Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-24 / 46. szám
4. oldat TJÍ68. február 24, szombat Móra-ünnepség K iskunfé legyházán A szülőváros, Kiskunfélegyháza kegyeletes ünnepségen emlékezett meg pénteken este a nagy magyar író, Móra Ferenc halálának 34. évfordulójáról. A Móra-emlékmű- vet a város vezetői, valamint a középiskolás diákok ko- szorúzták meg. Ezután a művelődési ház nagytermében Móra-emlékestre került sor, melyen Vajda László főiskolai tanár tartott előadást Móra Ferencről, az íróról és az emberről. Tájékoztató a klubvezetőknek A yándoezászló birtokosai — ürömmel jelentem, hogy a kecskeméti Katonatelep múltját felderítő munkánk már most eredményesnek bizonyult. A liaj tások „kinyomozták”, : ogy a telep névadójának, Katona Zsigmond szőlő- üomesítőnek munkásságát Világszerte ismerték. Zsigmond Ferencné. iskolánk egykori tanítója elmondotta: Ö és családja jó barátságban volt’ a Katona- családdal, amelynek háza ma is áll. A nem kevésbé híres M athiász-család egyik rokonát is felkerestük, s így értékes fényképekhez is hozzájutottunk. A képeket a csapat albumában helyezzük el. Bftrönte Erzsébet, csspatkrónlkás • — SOKAT énekeltünk, táncoltunk, nagyszerűen szórakoztunk a kecskeméti 1. számú Általános Iskola farsangi mulatságán. Igaz, a táncban először a lányok mutattak példát a fiúknak, de később ők is bátrabbak lettek. A nyolcadikosok rendezvényén a szülői munka- közösség tagjai, a pedagógusok is jól érezték magukat. Szabó Katalin, VIII. o. t. őrsvezető X Ignácz István, Lajfcó Judit és Jaksa Mária érték el a legmagasabb pontszámot a soltvadkerti Petőfi Sándor úttörőcsapat ötödikes pajtásainak szellemi vetélkedőjén. Valameny- nyien elismerő oklevelet kaptak. Havasi Ibolya, tudósító — „KI EZV'-cimmel képzőművészeti vetélkedőt rendezett legutóbbi foglalkozásán a bácsalmási II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat Fecske őrse. A versenyben IS ponttal Nuszpl József pajtás lett az első, a második helyezés — holtversenyben —, Kocsis Csaba és Mozi László javára dőlt el. Ezzel a versennyel a Fecske őrs úttörőpróba-kö- vetelményeinek is eleget tett. Szuhai Zsolt, tudósító X CSAKNEM ÜTVÉN kisdobos és úttörő mutatta be ötletes jelmezét a szabadszállási művelődési otthonban rendezett farsangi karnevál nagyszámú közönsége előtt. A zsűri — amelynek nem volt könnyű a döntés —, végül is tizenegy jelmez tulajdonosát díjazta. A község úttörői a rendezvény bevételét a nyári táborozás céljaira fordítják. Kovács Sándor, müv. ház ig. * A Megkezdték a felkészülést az év újabb küzdelmeire a bácsalmási 3578. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat labdarúgói. Igyekeznek azok nyomába lépni, akik 1966-ban megnyerték az úttörő olimpiát, tavaly pedig a Pajtás Kupát ebben a népszerű sportágban. Molnár József tanár * X A Mélykúti Általános Iskola Zrínyi Ilona úttörőcsapata már lebonyolította a vetélkedőket. Néhány meglepő eredmény is született. Március elején rendezzük meg a Ki mit tud? versengést. Sokan máris hozzáfogtak a felkészüléshez, hogy sikeresen szerepeljenek. Basztik Mária őrsvezető * O Szerkesztői üzenet: Sárközi Károly, csapatvezető, Búcsszőlős: A Pajtás újsággal kapcsolatos kérést tolmácsoltuk az Illetékeseknek. A válaszról remélhetőleg nemsokára értesítést küldhetünk. Le- hoczki Irén, Kiskunhalas: Tudósításodból kimaradt az esemény pontos színhelye. Ha ezt pótolod, szívesen közöljük soraidat. Tóth Katalin, Helvécia-Fekete- erdei általános Iskola, Kilián György úttörőcsapat; és Téglás Teréz. Izsák, Majláth-telepi Gagarin úttörőcsapat: Köszönjük a farsangi ünnepségről, álarcos karneválról szóló kedves híradástokat. S hadd tegyük hozzá: Mindkettőtök szép írását legszívesebben csillagos ötössel jutalmaznánk. A KISZ megyei bizottsága és a Népművelési Tanácsadó „Ifjúsági klub” címmel szép kiállítású füzetet adott ki a klubvezetők részére. Néhány sorban A csatornázásról A harmadik ötéves tervben Bács-Kiskun megyében nagyszabású csatorna- építési program végrehajtása is szerepel. A Kecskeméten, Baján és Lajos- mizsén folyó szennyvízelvezető csatornarendszer építése mellett az év második negyedében kezdenek hozzá Kiskőrösön a megvalósításhoz. A napokban elké.=zü)t Kiskunfélegyháza és Kalocsa csatornázásának beruházási programja, az előbbi városban huszonöt, az utóbbiban húszmillió forintot fordítanak erre a célra. A kiviteli tervek elkészülte után előreláthatólag a jövő évben kezdődik meg mindkét városban a nagyszabású építkezés. Múzeuinigazgatók értekezlete A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya Ká- dasi László osztályvezető elnökletével és a Művelődésügyi Minisztérium munkatársainak részvételével értekezletet tartott tagnap a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium kollégiumában. Az értekezleten megyénk múzeumainak 1968. évi munkatervét vitatták meg. A kiadvány bevezetője köszönti az új kiváló klubokat, majd Komáromi Attila forgatókönyvét közli az Utazz velünk című klubfoglalkozások számára. Szekér Endre tollából értékes ismertetést olvashatunk Buda Ferenc költészetéről, s a tanulmányt a költő verseiből összeállított szemelvények egészítik ki. Szamos- falvi Imre a klubmunka tervezéséről, Komlós Ferencné a klubjátékokról ír hasznos cikket. A módszertani tanácsadás szándékával született klubújság bizonyosan segíti majd a sok helyen ma még nehezen induló munkát. Remélhetőleg gyakran követik majd egymást a későbbi számok. V. M. Negyedévenként értékelik a szocialista munkaversenyt a Kecskeméti Fodrász Ktsz-ben. Legutóbb az Arany János utcai fodrászüzlet egy évvel ezelőtt alakult Petőfi-brigádja nyerte el a ktsz vörös vándorzászlaját. Amellett, hogy 114,3 százalékra teljesítették tervüket panasz sem merült fel a közönség részéről munkájuk ellen. Az udvarias jó kiszolgálás még több vendéget vonzott ide, s az üzlet tisztasága is példamutató volt. A brigád tagjai szakmailag állandóan képezik magukat, s fiatal kollégáikat is segítik a megfelelő szakmai színvonal férésében. A brigád tagjai úgy nyilatkoztak, hogy alaposan ki kell tenni magáért annak a kollektívának, amelyik el akarja hódítani tőlük a vándorzászlót. Képünkön munkában a Petőíi-brigád. mabb csoportokat, zeneszóval az utcán. Ilyenkor ösz- szesen 400—500 forintot is megkeresünk fejenként, * jfél van. — Tombola. — Mindet megveszem — rikkant utoljára Antus bácsi, és a sorsjegyekre mutat. Ezt követően természetesen nem vásárol semmit, hanem ő tartja a kalapot, amiből a lényeget, a nyertes számokat húzzák ki. így hát nem is kap semmit a díjak közül, s ezért kissé csalódottan csontos, délvidéki fejére csapja a né- metes formájú kalapot, ami nem is biztos, hogy a sajátja. Halász Ferenc Katymári „Schwaben Ball“ z idegen itt kissé elfogó- dottan mozog. A polkák, keringők és indulók sodró hullámai inkább elbi- zonytalanitanak — hisz alig hallom őket másutt. Színes, felszabadult hangulatú nemzetiségi találkozón vagyok Katymáron. A nők kosztümjei divatosak, a férfiak ünneplőben szórakoznak. Szinte valamennyien kitartó táncosod hangosak és valaki mindig nevet a teremben. Népviseletet sehol se látok. — A régi, bőszoknyákat még a világháború után l szétfejtettük, és egyből két ruhát is varrtunk — kezdi mesélni Pécs Mária, aki egyébként rendezője is a kedves ünnepségnek. — Vannak-e egyáltalán svábok a sváb bálon? — A megjelenteknek körülbelül a fele az. A többiek magyarok és bu- nyevácok. örülünk, hogy eljöttek — mondja Pécs Mária, aki mellesleg svábnak vallja magát. C supa hagyományos melódia. A dallamok méltóságteljesek. — Immár ötödik éve játsszák őket hasonló rendezvényeken a bácsalmási tűzoltózenekar műkedvelő fúvósai. Jórészt maguk is nemzetiségiek. Egy- egy ilyen alkalomkor talán száz különböző számot is előadnak. A prímet a klarinétos, Prau- da János viszi. Amikor éppen pihen, hozzálépek: — Szépen játszanak. De nem fárasztó a heti munka után? — Szombatonként ki lehet bírni. Hetente egyszer próbálunk is. ■— Megéri? Mégis, mennyit kapnak egy éjszakáért? — Van úgy, hogy másnap délelőtt kísérünk haza vidá46. Nagy örömmel bontotta kl. Es ekkor következett a másik nagy meglepetés: az ingből a földre hullott valami, koppanva. A karóra! A szép krokodilt* karóra, amit a kísértet úgy kért, és amit elloptak, itt van! Benne volt a megkerült ingben... Csak éjfélkor indultak tovább. Most már igen közel lehettek Aut-Taurirthoz. A menetoszolpban felbomlott a szokott rend. Lehetetlenség volt ilyen útszakaszon fegyelmezni az embereket. Gardone kapitány mint valami elolvadt viaszbáb ült a lován, csak a pálinka tartotta benne a lelket. Nem volt képes ellátni a tisztét, Finley hadnagy intézkedett helyette. A porban, melegben hetek óta menetelő század embertelen feladatot végzett, és minden egyes katona utolsó erejét is elhasználta. Éjszaka a legénység szanaszét hevert égy táborban, amelynek semmiféle formációja sem volt, nem ették körül fallal, és aki akarta, az leverte a bardát, ki nem akarta, az csak úgy odahullott a földre, és nyomban ájult álomba merült. Ezalatt elől egy acetilénlámpa fényénél Latouret őrmester szétteregette a térképet A tisztek körülülték. Finley nézte az irányt, a vörössel megjelölt megtett utat. — Lehet, hogy itt Agadir után, mikor megkerültük a kősivatagot, eltértünk néhány fokkal a helyes délkeleti Iránytól. — Nem valószínű, mon adjutant — mondta Latouret —, mert akkor Bilbaóba kellett volna érnünk. Nem messze tőlük a vörös szanitéc egy lámpát tartott, és az ezredorvos koffeinlnjekcióval élesztgette Gardone kapitányt. — Kitartunk tovább délkeleti irányban — zárta le a megbeszélést Finley. — Félóránként adjanak jelt kék röppentyűvel, talán meglátnak bennünket vala- merről. Ezen a tengernyi néptelen földdarabon valahol van egy apró helyőrség, mint a gombostű a szalmazakal- ban; ha nem bukkannak ró hamarosan, akkor végük. Hajnalodott. A szétterülő nap fényénél a látóhatár legtávolabbi széléig az őrjítően egyforma, izzó sárga dombhullámok végtelenje fogta körül őket. — De hát.., Meddig megyünk még? — lihegte Gardone, jóformán alig tartva magát a nyeregben. Finley a fogát szívta. — Azt hiszem, eltévedtünk... Ezt megértette a kapitány. A rémülettől szinte leszédült a lóról. Eltévedtek a Szaharában? —■ Eh bien... Sergent!... — kiáltott egy rekedt hang durván Latouret-re. — Minek menjünk? A mindenségit neki! Legalább dögöljünk meg békességben, hagyják lefeküdni az embert vagy leülni... — Majd rádsózok még egy golyószórót! Ostoba újonc. Estére megérkezünk ,.. — Jól tudja, hogy eltévedtünk! Mondják meg becsületesen! Maga se hiszi, amit mond. Az őrmester szitkozódva továbbment. A déli hőségben nagy pihenőt tartottak. Este már nem akartak tovább menni. Finley és Bruce hadnagy az altisztekkel és a töredék engedelmeskedő csapattal lelki* réjba fejlődtek, gépfegyvereket szegeztek a századra. Finley pisztollyal a kezében járt közöttük, ordított sorban mindegyikkel.., Pokoli volt. A tisztek maguk is érezték, hogy ez nem lázadás, ez az idegek csődje. A züllött karaván még egyszer megindult. Többször nem fog. Ez bizonyos volt. Sem gépfegyverrel, sem ágyúval ezt a csapatot lábra állítani már nem lehet, ha még egyszer megáll, A csüggedés mindig újra és újra lábra kapott, pedig még csak alkony volt, és a távoli ég aljáig nem látszott más, csak a Szahara. Ekkor valahol a sorok között halkan zizegni kezdett valami. Egy szájharmonika! Egyre vidámabban, egyre játékosabban szüremlet- tek elő a hangok, és a hülye Kréta, aki az elmebetegek közismert szívósságával jóformán szótlanul, de vigyorogva jött Orantól, váratlanul nagyot rikkantott. Ettől elnevették magukat néhányan. Az agyalágyult felpiszkálva a tetszéstől, artikulátlanul énekelni kezdett a harmonika hangjára. Bolond katonanóta arról, hogy: „Szavamra, a zsák mindig a háton, csak menni, menni, és sohasem ölelni.” Először csak röhögtek, de azután a teherautó kormánya mellett az egyik sofőr rákezd énekelni... Ki tudna egy szájharmonikának ellenállni? Mire a rőt és ibolyaszínre puffadt napot elnyelik a távoli dombhullámok, az egész század énekel, bolondul —, a halálba menők utolsó, hányaveti energiájával. Egy szájharmonika mózesi pálcájára melódia bugy gyant a kimerült lelkek dermedt sziklájából. Később Galamb egy körömpiszkálóval hangszerelte a zenekart, mert a Szahara kissé árt ennek a kényes instrumentumnak. (Folytatjuk)
