Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-20 / 42. szám

1968. február 20. kedd 5. oldal Megjelent a Nagy Honvédő Háború története hat kötete Hazai lapszemle Analgomat néven a sze­gedi női klinikán készülé­ket szerkesztettek, amely az úgynevezett „nevettető gáz” és az oxigén elegyét juttatja a szülőnő szerve­zetébe. A szervezetre egyéb­ként teljesen ártalmatlan szerkezet alkalmazkodik a szakaszosan jelentkező szü­lési fájdalmakhoz, amelye­ket erősen tompít. A Medi­cor Művekben már legyár­tották az első 25 készülé­ket. Az Analgomat további előnye, hogy a szülés fo­lyam.-tát nem befolyásolja károsan és huzamosabb ideig alkalmas a fájások csillapítására, emellett vi­szonylag olcsón állítható elő. (Dél-Magyarország.) * A képzőművészet helyze­tével foglalkozott legutóbbi ülésén a Szolnoki Városi Tanács Végrehajtó Bizott­sága. Javaslatot hoztak: alapítson a tanács művé­szeti díjat. Tervbe vették a korábban jól működő Művészetbarátok Körének újbóli életre keltését is. (Szolnok megyei Néplap.) • •> Kecskemét száz esztendő­vel idősebb testvére: Győr. A közelmúltban jelen­tette meg a Zrínyi Kiadó a Szovjetunió Nagy Hon­védő Háborúja történeté­nek befejező 6. kötetét, amely tulajdonképpen a Nagy Honvédő Háború történetének igen alapos összegezése és értékelése. Az első részben a szer­zők mindenekelőtt a szem­ben álló felek gazdasági lehetőségeit vetik egybe, amelynek során olyan kér­désekre kapunk választ: hogyan készült fel Német­ország és Japán a máso­dik világháborúra, gazda­ságuk mennyire volt alkal­mas egy hosszú háború vi­selésére, és milyen mód­szerekkel próbálták fenn­tartani hadipotenciáljukat a háború ideién. Velük szemben áll a Szovjetunió .fő népgazdasági ágainak áttekintése. A szovjet politikai rend­szert tárgyaló fejezetből elsősorban azt tudjuk meg melyek a szovjet állam szi­lárdságának társadalmi-po­litikai alapjai, és milyen munkát végeztek a szovjet állami szervek és társadal­mi szervezetek a háború alatt. Magyar olvasó még sehol sem találkozott a szocialista állam katonai szervezetének olyan részle­tes és az állambiztonsági szervek munkájának oly sokoldalú ismertetésével, mint e fejezetben. A nem katonák számára is sok érdekességet tartal­maz a szovjet fegyveres erőkkel foglalkozó fejezet Annál is inkább, mert a szöveget sok, a hadsereg fegyverzetét napjainkig bemutató kép illusztrálja. Olyan lényeges problémá­kat tisztáznak a szerzők, mint a szovjet hadsereg kezdeti sikertelen harcai­nak okai, majd a háború­ban bekövetkező döntő for­dulat katonai feltételei, a nagy támadó hadművele­tek előkészítésének és le­folytatásának módszerei — hogy csak a legfontosab­bakat említsük. S. L. TAPASZTALATCSERE a fogyasztói szokások változásáról A kereskedelem A győriek ebben az évben már városuk 700. születés­napját ünnepük. Ebből az alkalomból új köntösbe öl­töztetik a régi házakat. Az idén egyebek közt 30 millió forint költséggel fél­száz épület felújítására ke­rül sor. (Kisalföld.) « Meghaladja a 100 millió forintot a borsodi fogyasz­tási és értékesítő szövet­kezetek által tavaly felvá­sárolt termény és élelmi­szer értéke. A cikklista ál­landóan bővül. Tavaly pél­dául 53 mázsa éticsigát is felvásároltak, ami a mész­kőhegyek szomszédságában levő községek lakóinak jó mellékjövedelmet jelentett. A szövetkezetek több he­lyen tervbe vették a cirok- szakáll átvételét sőt, arra is van lehetőség, hogy a belőle házilag már megkö­tött seprűket is felvásárol­ják. (Eszakmagyarország.) előkészületei A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban hozzáláttak az előkészületekhez a kö­vetkező két évben vala­mennyi ipari és építőipari vállalatnál megvalósuló munkaidőcSökkentéssel'kap- csolatos kereskedelmi fel­adatokhoz. A belkereskedelem szak­emberei a baráti országok­ban is tanulmányozzák a rövidített munkahétnek a kereskedelemre gyakorolt hatását. A minisztérium de­legációja már járt tapasz­talatcserén az NDK-ban. Az első tapasztalatok alapján az áruforgalmi szakembe­rek és a minisztérium ku­tatóintézetének munkatár­sai tanulmányozzák majd a forgalom alakulását, a vásárlói szokások, a vásár­lások idejének változásait. Feltehető például, hogy az ötnapos munkaheteken a mostani szombati csúcsfor­s általános munkaidő csökkentésére galom majd egy nappal előbb jelentkezik. Ugyan­csak várható, hogy a két és félnapos víkenden többen járnak majd túrákra, ki­rándulásokra, s ez a kem- pingfelszerelésék iránti igények növekedésével jár, s növekszik az igény a nya- j raló- és kirándulóhelyek I vendéglátóipara iránt is. Gondosan elő kell készíten: a nyitvatartás idejének meg felelő módosítását. Mind­ezek a problémák máskép­pen jelentkeznek majd Bu dapesten. s megint más­képpen vidéken, a kisebb ipari településeken. A kereskedelem a baráti országok tapasztalatain kí­vül figyelembe veszi a fő­városi és a megyei taná­csoknak a munkaidőcsök­kentést már hamarabb be­vezetett vállalatok gyakor­latából adódó tapasztalatait.1 Csendet!... Felvétel indul!... hány művük eljut külföld­Cikázó fények futnak, a vásznon. A kép hirtelen megvilágosodik. Feltűnik a felirat: A Bács-Kiskun me­gyei Filmhíradó bemutat­ja... Feszes csend a vetítőte­remben és a hanglaborban. Mintha még a vetítőgép is halkabban duruzsolna a szomszéd kamrácskából. Mindenki figyel. Hány­szor végigpróbálták már elejétől végig a kísérőszö­veget. Húztak belőle, hoz­záírtak, változtattak. Most már minden egyezik. Csendet! Kigyulladt az ajtó fölött a vörös lámpa: Felvétel! Meglódulnak a magnetofonon az orsók. — Tarka színek, kifejező formák. A ruhán és az egy­szerű használati eszközö­kön egyaránt megtaláljuk a művészi alkotó ösztön megnyilvánulásait... Színes kisfilm készül a megyei filmstúdióban a Duna—Tisza köze népművé­szetéről. A „muszter”, va­gyis a munkakópia némán pereg. A vászon előtt kis asztal, mikrofonnal és olva­sólámpával. A fénykörben csak két kéz látszik és a papírok. Bőzsöny Ferenc rádióbemondó egyedül van a helyiségben. Párnázott ajtó és vastag üvegfal mögött a szűk hang­laborban szorongunk. A mű­szerekkel, kapcsolókkal te­lezsúfolt asztalon most a legfontosabb pont egy apró fehér gombocska. Rajta a rendező keze. Félszemmel Key szöveg nedvül. követi a forgatókönyvben a szöveget, fél szemmel a ve­títővásznat. A bejelölések szerint nyomja meg a jel­zőlámpa gombját. A lámpa felvillan Bőzsöny Ferenc asztalán, s a jól ismert meleg hang mondja a következő bekezdést. Fáradságos, nehéz munka. Már unásig ismeri mindenki a szöveget, de ne­Az utolsó simítások a Ferenc rádióbemondó és gyedóráig hibátlanul be­szélni egyfolytában igen ne­héz. Ritkán sikerül elsőre a felvétel. — Állj! Kezdjük elöl­ről... Cikázó fények, megvilá­gosodó vászon, felirat: — Tarka színek ... De most nem sikerül idő­re a bevágás ... Aztán újabb nyelvbotlás. — Ezt a „fokos szege­cset” külön is köszönöm nektek — morogja a ren­dezőnek, Ábrahám János­nak (aki egyben a stúdió vezetője, hangmérnöke, ope­ratőre is) a bemondó. De amikor később a ren­dező szól, hogy minek állt le, az az aprócska kiejté­si hiba észre se vehető, Bő­zsöny tiltakozik: — Nem, nem. Hogy a né­ző bosszankodjon? Kezdjük elölről... Így megy órákon át. Ha­sonlóan aprólékos gonddal próbálgatják majd rá a képre a zenét is. Jó híre van megyei ilmstúdiónak. A TV gyak- I ran átveszi filmhíreiket, né­re is. Mint a legutóbbi szü­reti napokról készült film, vagy a kalocsai paprika és a Szelidi ünnepek doku­mentumfilmje. Félkészen áll egy érdekes vállalkozá­suk Hatvani Dániel Homok című versének alapján. Most kezdenek egy másik­hoz, amelyik a tanyai is­kolásokról szól. Híradóikat szövegkönyvön. Bőzsöny Ábrahám János rendező. a megye filmszínházai ál­landóan játsszák. Sok munka. Sok szép vállalkozás. Pedig csak hár­man vannak. A rendezőn kívül Dobó Mária és Fodor Balázs. A pillanatnyi fel­adatokon kívül fűti őket a nemes cél: megörökíteni a megye életének eseményeit, változásait. Tudják, hogy idővel pótolhatatlan, törté­nelmi értékű dokumentum- gyűjteménnyé áll össze munkájuk., A megyei tanács a lehetőségekhez mérten nem sajnálja az anyagiakat sem. De abban, hogy ma techni­kai felszeréssel is jól el van látva a stúdió, része van a munkatársak hozzá­értésének és áldozatkészsé­gének is. Ök állították ösz- sze a hangosító berendezést (még Radó Gyula vezetésé­vel, aki ma a TV rendező­je), továbbá nagykapacitá­sú kiselejtezett hívógépet varázsoltak újjá maguknak. Se szeri, se száma a ha­sonló szerzeményeknek. Ma a stúdió százezreket ér. Mester László — Mi?... Menjen a fenébe! És eressze el a kezemet... Kirántotta a csuklóját, de a másik a zubbonyát fogta meg: — „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!... Le­gyen istenes, csendőr úr... hiszen maga is csak em­ber ... A csendőr szitkozódva mellbe taszította a költőt... ... Később, mikor magához tért, két társa egy csö­bör felett tartotta, és az orrát törülgették. Az edény­ben a víz piros volt, és Bénid Tongut sohasem akar­ta elhinni társainak, hogy a költő mindössze egy po­font adott neki. Ez a pofon kissé mozgalmassá tette az egyhangú tábori életet. Először is Galamb, mikor meglátta költő barátját a goumier-öklök között, hogy elsősegélyt nyújtson, addig is, amig odaér, a tízliteres kannát be­lehajította a goumier-k közé. Ez mindjárt egy kis levegőt csinált, mert ketten a földre zuhantak, és a többi szétrebbent. ... Általános verekedés kezdődött. Az egyik csend­őr, akinek tüzet fogott a ruhája, üvöltve verte magát a földhöz, egy másik pisztolyt rántott, de ennek az ar­cába vágtak egy bőristránggal, hogy felismerhetetlen lett. Futólépésben érkezett Latouret őrmester, mögötte a megerősített őrség, szuronyt szegezve. Egy pillanat alatt nem volt verekedés. Ilyesmiben nem ismertek tréfát a sivatagban. Jött az orvos a vörös szanitéccal. A sebesülteket elvitték. A többi állt... A vizsgálat gyorsan ment. Az ítélet is. Barbizont ki­kötötték. Troppauer és Galamb egy hétig fele víz­adaggal menetel, a többi katona és a goumier-k, akik részt vettek a verekedésben, kettős szolgálatot látnak el huszonnégy óráig. — Megőrültél? — szidta Galamb Troppauert, ami­kor a kaszárnyaáristomnak megfelelő tábori szolgá­latot látták el söprűvel. — Mit vered a csendőröket? Gyere a századhoz verset olvasni, ezeket már ne­velheted. — Nem akartam neki verset olvasni. Csak bántott egy jóravaló banditát, és tudod, hogy milyen rajon­gó vagyok ... Idéztem a bibliát ennek a baromnak... Mit tehet ilyen helyzetben egy költő? — De minek kellett úgy szájon vágni, hogy fejest repüljön az oázis másik végébe? Troppauer elfogódottan morzsolgatta az ujjait. — Istenem... Költő vagyok. Mit csináljak? * Gardone nagyon szenvedett. Arcán a sápadt, nap­égette kreol szín sárgás, egészségtelen vegyüléke ült. Nehezen lélegzett, és patakokban folyt a verejték ró­la... Pedig idáig lovon tette meg az utat. — Aztán — folytatta Finley hadnagy —, félek, hogy nem egy gyanús alak van itt, különleges megbízatás­sal. Ezt az őrületes útépítést a dzsungelén át Angol Guineáig szívesen megakadályozná néhány nagyhata­lom. Gyanús, reitélyes esetek fordulnak elő. Például a két titokzatos lövés... Csak az nyugtat meg, hogy valószínűleg a francia titkos szolgálat tisztjei közül is vannak itt néhányan. Gardon szemhéjai fáradtan hunyódtak. — Míl... Tisztek?.,. Ugyan! Hol? — Talán a partizáncsapattal, de lehet a légionisták között is, vagy a transzporttal... — Ezek rémregények! Egy francia tiszt nem áll be közlegénynek, nem hagyja verni magát mint rab a goumier-ektől... A tábor élénk nyüzsgésén látszott, hogy ez az utolsó pár óra vonulás előtt. Mindenki elkészült a bizonyta­lan ideig tartó menetelésre. Akiktől elvonták a fél víz­adagot, azok utoljára még ittak egy jót. Ezek közé tartozott Galamb is. A jókedvét ismét visszanyerte. Az ő kedélyén az sem fogott, hogy szédelgett a saját sza­gától a nyakára öntött kmirha miatt. Egyszer csak a barna bőrű. ősz baiszú arabot pil­lantotta meg, aki Murzukban jósolt. Nini! Hát ez hogy kerül ide?! — Hahó! öreg varázsló! Maga autóbuszon jött?! — Én a szabad harcosokkal vagyok, rumi úr — mondta a varázsló. — Megyek veletek mindenhová. — Nagyon okos, legalább nem unatkozunk. De hol hagytad a kis, kacskaringós barátodat? — Képzeld uram, ellopták. Hallottál még ilyet? ■— Miért ne? A vadnyugaton lovat lopnak, a Szaha­rában viperát. Egész kedves kis állat. — Én aggódom — csóválta a fejét a varázsló —, sok gazságot követtek már el kígyóval. Akinek szarvas viperája van, az bárkit megölhet. Elég. ha ellopja az ingét... Galambnak tátva maradt a szája: — Mi?... Mi ez már megint... Ingét? Mit mon­dasz? — Ha valakit meg akar ölni, akkor az illető viselt ingét betömi egy zsákba, amelyben vipera van. A kí­gyónak nem ad enni, döfködi a zsákot, szóval kínozza az állatot. Azután éjjel, közel ahhoz a helyhez, ahol az ing tulajdonosa van, kibocsátja a kígyót. A vipera száz ember közül is azt fogja megmami akinek az inge a zsákjában volt, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents