Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-15 / 38. szám

1968. február 15, csütörtök 5. oldal Kincsek garmadával ANTON DIKOV zongoraestje Chopin f-moll fantáziája a zeneköltő életművének igen szép, jellegzetes és közismert darabja. Dikov a legjobb Chopin-tolmácso- lások hagyományainak szellemében szólaltatta meg, ebben — amellett, hogy érezhetően közel áll ez a zene hozzá — nyilván szerepe van az Arthur Ru- binsteinnél végzett tanul­mányoknak is. Az igazi nagy élmény azonban a koncert végéig váratott magára. Az est csúcspontja Prokofjev 7. szonátájának lendületes, ritmikai feszültségekkel te­li, s különösen középső té­telének nagyvonalúan fel­épített előadása volt. Ezt hallgatva ott előttünk vál­tozott át Dikov zongorázá­sa a művek hiteles és átélt, stílushű és ízléses tolmá­csolásából — valódi művé­szi alkotássá. Közönségünk is pontosan rezonált erre a metamorfózisra: az addigi obiigát tapsok után éppen a Prokofjev-szonáta szülte meg a valódi sikert, s ez azért is említésre méltó, mert közönségünk jelentős része — valljuk be —, ha választani lehet, a régi mestereket részesíti előny­ben. Dikov tehát gyakor­latban, magával a zenével bizonyította, mi a legered­ményesebb propaganda a modern művészet mellett! Körber Tivadar Szellemi exportunk autógyáraknak Az Autóközlekedési Tu­dományos Kutató Intézet a szellemi export különleges formáját alakítja ki: Az intézet — szinte melléke­sen — egyre inkább a nyu­gat-európai autógyárak „meósává” fejlődik. A ma­gyar kutatóintézet most vizsgálja például a Volks­wagen 1300 és 1600 típust, de közben már tárgyalnak egy Renault és egy DAF- személygépkocsi, valamint a Simca Unic és egy DAF Camion ilyesfajta „meózá- sáról” is. Figyelemre méltó, hogy a magyar kutatóintézetet ed­dig éppen azok a nyugat- európai cégek kérték fel ilyen ellenőrzésre, ame­lyeknek gyártmányai közis­mertek jó minőségükről, amelyek tehát nyugodtan bocsáthatják kocsijaikat a legátfogóbb és legprecízebb műszeres viszgálatok alá. Készülnek az érettségi tételek Már megérkezett a gim­náziumokba az 1967—68. tanévi szóbeli és gyakorlati érettségi vizsgák anyaga, amely a tételek alapjául szolgál. Ebből a Művelő­désügyi Minisztérium által kijelölt anyagból állítják össze az érettségi tárgyakat Nyelvtanulás hanglemezről A Magyar Hanglemez- gyártó Vállalatnál számos olyan felvétel készül, amely az oktatást segíti. Legszé­lesebb körben a hangleme­zes nyelvtanítási módszer ismeretes. Jelenleg kezdő fokon francia és olasz, ha­ladó fokon német, olasz és angol nyelvtanfolyam kap­ható. Hazai gyártásban az általános iskolák számára készült „zenehallgatás” so­rozat, amely az I—Vili. osztály bemutatási anyagát tartalmazza. Lengyel és csehszlovák filmesek egyiitimiödése Rokonszenvesen mu­tatkozott be hétfőn a kecs­keméti közönség előtt An­ton Dikov bolgár zongora- művész. Semmit sem tud­tunk előre róla s így arról sem volt elképzelésünk, mit várhatunk a koncértjétől. Teljesen ismeretlen ven­dégművész fellépése előtt nem ártana legalább né­hány sorban tájékoztatni a közönséget, ahogy ez a múltban több esetben meg is történt. Nem propagan­dafogás, hanem lélektani tény: fokozza a várakozás feszültségét, ha annak konkrét tartalma van a művésszel vagy a műsorral kapcsolatban s így végső soron a siker tényezője le­het. Jelen esetben a rész­letes — bár nem egészen pontos — műsort feltünte­tő plakátokat is olyan ügye­sen sikerült a város utcáin elrejteni, hogy — bár fel­mérést erre nézve nem vé­geztem — a közönség na­gyobbik részének, amikor a terembe beült, fogalma sem volt, mit fog hallani. A bolgár nép sok ki­tűnő zenészt adott az utób­bi években az egyetemes zenekultúrának. Világhírű énekeseik (a hazánkban is szerepelt Nikola Nikolov, vagy csak a lemezekről is­mert Boris Christoff) mű­vészi rangját vendégünk nyilván nem éri el, de két­ségtelen, hogy jó felké­szültségű és a különböző stílusokban otthonos zongo­rista. Elsősorban játékának biztonságát kell megemlí­tenünk, mely a virtuozitás fokát is eléri. Bach: Kromatikus fantá­zia és fúga c. művében a plasztikus szólamvezetést az érzelmi tartalom elé he­lyezte, ami nincs ellentét­ben Bach zenéjével, legfel­jebb leszűkíti hatásának körét. Beethoven: Esz-dúr szonátája (Op. 27. No. I.) részleteiben tökéletesen ki­dolgozott előadásban hang­zott el, de éppen ebben a műben a beethoveni kép­zelet szertelensége valami­vel nagyobb szabadságot kaphatott volna. Érdekes színfolt volt az első rész végén Vladigerov nem túl eredeti hangú, de ötletes és hatásos prelűdje. Varsóban szerződést ír­tak alá a lengyel—cseh­szlovák filmművészek együttműködéséről. A szer­ződés szerint rendezők, szí­nészek és technikai dolgo­zók cseréjére kerül sor. Azt is elhatározták, hogy 1968- ban, Csehszlovákia függet­lenségének évfordulóján Lengyelországban csehszlo­vák filmfesztivált rendez­nek, 1969-ben, a népi Len­gyelország 25. évfordulója alkalmából pedig Cseh­szlovákiában tartanak len­gyel filmhetet. Parányi könyvesbolt Já­noshalmán, akkora, hogy 6—8 vevő már alig fér el benne. A kis üzlet 1963 őszén nyílt meg. — Nem bánták meg, hogy megnyitották? — Hogy bántuk volna meg! — nevet Mester Ven- celné, a bolt vezetője. — Bebizonyosodott azóta is, hogy nagyon kellett már ez a bolt. Amíg meg nem nyitották, a papírboltban árusították a könyvet és azonkívül volt 22 bizományos. Most a bol­ton kívül 40-en terjeszte­nek könyvet Jánoshalmán és a környező községekben. — Említsük meg néhány jó eredménnyel dolgozó bi­zományos nevét! — java­solom a boltvezetőnek. Már veszi is a „nagy­könyvet” és diktálja az oktató tanárok a szóbeli vizsgatételeket. Általában a múlt évihez hasonló igényeket támasz­tanak az idén is. a törté­nelem kivételével. Ebből a tárgyból az érettségi vizs­gán a korábbinál jobban előtérbe kerül az új, illet­ve legújabb kori történe­lem anyaga. Súlyt helyez­nek a fialtalak marxista— leninista történelemszem­léletére, valamint arra is, hogy történelmi, politikai kérdések megítélésében, gondolkodásmódjukban mi­ként tudják ismereteiket alkalmazni. Magyarból mindenekelőtt az lesz a jelöltek feladata, hogy adjanak számot olva­sottságukról, irodalmi mű­veltségükről. Matematiká­ból nem a formális isme­retmennyiség, hanem a megértésen alapuló alkal­mazás, a gondolkodóképes­ség a lényeg. A szakközépiskolák és a‘ különböző technikumok a közismereti tárgyak érett­ségi, illetve képesítő vizs­ga anyagát, tételeit a na­pokban kapják meg. adatokat. Mindenkit mesz- sze megelőz Benkovits An- talné, a helybeli OTP dol­gozója: évente 50 ezer fo­rint értékű „portékát” ad el. Csincsák Kálmánná a 2-es vegyesboltban 19 ezer forinttal zárta az évet ta­valy, a borotai bizomá­nyos, Várhegyi Béláné pe­dig 8 hónap alatt 11,5 ezer forintot árult Varga Sab- ján Gyula helyettes könyv­táros forgalma egy év alatt megközelíti a 20 ezer fo­rintot. De valamennyi bi­zományos nagyon jól dol­gozik. — Mi az, amit különösen keresnek? — A szakkönyvek. A Vegyes Ktsz-nek például van itt egy lakatosrészlege. Ezek a fiatalok nagyon sok szakkönyvet vesznek. Az­tán a mezőgazdasági iro­dalomból is bőven fogy. Úgyszintén a szépirodalom­ból a klasszikus és a mai prózaírók. A vers? Sajnos, ez iránt alig van érdeklő­dés. Talán ha az irodalmi színpad rendez pár szép estét, majd akkor... És még valami, amire ér­demes felfigyelni a többi könyvesboltnak is. Amíg a hanglemezt a műszaki bolt­ban árusították, évente tíz­ezer forintot árultak belőle. Itt egy év alatt félszázezer forint értékű hanglemez kelt el, és az érdeklődés egyre fokozódik. Amíg a boltvezetővel be­szélgetünk, fejkendős néni böngészi a polcokat. Jókai egyik regényét tartja a ke­zében. Unokájának veszi a sorozatot. Kincs van itt garmadá­val, lelkem! — mondja és leblokkoltatja az Új föl- desur-at. Balogh József Ez a Jókai-kötet az unoka könyvespolcára kerül. 38. Grison beszélt vele, azt mondta: hogy földelje el a ha­lottakat. Illomor nem felelt. Csak ült, a lábaujjait pisz­kálta, és maga elé bámult. Lorsakoff azt mondta, rossz jel. Ha a főnök nem szól, akkor fogadalmat tett. Nagy fogadalmak után sokszor hetekig hallgat a bennszülött, és ilyenkor nem lehet tudni, hogy milyen fogadalmat tett. Esetleg csak elbújdosik néhány hónapra az ős­erdőbe, de az is lehet, hogy valamennyiünket leölet, mielőtt tovább megyünk. Lefényképezték a halottakat. Azután jegyzőkönyvet vett fel. Ebben az állt, hogy én öltem meg kivimámor­ban Byrelt és a bennszülötteket. Grison és Laporter aláírta. Lorsakoff elém tette a papirost. Ha nem írom alá, ezt a bíróság csak súlyosbító körülménynek veszi majd. Különben sem volt szándékomban letagadni. És mit értem volna vele? Négy tanúval szemben? Aláírtam. Ezután Lorsakoff azt mondta, hogy menjünk a tanár elé. Talán valami baj érte Russelt és dr. Brétailt? El­földeltük a halottakat, azután útnak indultunk. Behatoltunk a dzsungel sűrűjébe, a nyomokon. Ké­sőbb Laporter és én pihentünk. Lorsakoff Grisonnal előrement. Egy óra múlva visszatértek, és azt mondták, hogy menjünk tovább, nem találják a nyomokat. Pe­dig már mélyen benn jártunk a titokzatos Batalanga földön. Délután ráakadtunk Russel tetemére. Agyonlőtték. Laporter, Grison és Lorsakoff látszólag kétségbeeset­ten rohantak a tetemhez. „Gyilkosság ...” — mormolta Lorsakoff. „És Brétail”? — kérdeztem. „Vagy őt is megölték, vagy...* „Vagy?...“ Egyik sem felelt. Lefényképezték a tetemet. Némán visszaindultunk. Nyomasztó és titokzatos volt az egész. Útközben a sivatagban Grison azt mondta: „Maga szörnyű bűnt követett el, Iljics. Ha nem zár­ják be, akkor élete végéig tébolydába kerül. Nem aka­rom tönkretenni. Lorsakoff és Laporter is hallgatni fog. A jegyzőkönyv maradjon a mi titkunk. De cseré­be: maga az én emberem lesz. Szükségem van megbíz­ható segítőtársakra. És magában bízom. Ha egyszer el­veszti a bizalmamat, nyilvánosságra kerül a zsebemből ez a jegyzőkönyv és a fénykép! Minden pillanatban az őrültek, a fegyencek vagy a földönfutók sorsára ítél­hetem ...” „Mit kíván tőlem?” „Még nem tudom. Én nemzetközi hírszerző vagyok. Ha szót fogad, nem lesz oka panaszra.” Ez időtől fogva játékszer voltam a kezében. Gyenge jellemű vagyok, és súlyos bűnöm bizonyítéka nála volt. De különben is... Olyan erős, parancsoló, hatalmas ember ellen mit tehettem? Marokkóba, majd Oranba mentünk. Közben apró- donként megtudtam sok mindent. Például, hogy Grison lőtte agyon Russelt. De nem találta nála a tervet. Ezt Brétail kerülő úton elvjtte, mert sejtették, hogy a kísérők között ellenség van. Russel aznap hajnalban megtalálta az átjárót. De beteg volt. Ezért sürgette Brétailt. hogy nekivágjon az út­nak egyedül. De másfelé, hogy ne találkozzék ve­lünk. Brétail Oranban várta Russelt. Helyette Lorsa­koff, Laporter és Grison jött, Brétailt is megzsarolták. Úgy, mint engem. Fénykép és jegyzőkönyv a halott Russelről. Brétail szörnyű gyanúba keveredhet:, meg­ölte a tanárt. Ha az esküdtszék felmenti is. a gyanút senki sem moshatja le róla. És levelekkel is zsarolták. Russel felesége és a titkár már régen szerették egy­mást. Valamikor az asszony néhány levelet írt hozzá, állítólag kompromittálót, és ezeket Lorsakoff ellopta. Russelné és Brétail szörnyű helyzetbe került. Engedel­meskedniük kellett. Brétail beismerte, hogy a terv birtokában van. Azt mondta, hogy hajlandó osztozni az árán, de nem adja ki a kezéből, csak a vásárlónak, ö akar megalkudni. Lorsakoff ebbe is beleegyezett, de csak úgy, ha Brétail minden lépését ellenőrizheti. La­porter meg én mint inasok vigyáztunk a titkárra a házban. Ha kimozdult, Lorsakoff vagy Grison állan­dóan a sarkában volt... A helyzet most az volt, hogy kölcsönösen egymás nyakán tartották a kezüket. De aki a másik torkát összeszorítja, az önmagát megfojtja. Éjszakánként La­porter nemegyszer kutatta át a házat a térkép után, de fogalma sem volt, hol lehet. Brétail továbbra is ki­fogásokkal húzta az időt. Közben feltűnt a háznál Go­rát kapitány, általában olyankor, ha Brétail nem volt otthon. Ügy látszott, hogy az asszonnyal jól értik egymást. Azon a napon sirokkó volt... Csontig sajgó meleg szél fújt. a bal dobhártyám kettős lüktetéssel dobolt a carotis ér izgalmától. Koponyát repesztő nyomás ter­peszkedett a város fölé. A szobámba mentem, hogy ledőljek. Ilyenkor órákig feküdtem az ágyon, és csak a konyak segített rajtam... Fél üvee?el ittam ki egy hajtásra, szokásom szerint, és vésiedő'tem az ágyon, hogy aludjam ... Egyszer csak forró lett a fejem, rán- eani kezdett a karom ... a lábam ... de kiáltani, fel­ugrani nem tudtam... Mi ez? ... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents