Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-13 / 10. szám

4. oldal 1968. Január 13 sHwnbaf Kedves Pajtások! Elrepült a sok vidámsággal és kellemes meglepetések­kel teli vakáció, megkezdődtek újra a kötelességtelje­sítést, szorgalmas tanulást igénylő hétköznapok. Ismét jelentkezik, rendelkezésetekre áll kedvelt rovatotok, az Úttörőélet. Először hadd köszönjük meg a szerkesztő­ségünknek küldött sok, kedves újévi köszöntőt és a szünidei kellemes, hasznos időtöltésről szóló beszámoló­kat. És gratulálunk mindazoknak, akik már a félévi bi­zonyítványosztás szép eredményének közlésével is hal­ottak magukról. Csak így, ilyen szorgalmasan tovább! Akiknek pedig ezúttal nem volt okuk a büszkélkedésre: Fel a fejjel! Céltudatos szorgalommal lehet bizonyítani a tanév végéig. S higgyétek el, nem szégyen elfogadni egy-egy tantárgyban az erősebbek által felkínált segít­séget. És még egy: Szívből kívánjuk, hogy a tanév második felének megkezdésekor született sok szép elhatározás valóra váljék. Most pedig újra tiétek a szól] — MIVEL töltjük az időt az őrsi foglalkozáson — er­ről szeretnék most beszá­molni. Nagyon érdekes dol­gokról beszélgettünk. So­kat tudunk már csapatunk névadójáról, a kommunista mártír Sziklai Sándorról. Gyakran emlegetjük viet­nami pajtásainkat. Szegé­nyeknek nagyon nehéz le­het. A Mókus őrs tagjai már több mint 100 forintot gyűjtöttek össze a támoga­tásukra. Ezenkívül levelet írunk szovjet pajtásaink­nak. Faragó Ervin őrsvezető, Kuniehértó • = Ki mit nyert tavaly? A Pajtás újságban kiírt or­szágos pályázatokon több Bács-Kiskun megyei pajtás szerepelt sikerrel. A Bát­rak Szövetsége pályázatá­nak eredményhirdetése alapján a ladánybenei Be- rente Zsuzsa őrse zsebsak­kot nyert, a kissolti Szor­galom őrs jutalma pedig egy őrsi kondér. A „Hat regény keres egy megfej­tőt” című pályázaton Má­té Magdolna kalocsai paj­tás könyvjutalomban ré­szesült. A „Ki ő és merre van hazája?” pályázaton pedig Loón Erzsébet bajai pajtás népművészeti aján­dékot kapott jutalmul. * X BALASSA Sanyi ki­váló úttörőpajtás nagy fába vágta a fejszét és — állta a sarat. Erről ad hírt Szu­kái Zsolt, a bácsalmási Fecske őrs tudósítója. — Sanyi ugyanis elhatározta, hogy elkészíti iskolájának makettjét. Hosszú, kitartó munkával meg is valósí­totta a tervét. A kemény­papírból készített makett szinte hibátlanul ábrázolja az iskolát. — Jobb tanulással is szeret­nék kifejezésre juttatni a viet­nami pajtásokkal való testvéri szolidaritásukat a kecskeméti Mátyás téri iskola úttörői — írja Jáger Antalné csapatveze­tő tanár. — A pajtások példa­képe Pham Ngoe Blch úttörő, Kvang Nam faluból. A 13 éves kisfiú irodalomban és matema­tikában jeleskedik. Édesapja a néphadsereg katonája, édes­anyja halászhajón dolgozik és napokat tölt a tengeren. Pham Ngoc Bich-nek öt kistestvére van. 0 főz a részükre és se­gít a tanulásban. Az ameri­kaiak egy barbár légitámadása alkalmával saját élete kockáz­tatásával mentette ld a tűzből testvéreit és a szomszéd gye­Az 570. sz. Hollós Mátyás Ot- törőcsapat tagjai a jobb tanu­lásra tett fogadalmuk mellett, néhány nap alatt 360 forintot is összegyűjtöttek, s elküldték a Magyar Szolidaritási Bizott­ság csekkszámlájára. Molnár József = HIÁBA köszöntött reájuk a zord időjárás, a januári tél, a bácsalmási úttörők gondolatban már a nyári Balaton partján járnak. Eddig csaknem nyolcvanon jelentkeztek a Vörösmarty téri Általános Iskolában a kéthetes bala­toni táborozásra. S hogy a vágy valósággá váljék, már takarékoskodnak, ezenkívül gyűjtik a hulladékot, hogy az így gyarapodó forintok­ból fedezzék a szünidőbeli táborozás költségeit. Á gyarapodás: egy község 1967 az építkezések éve volt a dunavecsei járásban Ha nincs telek, léket kap a szándék — Több mint ötszáz építési engedélyt adtak ki tavaly a járásban, zömmel új házak építésére. Ugyan­akkor kétszázhatvanhat be­költözés is megtörtént, a lakhatási engedélyezések nyomán, — újságolta Ko­vács László, a Dunavecsei Járási Tanács V. B. titká­ra. Majd hozzáfűzte: — Az eredmény jóval felülmúlta az előző évek építkezéseit, s viszonyításul talán érde­mes megjegyezni: a har­madik ötéves terv idősza­kára 750 családi ház épí­tésével számolt a járási program. ötszázrvalahány építke­zés. 266 elkészült ház — egy helyre összpontosítva egész tekintélyes községet jelentene! A gyarapodás tényén viszont mitsem vál­toztat az, hogy az új háza­kon a járás községei osz­toznak, sok mindent jelez­ve: a lakosság munkáját, jövedelemalakulását, élet- színvonalát Illetően. A leg­nagyobb vállalkozó kedv Szabadszálláson. Hartán és Solton jelentkezett, 99, 83, illetve 54 építkezéssel. , Mindehhez tegyük még hozzá: segítette a tervek valóraváltását, hogy a múlt évben — ha még akadtak is beszerzési nehézségek —, a korábbihoz képest javult az építőanyag-ellátás. A fa­lazáshoz jó segítséggel szol­gált például a Dunavecsén júliusban megkezdett sa- latebüokktermelés. És nem utolsósorban az, hogy volt hová építeni. — Milyenek a telekellá­tottság idei kilátásai pél­dául Solton? — tettük fel a kérdést Maróti Dezsőnek, a helyi tanács vb-elnöké- nek. Válasza bizakodó: — Az igényfelmérések szerint 1970-ig háromszáz­ötven házhelyről kell gon­doskodnunk. Lehetőségünk erre a bokrosi részen és a Petőfi-telepen kínálkozik. Több telek kisajátítása máris folyamatban van, s bízunk benne, hogy ezeket márciusban átadhatjuk ér­tékesítésre az OTP-nek. Mert igénylő is szépen akad. Pillanatnyilag har­minc érdeklődőt tartunk nyilván. S hogyan fest a járási kép? Kovács László vb-titkár az OTP járási fiókvezető­jét hívta segítségül, akinek felsorolása szerint a hely­zet a következő: Apostagon 5, Dunavecsén 20, Dunate- tétlenen 19, Hartán 45, Du- naegyházán 15. Szalkszent-; mártonban 3, Űjsolton pe­dig 12 házhely áll rendel­kezésre. Nyomban azt is hozzáfűzte, hogy a kínálat korántsem megfelelő, mert a telkeknek csupán 20— 25 százaléka rendelkezik alap-közművesít^ssel. — A házhelykialaikításők előkészítése szinte minden községünkben folyamatban van — mondja Kovács László. — A legnagyobb probléma azonban még mindig az, hogy a tervezői részfeladat elvégzése és a kisajátítási eljárás hossza­dalmas. A tervezőktől gon­dosabb. precízebb munkát várunk, hogy ne váljon szükségessé a telekkialakí­tási tervek visszaadása, is­mételt átdolgozása, amire eddig sajnos, akadt példa. És természetesen a kötele­ző érvényű előírásokon be­lül mindent meg kell ten­nünk a kisajátítási eljárá­sok meggyorsításáért. A dunavecsei járás lakásépítési adatai, s az építkezési szándék ismere­te nyomán ez év elején így vetődik fel a kérdés: Lesz-e hová építeni? Ehhez kell szabni tehát a tetteket, mert a kockázat nagy: Házhely híján léket kap az építkező kedv! P. I Kétfejű kutya Kijevben Muhtár kutya, amelyre egy második fejet operál­tak rá, jól érzi magát. A műtétet Vlagyimir Gyemi- nov patofiziológus néhány napja végezte el Kijevben. Egy kéthónapos kölyökku­tya fejét és mellső lábait átültette Muhtárra, egy négyéves kutyára. Csütör­tökön, három nappal a mű­tét után, Muhtár lábraállt. Még nem tudni, a kutya mennyi ideig viseli majd a két élő fejet. Egy kutya, amelyre 1953-ban második fejet operáltak rá, 29 napig élt. Szirotylnyin professzor véleménye szerint a Gye- mihov által végzett műtét­nek nagy a tudományos je­lentősége. Lehetővé teszi a szervátültetési eljárás to­vábbi tökéletesítését és a kísérleti sebészet fejleszté­sét. Panasz—és az adott helyzet „Kérném, ha ki merik írni, írják ki következő ké­résünket.” — Így kezdi pa­naszlevelét Füzesgyarmati Rudolf, Kecskemét, Külső- Szabadság út 10. sz. a. la­kos. További sorai szerint az 1-es autóbusz új járatá­val nincs megelégedve. „Kiskecskeméten csak az első-négy osztályosoknak van iskolája — írja. — Na­gyon sok felsőbb osztályos és gimnazista jár be a Béke térre és a Katona József Gimnáziumba, s velük 15 pedagógus is. Mindezeknek most vagy a. Lakatosipari­nál, vagy a Szegedi úti pa­tika sarkán kell leszállniok és 300 métert gyalogolniok az iskolához. Tegyük hoz­zá, hogy reggel talán épp zárva van a sorompó, s a gyerekek — mivel sietnek — a lezárt sorompó mellett szaladnak át; ez még fel­nőtteknél is életveszélyes játék.” Űj megállóhelyekként — befelé — a Dózsa György úti női fodrászat előtti —, kifelé — a Jófalat-tal szem­ben levő sarkot javasolja. Kérdezi, hogy mivel a gim­názium sarkán a nemzet­közi út szélesítését előké­szítő markológép nem szed­te fel a betont, miért nem járhat ott az 1-es busz egy- irányba, befelé, — kifelé meg a fenti úton? „300 em­ber nevében írtam, én ma­gam érdektelen vagyok?’ — fejezte be levelét Füzes­gyarmati Rudolf. • A panasszal a MA VAUT helyi állomásán Vincze Gá­bor forgalmi szolgálattevő­höz fordultunk. Épp tele­fonált érkezésünkkor, s va­lakivel arról beszélt, hogy „szerencsére életveszélyes sérülés nem történt, de a gépkocsivezető így is...” A levél tartalmának is­mertetésére két kézzel ka­pott homlokához a szolgá­lattevő. „Hát még több megállót, még bonyolul­tabb útvonalat akarnak?... Tessék, amiről éppen az előbb telefonáltam. A gir- be-görbe, szűk kis utcákon a legnagyobb óvatossággal halad az autóbusz. Veze­tője -figyel erre-arra. vi­gyáz, előnyt ad mindenki­nek ... Oldalra kell tekin­tenie, miután már látta, hogy messzebb egy kerék­páros jön ... Igenám, de esik a hó, a biciklis a szél, s a hó ellenében lehajtott lejjel közeledik, pont neki a jármű oldalának... A legnagyobb elővigyázat mel­lett is! Szűk utca, síkos út, közben csak az út felét sza­bad használni, amin alig fér el a kocsi... Ilyenkor viszont centiméterekkel mé­rik, átment-e az út má­sik felére... Közben tartani a menet­időt, mert átszállás, vonat­hoz várakoznak az utasok. A menetidőt viszont egye­nes útvonalra szabták, nem a mellékutcákon való ka­nyargásra ... Átmenetileg azonban így lesz az épít­kezések miatt. Tessék hát megírni, hogy nyár köze­péig legyenek türelemmel a kedves utasok. Ne apróz­zuk fel még több megálló­val az útvonalat, mert hi­szen, ha a Lakatosiparitól elhoznánk a megállót, ak­kor meg az oda járó még- több-száz dolgozó panaszát hallgathatnánk.” — Ekkor­ra megérkezett az említett eset gépkocsivezetője. Csak egy mondatát idézzük: „Többet ne kívánjanak már tőlünk...” —th —n 10. A katona várt, azután visszatért a főbejárat felé azútra Megnézte élőiről is a villát. Hatalmas, ré­gimódi, 'emeletes épület volt. Kissé rideg és csendes^ Minden zsalu leengedve, a kapu zárva, a park né­ma se hang, se emberi vagy állati lény sehol. Égy rendőr sétált arra, és barátságosan intett a légionistának. Gyerekes kíváncsiság furdalta Galambot — Mlondja, kolléga úr — kérdezte a rendőrt —» ki lakik ebben a szép villában? — Senki. Lakatlan. Hm... Igazán titokzatos úgy. — Szép kis ház. . . , , _ Csak éppen bérlője nem akad. így all lakatlanul t öbb mint fél éve, amióta doktor André Brétail agyonlőtte feleségét, egy szpáhi kapitányt és végül önmagát. Nincs egy cigarettája? — Mi? ... Hogy? ... De, tessék..: — Csak vegye vissza a ceruzáját. Cigarettát kér­tem . — Tölcsért csinált a kezéből, és szótagolva ordított, mert látta, hogy süket a szerencsétlen: — Ci-ga-ret-tát! _ Köszönöm, nem gyújtok rá... — mondta Ga­lamb a homlokát tapogatva, és. idegesen rágyújtott e gy Caporalra. — Biztos maga abban, hogy nem lakik itt senki? — Biztos! — ordította a rendőr. ■— Itt posztolok egy éve! Az éjjeliőrnek kulcsa van, és minden há­rom napban szobáról szobára bejár minden villát, amelyben nem laknak. — Ne ordítson, mert ledöföm. Nem ismer vélet­lenül valami úrihölgyet, akinek a jobb kezén kü­lönleges háromszögű folt, vagy anya jegy van? Egy olyat láttam errefelé. A rendőr keresztet vetett. — Na, mi az? — sürgette Galamb. — Ne ájtatos- kodjon, hanem feleljen. Ismer ilyen nőt? — Csak egyet ismertem ezzel a különös jellel!..; — felelte. — A szerencsétlen doktor Brétailnét, akit a férje agyonlőtt ebben a házban. Galamb nem kérdezett többet. Gyorsan megfor­dult és sietett visszafelé. Kérem, kérem! Ezeket hagyjuk. Semmi köze ide­gen rémdrámákho2 és hazajáró lelkekhez. Neki sa­ját hazajárnivalója van igen sürgősen. Galamb szeretett jól enni, jókat röhögni, szép da­lokat fütyörészni, olykor kissé verekedni, vagy va­lami más testgyakorlást űzni, de rejtélyeket, a tit­kokat és az izgalmas kalandokat utálta. Elhatározta, hogy nem törődik az esettel, és visszament az erődbe. — Menjen fel az ezredirodába Raffles kapitány úrhoz — mondta a káplár, mikor meglátta. Az erőd parancsnoka, Raffles kapitány, népszerű, jóindulatú tiszt volt. Barátságos mosollyal fogadta a közlegényt. — Hallom, hogy rendes ember vagy. Latouret őr­mester szép jelentést tett rólad. Tíz éve az első eset, hogy az az embernyúzó rokonszenvesnek talál vala­kit. Szükség van most űj altisztekre, ezért néhány kiválasztott embert, közöttük téged is, altiszti isko­lába vezénvlünk. Három hónapig tehát itt maradsz a Fort St. Thérésében, Galamb megrémült. A fene azt az átkozott rokon­szenves egyéniségét. — Alázatosan jelentem, mon commandant, hadd menjek én a sivatagba. A kapitány csodálkozva nézett rá, aztán az asz­talra csapott: — Közlegény! Elrendelem, hogy három hónapra beosszanak az altisztképző iskolába. Hátra arc! En Avant! (Indulj). Mikor kiért az udvarra, néhány másodpercig a két öklét harapta dühében. Átkozott szerencsétlenség ez, hogy mint valami dühödt véreb üldözi a sze­rencse, és nem hagyja élni, illetve nem hagyja meg­halni. — Na, maga nyálas! lépett hozzá három szál hiúzbajuszával a pörkölt képű őrmester. — Tőlem függött a sorsa! Cochran tábornok itt járt maga miatt a kapitánynál, valami pereputtya jó barátság­ban volt magával. De a légióban nincs protekció. Azt mondta a kapitány: „Kérlek, itt van Latouret őrmester, tőle függ, hogy tehetek-e valamit ezért az emberért”. Köszönje a díszlépésének, hogy altiszti kiképzésre ajánlottam... Az őrmester nagyon csodálkozott volna, ha csak sejti is, hogy a katona mit gondol e pillanatban róla, a díszlépésről, és általában az egész Latouret csa­ládról. • Galamb a tiszti iskola ablakából nézte a siva­tagba induló szakasz készülődését. Mit kellene ten­ni. Istenem!... A Faubourg Montmarte-on egy sze­gény özvegyasszony és egy kedves finom leány, aki­ket legjobban szeret a világon, tízezer dollárt kap­nának, és ehhez csak egy ilyen semmittevő, léha alaknak kellene meghalnia, amilyen ő. Hát még meghalni sem hagyják az embert?! IFolytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents