Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

*. oldal 1968. február 10, szómba* — Február 7-én, Kecske­méten tanácskoztak az út­törőmozgalom megyei ve­zetői, a városi, járási úttö­rőtitkárok, az úttörőházak igazgatói. Értékelték az el­múlt évi munka eredmé­nyeit, megbeszélték az idei tennivalókat, többek között a felszabadulás ünnepére, a VIT-re való felkészülés eseményprogramját. * — KÉPZŐMŰVÉSZETI főiskolai hallgatók is részt vesznek a 600 éves Kecske­mét jubileuma alkalmából kiírt úttörő képzőművészeti pályázat műveinek zsűrizé­sében. A bírálók a napok­ban megkezdték a pálya­művek értékelését a Kecs­keméti Szalvai Mihály Űt- törőházban. * >— Pék András, a Magyar Üttörők Országos Elnöksége nevelési tanácsának elnöke és Rakó József, az őrsve­zető című új úttörő lap fő- szerkesztője február 6-án felkereste a Vörös Selyem Zászlóval kitüntetett jános­halmi 1916. számú Zrínyi Ilona Úttörőcsapat vezetőit, pajtásait. A vendégek elis­meréssel nyilatkoztak a já­noshalmi úttörőcsapat tag­jainak mozgalmi és tanul­mányi eredményeiről. * — Felhívással fordult Kecs­keméten a 2. számú Általános Iskola 1334. számú Szendrey Júlia Üttörőcsapat csapattaná­csa a pajtásokhoz: Erejükhöz mérten segítsék a szicíliai föld­rengés áldozatait. A pajtások megtakarított pénzükből 1268 forintot gyűjtöttek össze és fi­zettek be a szicíliaiak megsegí­tésére nyitott Vöröskereszt­csekkszámlára. Az úttörők má­sik jelentős akciója az volt, hogy farsangi műsort adtak a kecskeméti szociális otthon la­kóinak. Nagy szeretettel és kö­szönettel fogadták az előadást az idős nénik és bácsik, akik ígéretet kaptak: Rövidesen is­mét felkeresik őket iskolánk tanulói« Dómján Gabriella, csapatkrónikás * — ISKOLÁNK rajzszak­körének tagjai kiállításon mutatták be műveiket csa­patunk úttörőszobájában. Különösen a sok szép szal­makép aratott nagy sikert, s azóta újabb pajtások kap­tak kedvet a szalmakép ké­szítéshez. Bujdosó Borbála, tudósító, Kerekegyháza — Az idén is küzdenek a bácsalmási 3578. számú II. Rákóczi Ferenc Üttörőcsa­pat pajtásai a csapatveze­tőség által kiírt „jó tanuló, jó sportoló” — vándorser- legért. A serleg jelenlegi védői Szuhai Zsolt, Rudics Éva és Somos Éva pajtá­sok. Az úttörők határőr sza­kasza készülődik egyik ha­tárőr alakulat meglátoga­tására. Molnár József * —• „MIÉRT választottam ezt a pályát?” címmel iro­dalmi pályázatot hirdetett a Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola úttörőcsa­patának vezetősége. Az ér­tékelést a bírálóbizottság februárban végzi el. Csapa­tunk tagjai a 250 éves Kis­kőrös jubileumi kulturális programjába — más isko­lákhoz hasonlóan szin­tén bekapcsolódtak. • —í A kiskőrösi pajtások régi emléktárgyakat gyűj­tenek a község 250. évfor­dulója tiszteletére rende­zendő kiállításra. Emellett egyénileg és csoportosan készülünk a kulturális se­regszemlére. az irodalmi szakkör pedig a Vörös Had­sereg fennállásának évfor­dulójára és a Költészet Napján tartandó műsorra. Február 10-én rendezzük meg a közös karnevált, a jelmezbált. Kutylfa Ilona, tudósító — Csapatunkban most zajlanak a szaktárgyi ver­senyek, de az őrsökben is szorgalmas munka folyik. Minden őrs választ tiszte­letbeli tagot. Egyre több foglalkozáson beszélgettünk a pályaválasztásról. Ezzel kapcsolatban pályázatot is hirdetett csapatvezetőnk „Miért választom ezt a pá­lyát?” cimmefl.. Darin Erzsébet Kiskőrös • — Szerkesztői üzenet: Bátmo­nostori úttörőcsapat. Az Auró- ra-akció megkezdéséről szóló fényképeket köszönjük. Közlé­sére azonban a késői érkezés és technikai okok miatt nem vállalkozhatunk. Várjuk az újabb tudósításokat. Népszerű kiadványok Ezernél több látogató Merre is menjek? — kér­dezi önkéntelenül Kecske­méten a Cifrapalotában a mezőgazdasági könyvek és folyóiratok kiállításának látogatója, hiszen 600 kö­tet, 12 hazai szaklap között kell választania. Elkápráz­tat a témák gazdagsága is: itt a homoki kultúrák ter­mesztésének tapasztalatai, balra a megyei szerzők mű­vei, ott a mechanizmus me­zőgazdasági gyakorlatának Hogyan adhatják e/ felesleges vagyontárgyaikat magánszemélyeknek az állami vállalatok? A pénzügyminiszter — egy korábbi kormányren­delet alapján — intézke­dett a társadalmi tulajdon­ban levő felesleges va­gyontárgyak hasznosításá­ról és selejtezéséről: A rendelkezés a többi között lehetővé teszi, hogy az állami vállalatok, a gaz­dálkodó és költségvetési szervek, társadalmi szer­vek és azok vállalatai ma­gánszemélyeknek is elad­hassanak felesleges va­gyontárgyaikból. Ennek elő­feltétele, hogy az ilyen va­gyontárgyat előzőleg az il­letékes értékesítő szervnek felajánlják. Ha kedvezőtlen árajánlat érkezik, ha az értékesítő szerv a felaján­lott vagyontárgy átvételé­ről írásban lemond, vagy a felhívásra 30 napon belül nem válaszol, úgy a termé­ket magánszemélyeknek Is közvetlenül el lelhet adni. Az ilyen értékesítés előtt azonban az igazgató köte­les az eladási irányár, a mennyiség és az értékesítés időpontjának megjelölésé­vel a helyi, vagy országos lapban meghirdetni és sa­ját dolgozóinak is tudomá­sára hozni az eladási szán­dékot. Ha gazdálkodó szerv is jelentkezik a hirdetésre és a magánvásárlóval leg­alább azonos feltétélekkel hajlandó megvenni az árut, úgy őt előnyben kell ré­szesíteni. A rendelet nem vo­natkozik a mezőgazdasági és a halászati termelőszö­vetkezetekre, és ezek kö­zös vállalkozásaira, továb­bá a nem épííményjellegű ingatlanok, például telkek hasznosítására. Magánsze­mélyeknek nem lehet el­adni hírközlési eszközöket és forgalmi rendszámmal rendelkező járműveket sem. Lába kelt egy könyvnek lehetőségei. Újdonságok, üzemi könyvtárak darab­jai, tájékoztatók, tudomá­nyos alapossággal kidolgo­zott ötletek, sőt még ri­portkönyv is akad. Vannak slágerek is, mint például Horváth Sándor: Szőlő a házikertben című munkája. Több mint kétszáz darabot kapkodtak szét belőle az érdeklődők. A folyóiratok közül pedig elsősorban a Növényvédelem címűt ren­delik meg A tájékozódás zavarával küszködhetett a minap az a könyvbúvár is, akinek különösen megtetszett az egyik kiadvány, s mivel nem volt türelme kivárni, amíg elküldik a lakására, térült-fordult, és távozott a művel. Megoldása minden­esetre utal a rendezvény népszerűségére. Ettől füg­getlenül a Kecskeméti Ka­tona József Könyvesbolt dolgozói vegyes érzelmek­kel lesik a könyvért járó összeg érkezését. Egyébként több mint ez­ren keresték már fél a „tárlatot”, és számos meg­rendelés érkezett a megye minden részéből. — halász —' Majdnem elmentünk mellette Mintegy két hét óta annyira megszokott állapot fogadta a naponként utazó embert a kecskeméti állomáson, hogy a riporter is csak a „végén” ka­pott észbe. Az ám, meg kelle­ne írni, hogy festik a nagy várócsarnokot. A kép isme­rős. Mennyezetig érő, sűrű állványzat tölti be az öblös teret. Az utasok feje felett deszka- és nádpallók. Alul sö­tétnek is nevezhető homály. Külön izgalom, megtalálni úti­társakat és a pénztárt« A han­gulat azonban jó. „Te akartad, hogy így le­gyen. .— hullámzik odafent egyik nótás kedvű festő bari­tonja. Felnézel, de az öt eme­letre szabdalt állványerdő leg­felsőbb szintje teljesen elta­karja a mennyezetet. Valahol az alatt, elmosódottabban — meg az előbbinél hamisabban — lengedez a dallam: „Adám, hol vagy?»* — Mikor lesznek készen? — érdeklődünk Árva Tóth László csoportvezetőtől, aki „civil­ben” — éppen az imént má­szott le egyik létrán. — Már készen vagyunk — mutat fel a réseken. Zöld a fal, ezüst hengereléssel. —■ Hány négyzetméter felü­letet festettek be? — Ezerkétszázat.. • Tizen- ketten dolgoztak rajta. 10 na­pig tartott az állványozás, két hétig az egész munka. . •. E kis beszélgetés szerdán délután folyt. Mire e sorok megjelennek, a Kecskeméti Építőipari Ktsz festőinek szép munkáját (talán) már állvány­mentesen látjuk. Fiatalkorú tolvajok A bajai rendőrkapitány­ságra február 4-én reggel jelentették, hogy a Baja és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetke­zet 13-as számú sükösdi italboltjában tolvajok jár­tak, s onnan 1300 forintot loptak el. A bűncselekmény elkövetése után néhány napra elfogták a tetteseket. A rendőrkapitányság őri­zetbe vette T. Lajos 16 éves, foglalkozás nélküli, büntetett előéletű fiatal­embert és Sz. Ignácot A fiatalkorúak beismerték tettüket. Ügyükben a mozás még folyik. nyo­Üjgépsor logositvány nélkül vezetett, karambolozott A Kunbajai Állami Gaz­daságban, mint már hírül adtuk, a megye legnagyobb borpincéjének építkezései folynak. A bortároló és fel­dolgozó átadását 1970-re tervezik. Megérkezett viszont az új palackozó gépsor, amit a korszerű létesítmény elké­szültéig is hasznosítanak a gazdaságban, a régi bor­házban helyezik el. Ebben a helyiségben mindeddig házilag átalakított palacko­zóval dolgoztak. Naponta átlag négyezer üveget töl­töttek meg. Az új gépsor teljesítménye 8 óra alatt ennek a négyszerese. Az idén 20—21 ezer hektó olaszrizlinget, kékfrankost és ezerjó palackozását ter­vezik az üzemben a tava­lyi hétezer hektóval szem­ben. Csütörtökön délután Kis­kőrösön súlyos közlekedési baleset történt. P. János, 17 éves kiskőrösi lakos só­gora motorkerékpárját ve­zette 30 kilométeres sebes­séggel. A fiatalember egyébként nem rendelke­zik gépjárművezető igazol­vánnyal. A figyelmetlen vezetés következtében el­ütötte az úttest szélén gya­logosan haladó Kristóf Sándor 56 éves nyugdíjast, budapesti lakost. Kristóf Sándort súlyos sérüléssel szállították a kiskunhalasi kórházba. A baleset ügyé­ben a rendőrség vizsgálatot indított. G. G. 34. E helyett valami más, valami sokkal meglepőbb tör-. t _ Gazember! — sikoltotta Kölyök. — Gyilkos gaz­em ber ... És szinte a levegőn át úszva nagy ívű tigrisugrással rávetette magát... Pencroftra! Két kézzel eltaszította az amerikait a torkánál fog­va, villant a rohamkés, és bizonyára leszúrta volna, de az’egérképű szikár ember rövidesen kicsapott, szabá­lyos horogütéssel állón tálává Kölyköt. Az ütésnek alig volt lendülete, de Pencroft hihetetlenül erős lehetett, mert egy apró reccsenés hallatszott és Kölyök ájul tan bukott a földre... Döbbenten álltak Pencroft lihegve igazította a zub- oonyát, és Kölyök még ájultan is egész testében re­megett. Valamitől sokksze-ű álla. otba került... ...Az erődök felől egymás után felbúgtak a taka­rodok, és ki-ki sietett a lakta iyáj- felé. » Mentek..: A menet közepén haladt a kétszáz fegyenc. Benn­szülött és fehér arabok vegyesen. Jobb csuklójuknál fogva párosán összekötözték őket. Durva barnás vá­szonruhában voltak. Ezeket ötven goumier kísérte. Arab csendőr, a gyarmati közigazgatás legdurvább esz­köze; fényesen öltöztetett bennszülöttek, a kiképző altisztektől elsajátított szolgálati stílus műveltségének gőgjével. Az ötven goumier is választhatott a fegyház vagy az aut-taurirti szolgálat között, mivel egy osztag angol matrózt, akik verekedés miatt a csendőrségre kerültek és ott pökhendiek voltak, úgy elvertek, hogy három tengerész belehalt a sérülésekbe. A goumier sajnos semmit sem ért a diplomáciához, és fogalma sincs arról, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él, épp olyan ágrólsza- kadt vízi bohém, mint a többi tengerész, de ha agyon­verik. akkor akta lesz belőle! Akta, amelyre azt illik felelni, hogy: „A megindított vizsgálat alapján vétkesnek talált csendőröket pélaás büntetéssel súj­tottuk ...” Talán nem Is ötven goumler-t találtak volna vét­kesnek, ha kevesebb is elegendő Aut-Taurirtban. És valamilyen kihágás miatt Burca, Leonormand és Hilliers katonai mérnökhadnagy is vétkesnek találtat­tak, ezért Aut-Taurirtba helyezték át őket. Gardone kapitányt, aki igen sokat ivott, és az ope­rában egy hogy miatt botrányt provokált, sürgönyjleg vezényelték párizsi lakásáról Marzukba, ahol bevárja az orani csapatot, és az aut-taurirti helyőrségben át­veszi vicomta Delahay őrnagy mellett a helyettes pa­rancsnoki tisztséget.. ... Szitkozódva tépte össze a hosszú sürgönyt. Tudta, hogy mit jelent ez a dicső fogalmazás. Valami pokoli garnizonba fog kerülni, ahol vagy megdöglik, vagy előléptetik... Azt azonban ő is csak Marzukban tudta meg, hogy hová került, amikor egy őrnaggyal beszélt a század­irodában? — Hogy innen... az egyenlítőig?... kérdezte hök- ken.en a térkép fölé hajolva... — Nem egészen..; — felelte az őrnagy. — Nehéz terep, az bizonyos ... — De hát mi az az Aut-Taurirt?... Miféle hely az a Szahara és a Niger vidéke között, hiszen ott talán sohasem járt még ember ... — Dehogynem... Emlékezzél csak vissza! Két évvel ezelőtt ment először Marzuktól délre egy felderítő csapat, de ezen a helyen megölték a patrult, és a le­küldött büntetőszázad nyomát sem találta a gyilkos benszülötteknek... Megállapították, hogy a szokota négerek tették, de ezek a Nigeren és a őserdőn túl tanyáznak. Senki sem tudja, hogy kerültek a mi vi­dékünkre. Azután Normand és az expedíció sem tért vissza. Timbuktuból keresésére indultak, és megálla­pították, hogy valamennyit lemészárolták. Azután el­indult Russel expedíciója, erről bizonyára hallottál, hiszen nagy port vert fel, rendkívüli támogatással in­dult útnak, és valami átjáró után kutatott, de ő is eltűnt... — Bocsáss meg, kérlek... De hát ez ismeretlen, felderítetlen út... — Lander, Hornemann és Caillée eléggé felderítet­ték ... — De nem hadseregek és helyőrségek számára! — csapott az asztalra Gardone elkeseredetten ... — Az őrnagy vállat vont. — Katonák számára csak egy lehetetlen van: a pa­rancs bírálata. Másfél évvel ezelőtt elhatározták, hogy az egyenlítő és a Szahara között helyőrség lesz a sem­miben, és azóta ott helyőrség van. Ez Aut-Taurirt. Üt kell a Russel-féle elveszett átjáró helyett. Tehát út lesz, és aki onnan hazajön, ha leváltják, az igen szén karriert csinált... — Ha hazajön — mondta sápadtan Gardone. — Na igen... De 1 - nem, akkor is szépen emlékez­nek meg róla. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents