Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-02 / 27. szám

1968. február 2. péntek 1 oldal A köszörűs Még a nagy termelési megbeszélések az idei felada­tokról hátra vannak a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban, a brigádok közötti vetélkedés azonban már megkezdődött. Az elmúlt évi munkaverseny len­dülte nem tört meg az új esztendő első napjaiban sem. A Széchenyi szocialista brigád máris azon fáradozik, hogy visszaszerezze első helyét az, üzemben, amelyet három évig tartott, de tavaly a tizenhatodik helyre szorult. — Ezt a csorbát ki kell köszörülni — így tart­ja a brigád köszörűse is, aki, mint képünkön látható a hőcserélő belsejében az utolsó simítáSbkat végzi. (Pásztor Zoltán felvétele) Felzárkózás nagy léptekkel Jánoshalma legrégibb termelőszövetkezete az Űj Alkotmány — 1949-ben ala­kult —. ám ezádeig koránt- sem mondhattuk el róla, hogy a legjobbak közé tar­tozik. Igaz, adottságai, a jó talaj többnyire megóvták a nagyobb kudarcoktól, a mérleghiánytól, sikerei vi­szont eléggé gyér számban sorakoztak ahhoz, hogy fel­vergődhetett volna rajtuk a hírnevesebb gazdaságok sorába. Ügy látszik azonban, hogy a fenti megállapítás kezdi érvényét veszíteni, különösen a napokban le­zajlott. a szövetkezet éle­tében a tizenkilencedik zárszámadó közgyűlés óta. — Tavaly akkorát lép­tünk előre, mint korábban öt év alatt sem — adja tudtunkra a szövetkezet párttitkára, Tarjányi Fe­renc. Csakhogy ez a lépés nem volt könnyű. A legjobb „húzás“ A munkaegység szerinti bérezést túlhaladják, az már nem volt ösztönző — derül ki az elnök, Mayer József beszámolójából. A készpénzfizetéshez viszont két alapvető dolog kellett: megfelelő normarendszer és kiegyensúlyozott pénzügyi alap. Az előbbit a környék­beli gazdaságok tapaszta­latai alapján alakították ki. az utóbbihoz pedig a Nemzeti Bank megyei fiók­ja nyújtott segítséget, hitel formájában. Maguk a vezetők sem re­mélték, hogy csupán ezzel az egy „húzással” mekko­ra energiát szabadítanak Hozzászólás Összefogjuk az erőket Hagy érdeklődéssel ol­vastam arról az ankétről, amelyet a megyei pártbi­zottság és a Petőfi Népe közösen rendezett termelő­szövetkezeti pártalapszerve- zetek titkárai számára. A téma azért is érdekes, mert napjainkban minden alap­szervezet keresi az újat, a gazdasági reform ugyanis megköveteli a magasabb színvonalú munkát, a na­gyobb felelősséget. A fel­adatok megnőttek és az új követelményeknek meg kell felelni a kommunisták­nak is. A mi alapszervezetünk, a jászszentlászlói Új Baráz­da Termelőszövetkezetben szintén határozatot hozott a munka megjavítására. Egyik legfontosabb feladat­nak tartjuk, hogy erősítsük a tömegkapcsolatot. Ennek érdekében a pártcsoporto­kat újjászervezzük. Arra törekszünk, hogy a növény­termesztésben. az állatte­nyésztésben, valamint a kertészetben és a műszaki csoportban ott legyenek a kommunisták, akik gondos­kodnak arról, hogy a párt szava mindenkihez eljus­son. Az újjászervezést le­hetővé teszi az is. hogy új párttagokat vettünk fel. Főként fiatalokat. Az el­múlt évben sokat javult a politikai 'és a gazdasági munka, ami elsősorban ne­kik köszönhető. Arra törekszünk, hogy mindig konkrét fel­adatokat kapjanak a párt­csoportok, segítségükkel ér­vényesüljön a kommunis­ták gazdaságirányító tevé­kenysége termelőszövetke­zetünkben. A pártalapszervezet kez­deményezte, hogy rátérjünk a százalékos művelésről a brigádszervezetre. Ügy éreztük, hogy a gazdálko­dás további előrehaladása nálunk, a ml körülmé­nyeink között másként nem képzelhető el. Először ter­mészetesen megbeszéltük párttaggyűlésen, vezetőségi üléseken, közgyűlésen a tagokkal. Megállapodtunk abban is, hogy a háztáji területet a végzett munká­tól tesszük függővé. Teljes háztáji területet az kap, aki legalább 180, tízórás munkanapot teljesít. A lopsz er vezet ütik kezdeményezte a versenyt is. Csaknem százan vettek részt a nemes vetélkedés­ben. A legjobbak összesen 12 ezer forint jutalomban részesültek. Tudatában vagyunk an­nak, hogy minden párttag­nak tanulnia kell. .Az el­múlt év végén kidolgoztuk a továbbképzési tervet, Ezt taggyűlési határozat erősí­tette meg. Figyelembe vet­tük, hogy a politikai to­vábbképzésnek arányban kell lenni a .szakmai fej­lődéssel. A téli tanfolya­mokon nemcsak a pártta­gok vesznek részt, hanem a termelőszövetkezeti tag­ság zöme. Jó a kapcsolatunk a gaz­daságvezetéssel. rendszere­sen beszámolnak munká­jukról. Jelenleg az idei tervek teljesítése érdeké­ben azon törjük a fejün­ket, hogy miképp lehetne a gazdálkodóst tovább ja­vítani. Segítjük abban a szakvezetést, hogy az egyes ágazatokban jobban szer­vezze a mun Icát. Természe­tesen arra ügyelünk, hogy a gazdasági irányítás elvi síkon történjék, vagyis a részletkérdésekbe nem avat­kozunk bele. A nagyobb feladatok tel­jesítése érdekében erősíte­ni akarjuk a pártszerveze­tet és az eddigi kilátások szerint az idén újabb 7—8 fiatalt veszünk fel tagnak. Ennek érdekében a terme­lőszövetkezetünkben levő KISZ-szervezettel és a nő­bizottsággal igyekszünk szorosabbá tenni a kapcso­latot. Ez egyben elősegíti, hogy a pártonkívüli aktíva­hálózatunkat kiterjesszük. Az a célunk, hogy ez az aktívahálózat átfogja a ter­melőszövetkezet politikai, gazdasági és kulturális éle­tét. Az összefogás. az erők egyesítése — különö­sen nálunk, ahol nem a leg­jobbak az adottságok — el­engedhetetlenül szükséges. Ferencz József párttitkár fel. Megnőtt a munkakedv, minden üzemágban ered ményesebb lett a gazdák tevékenysége. A marhahiz­lalásban például 3,25-re — majdnem egy kilóval — csökkent az egy 'kiló húsra történt abrakfelhasználás. A növénytermesztésben: 20 mázsa feletti kenyérgabo­na; 23 mázsás kukorica, májusi morzs altiban; 250 mázsás cukorrépa átlag. Nagyobb lett a gazdák jövedelemé is: egy napra 74,60 forint átlagkereset számolható el. (A munka­egységes korban ez legjobb esetben 40 fórint volt.) A 300 hold parcellás szőlőt százalékosan művelő gaz­dáké viszont az előbbinél is nagyobb, esetenként megközelíti a száz forin­tot. Mai kérdőjelek Am ha tüzetesebben vizs­gáljuk az eredmények hát­terét, kiderül, a helyzet nem egyértelműen rózsás. Az össztagságnak csaknem a négyötöde 50 éven felüli, mág megközelítésben: az 504 tsz-gazda közül 287 a nyugdíjas és a járadékos. A dolgozó tagokra egyen­ként tíz holdnál nagyobb szántóegység jut. — A vezetés .iől átgon­dolta a helyzetet — fejte­geti Várkonyi Zoltán fő­könyvelő —. amikor arra az elhatározásra jutott, hogy minél kevesebb nö­vényfélével. és csak a jól gépesíthetőekkel foglalkoz­zék. Ebben az évben már 30 mázsás szemes termést szeretnénk elérni a kuko­ricából. Holdanként tízmá­zsás .műtrágyaadag, fele­részben jugoszláv hibrid — csakhogy jelezzem a törek­véseinket. Zmaj-féle cső- törőt, az SZK-kombájnra pedig; francia adaptert szer­zünk be. Előtérbe nyomulnak a gépek. Nem túlságosan? Ügy értve: nem feledkez­nek-e meg a gazdák mun­kaerejének hasznosításáról az intenzívebb gazdálko­dásiban? És a rendszeres foglalkoztatás? Csupa mai kérdőjelek. Nem könnyű rájuk a válasz. Ésszerű kitekintés Seprűkötő üzemük már van. A terméket Pesten árusítják, a standon. Amit felvisznek, fél óra alatt el­kel. De itt legfeljebb húsz gazda talál munkát... A többi? — Bármikor akad ré­szükre munka — feleli Bu- csi Gábor, a közös vállal­kozás vezetője. — Tudja mi lesz itt. ha az 1600 hol­das szőlő és gyümölcsös mind termőre fordul? Üze­mek egész sora. Száz va- gonos hűtőtároló, borpa­lackozó. szeszfőzde, pulpo- zó, aszaló, pálinkapalac­kozó. Ezt, a több gazdaság Filmszalagon a kecskeméti intézet A közelmúltban tízper­ces híradófilmet készített az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi Kísérleti Állomásáról, az itt dolgozó kutatók munkájá­ról Miszlai Gyula opera­tőr. A filmet az erdészeti egyesületi csoportok helyi rendezvényein mutatják be. szakosított tevékenységét összehangoló vállalkozást dicséri a szabadkai Pes- csara (Homokvidék) Mező- gazdasági Szövetkezet itt levő, vendégként meghívott három vezetője is. Egy év óta vannak szoros kapcso­latban a jánoshalmiakkal. A tapasztalatcserék máris kézzel fogható eredménnyel járnak: a tsz-közi vállal­kozás például a szabadkai példa nyomán sietett a szerződéskötések megszer­vezésével a háztáji gazda­ságok segítségére. Ez rö­videsen lehetővé teszi a tá­poknak a háztájiban tör­ténő felhasználását is. De ami mindkét felet a leginkább érdekli: a mező- gazdasági termeléshez kap­csolódó legésszerűbb érté­kesítési forma. Még csak a kezdetnél tartanak — a határon innen és túl is. Ám itt bőséges tere lesz majd a tapasztalatok szerzésé­nek. S ez a felismerés fé­lig már biztosíték arra is, hogy az Üj Alkotmány elő­relépése az idén sem lesz kisebb a tavalyinál. H. D. Miért...? A sors és az új mechaniz­mus kifürkészhetetlen akarata folytán a kecskeméti Arany­homok Éttermet 1968. január 1-től — valószínűleg eddigi jó munkájának elismeréseként — másodosztályú étteremből el­sőosztályúvá léptették elő. Ez viszont azzal jár, hogy az ét­terem mennyiségi és minőségi változtatás nélkül felemelheti az éttermi árakat. De ezentúl, míg a legtöbb helyen 2,50 fo­rintba kerül egy dupla fekete állva elfogyasztva, addig az Aranyhomokban 4 forintot szá­molnak fel ugyanilyen feke­téért — igaz ülve. Nem kívánok közgazdasági fejtegetésbe kezdeni, hogy az árkiegyenlítődés törvényei sze­rint következett-e be mindez. Vagyis miután leszállították a tv-készülékek és a vaj árát, ez jogcím arra, hogy az Aranyhomok felemelje éttermi árait, mert az ilyen fejtegetés bizonyára sántítana valahol. Viszont indiszkréciót sem kö­vetek el akkor, ha közlöm, hogy legjobb tudomásom sze­rint az új mechanizmussal az életszínvonal további emelke­dése még nem kezdődött el, annak alapjait ezután fogjuk elsősorban jobb munkával megteremteni. Ebből logikusan következik, hogy az Aranyhomokba járók keresete mit sem változott 1967 decembere óta. Kissé korainak tartom éppen azért, hogy az Aranyhomok egyszerűen a II. mellől egy tollvonással lehúz­ta az egyik I-et, s ezzel a csekély energiakifejtéssel „fel­sőbb osztályba lépett”. Z. A. kecskeméti lakos Hasznos kézikönyv Horváth Sándor „Szőlő a házikertben” című könyve, amely a napokban jelent meg, igen nagy örömet szerzett a ház körül sző­lészkedéssel foglalkozók széles táborában. Szakem­bereink is igen nagy haszon­nal forgatják. A ház körüli szőlőter­mesztés most kezd kibon­takozni, fejlődni. Szüksé­fajtákat. Szőlőfajtáinl lajdonságainak tábláz, tos bemutatása minden szak- embernek jó útmutatás* nyújt. Nagy terjedelemben tár­gyalja a különböző tőke- művelési módokat, az af csony, középmagas és ma­gas kordonokat, . foglal! n. zik az újabban igen ti dő Lenz Möser típusú na­Szóló a házikertben m ges tehát egy ilyen rész­letes útmutató, amely nép­szerűén, közérthetően, s igen jól sikerült illusztrá­ciókkal könnyűszerrel be­vezeti olvasóját a szőlőter­mesztés gyakorlatába, tu­dományába. Az író mintegy kézenfogva vezeti végig a termesztőt a tennivalók egész során. Részletesen foglalkozik a jövedelmező­séget legjobban meghatá­rozó tényezőkkel, többek között a fajtamegválasztás­sal, ismerteti a házikerti termelésben legjobban be­vált csemege: és borszőlő; gas műveléssel is. Nagy súlyt helyez a metszést szemléltető ábrázolásra. A talajerőpótlást tárgyaló fejezetében pedig szinte receptszerű javaslatokat ad. A növényvédelemmel kap­csolatosan a hagyományos szerek mellett foglalkozik a legújabb védekezőanyagok­kal és ismerteti azok hasz­nálatát. A mű az idei mezőgazda- sági könyvhónap egyik leg­sikerültebb, leghasznosabb forgatható kiskönyve. Pfenning Gyula megyei főkertész

Next

/
Thumbnails
Contents