Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-11 / 8. szám
1968. január 11, csütörtök 5. oldal Legyőzték az unalmas estét A Propagandisták kiskönyvtárának első kötete Segítség a munkához Méhészkedőkről rendszei int joggal hisszük, hogy magányosok, visszavonulók. A méhes csendjében elgondolkozik az ember és kicsit elszakad a társaságtól. Igaz ez vajon minden esetben? — Korántsem — mondja Sármány Antal katymári pedagógus. — Én aztán igazán híve vagyok a méhészkedésnek, előadást is tartottam már nem egyszer róla, mégis akkor érzem igazán jól magam, ha elmegyek a klubba. így kezdődött ismeretségünk a katymári értelmiségiek klubjával, amelynek elnöke éppen Sármány Antal pedagógus. A klub nagyrészt az ő tevékenységének köszönheti, hogy immár túlnőtt a híre a járás határán is. — Vagyunk vagy százan értelmiségiek a faluban — meséli Fekete Bertalan megyei szakfelügyelő, az alakulás történetét —, de öt évvel ezelőtt még gondolni sem mertünk arra, hogy valamiféle egyesületet, közösséget alkossunk. Jóformán csak ismertük egymást, találkoztunk is néha itt-ott. Ennyi volt csak, néhány közelebbi baráttól eltekintve természetesen. Harmadik éve aztán néhányuknak — orvosnak, pedagógusoknak, tanácsi dolgozóknak — eszükbe jutott: mi lenne, ha megszerveznék ... Szűkebb bizottságot alakítottak a szervezésre, aztán szétküldték a meghívókat, több mint százat. Az alakuló összejövetelen a meghívottak fele megjelent és 45-en a helyszínen alá is írták a belépési nyilatkozatot a katymári értelmiségi klubbá. így kezdődött. Hatályba lépett január 1- től a magyar—szovjet szerzői jogi egyezmény, amelynek értelmében — 1963. évvel kezdődően — szerződéskötési és jogdíjfizetési kötelezettséggel adhatók ki Magyarországon szovjet írásművek és a Szovjetunióban magyar könyvek. Program, lelkesedés, alapszabály már megvolt, gondban voltaik azonban a helyiség miatt. Hol jöjjenek össze? A program ugyanis nemcsak művelődésre iktatott be alkalmaikat, hanem szórakozásra is. így jutottak el az öregek napközijének helyiségéibe. Az ízlésesen, kényelmesen berendezett otthon ugyanis csak nappal van kihasználva. A kezdet nehézségeivel 'küzdő klubnak még fűtésről és világításról, meg takarításról sem kellett gondoskodnia, a járási és községi tanács készséggel engedélyezte az otthon használatát És azóta szerdán, szombaton és vasárnap nyitva a klubhelyiség a katymári értelmiség számára. Látogatják vajon? Erre Kőhalmi Károüyné, a klub titkára felel: — Magunk sem gondoltuk, hogy ennyire ‘kell ez a klub. Hívás nélkül jönnek, soha nincs üres asztal nálunk. Fekete Bertalan alapszervi párttiíkár is egyben. Ő arra büszke fölöttébb, hogy a szokásos ismeretterjesztő előadásokon túl a klub tagjainak részvételével megindították „A szocializmus építésének kérdései” című politikai tanfolyamot. Általában: a politikai kérdések iránt nagy az érdeklődés a katymári értelmiség körében. Ahány klubtaggal beszéltünk, mindegyiktől azt hallottuk: jó, hogy megcsinálták ezt a klubot. Az értelmiség kilépett abból a látszólagos visszahúzódásból, ami valójában a kényszer- magány állapota volt. MegA Kiadói Főigazgatóság tájékoztatása szerint most első ízben kötött külföldi országgal szerzői jogi egyezményt a Szovjetunió. A magyar—szovjet szerzői jogi egyezmény időtartamát egyelőre három évre állapították meg. mutatták: nem visszahúzódok, nem passzívak, nem különleges és magányra termett emberek. Csak 8§y kérdés maradt nyitva: a termelőszövetkezetek értelmisége miért marad kívül ezen a közösségen? Ök pedik távol maradtak, nem hallották meg a szíves, hívó szót. Balogh József Az új épületben — Korán jött. Még nem rendezkedtünk be egészen ... — Inkább nagyon is későn. Előbb szerettem volna. Régi ügy. Két éve mi is írtunk róla, hogy ott áll üresen a hajósi gépállomás épülete az- iskola szomszédságában, de nem akarják átadni. Azóta várnak rá a pedagógusok. És persze a gyerekek is, Mégiscsak jobb mindig délelőtt iskolába járni, mint váltott műszakban. De most már lehet. Először természetesen rendbe kellett hozni a házat, nagyobb ablakokat kapott, falakat bontottak,, míg végre beköltözhettek új gazdái. Itt kapott helyet a napközi, az ebédlő, itt tartják a gyakorlati foglalkozásokat is. Az iskolában pedig felszabadultak eredeti rendeltetésükre, a tanításra a tantermek. M. U A napokban jelent meg a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának új kiadványa „A közgazdasági agitáció és propaganda néhány időszerű kérdése” című segédanyag. A könyv a Propagandisták kiskönyvtára című sorozat első száma. Jelentős állomás ez az új így fest az épület a tatarozás után. A nagy udvaron pedig a tavasszal sportpályákat építenek. Jut itt hely kézilabda-, kosár- és röplabdapályának is. A gyerekek már alig várják, hogy munkához láthassanak. sorozat a pártoktatásban. Ahogyan Gyóni Lajos, a propaganda és művelődési osztály vezetője írja az előszóban: A pártoktatás színvonala évről évre nő, de nő a hallgatók igénye is a pártoktatás iránt. A fejlődés egyik legfontosabb feltétele tehát, hogy a propagandisták szüntelenül képezzék magukat, felkészültségük maradéktalanul feleljen meg a követelményeknek. Ehhez az önképzéshez akar segítséget adni a Propagandisták kiskönyvtára. Nem az az elsőrendű célja, hogy helyettesítse a tájékozódás, tanulás egyéb formáit, de itt összefogva tartalmazza a legfontosabb kérdéseket, s ezzel segít rendszerezni a pértoktatás elméleti és gyakorlati problémáit, pedagógiai, didaktikai és módszertani feladatait. A kiskönyvtár első kötete a közgazdasági agitáció és propaganda kérdéseit tárgyalja. Négy fejezetből áll. Papes Béla az időszerű feladatokról és módszerekről ír, felhasználva az őszi mechanizmus tanfolyamok tanulságait, a legfrissebb tapasztalatokat, s részletesen elemezve azokat a kérdéseket, amelyek ismerete a helyi feladatok végrehajtásához szükséges. A közgazdasági szemlélet tömegméretű terjesztéséről Erdélyi Ignác írt újszerű, jól átgondolt tanulmányt. Azt kívánja bizonyítani, hogy a közgazdasági kérdésekkel nemcsak a szakembereknek és a közgazda- sági jellegű politikai tanfolyamok oktatóinak kell foglalkozniuk, hanem valamennyi propagandistának, hiszen az új gazdaságirányítási rendszer a társadalom minden tagját érintő és érdeklő változás, s az egész társadalom egyetértését és munkáját követeli. A marxisták a gazdasági kérdéseket sohasem tartották „párton kívüli területnek”. A közgazdasági szemlélet tömegméretű terjesztése tehát igen fontos politikai feladat. A következőkben a könyvecske az oktatási év tanfolyamainak tematikáját közli, s végül egy újszerű mellékletet tartalmaz: Kon- fár Sándor munkája az a 12 szemléltető tábla, amelyeket az új gazdasági mechanizmus oktatásához ajánl a könyv. A pártoktatásban nem új keletű törekvés a szemléltető eszközök használata, de mind ez ideig meglehetősen hiányos a szemléltetés tárháza. Kísérleteztek diafilmekkel és igyekszik megtenni a magáét pénteki politikai adásaiban a televízió is. A Propagandisták kiskönyvtárának jelenlegi melléklete azonban annyival célszerűbb az előbbieknél, hogy megőrizhető, bármikor könnyen elővehető, s annak ellenére, hogy egyszerű, mégis világos, jól áttekinthető képet ad olyan kérdésekről, mint pl. a társadalmi, kollektív és egyéni érdekek összehangolása; a vállalatok szervezeti felépítése és gazdasági működése; az ár szerkezete; a személyi jövedelmek szabályozása stb. Tehát az egyszerű közgazdasági fogalmak megértetését segíti éppen azok körében, akiknek nincsenek kiterjedtebb közgazdasági ismereteik. S ezzel fontos célt szolgál. ' M. Lí Az ebédlőben nyolcvan gyerek és 12 pedagógus étkezik. A koszt ugyanolyan jó, mint azelőtt, de itt jobb és kellemesebb a környezet. Magyar—szovjet szerzői jogi egyezmény 8. A harc befejeződött, a művész egymaga állt a helyiség közepén, és szemrehányó pillantással körülnézett. Valaki nyöszörgött, de különben csend volt. A költő visszaült a helyére, kisimította piszkos papircsomóját, és fennkölten így szólt: — Anyám, te vagy árva fiad csillaga, írta Troppau- er Hümér. Első ének ... A több mint huszonkét oldalas verset azután már feszült figyelemmel hallgatták végig a légionisták... Távolról feltűnt Oran. Az afrikai part fehér, dobozszerűén külön álló házaival, pálmáival elmosódottan terült el a merőleges délelőtti napfény ködszerű meg- vhágításában. — Sorakozó! — kiáltotta az altiszt a fenékbe. Mindenki megjelent a holmijával a fedélzeten. Egy hajóstiszt látcsövén át nézte a partot. A katonák szeme is a közeledő kikötőhöz tapadt. Ott jön Afrika! , A hajóstiszt közömbösen nézett végig a legényeken. Azután hirtelen meghökkent. — Harrin ... court... Galamb is csodálkozott. — Cham ... beli... — hebegte. Együtt jártak az Akadémiára! — Az őrmester úr majd megengedi, hogy kivételesen kilépjen a sorból. Néhány szót szeretnék beszélni magával — mondta a tiszt. Harrincourt kilépett, és odébb ment a tiszttel együtt. — Harrincourt... megőrültél? — kérdezte idegesen, mikor eltávolodtak a sortól. — Kérem, hadnagy úr... — Mondd csak, hogy Jean, mint régen. — Hát kedves Jean... Mi kifogásod lehet az ellen, hogy a légióba léptem? — Nagyon jól tudod, hogy mi a légió! Ide csak az jöjjön, akiért nem kár, ha egy beduin golyója leteríti a sivatagban. Ide hallgass: nekem igen jó összeköttetéseim vannak, Cochran táborszernagy, az orani város- parancsnok a nagybátyám, és talán ha beszélnék vele... Harrincourt elsápadt. — Eszedbe ne jusson! Én meg akarok halni és kész! Magánügyem! Nagyon kérlek, hogy semmi körülmények között se avatkozz a dolgaimba ... Csörgés és csobbanás hangzott, amint ledobták a horgonyt. A tiszt gyorsan kezet fogott egykori bajtársával, és Harrincourt beállt a sorba. A kis híd legurult, és a partnak ütődött. A kapitány kardja egyet villant, azután megindult végig a deszkán, és mögötte sorra dobogtak a súlyos bakancsok. Chambell szomorúan nézett a napfényben táncoló porfátylak között eltűnő osztag után, amíg egykedvű poroszkálással az utolsó katona is befordult az úton, amely sárga házak és zöld pálmák között Fort St. Thé- rése-ig vezetett. Szegény Harrincourt, gondolta, és felsóhajtott.;; * Egy kedélyes őrmester jött eléjük. Az arca likacsos lett valami lőporrobbanástól, és a fél szeme alig látszott ki göröngyös, szivacsos, fehér üregéből. Bajuszából csak néhány macskaszerű szálat hagyott meg a robbanás. De ettől eltekintve igazán nyájas modorú ember volt. Már messziről integetett a bakák felé. azután ellépett előttük, tetőtől talpig végignézve őket. — Nagyon meg vagyok elégedve veletek — mondta őszinte elismeréssel. — Kár volna, ha rendes embereket hoznának ide megdögleni, mert itt valamennyien meg fogtok dögölni... Lelépni! Biztató, derűs mosollyal intett a katonák felé, és elsietett. Ez volt a fogadtatás, illetve ez volt a Latou- ret őrmester. Az altiszt kijelölte hálóhelyüket egy hosszú, fehérre meszelt szobában, és a holtfáradt katonák rögtön hozzáláttak, hogy szíjaikat és gombjaikat kifényesítsék. Csak Kréta, a hülye dőlt végig vigyorogva az ágyon, és elaludt. Galamb felrázta: — Hé! Hülye úr! Végezze el a pequetage-t, mert megbüntetik, ha mocskos a gombja. — Nem baj. Volt egy nagybátyám Strassbourg-ban, aki egyszer a katonaságnál, amikor pucolni kellett volna a gombjait... — Csak nem akar itt mesélni? Ha reggel nem ragyog a szíja és a gombja, nagyon elbánnak magával. — Nem baj. És visszafeküdt. Galamb megdühödött, Egyszerűen, lerángatta a zobbonyát, elvette a holmiját, és megpucolta a sajátjával együtt. A többi már régen pihent, mikor Galamb még mindig melegítette a viaszdarabot a gyufaszál végén, és fényesítette vele Kréta derékszíját. Közben barátságtalan dolgokat mondott a hülyéről, aki nyugodtan aludt. ...Valamerre hadiállapot lehetett, mert a rendes kiképzési idő helyett csak négy hétig maradtak Oran- ban. Hogy micsoda menetelés, futólépés, szurony- és lő- gyakorlatok töltötték ki ezt a négy hetet, az meg haladta a legnagyobb pesszimisták elképzeléseit is. (Folytatjuk.)
