Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
5. oldal 196S. február 18, vasárnap Nyomasztó szükség - távlati remény Karácsony Kálmánról azt tartják a szülők: ő a legjobb szívű iskola- igazgató. És mit mond ő maga? „Ha valaki hozzám fordul, hogy gyermekét vegyem fel a napközibe, hacsak egy mód van rá, felveszem. Tudom, azért fordult hozzám, mert bajban van. így hát a Béke téri iskola napközijében a 280-as létszámkeret ellenére 304 tanulót fogadtunk be ebben az évben.” Szándékosan a Béke téri iskolában vettük szemügyre elsőnek a napközis állapotokat. Ebben az iskolában ugyanis se nem jobbak, se nem rosszabbak a viszonyok, mint általában a megyeszékhely iskoláiban. A panasz ugyanis mindenütt ez: kevés a hely. és sok a gyerek. Hogyan tudja az alig megoldható nehézségeket a Béke téri iskola mégis legyőzni? — Az 1—4. osztályosok, 175-en, vannak bent az egyik napszakban, az 5— 7-esek pedig 129-cn a másik napszakban. Nyolcadikból már nem is vettünk be a napközibe senkit, őket már jobban „önállósíthatják” a szülök —. mondja Karácsony Kálmán igazgató. — Ami a rendel kér zésre álló helyiségeket illeti: a gyerekek egy része a tornatermi öltözőben tartózkodik, másrésze a veit ' úttörőszobában. a harmadik pedig az ebédlőben. De az utóbbi csak óőiriőtt 10-ig, mert akkor. 1; '-Hédik az előkészület az ebédhez. Ilyenkor aztán a • -•erekek vándorolni kezének:' ha jó idő van, ki- i" ennek a szabadba, vagy • m-ivik tanteremből gya">|i fos'a'kozáson van- V’V n tanulók, oda telepszenek be. Mondani sem kell, hogy ez az állapot milyen közérzetet kelt a gyerekekben, és hogyan segíti tanulási kedvűiket. — Mi lenne a megoldás? — Kétféle. Az egyik: megtoldani néhány teremmel az iskolánkat. A másik pedig: ezen a környéken még egy iskolát építeni. Hamarosan 280 űj lakás építését kezdik el a máriavárosi állomás mellett. Fejlődik a környék. Mi lesz a sok gyerekkel? Amit mi most csinálunk, az nem napközi, hanem csak ..pásztorolás”. Sajnos, többet a jelen körülményék között nem tudunk tenni. KrajcsotSszky József, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője a Béke téri iskolában látottakra ezeket mondja: — A megyeszékhelyen 2212 gyermeket helyeztünk el a napközikbe ebben a tanévben. Az igény természetesen nagyobb, de most már a maximális létszámot vettük fel. A többi napközi? Az 1. számú általános iskolában a fél- úirtással valahogy rendeződött a helyzet, a máriavá- rosiban pillanatnyilag kielégítő. Ugyanez mondható el, a Hosszú utcai iskoláról. A Czollner téri iskolában legmegfelelőbb a napközi ellátottság. A Zrínyi-ben hasonlatos a kép a Béke térihez: tanterem és ebédlő, majd vándoroltatás. Az ének-zeneiben nagyjából megfelelő, de a Jókai-ban és az Országos Nevelőintézetben ugyancsak nehéz a jelenlegi helyzet — Ismét félvetjük a kérdést: mi lehet a megoldás? — A felsorolt napközik zsúfoltak, elhelyezésük a legtöbb esetben aligha megfelelő. A városi tanács végrehajtó bizottsága a múlt év novemberi ülésén foglalkozott ezzel az áldatlan helyzettel és határozatot is hozott a hálózat bővítésére. De még ennél égetőbb gondok is vannak. Mint a tanács művelődésügyi osztályának vezetője elmondta: felmérés készült a móheslaposl, valamint a Halasi úti iskola bővítésének szükségességéről. A móheslaposi iskolának 344 tanulója van, kivétel nélkül fizikai dolgozók gyermekei. Ez a környék napról napra fejlődik és az iskolakötelesek létszámának rohamos emelkedésével lehet számolni. Az iskolának nincs napközi otthona, a tanulók 84 százaléka csak este jut főtt ételhez. A Halasi úti (rendőrfalusi) iskolába 361 gyermeket vettek fel az idén, de az iskolaköteles létszám sokkal nagyobb ebben a városrészben. Itt sincs napközi. Ezért a városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott: az említett két iskola bővítését, sürgősnek tartja olyan formán, hogy a tanterem- bővítéssel egy időben gondoskodjék a tanács a napközi otthonok építéséről is. Erre a harmadik ötéves terv hátralevő idejében kerül sor. Nyomasztó tehát a szükség, ezért a tanácsnak az eddiginél jobban napirenden kell tartani a napközi ügyét. Annál is inkább mert a demográfiai hullám levonulása Után is magas lesz a napközire szoruló gyermekek száma, az utóbbi esztendőkben megvalósított családvédelmi intézekdések következtében. Balogh József FARSANGI /ű farsang a hé. ^ " met Fasching szóból származik, és pajkoskodást jelent. A tréfaiízés, a vidámság heteit jelzi, mely vizkereszt napjától húshagyó keddig tart. Velencében már karácsony másnapján kezdődött a farsangolás, s az itáliai mulatságok a római kori szaturnáliák emlékét őrzik. A farsangot lezáró látványos felvonulás, a karnevál is az ókori Rómából származó népi ünnepség. Nevét bizonyára a hajót ábrázoló hatalmas szekérről kapta — latinul: earrus naval is —, melyet a jelmezekbe öltözött Ujjongó tö meg énekelve, tréfálkozva húzott végig a városon. Néhány derűs farsangi históriát elevenítünk fel, kívánva még jobb mulatságot a bálozóknak. * A mbrus Zoltán egyszer farsangi bálról jövet hajnaltájban a Nagykörúton hazafelé tartott. Egyszerre szivettépő gyereksírást hallott egy kapuból. Sietve a kapu felé tartott, ahol egy borzas, fekete macska nyivá- kolt keservesen, úgy hogy megesett rajta az író szíve. Becsengetett a házba. Csakhamar kijött a házmester. Ambrus Zoltán átadta neki a kapupénzt, miközben a macska befutott a nyitott kapun keresztül. Az író távozni akart, mire a házmester, aki nem vette észre a besurranó macskát, csodálkozva kérdezte: — Hát Jz úr nem jön be? Ambrus egy szivart vett ki zsebéből és átnyújtotta a csodálkozó házmesternek: — Nem fiam, csak azért csengettem, hogy az a kint rekedt szegény macska bemehessen. A házmester kiáltozni kezdett: — Hát mégis!... Este tíz óra óta azon fáradoztunk a feleségemmel, meg a vicével, hogy at■történetek tói a. macskától meg tudjunk szabadulni ... O ródy Sándor ** egy átmulatott bált éjszaka után számlálatlan marék aprópénzt adott át elegáns mozdulattal fiake- rese kezébe. — De Sándor, hogy lehetsz . ilyen könnyelmű' —kérdezték az írótól barátai. Bródy kacsintott: — Csak hagyjatok, fiúkák. Kilencvennyolc krajcár volt. A kettőt, ami még jár neki, majd megkapja legközelebb. ¥ ivóméban ját- szólták Verdi Az álarcosbál című operáját. Éppen farsang volt, s bár el voltak ragadtatva Verdi zenéjétől, sokan azt kérdezték, helyénvaló-e, hogy farsang idején ilyen tragikus kimenetelű darabot adjanak elő. Segíteni nem tudtak a dolgon, mert más operát az énekesek nem tanultak be, az operaházat pedig farsang keddjén nem tarthatták zárva. Javában tartott az előadás. Az utolsó felvonáshoz érkeztek. Amália, a vétkesnek tartott asz- szony keresi Richar- dot, hogy figyelmeztesse a veszélyre. Mialatt az utolsó duettet éneklik és Richard búcsúzik Amáliától, René álarcosán megjelenik és fölemeli a kezét, hogy Richardot leszúrja. De ekkor Renét három titokzatos dominó megragadta, lefegyverezte és szép szóval, prózában bizonygatták neki, hogy felesége ártatlan, mire Richard és René kibékültek egymással. Az opera e váratlan fordulatára a közönség felállva lelkesen tapsolt, s a művészekkel együtt azt a három derék livornói polgárt is ünnepelte, akik ötletes közbelépésükkel megakadályozták, hogy a karnevál napján gyilkoljanak” a színpadon. Révész Tibor Guzsalyosbái Garán — A guzsalyosbái? Az ma lesz kérem. Szabó Istvánoknál reggel óta ro- tyogtatják a káposztát. Ha szerencséjük van és mér megfőtt a vacsora, kóstolót is karmák. Haladjanak csak ezen az oldalon fölfelé. A templomtól az orruk után is odatalálnak —, így igazított útiba bennünket egy garai férfiú a késő délutáni alkonyatban. Még valami olyat is utánunk kiáltott, hogy vigyázzunk magunkra, mert a menyecskék könnyen megtréfálják az asszonybál hivatalán nadrágos vendégeit. A káposzta válóban megpuhult mire a Szabóportára értünk, s a szakácsnők — tizen főzték álló nap a 120 liter káposztát — éppen indultak a kultúrotthonba. Együtt tartottunk a szép menettel: harargosan ringó virágos szoknyák, jóféle szagokat pöfékelő fazekak, vidám nótaszó. Sodró lendületű a körtánc, röppennek a ,.favirágos”, „poharas” mintájú szoknyák, színes forgatagban olvadnak össze a „selymes” és „rezes” mellénykék. A pompás népi viselet már csak ünnepnapokon kerül elő a ládákból. — Igyon komaasszony — biztatja Jakab Pálné Antal I.a.josnét. Nagymamakorúak mindketten, de nélkülük még nem múlt el egyetlen farsangi bál sem. Két guzsalyos a parasztszobává alakított színpado- A magasra vetett ágy minden párnája egy-egy műren Mire a tetthelyre értünk, azt is megtudtuk az asz- szonyoktól, hogy a hajdani guzsalyosbálakon — a székely népszokásokhoz híven — cukrozott főtt kukoricát, vagy búzát kínált a háziasszony. Néhány éve azonban, amióta nem családi körben rendezik a farsangi vigasságot, hanem együtt a kultúrott- honban, áttértek a rangosabb töltöttkáposztára. Takács László, a művelődési otthon vezetője rutinosan igazgatja a legalább másfél száz asszonyt számláló vendégsereget. A színpadon már gyülekeznek az énekesek, az asztaloknál meg körbe jár a jóféle szilvapálinka. (A tsz-elnök gavalléros ajándékai az öblös bütykösök.) „Kifelé van a szekerem rúdja ...” „De szép hintó, de szép hat ló benne...” — csendülnek fel egymás után a kedves dalok, és itt is, ott is összekapaszkodik, forogni kezd néhány menyecske. Az idősebbek a guzsalyok ütemes lóbálá- sával kísérik az énekszót, és vezénylik a menyecskéket, lányokat: — Most a „rizegtetőst”, aztán gyerünk a „silladrival"'i Az ajtón, ablakon be- bekandikál néhány bajuszos férfiarc. de ha a közelben mulatozó menyecskék fölfedezik, gyorsan vissza is húzódik. Guzsalyosbái. svábbál, bunyevácbál — külön-kü- lön nemzetiségek szerint. A farsangot búcsúztató gánybálon a „bőgőtem sen” azonban már egy mulat mindenki. n ahogy együtt él. dóig. hétköznapokon is ez a s nemzetiségű bácskai k ség. (Békés — Pásztor.)
