti Társaság, amely felada­tául tűzte ki a magyar nép Tito Gobbi Budapesten Tito Gobbi a világhírű olasz énekes három napig Budapesten vendégszerepei. Képünk: Budapestre érke­zése után készült. (Telefoto —MTI Külföldi Képszolgálat) politikai, gazdasági és kul- kurális eredményeinek népszerűsítését a Szovjet­unióban. A társaság az el­múlt tíz esztendőben széles körű, eredményes munkát végzett, s ma is szinte nap­ról napra gyarapszik tago­zatainak, kollektív tagjai­nak száma. Testvérterületünkön, a Krímben is megalakult és sikerrel működik az SZMBT szimferopoli, majd területi tagozata, amely több száz kollektív tagot számlál. Ezek sorába tartoznak olyan, nálunk is jól ismert üzemek, mint például a szimferopoli Dzerzsinszkij cipőgyár, a televíziós ké­szülékek gyára, a Druzsba Narodov kolhoz. A testvérkerület SZMBT szervezetének eredményes munkájáról a Krímben járt Bács megyeieknek szemé­lyesen is volt alkalmuk meggyőződni. Az évforduló alkalmából a Magyar—Szovjet Baráti társaság és a Hazafias Nép­front megyei elnöksége le­vélben üdvözölte a Szovjet —Magyar Baráti Társaság elnökségét, aktivistáit, kol­lektív tagjait. S. B. Falukrónikák A z olvasó bizonyára hallott már a falu- krónikákról, hiszen nem először írunk róla. Mindig dicsérőleg említettük, hi­szen az a sok munka és a szűkebb haza áldozatos szeretete, ami ehhez a kez­deményezéshez fűződik, megérdemli a dicséretet. Mit mondhatunk most az eddigieken kívül a kró­nikákról? Azt, hogy jó vol­na, ha a példák végre min­denütt követőre találná­nak. Legutóbb a megyei mű­velődési állandó bizottság ülése foglalkozott ezzel a témával. Ott volt Kuczi Károly tanár, aki úttörője volt a mozgalomnak (ő ké­szítette az országban az első falukrónikát Foktőn), és Mándics Mihály csávolyi iskolaigazgató, országgyű­lési képviselő, akinek veze­tésével olyan széles körű mozgalommá nőtt falujá­ban ez a munka, hogy úgy­szólván az egész lakosság részt vett benne. Tavalyi •kötetüket a tervek szerint nyomtatásban is kiadják, hogy például szolgáljon a most indulók számára. A falukrónika célja egyébként nem az, hogy sokszorosítva lásson nap­világot. Számos helytörté­neti kutató dolgozik ma már — megyénkben is több százra tehető a szá­muk — faluja, városa múlt­jának megírásán. Az ő mű­veik azzal a céllal készül­nek, hogy sokszorosítva, esetleg kinyomtatva minél több kézbe kerüljenek. A falukrónika azonban nem ezért készül. Nem összegez, nem ad rövidre fogott át­tekintést hosszabb idősza­kokról, vagy egyes terüle­tekről, hanem a helyi élet mindennapi eseményeit rögzíti, lehetőleg a teljes­ség igényével. A falu éle­tének minden részletéről beszámol. |U| ire való ez, mi a ”■ haszna? Nehéz len­ne egy mondatban megfo­galmazni. Mert egyrészt ugyan történetírás amit a krónikaírók művelnek, leg­alábbis annyiban, hogy rögzítik az adatokat és ez­zel megkönnyítik az eset­leges későbbi kutatást. De ehhez túl sok felesleges adatot is tartalmaznak, hi­szen mint mondtuk, min­den részletről beszámolnak. Forrásmunka mivoltuknál sokkal fontosabb az a sze­repük, amivel környeze­tükre visszahatnak. Egy közösség életéről ugyanis csak akkor adhat megfele­lően számot a krónika, ha sokan vesznek részt az írá­sában. I gy tesznek Csávolyon ■ is. Ez egyrészt ál­landó elfoglaltságot jelent, a szabad idő érdekes ki­töltését, főképp az iskolá­sok számára az önművelő­dés természetes lehetősé­gét, és ugyanakkor erősíti minden résztvevőben a közösséghez való tartozás érzését. Az egész falu tudomást szerez erről a munkáról, sok dolgozónak a neve, cselekedetei oda kerülnek a lapokra. A dicséret, vagy a bírálat súlya megnőtt, hiszen megörökítődik. Ez másokra, az ismerősökre, a munkatársakra is ösztönző hatással van... Mint látjuk, felsorolni is nehéz a krónikák hasznát, s alig lehet túlbecsülni szerepüket a szűkebb kör­nyezet megszerettetésében és a közösség tagjainak tu­datformálásában, nevelésé­ben. R zért foglalkoznak “ újabban annyit a művelődési szervek és a Hazafias Népfront a kró­nikaíró mozgalom támoga­tásával, népszerűsítésével. Az eddigi tapasztalatok csak jó példákat mutatnak. Ez elég bizonyíték ahhoz, hogy ne sajnáljuk a fárad­ságot a mozgalom széle­sebb körű kiterjesztésére. Az üzemekben, gazdasá­gokban is érdemes vele foglalkozni. Sokat tehetnek ezért a helyi tanácsok és a pártszervek. A krónikák segítségükre lesznek a kö­zösségi élet formálásában, a szocialista tudat alakítá­sában. M. L. Ifjúsági klub alakult Jászszentlászlón. A klubtagok a megye más ré­szein élő fiatalokkal is kap­csolatot teremtenek. Filrri- vetítéssel egybekötött mű­vészeti viták és még sok hasznos kezdeményezés is helyet kapott az ifjúság új találkozóhelyének program­jában. 37. Ha ezt az átjárót, amely a Niger-vidéket és a Sza­harát összeköti megtalálja valaki, akkor az újkor leg­hasznosabb felfedezésével járult hozzá a gyarmatosí­táshoz. A Szahara-vasút meg lenne oldva. A vonal összekötné a Földközi-tengert a nyugat-afrikai kikö­tőkkel. Azután Franciaország számára szerezné meg Szenegambia ismeretlen vidékét, Bataiangát, a szoko- ták földjét. A szokota bennszülöttek ismerik azt az utat, ame­lyet Suetonius és Hérodotosz óta annyian keresték hiába. Russel csalhatatlanul biztosnak hitte a feltevé­sét, hogy hol kell lenni ennek a titkos átjárónak... De Russel eltűnt. És soha többé nem tér vissza. Bré- tail doktor érkezett csak meg Marokkóba halálos be­tegen, és ez a bizonyos Henry Grison hazatért. — Ez a Grison... Ez volt Russellél? Kölyök bántó, rekedt hangon nevetett: — Ott volt? ... ö lőtte agyon!... Szóval az az ember, akinek a tárcája itt van a zse­bében, akit az ő rohamkésével leszúrtak Brétail dok­tor házában, az a bizonyos Henry Grison ölte meg Russelt? — És te honnan tudod mindezt? — Engem az a nő, akiről gyanítom, hogy Grison szeretője vagy ügynöke volt. összehozott GrisonnaL Henry Grison mint gazdag oroszlánvadász és Afrika- utazó férkőzött Russel közelébe. Grison szervezte, mint gyakorlati ember, Russel expedícióját, és bevett en­gem is. — És ki volt ez az ember? — Most már tudom:hírhedt politikai kalandor. Egy Laporter nevű vadász és én voltam a legfiatalabb az expedíció tagjai között. A sivatagban táboroztunk, közel az őserdőhöz azon a helyen, ahol Aut—Taurirt helyőrséget alapították ké­sőbb. Az erdőben lakó pigmeus benszülöttek segédkez­tek a tábor körüli munkákban. Innen indult el utolsó útjára Russel. Csak Brétail doktor kísérte el. Ta>án azért nem hívott mást is, mert sejtette, hogy az expe­díció tagjai között lehet néhány hamis ember. Lapor­ter, Lorsakoff, Grison, egy Byrel nevű angol és én tar­tottunk ki idáig, a többi kísérő betegség miatt vagy más okból lemaradt útközben. Este a benszülött segítőink, vagy négyen, akik között egy főnök is volt, Illomor, kis ünnepséget rendeztek, amelyre vendégül látták fehér gazdáikat. Jámbor embereknek látszottak, kivivel kínáltak ben­nünket. Egy különleges pálma hajtásából készítik ezt az italt. Színtelen, szagtalan pálinka. Az ősi hit szerint szűzleányoknak kell megrágni, és a szájukból teszik egy korsóba, amely kézről kézre jár. Általában minden primitív népnél megtalálod ezt a nyállal erjesztett italt. Még tréfálkoztak velem, hogy az újonc trópusi utazónak ez a legkeservesebb pillanat. Mert a korsót visszautasítani a főnök kezéből halálos sértés. Nagy tüzet gyújtottak, primitív hangszerekkel zümmögtek, és ittunk. A második pohárnál már nem éreztem undort. Maró gabonapálinka-szerű ital, de mintha pezsegne a szájban. A benszülöttek rövidesen vadul rikoltoztak, és különös eksztázisban, nagy bakugrásokkal szökell- tek a tűz körül. Különös, érthetelen módon egyszer csak úgy érez­tem, hogy nekem is ugrálnom kellene. Forró lett a fe; jem, a tűz, az erdő, a vadak összevissza keringtek előt­tem, azután a karom, lábam rándult egyet—egyet, és végül úgy rémlett, hogy ott ugrálok velük a tűz körül, de már nem tudtam magamról... Reggel arra ébredtem, hogy megkötözve fekszem, és Laporter ül mellettem. „Csak maradjon nyugodtan” — mondta szelíd hanj gon, ahogy nagy betegekkel szokás beszélni. Irtózatosan fájt a fejem. „Mi... miért vagyok megkötözve?” Laporter hallgatott. „Miért nem felel? — kiáltottam ingerülten. „Nézze, maga rosszul volt tegnap, és hát... elfelej­tettük, hogy bizonyos embereknél... A kivi pálinka gyilkos dührohamot idéz elő... Igen ritka eset, de elő­fordult már máskor is”. Kissé felemelkedtem.:; Borzasztó volt! A főnök törökülésben guggolt, mellette Grison. Előt­tük feküdt két pigmeus és Byrel... Holtan!... Agyon­lőttem őket! El tudod képzelni, mit éreztem?.;. A kábító ital dührohamában lövöldözni kezdtem, és megöltem két bennszülöttet meg egy európait. A kilőtt revolverem ott feküdt mellettem. Elhallgatott, és lihegve bámult maga elé. Két pimasz hiéna egészen közel osont hozzájuk, és néhány lépés­nyire előttük leültek, mintha ők is hallgatnák az el­beszélést. Galamb egy homokkövet vágott feléjük, mire a két állat rekedt vakkantással elfutott a sivatagba. — Itt kezdődött minden — folytatta Kölyök. — Ké­sőbb Laporter eloldozta a kezemet. Borzalmas főfájá­som volt. Dél felé járt az idő. A törzsfőnök mozdulat­lanul ült, nem szólt semmit. Illomornak hívták. Ez is a fülemben maradt, mert olyan furcsa név: Illomor... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents