Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-22 / 44. szám
1968. február 22, csütörtök 5. oldal Ösztönző: a tudásvágy Egy pillanatra tekintsünk vissza, az összehasonlítás végett. Tavaly már nem rendeztek öthónapos bennlakásos tanfolyamot a pártiskolán. Pedig korábban ez volt az alapszervi titkárok és vezetőségi tagok továbbképzésének egyetlen formája. Ha ez az oktatás megszűnt, nyilvánvalóan van helyette jobb, megfelelőbb. Valóban. A marxizmus- leninizmus esti középiskolája. A tanulmányi idő egy év, de a tanfolyam nem bentlakásos. Az egyik előnye tehát az hogy gazdaságosabb az oktatás. A másik: ma már minden járási székhelyen és a nagyobb községekben is folyik tanítás, tehát évente többen szerezhetik meg a szükséges tudást, mint azelőtt. □ — A monopolkapitalizmusban a tőke kevesebb kézben összpontosul. Jellemzői: a kartell, szindikátus, tröszt... A vizsgázó elég szabatosan ragaszkodik a tankönyvhöz, látszik, hogy szorgalmasan készült. Osztályfőnöke egy idő múlva félbe is szakítja: — Miért fognak tehát össze a tőkések? — Hogy nagyobb legyen a profit... Természetesen. De azt szeretném tudni, hogy mi a különbség a monopolkapitalizmus és a klasszikus kapitalizmus között?... — A különbség ... — Benne van a nevében. Hogyan nevezzük másképp a klasszikus kapitalizmust? — Szabadversenyes!... Nem csupán a szorgalmat kérik itt számon, hanem az ismeretek megértését is. Hiszen a hallgatók többsége pártmunkás, propagandista, akinek tovább kell a későbbiekben adnia azt a tudást, amit itt szerzett. Kiskunhalason Nagy Károly osztályában jól sikerült a félévi beszámoló. Húsz hallgató közül 5 vizsgázott kiváló eredménnyel, 12 jóra és 3 megfelelőre. □ A pártiskola hallgatóinak öt hónapon át csak a tanulás volt a dolguk. A marxizmus—leninizmus középiskoláján egyetlen nap szabadság sem jár. Mégis alig akad, aki abbahagyja. Nagy Károly osztályában csupa vidéki van. A járás távoli községeiből jönnek a foglalkozásokra, hetenként egyszer. — De nemcsak ez a nehézség — mondja az osztályfőnök. — Válogattunk ugyan a jelentkezők között, s a nyolc általános mellett Mezőgazdasági könyvespolc Somos András: ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Egy kötetben látott napvilágot Somos professzor munkájának új kiadása. A mű első része a zöldségtermesztés általános tudnivalóit taglalja. Jel'emzi az ország zöldségtermesztési körzeteit és felvázolja fejlődési lehe'őségeiket is. Képet ad a zöldségtermesztés biológiai alapjairól, a talaj műveléséről, trágyázásáról és vetésforgó-rendszeréről. Az Építmények és termesztő berendezések című fejezet a különböző rendszerű növényházakkal foglalkozik. A betakarítást és a helyes tárolást a korszerű megoldások figyelem- bevételével mutatja be. A második rész az egyes zöldségfélék termesztését tárgyalja. A nélkülözhetetlen agrotechnikai tudnivalókon kívül megtalálható itt az illető fai rövid növénytani és biológiai jellemzése is. A szerző számba veszi a környezeti igényeket, és leírja az elismert, illetve a köztermesztésben levő fajtákat. Végül kitűnően sikerült általános jellemzését adja a zöldségfélék egyes csoportjainak. valamilyen politikai előképzettséget is megköveteltünk, mégis többeknek gondot okoz a fogalmak megértése és a szabatos kifejezés, főképp a filozófia és a politikai gazdaságtan alapismereteinek esetében. Nekik több időt kell fordítaniuk az otthoni tanulásra, s erre bizony nincs mindig elég idő. Az eredmények azt mutatják, hogy a többség igyekszik megtenni a tőle telhetőt. Jó néhányan arra készülnek, hogy jövőre folytatják a tanulást az esti egyetemen. □ Anyagi haszna egyiküknek sincs belőle. Az iskola elvégzése nem képesít köznapi értelemben semmire, nem jogosít magasabb beosztásra, nagyobb fizetésre. Mégis több a jelentkező — párttag és pártonkívüli is —, mint ahányat fel tudnak venni. Egyikük jobban szeretné végezni a jövőben a pártmunkáját, a másik esetleg csupán a műveltségét szeretné bővíteni. Bárhogyan is: a pártoktatás közös haszon, közügy. Nő általa a kiművelt emberfők sokasága. Mester László < Vasziljcv Alekszej Alekszan nvics repülő alezredes, a Szovjetunió Hőse a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított kimagasló harci érdemeiért kapta meg a legmagasabb katonai kitüntetést. A szovjet hadsereg 50. évfordulója alkalmából vele beszélgettünk. — Harminc éve szolgálok a Vörös Hadseregben, s azóta repülök. A második világháborút végigharcoltam, részt vettem a Japán és Finnország elleni háborúban, védtem Leningrad ot, Moszkvát, Sztálingrádot. Ennek ellenére ne várjon tőlem izgalmas légi csatákról szóló beszámolókat, ugyanis egy négy- motoros bombázó parancsnoka voltam... Ezzel az önmagában is érdekes bevezetővel kezdte a beszélgetést Vasziljev Alekszejevics, aki 49 éves kora ellenére még ma is aktív repülő. Kérésünkre a háború két, történelmi szempontból is figyelmet keltő epizódját mondta el. — Leningrad, amelynek védői két és fél éven keresztül a szárazföldtől elvágva harcoltak, 1944 januárjában szabadultak ki a fasiszták gyűrűjéből. A forradalom városát azonban a finnek összevont erői veszélyeztették. A szovjet kormány felszólította a finneket: a további vérontás elkerülése végett, kapituláljanak. Am ezt a felhívást elutasították. Parancsot kaptam 1944 februárjában, hogy Finnország stratégialag fontos pontjait bombázzuk. Kot- ka, Helsinki kikötői fölött oldottuk ki a bombákat, de ezek a pusztítások sem térítették észhez Finnország akkori vezetőit. Jól emlékszem a napra, 1944. február 26-án kétezer bombázó repülőgép szállt Finnország fölé. Azon az éjszakán három bevetésen vettem részt, 9 és fél órán keresztül voltam hét társammal — a repülőgép személyzetével — Helsinki felett. Amikor reggel a repülőtéren megvizsgáltuk a gépet, negyven lőtt, vagy repeszdaraboktól származó lyukat találtunk rajta. A finnek ezután már kapituláltak. Ha szereted hazádat A front 1944 vége felé már egyre nyugatabbra tolódott, s a bombázókra nemcsak a pusztítás, de a roentés nehéz feladatai is vártak. — A csehszlovák hegyek között Svoboda tábornok partizánjainak — kezdett a második történetbe Vasziljev Alekszejevics — sikerült megszerezniük az ország aranykincseit. Három bombázógép parancsnoka 1944. október 15-én azt a feladatot kapta, hogy szálljon le a Tölgyfa nevű repülőtéren, amely Zólyom közelében volt, s szállítsa el az aranykincseket Lvovba. Életem egyik legnehezebb repülése volt. Az ezer méter magas hegyeket a felhők teljesen beborították, s az irányító rádióállomás nem működött. A fasiszták vadász-- gépei a rossz idő miatt nem szálltaki fel, de légvédelmi ágyúik tüzeltek ránk. A három repülőgépnek 3500 méter magákból kellett irányítás nélkül egy szükség-repülőtérré leszállnia, mégpedig sértetlenül, hogy visszatérhessen. Magam ültem a repülőgép kormányához. Nehéz, és hosszú percek következtek, de sértetlenül értünk földA Szovjetunió Vörös Hadseregének jubileuma alkalmából mutatják be a mozik ezt az érdekes dokumentumfilmet. A történet 1941. június 22-én hajnali négykor, a háború kitörésének órájában indul. Szovjet és német archívfelvételek tanúskodnak azoknak a szörnyű időknek minden megpróbáltatásáról. A szovjet földre rászabadul a pokol. A félelmetes német hadigépezet feltartóztathatatlanul közeledik a fővároshoz, Moszkvához. Ezzel kezdődik a világ- történelem egyik leghősiesebb mozzanata. Nemcsak a katonák háborúja ez, hanem az asszonyok, fiatal gyerekek is részt vesznek a küzdelemben. Ássák a tankelhárító árkokat Moszkva kapuinál, építik az erődítményeket, gyújtóbombákat hatástalanítanak a háztetőkön, a férfiak egyenesen munkahelyükről indulnak a frontra. Ebben a harcban az áldozatkészség a legerősebb fegyver. A német távcsövek fonálkeresztjében láthatók Moszkva házai, a front csak 27 kilométerre van a szovjet fővárostól. A fasiszta repülők egyesével is bemerészkednek fényes nappal a fenyegetett város fölé. De elkövetkezik végre a nap, amelyről hónapok óta álmodozik minden szovjet ember. Megindul az ellen- támadás, a náci gépezetet megállítják. Először a második világháború történetében a verhetetlenek hitt fasiszta hadsereget meghátrálásra kényszerítik. A végső győzelemig még három hosszú esztendőnek kell eltelnie, de itt, Moszkva alatt ízlelték meg először a szovjet harcosok a győzelem mámorát. A szovjet filmgyártás már számos nagyszerű dokumentumfilmmel bizonyította, hogy a valóság gyakran izgalmasabb téma lehet a légszebb költött történetnél is. Vaszilij Ordinsz- kijnak a Vörös Hadsereg- jubileumára készült filmje méltán sorakozik a műfaj kiemelkedő alkotásaihoz. M. L. re. A partizánok már vár-’ tak bennünket, s a bombázó gyomrában 1300 kilő arannyal ismét a magasba emelkedett. Egy óra múlva Lvovban, miután 250 kilométert repültünk ellenség ges terület felett, szerencsésen landoltunk. Amikor a fegyverek elhallgattak, én is ott voltam azon az ünnepségen, ahol átadták a csehszlovák kormánynak az aranykincseket ... Vasziljev Alekszej Alék- szandrovics, aki a második világháborúban 270 harci bevetésen vett részt, ma sem tette le a fegyvert. A Vörös Hadsereg tagjaként készen áll a szocializmus, a béke megvédésére. Gémes Gábor 44. — Harrincourt. Jules Manfred Harrincourt elcsapott tengerészkadét és filharmonikus. Ezek után szabad tudnom, hogy az ön személyében kit gyászoljak? A nő önkéntelenül elmosolyodott. De azután megvetően lebiggyesztette a száját: — Ezt a mesét akarja elhitetni velem? Ne próbálkozzék ilyesmivel... — Kérem, elmondok magának őszintén mindent. Remélem, megbízhatok egy kísértetben, hiszen odalent talán mégsem pletykáznak... Hát tessék meghallgatni. ... És Galamb elmondott mindent. Az akadémián kezdte, folytatta a főfelügyelővel, és leszámítva apróbb mellékvágányokat, amikor kitért néhány hölgyismerősére, vidám nótákra, aránylag összefüggően előadta az ügyet... A nő állandóan gyanakvással nézte. .. Kissé alátámasztotta az elbeszélést a fiú állandó, gyerekes vi- gyora. Végül bizonytalan hangon megszólalt: — Hiszen könnyen bebizonyíthatja, hogy maga nem íves őrnagy... Ez esetben a maga számára nem bír értékkel egy ócska óra ... — Sajnos, odaadtam Macquart-nak ... — Mi?! — A nő sápadtan, reszketve nézett rá. — Nekem azt mondták, bngv Macauart nem megy el. — De sebaj. Azért ott volt. Es élvitte az aranyórát.! — Ki beszél itt aranyóráról? Egyszerű karóra, krokodil fejjel... — Az megvan! Boldogan odaadom, bár nem az enyém... Tessék... ördög és pokol!... Kérem — mondta Galamb —, az órát ellopták ... Az óra nem volt a csuklóján... A nő felkacagott. — Es én már kis híján elhittem ezt a komédiát..! — Kérem, esküszöm ... — Ne esküdjön!... Es én elég bolond voltam..! Még kételkedtem abban, hogy kicsoda... Nem akartam hinni, hogy szinészkedik... Megtévesztett a komédiázása... — Kérem higgye el... — Ugyan!... Az órát majd eljuttatja oda, ahol várták, és én vagyok az oka, mert megmentettem ... — Mitől, kérem? — Ember! Ha magát nem önti le az arab kávéfőző kmirha pálinkával, akkor most halott. Én ostoba, megmentettem magát! A kmirha! A kígyó hiába kereste az ing tulajdonosát, mert a szörnyű kmirha szaga fogta őt körül. Hogy dolgo végezetlenül távozzon, megmarta szegény Kra- martzot. Tehát az ő életét az arab kávéfőző mentette meg. Illetve ez a nő ... Elég rosszul tette! De mindenesetre a szimpátia jele a megboldogult részéről... — Kérem, higgyen nekem.. — könyörgött a férfi. — Nem örülök, hogy az életemet megmentette, mert ez nálam sorscsapásnak számít, de boldog vagyok, hogy foglalkozott velem ... és ... rokonszenvesnek talált. Ugyanis én nagyon sokat foglalkozom magával gondolatban... Megfogta a kezét. Jó melég, női kéz. Halottban ritkaság. De ez ingerülten kiszakította a csuklóját. — Ne merészeljen hozzám nyúlni. A női ismét eltaszította, és futott... Galamb utána... Most nem tűnsz el, mint a sivatagban...! Hopp! Ott a fordulónál nem mehet tovább, mert egy mimóza- sövény zárja el az útját. A nő futott... a sövényhez ért, Galamb nagy ugrásokkal követte, és már szinte elérte, amikor a fák közül úgy csapták fejbe, hogy ájultan zuhant a földre. Magához tért, zúgott a feje. Nem érzett fájdalmat, csak az az illúziója volt, mintha egy hordó volna a nyakán amelyből tízezer bezárt méh szeretne szabadulni. Virradt... Megtapogatta a fejét a tarkója körül. Kissé dagadt volt, és sajgott az érintésre... A mindenségit! Alaposan kupán vágták. Visszament a táborba. Szóval a kísértet mentette meg. És a kávéfőző útján. Persze! A kávéfőző hallotta, hogy ellopták az ingét, tudta, hogy eltűnt a kígyó, és valószínűleg sejtette az összefüggést. Ezért nyomban leöntötte őt a büdös pálinkával. Hogy egy Ilyen sivatagban mi minden lehetséges... Az ember az életével játszik!... És ha legalább elveszítené ... De ne adj’ isten ... Szóval a kísértetnek szimpatikus volt. Kár, hogy nem hisz neki... Pedig milyen szívesen odadta volna azt az ízléstelen barokk vacakot. Egy krokodilfejnek mintázott óra... Pláne kattintható födéllel, amilyent ma már csak nyugalmazott tűzoltó csővezetők hordanak, mellénybe fűzött rézlánccal... De hát ellopták ... Az ördög tudja, kinek kell... Trará... ! trará... ! Sorakozó! Gyérük csak a többiek közé. hogy legyen alibi. Ilyenkor szoktak az ő puskájával ölni! tVnhrfníiifc)
